Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-19 / 248. szám
■EÖT VÖSI üfFOTTO NMAT Hm, I* Csak módjával*.. A jeÖfiőgyűlések Mázai, eared zajlottak le a közelmúlt napokban, ahol a dolgozó milliók beszélgettek, tanácskoztak, vitatkoztak múltunkról, jö- vőnkről. Nem új dolog ez nálunk; az a sorja, hogy a párt, a kormány és a helyi vezetők a néppel közösen meghányják- vetik, hogy lenne hát a legjobb. A jelölőgyűlések hűen tükrözték ezt a szokást. Ezeken a tanácskozásokon is rengeteg kásebb-nagyobb tennivalóról esett szó, amiket választók és jelöltek közös erővel majd megvalósítanak. De az óriási méretű tanácskozáson — éppen, mert az emberek teljesen nyíltan beszéltek, — kerültek irreális dolgok is. A múlt Atkát nem könnyű feloldanunk, nem megy egyszerre minden. A „Kunszentmártoni Híradó’* már 1932-ben azt írta például, hogy „a tiszazugi vasút megépítése sohasem volt olyan égető probléma, mint napjainkban". Mégis majdnem 20 évvel később egy egészen más államrend valósította meg néhány éves működése után az évszázados álmot, épp úgy, mint sok-sok más régi jogos kívánságot. Éppen azért, mert ami legsürgetőbb volt és amire csak telt az állam erejéből, mindent megterem lelt — beszéljünk nyíltan ezekről a túlzott kívánságokról, amit legtöbb esetben jóindulatú türelmetlenség, de helyenként a kötekedés sugall! A z esetek többségében villanyt, vízvezetéket, járdát kérlek. Ha figyelembevesszük, hogy városaink, községeink közel 96 százaléka villamosított, 6 a 3 éves te ívben 100.6 kilométer belterületi villanyhálózatot építünk, gondolható, hogy sok családi házhoz jut el ismét a fény. A kérésiekhez esetenként olyan régi választási íz szegődött, amiből a lakosság nagy többsége nem kér. Valahogy így: válasz-, tás előtt vagyunk, most kérjünk. Legtöb helyen ezeket az elvtelen megnyilvánulásokat a józan, higgadt fejű emberek lehurrogták anélkül, hogy erre valaki is bíztatta volna őket. De beszéljünk erről a nyílt színien is. Nem a Horthyék módjára választunk mi, nem kenyér itt az olcsó ígérgetés, megmerjük mondani, hogy erre vagy arra még most nem telik, ehhez egyelőre nincs' anyagi erőnk. Kell erről beszélni, mert minden tanácstag, akit majd november 16-án választunk, a saját körzetében csak egy ember lesz. Nagyon sok fog rajtuk múlni abból, mit valósítanak meg és mit nem az indokolt kívánságokból. De nem egyedül rajtuk múlik, hanem nagyon is azon. a lakosság egésze mit segít, mit vállal magára azért, hogy legyen a háza előtt járda, a konyhájába vízcsap, stb. Több helyen felmerült a lakáskérdés gondja is. Erire két dologgal válaszolhatunk. 1932- ben a Társadalmi Szemle azt MmnHiiHmiiitimimMiimmiiiiiiiimiHimiiiitn Magyar disszitieiisek nyomorúságos heíyzete a Délaí’rikai Unióban ADDISZ ABEBA (TASZSZ). Mint a délafrikai Cape Argus című lap közli, rendkívül nyomorúságos helyzetbe kerültek a magyar disszidensek, akiket a délafrikai unióba vittek. Nem jutnak munkához és arra kényszerülnek, hogy városról-város- ra vándoroljanak. A délafrikai Vöröskereszt néni hajlandó meg fizetni szállodái kiadásaikat, s így legtöbbjük fedél nélkül van. cam írta: „Magyarország lakosságának jele földespadlójú szobában lakik, a lakóházak 78 százaléka sárból, vályogból vagy fából készült.