Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-09 / 213. szám

1 SZOLNOK MFG TÉT NFPT.AF 19S8. szeptember 9 FRISS ERŐKET E zévben került egyre in­kább szóba nálunk a párt­munka színvonalának emelése, aminek egyik alapvető feltétele, a különböző párt- és társadal­mi megbízatások arányos elosz­tása. Szakítani azzal a káros gyakorlattal, kitömi a bűvös körből, amelyben csak néhány „mindent elbíró“ ember vállára raktak új és új terheket. Ehe­lyett bátran és merészen ad­ni párt- és társadalmi megbíza­tásokat tehetséges, becsületes, de még tapasztalatlan pártta­goknak, hiszen ez az egyetlen útja annak, hogy ezrével neve­lődjenek, nőjjenek fel új káde­rek. E vele je óta óriásit léptünk előre módszerekben. S aki csak egy évre is visszatekint, lát­hatja: Bonyolult, sokirányú, — ezerszemű vezetőket igénylő munka zajlik pártszervezeteink­ben. Ezernyi más gond köti le az elvtársak erejét, idejét, s így ezt a tennivalót nem tudták eddig végrehajtani. Nem is olyan munka ez amelyet merev határidővel le lehetne zarrn. Hisz vannak megbízatások — amelyeket nem lehet egyszerűen leemelni az emberekről, ame­lyekkel különböző helyeken ter­helték meg őket éppen agitatív, mozgékony magatartásuk mi­att, aminek idő kell, míg az utód belegyakorolódik. Mindezeket figyelembevéve sem hunyhatunk szemet a mu­lasztások felett. Nem tették meg pártszervezeteink azt az erőfeszítést, ami tellett volna tőlük ennek érdekében. Történ­tek mentesítések, de rendsze­rint az olyan funkcióktól, amit az adott elvtársak éppen túl­terheltségük miatt egyébként sem láttak el. így megterhe­lésük valójában ugyanannyi ma­radt. Van aztán olyan is — bár ez csak szórványos, — hogy a meglévőkhöz még újabbakat ra­gasztanak. Például Rimóczi Páünénak a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz tagjának a ta­vasszal meglévő 14 megbízatásá­hoz újabb kettőt csatoltak. — Előfordult az is, hogy egyik meg terhelt válláról levettek, a má­sik hasonlóra meg ráillesztettek egy-egy megbízatást. Pedig így sokat nem nyertek. F riss, pihent erőkre, újabb teherbíró vállaltra van szükség, annál is inkább, mert az új emberek új ötleteket, új módszereket hoznak magukkal, ami nem engedi elszürkülni, — ami naponta felélénkíti mód­szereinket, munkánkat. Tapasz­talható egy másik furcsa jelen­ség is: Kerülnek elvtársak, akik jól érzik magukat ennyi megbí­zólevéllel zsebükben, tetszik ne­kik a sok funkció, a jó értelem­ben vett hiúságukat csorbítaná, ha valahonnan most kimarad­nának. Ezek, s még néhány ha­rész, elfogulatlan ítélőképességet feltételező megbízatás bevált, az új elvtársak szorgalmasan dol­goznak. Jó dolog a munka lázában égni, jó tudni, hogy a kommu­nisták olyan ezerszemű, ezerka­rú emberek, akik nem ismer­nek meghátrálást, ha mindany- nyiónkról, közös ügyünkről van szó. Jó, hogy a párttagság most valóban a párthoz közelállónak érzi magát, mert ott van a lük­tető élet központijában, mert van mire fordítani erejét. Hogy a pezsgés ne ernyedjen el, most újabb lépés következik: Szá- monkérni, jobbammondva meg­vitatni, meghallgatni, ki ho­gyan és mit tett. Ez sem kisebb munka. Lássuk minél előbb, hogy mit végez­tünk. Lássuk azt is, valóban mindenki azt a munkát végzi-e, amihez leginkább van érzéke, kedve és adottsága. Azért, hogy ha a sokirányú munka hevé­ben valahol elvétettük, ne ma­radjon úgy, ne idegződjön úgy belénk, hanem javítsuk ki, hogy minél kevesebb zökkenővel ha­ladjunk előre. BOBSI ESZTEK Katonai felkelés Venexuelában Egy tiszti csoport és a rend- őriskcla tiszti növendékei hí­rek szerint