“ A pincelakások száma 1920-ban 5638 volt, 1935-ben 10.209., A lakásnak nem alkalmas egy helyiségből álló „lakások" száma 1935-ben 22.410 volt, 65.329 lakóval, a hajléktalanok szórna 1930-ban 115 ezer volt. E z az egyik dolog. A másik: az angyalföldi nagygyűlésen Kádár János elvtárs azt mondta: „A 3 éves tervben 110 ezer lakást építünk,,, Emellett a jövő év első felében olyan tervet kell törvényerőre emelnünk, amelynek végrehajtásával 15 év alatt alapjában megoldjuk Magyarországon a lakáskérdést“ Hált igen. Van még nálunk miit tenni azért, hogy mindenki megfelelő lakásban lakjék. De hogy ez ennyi pénzbe, fáradságba, időbe kerül, az nem a mi kormányunk vétke, hanem a múlt rendszeré, s azoké, akik a második világháborút, — amelyben a lakások tízezrei pusztultak el — nyakunkba zúdították. S aki csak mai igényekből indul M és nem képes visszatekinteni arra. honnan indultunk, az szűk látókörű. Kötelességünk felmérni a kétféle helyzet közötti különbséget, mielőtt ezekről a dolgokról véleményt alkotunk. A turkeveiek a tanyaközpontokba iskolákat kértek. Milyen szép dolog is, hogy azok az emberek akik régebben tízkörmükkel kapaszkodtak a regibe, a kisiparoellák masgyéjébe, az apró cserepes tanyákba, most már messze előre a jövőbe látnak, sürgetik, noszogatják az új, a jobb meghonosítását. Dehát úgy látszik, az emberek nehezen tudnak mértéket tartani, miután a jót megízlelték. Kértek közútépítéseket, javításokat, vezetékes rádió bevezetést és hasonló dolgokat is a jelölőgyűlések résztvevői. — Ezek egyrésze teljesíthető, sőt teljesítésük folyamatban van, Hisz 25 évvel ezelőtt talán az egész országban sem építettek ■ és javítottak utat annyi helyen, mini most a mi megyénkben. A kérés sok volt, közte sok jogos, sok elbírálásra szoruló, sók túlzott, vagy éppen jogtalan. És korántsem volt ilyen arányú az olyan értelmi megnyilvánulás, mint a szolnoki járás több községében, ahol azt is elmondták: Ne csak kérjünk, segítsünk magunk is. Mindenekelőtt azzal, hogy amit kap a község, azit becsüljük meg. Akár építményről, akár berendezési tárgyról vagy egyébről legyen is szó. Még ritkább az olyan hely, ahol arról is szó volt, ki hogyan fizeti az adóját, ki milyen pontos, ha a sok állami segítséget viszonozni kell. Pedig ez sem ártana. Sokan figyeltek arra a rosszindulatú hírverésre is, hogy emelik a községfejlesztésd hozzájárulást. Pedig nem kell sokat tudni ahhoz, hogy ebbe a „kacsába“’ belefojtsuk a szót. Elég annyit, hogy a városok, községek tanácsai maguk döntenek afelől, -mennyit vállaljanak saját községük fejlesztéséért. O lyan kérdések ezek, amelyekről talán egyes vezetők vonakodva beszélnek, amelyeknek esetleg egyes helyi jelöltek, majd tanácstagok nem tudnak eüentálln! Nincs okuk a húzódozásra, mert amit lehet, megteremtünk választás előtt is és választás után k A tanácsaink eddig is tisztességgel dolgoztak a lakosság érdekeiért, éppen ezért megvan az a szilárd alap, amely biztonságot adjon tagjainak a következetességhez, határozottsághoz, B. E. A* algériai „Május 13-i közüdv bizottság1’ szembe fordul de Gaulle-I ALGÍR (AP-Reuter). Az algé- gériai „május 13-i közüdv bizottság”* amely az „össz-algé- riai közüdv bizottság” maradékának tekinthető, pénteken este négy órás vita után úgy döntött, -hogy folytatja tevékenységét Mint az AP hírügynökség megjegyzi, a „május 13-i közüdv bizottság”, amely elősegítette a negyedik francia köztársaság bukását, tömöríteni - »»ra akarja erőit és saját céljait akarja követni annak ellenére, hogy de Gaulle francia miniszterelnök legutóbbi intézkedései csapást mértek a szervezetre. A bizottság pénteken este hozott határozata, amely kimondja, hogy a bizottság „támogatni kívánja a hadsereg, baráti tevékenységét és teljes mértékben megbízik a hadseregben”, nyilvánvaló erőfeszítés a katonaság megnyerésére. Csőkben as Egyesült Államok befolyása as EmZ-ben NEW YORK (AP). Tom Höge, az AP hírmagyarázója írja: Az Egyesült Államoknak, amely fontosabb kérdésekben még sohasem szenvedett vereséget az ENSZ-ben, minden évben nehezebbé válik, hogy „Forradalmi műszak a választások tiszteletére A szolnoki Járműjavító V. dolgozói a III; negyedévben dicséretet érdemlő, kimagasló eredményt értek el. A terv teljesítéséért nagy küzdelem folyt minden vonalon. A becsületes munka gyümölcsözött is. A vállalati tervet több mint 104 százalékra teljesítették. Az önköltség is jól alakult. A termelékenységi mutató elérte a 103 százalékot. A béralap megtakarítása címén a vállalat dolgozói között 60 ezer forintot osztottak szét. Röpgyűléseken a dolgozók ki-, fejezésre juttatták, hogy a vá-j lasztások tiszteletére november, 16-ig egyhónapos ..forradalmi műszakot" kivannak tartani, „ki ad több és jobb mozdonyt, kocsit’’ — jelszóval. Az európai dolgozók szakszervezeteinek első konferenciájához j is csatlakoztak a dolgozók, okt.j 15—22-ig szolidaritási hetet rendeznek az üzemben. Ezzel is kifejezik tiltakozásukat az imperialista hatalmak közép- és távol-keleti agressziója ellen, valamint az atombomba robbantási kísérletek azonnali megszüntetése érdekében. A szocialista munkaverseny kiszélesítése érdekében osztályok közötti mumkavereenyt, valamint csoportok közötti versenyt szerveztek. Csömör János megtartsa előnyös helyzetét. Az ázsiai és közép-keleti erők felsorakozása, valamint sók semleges állam csatlakozása az ENSZ-hez, olyan nagy mértékben csökkentették az Egyesült Államok szavazati, többségét, hogy az amerikaiaknak alaposan fel kell mérniük a helyzetet mielőtt valamilyen bizonytalan kérdésben kockára tennék tekintélyüket A szavazőgépezetnek ez a gyengülése világosan látszott a legutóbbi szavazáson, amelyre Kína ENSZ-tagságával kapcsolatban került sor. Az Egyesült Államok végül is 44 szavazattal 28 ellenében, 9 tartózkodással győzött. A 20 latin-amerikai állam támogatása nélkül azonban könnyen alul maradhatott volna. Az Egyesült Államuk alig több mint 54 százalékos támogatást ért el. 1954-ben, amikor az amerikaiak először folyamodtak halogatás! taktikához Peking felvételének megakadályozására, az amerikai javaslat a szavazatok 71.6 százalékát kapla. (MTI). A Trud visszautasítja egy dán szaksiervezeti vezető magyarellenes rágalmait MOSZKVA (TASZSZ). A Trud, a szovjet szakszervezetek lapja közli: Nielsen, a Dán, Szakszervezeti Szövetség alelnö- ke a szeptember 27-én Koppen-, Hágában megtartott skandináv, szakszervezeti értekezlet neve-, ben levelet intézett a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanú-' csához. A tanács visszaküldte' Nielsen levelét, mert a valóságot elferdítve, durva rágalmakat tartalmaz. 