fellázadtak a kor­mányjunta ellen, elfoglalták a nemze.véddLmi minisztériumot és a rurnbosi rádió adóállomá­sát. Az egyesült szakszervezeti szövetség nyomban azután, hogy a felkelésnek híre futott, azon­nali sztrájkra szólította fel a dolgozókat. A kormányjun'a ultimátumot intézett a felkelőkhöz, felszólí­totta őket, hogy' szüntessék be a harcot, mert ellenkező eset­ben a légierő bombázni fogja a nemzetvédelmi minisztériumot. Déltájban általános vélemény szerint a lázadást gyakorlati­lag elfojtottnak lehetett tekin­teni, ennek ellenére még nem küszöbölődött ki minden veszély. Adenauer helyesli az atomfegyverkísérletek folytatását Bonn, szeptember 7, — A Bonnból érkező hí­rek egyöntetűen arról számol­nak be, hogy Nyugat-Németor- szágban fokozódnak a fegyver­kezési és háborús előkészüle­tek, Adenauer kancellár újság­írók előtt az atomfegyverkísér- letek beszüntetése ellen foglalt állást. Nyilatkozatában Adena­uer a nyugati államok fokozott lélektani hadviselését követelte a szocialista országok ellen. Egy freiburgi jelentés arról számol be, hogy a nyugat-német hadsereg keretéiben felállfttottak egy úgynevezett kutatási osz­tályt. Ennek az osztálynak az a feladata, hogy meghamisítsa a hitleri Wehrmacht második vi­lágháborúban elszenvedett vere­ségének alapvető okait és ezál­tal illúziókat keltsen a Bonn ál­tal előkészített atomháború ki­menetelét illetően. A harmadik hír a bonni had­ügyminisztérium katonai elhá­rító szolgálatával foglalkozik. A Gehlen-féle kómszervezetnek a hadseregen belüli részét MAD- nak nevezik és ennek igen nagy feladatai vannak a legutóbbi hetekben megindított lélektani hadviselés terén. A MAD ellen­őrzi a hadsereg tisztjeinek po­litikai megbízhatóságát is. A Spiegel című hamburgi lap a MAD módszereiről szóló beszá­molójában leszögezi: „A helyzet ma már olyan, hogy a tisztek félnek egymástól, mert nem tudják ki dolgozik a MAD-nak” A kínai nép felszabadítja Tajvant az Új Kína kommentárja Peking (Uj Kína.) Az Uj Kína hírügynökség kommentárjában megállapítja, a tajvani szoros­ban jelentékenyen súlyosbította a feszültséget az Egyesült Álla­mok agresszív tevékenysége. Az amerikai hadihajók osang- kajsekista szállítóhajókat kísér­tek el és szándékosan behatoltak Kína felségvizeire, Kimoj és Amoj térségében. E lépéssel sú­lyosan megsértették Kína szu­verenitását. A Kínai Népköztársaság kor­mánya már bejelentette, hogy Kína felségvizei 12 tengeri mér­földre terjednek ki és hogy a Kimoj szigetek e határon belül helyezkednek el. Az amerikai hadihajóknak kínai vizekre tör­tént behatolása súlyos veszélyt rejt magában. A kínai külügy­minisztérium szóvivője óva in­tett ettől. A kínai nép — mely kész elszántan megvédelmezni szuverenitását — nem maradhat közömbös e nyílt inváziós csele­kedettel szemben. Az amerikai Lukácsi László: ÍTIZ EVE MÚLT... (2.) — Miért? Még azt kérdezed, hogy miért? — Sohse szíveltetek! Csak nem szóltam eddig. De nem tűrhetem tovább, hogy a lányom körül sündörögsz. Amíg cseléd­sorba nem rántod őt is. Ne ka­paszkodj te tizenötholdas maga­lány után. Úgysem tudnálak fiamnak hívni soha! — Te, kol- dus ivadék! — Nem vagyok koldusivadék. Igaz, csak tíz holdon gazdálko­dunk, de.,. — Mi volt nektek azelőtt? Ki­látszott a bőrötök a nadrágból! Így könnyű a kolhoszba belépni. A más földjével. Dolgoztál volna meg érte, mint én, majd meg­gondolnád. Te ... te, gyújtogató! Péter most már felhorkant. — Nekem ne mondja ezt sen­ki, mert... — Mert? — Mit mert? Tán megütsz? Engem, az ötvenéves embert! Kitelik tőled, tudom. De én nem félek