1 öíőméltóságát, a kermányzó urat várják ,.. i. A szovjet kormány jegyzéke az; lügyestáif Államokhoz az amerikai repülőgép személyzete ügyében Moszkva (TASZSZ). Mint ismeretes, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége október 3-án jegyzéket intézett a szovjet kormányhoz, s ebben kérte, hogy a szovjet kormány adjon teljes tájékoztatást az elpusztult amerikai repülőgép személyzetének tagjairól. Október 16-án Vaszilij Kuz- nyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese átadta a kormány válaszjegyzékét Thompson amerikai nagykövetnek. A szovjet kormány ismótelFélóra sem télik belé, puffog a piros szőnyegen a poroló, surran a nyírfaseprő, locsolókan nák ontják vizüket az ágyasok hervadt növényeire. Közeleg a Nagyúr. / • EGETSZAGGATÓ káromkodással végzi a csendőrőrs parancsnoka az eligazítást. Minden oka megvan rá .:. Képzeljék, az egyik tizedes zubbonyán ferdén áll a gomb; azt pedig a Szent Korona mása ékíti! Azé a Szent Koronáé, aminek viselésétől őfő- méltÓ6ága leghívebb szolgálójának, Gömbös Gyulának legényei a budaörsi összecsapásnál szakították el végleg IV. Károly császár és király apostoli felségét; őfelségét, akire az öreg király egykori szárnysegéde, az otran- tói hős felesküdött. Az otrantói hős — köztünk maradjon! — azonos a?- orgoványi gyilkossal: Horthy Miklóssal, Héjjas Iván, Franczia Kiss és hasonlók cimborájával. Erről azonban nem illik — és légióként nem ajánlatos *— hangosan szólni Kenderesen, a kilencszáznegyvenes évek elején .:. A megkettőzött csendórőrs. » titkon érkezett detektívek megkapták hát az eligazítást. A parancsnok kiküldi kakastól!«» ten kijelenti, hogy a szeptembet 24-én közélteken kívül nmet semmiféle más értesülés a Jereván közelében lezuhant amerikai katonai repülőgép hat utasáról. A szovjet kormány ismét követeli, hogy amerikai repülőgépek ne sértsék meg a Szovjetunió államhatárát és a szovjet légiteret, s határozottan elutasít mindenféle próbálkozást, amely az elpusztult repülőgép személyié lének sorsáért a Szovjetunióra! akarja hárítani a felelősséget. 1 I — LUKE AZT MONDJA a só®gor... Várj már, komám, egy «kicsit; megnézem, mi van oda- Hbenn! — taszítja feljebb sapkáját izzadt homlokáról a forgal- Ömista s besiiet az irodába. A jú- §musi melegben legyek zizegnek oaz enyves papíron; egy valamidképp megszabadni a rabságból Ps tovaröppen. Körülkeríngi a ylámpát, s a kopott kerettel ove- Szett kép orrtövén telepszik meg. Skábát, szárnyát tisztogatja a rá- itapadt mézgától. A hatalmas orr Ameg sem rezdül persze, de mint- &ha a szúrós szemek fenyegetőn ^villognának. öfőméltésága. vitéz ^nagybányai Horthy Miklós, Ma- jsgyarország kormányzója nem «szereti a packázást... A forgal- Rmista tudomást sem szerez' a ikormányzósértő légyről, hanem «•a távírószalag után nyúl, mely Rmár hosszan gomolyodik a pad- 3lón..; V — „Holnap, szerdán, tizennégy óra tizenegy perekor ér- Skezik őfőméltósága különvona- cla” — olvassa a vasúti ember s jegyszeribe elönti a meleg — Miit hály bá’! — kiállja — hol a zis- jLenbe’ kujtorog kend?! Öfőméi- ? tósága érkezik;.