ám tőled. te gyújtogató! — Egyet lépett előre és mellbevágta a legényt. Péter meg se ingott, ösztönös mozdulattal elkapta a támadó kezét és nagyot rántott rajta. Az idősebb ember sovány izmai hiá­ba álltak ellen az ereje teljében lévő legény gyors rándításának. Térde nagyot koppant a kemény földön és tenyeréről is lehorzso lódott a bőr. — A legény hirtelen felindulásában már ütésre emelte karját, amikor valaki hátulról lefogta. — Mit csinálsz, Péter, legyen eszed! Lehanyatlott a keze; kiegyene­sedett. Lassan, tétován körülné­zett. Bizonytalan mozdulattal si­mított végig a haján. A másik belékaroti, s mint ahogyan a bálból szokták kivinni a köteke­dő legényeket, vonszolni kezdte maga után. Néhány lépés után súgva mondta: — Gyere innen, Péter. Hall­gass rám, a katonacimborádra. Nem szabad ilyet csinálni! Hát megvernéd a Juliska apját? Gye­re no! Péter csak most értette meg, mire gondol a barátja. Kirán­totta a karját az erős szorítás­ból. Hagyjál engem! Mást sem ittam máma, csak vizet, ö kö­tött belém! Fayka Pista arca meglepetést tükrözött. Csak az előbb ért oda; nem tudott az előzményekről semmit, és azt sem tudta, hogy most mit gondoljon. Péter tény­leg nem szokott inni, de András bácsi sem. Mi ütött ezekbe, hogy józanul ölre mennek? — töpren­Közelebb kerültünk egymáshoz A martfűi Tisza Cipőgyár nődolgozói közül többen megláto­gattuk a kunszentmártoni Zalka Máté Termelőszövetkezetet. Nem ismeretlenek előttünk, hisz rádión és sajtón keresztül tájékozódunk életükről, eredményeikről, ennek ellenére látni akartuk a tiszta fajsertéseket, szarvasmarhákat, különböző ter- melvényeiket: dohányt, konyhakertészetet, öntözéses cukorrépát, amely darabonkén 3 kilogrammot is nyom, és holdanként 400 mázsát ígér. Utunk során betértünk az állatgondozókhoz. Meglepetésünkre szúnyoghálóval ellátott, fehérre meszelt szobában két izmos férfi cigarettázva hallgatta a Kossuth-vádiót. Telefon az asztalon. Alig tudtunk szóhoz jutni. Eszünkbe jutott a felszabadulás előtti idő... a cselédek sorsa, a tehenészek szomorú élete — nehéz fizikai munka — kultúrálatlan élet, gond. A nőtanács, a termelőszövetkezet vezetősége és a tagság olyan szeretettel fogadtak bennünket, hogy az felejthetetlen szá­munkra. Igen kellemes délutánt töltöttünk el, amihez a KISZ fiataljai kultúrműsorral járultak hozzá. — Ezzel közelebb kerül­tünk egymáshoz: munkás és termelőszövetkezeti asszonyok. Tisza Cipőgyár Nőbizottsága sonló jelenség azonban kivül- esdk a helyzet általános képén. Ha a legjellemzőbbet akarjuk adni, azt mondhatjuk: Párt- szervezeteink nem felejtették el ezt a feladatot, látják, elisme­rik fontosságát. Ennek ellené­re, mégsem szorgalmazták úgy a kivitelezést, ahogyan az ere­jükből futotta volna. Veszély ott van, ahol a ve­zető elvtársaü a jelenlegi hely­zetet megengedhetőnek, változ­tatására nem szorulónak tart ják. Kardos elvtárs, a kunszentmár­toni községi vb., titkára úgy vé­lekedik többek között: Farkas József iskolaigazgató, neki van ideje minden megbí­zatást végrehajtani, az ő hely­zete „nem veszélyes". Es mit mond az igazgató, aki a pártonkívüliek példás szorgal­mával végez el mindent, amire érkezik? Többek között azt, hogy bizony jó lenne kicsit nyu- godtabban, több fizikai és szelle­mi pihenővel, mozilátogatással tarkítani a napokat. Cseppet sem venné zokon, ha a 8 megbí­zatás és választott funkció kö­zül valamelyiket, mondjuk fia­talabb, kevésbé elfoglalt kollégái közül másvalaki töltené be. S ez az óhaja indokolt, mert csalá­dos ember, s amellett bizonyára magára is szeretne többet adni. Másik véglet, amikor az em­berek nincsenek belátással. S ha a megbízatásokkal túlzsú­folt elvtáns szabadkozik, vagy mentesítését kéri, úgy érvelnek: „Pont tőlünk akarsz szabadul­ni, pedig mi pont hozzád ra­gaszkodunk.” Lehet, hogy ezt ; esetenként sima illendőségből j mondják, de bárhogy mondjál?. I is, elsősorban maguknak árta- jnák a kényelmességgel. Maguk­nak, mert az ökörükben kallód­hatnak el rátermett emberek, akiket ösztönözne, sarkalna a tettvágy, ha egyáltalán meg­kérnék valamire. Ámbár az új emberek bevo­násával nem vagyunk elmarad­va. Tagadhatatlan, hogy szórvá­nyos helyektől eltekintve, az utóbbi időben számtalan új arc tűnt fel, s nem túlzás azt mon­dani, hogy a párttagság ilyen tömegének (még sohse adtunk „munkát”, még sohse sikerült ennyire aktivizálni őket, mint most. — Különösen az aktí- vacsoportokban találni olyano­kat, akiknek ereje, eddig „par­lagon hevert”. De ezen túl Igen bátran tettek próbára magas színvonalú megbízatásokkal is elvtársiakat. M ezőtúroú, az aktivacsoport vezetők és tagok mellett egyedül a PTO is tizennyolc párttagnak adott másirányú megbízatást. Nagyon is felelős­ségteljes, megfontoltságot igény­lő munkát. Azt például, hogy 4—5 tagú brigádokban vizsgál­ják meg egyes párt alapszer­vezetek helyzetét, különböző vonásokban. Kisújszálláson ’szintén ez a gyakorlat. A me­hadihajók behatolásából eredő valamennyi súlyos következmé­nyért az amerikai hatóságokat terheli a felelősség. Az elmúlt néhány napban a népi felszabadító hadsereg a fu- csieni térségben beszüntette a Kimojon állomásozó csangkaj- sekista katonaság ágyúzása t, hogy így lehetőséget adjon ne­kik szándékuk megváltoztatásá­ra. A csangkajsekisták ehelyett, továbbra is lőtték Amoj térségéi, és a környező falvakat. A tajvani rádióadások még most is arra szólították fel az Amoj térségében élő lakosokat, hogy költözzenek el. A naciona­listák ezzel jelezték, hogy fo­kozni akarják békés falvak bru­tális pusztítását. A kínai nép azonban ezt nem tűrheti. A csangkajsekisták nem kerülhetik el méltó büntetésüket. Hatszáz­millió ember mozdul meg a leg­felső népi tanács felszólítására, hogy szembeszálljon az amerikai imperialista beavatkozással. gett magában, amíg szótlanul ha­ladt mellette, Varga András is talpraállt ad­dig. Megfeledkezve sérült kézé­ről, azzal csapkodta le nadrágjá­ról a port. Tenyeréről sötét vér­fokok maradtak fekete ruháján. — Szigorú tekintettel nézte ve­dig a körülötte bámészkodókat. Nem találkozott résztvevő piuun- tással. Közömbös vagy kaján ar­cokat látott csupán; némelyik még vigyorgott is rajta. Masuk meg csalódottak voltak, hogy nőm lett a szenzációból semmi sem. — Mit bámultok? Menjetek a pokolba! Nincs itt ingyen-cir­kusz! — Nagyot lépett előre, s mint Mózes előtt a Vörös-tenger, kétfelé vált előtte az ember fal. De azért hangos kiáltások röp­pentek utána: — No-no, ne olyan hangosan, vén bolond! — Még neki áll, fel­jebb! — Haggyátok, hadd men­jen! — örüljön a vejének! — Jó sora lesz nála, ha rászorul! — ilyen hangok kísérték útjában. Nem is hallotta a csúfondá- roskodókat. Lehorgasztott fejjel, a szokottnál még görnyedtebben, senkire nem nézve sietett haza. Mint a hirtelenharagú emberek általában, már ő is megbánta a történteket. Erezte, hogy Igaz ságtalan volt. Hiszen a ley y nem bántotta őt. igaz, hogy '■*<>- porttaghoz nem adja a Ián1 :!, de ezt megbeszélhették volna más körülmények között is. Al­fán Péter még nem is káréit, a lányt. Az sem biztos, hogy :: o- porttag lesz, hiszen még a cső-

Next

/
Oldalképek
Tartalom