Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-09 / 213. szám

1

SZOLNOK MFG TÉT NFPT.AF

19S8. szeptember 9

FRISS ERŐKET

E

zévben került egyre inkább szóba nálunk a pártmunka színvonalának emelése, aminek egyik alapvető feltétele, a különböző párt- és társadalmi megbízatások arányos elosztása. Szakítani azzal a káros gyakorlattal, kitömi a bűvös körből, amelyben csak néhány „mindent elbíró“ ember vállára raktak új és új terheket. Ehelyett bátran és merészen adni párt- és társadalmi megbízatásokat tehetséges, becsületes, de még tapasztalatlan párttagoknak, hiszen ez az egyetlen útja annak, hogy ezrével nevelődjenek, nőjjenek fel új káderek.

E vele je óta óriásit léptünk előre módszerekben. S aki csak egy évre is visszatekint, láthatja: Bonyolult, sokirányú, — ezerszemű vezetőket igénylő munka zajlik pártszervezeteinkben.

Ezernyi más gond köti le az elvtársak erejét, idejét, s így ezt a tennivalót nem tudták eddig végrehajtani. Nem is olyan munka ez amelyet merev határidővel le lehetne zarrn. Hisz vannak megbízatások — amelyeket nem lehet egyszerűen leemelni az emberekről, amelyekkel különböző helyeken terhelték meg őket éppen agitatív, mozgékony magatartásuk miatt, aminek idő kell, míg az utód belegyakorolódik.

Mindezeket figyelembevéve sem hunyhatunk szemet a mulasztások felett. Nem tették meg pártszervezeteink azt az erőfeszítést, ami tellett volna tőlük ennek érdekében. Történtek mentesítések, de rendszerint az olyan funkcióktól, amit az adott elvtársak éppen túlterheltségük miatt egyébként sem láttak el. így megterhelésük valójában ugyanannyi maradt. Van aztán olyan is — bár ez csak szórványos, — hogy a meglévőkhöz még újabbakat ragasztanak. Például Rimóczi Páünénak a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz tagjának a tavasszal meglévő 14 megbízatásához újabb kettőt csatoltak. — Előfordult az is, hogy egyik meg terhelt válláról levettek, a másik hasonlóra meg ráillesztettek egy-egy megbízatást. Pedig így sokat nem nyertek.

F

riss, pihent erőkre, újabb teherbíró vállaltra van szükség, annál is inkább, mert az új emberek új ötleteket, új módszereket hoznak magukkal, ami nem engedi elszürkülni, — ami naponta felélénkíti módszereinket, munkánkat. Tapasztalható egy másik furcsa jelenség is: Kerülnek elvtársak, akik jól érzik magukat ennyi megbízólevéllel zsebükben, tetszik nekik a sok funkció, a jó értelemben vett hiúságukat csorbítaná, ha valahonnan most kimaradnának. Ezek, s még néhány harész, elfogulatlan ítélőképességet

feltételező megbízatás bevált, az új elvtársak szorgalmasan dolgoznak.

Jó dolog a munka lázában égni, jó tudni, hogy a kommunisták olyan ezerszemű, ezerkarú emberek, akik nem ismernek meghátrálást, ha mindany- nyiónkról, közös ügyünkről van szó. Jó, hogy a párttagság most valóban a párthoz közelállónak érzi magát, mert ott van a lüktető élet központijában, mert van mire fordítani erejét. Hogy a pezsgés ne ernyedjen el, most újabb lépés következik: Szá- monkérni, jobbammondva megvitatni, meghallgatni, ki hogyan és mit tett.

Ez sem kisebb munka. Lássuk minél előbb, hogy mit végeztünk. Lássuk azt is, valóban mindenki azt a munkát végzi-e, amihez leginkább van érzéke, kedve és adottsága. Azért, hogy ha a sokirányú munka hevében valahol elvétettük, ne maradjon úgy, ne idegződjön úgy belénk, hanem javítsuk ki, hogy minél kevesebb zökkenővel haladjunk előre.

BOBSI ESZTEK

Katonai felkelés Venexuelában

Egy tiszti csoport és a rend- őriskcla tiszti növendékei hírek szerint fellázadtak a kormányjunta ellen, elfoglalták a nemze.véddLmi minisztériumot és a rurnbosi rádió adóállomását.

Az egyesült szakszervezeti szövetség nyomban azután, hogy

a felkelésnek híre futott, azonnali sztrájkra szólította fel a

dolgozókat.

A kormányjun'a ultimátumot intézett a felkelőkhöz, felszólította őket, hogy' szüntessék be a harcot, mert ellenkező esetben a légierő bombázni fogja a nemzetvédelmi minisztériumot.

Déltájban általános vélemény szerint a lázadást gyakorlatilag elfojtottnak lehetett tekinteni, ennek ellenére még nem küszöbölődött ki minden veszély.

Adenauer helyesli az atomfegyverkísérletek folytatását

Bonn, szeptember 7,

— A Bonnból érkező hírek egyöntetűen arról számolnak be, hogy Nyugat-Németor- szágban fokozódnak a fegyverkezési és háborús előkészületek, Adenauer kancellár újságírók előtt az atomfegyverkísér- letek beszüntetése ellen foglalt állást. Nyilatkozatában Adenauer a nyugati államok fokozott lélektani hadviselését követelte a szocialista országok ellen.

Egy freiburgi jelentés arról számol be, hogy a nyugat-német hadsereg keretéiben felállfttottak egy úgynevezett kutatási osztályt. Ennek az osztálynak az a feladata, hogy meghamisítsa a hitleri Wehrmacht második világháborúban elszenvedett vereségének alapvető okait és ezáltal illúziókat keltsen a Bonn által előkészített atomháború kimenetelét illetően.

A harmadik hír a bonni hadügyminisztérium katonai elhárító szolgálatával foglalkozik. A Gehlen-féle kómszervezetnek a hadseregen belüli részét MAD- nak nevezik és ennek igen nagy feladatai vannak a legutóbbi hetekben megindított lélektani hadviselés terén. A MAD ellenőrzi a hadsereg tisztjeinek politikai megbízhatóságát is. A Spiegel című hamburgi lap a MAD módszereiről szóló beszámolójában leszögezi: „A helyzet ma már olyan, hogy a tisztek félnek egymástól, mert nem tudják ki dolgozik a MAD-nak”

A kínai nép felszabadítja Tajvant

az Új Kína kommentárja

Peking (Uj Kína.) Az Uj Kína

hírügynökség kommentárjában megállapítja, a tajvani szorosban jelentékenyen súlyosbította a feszültséget az Egyesült Államok agresszív tevékenysége.

Az amerikai hadihajók osang- kajsekista szállítóhajókat kísértek el és szándékosan behatoltak Kína felségvizeire, Kimoj és Amoj térségében. E lépéssel súlyosan megsértették Kína szuverenitását.

A Kínai Népköztársaság kormánya már bejelentette, hogy Kína felségvizei 12 tengeri mérföldre terjednek ki és hogy a Kimoj szigetek e határon belül helyezkednek el. Az amerikai hadihajóknak kínai vizekre történt behatolása súlyos veszélyt rejt magában. A kínai külügyminisztérium szóvivője óva intett ettől. A kínai nép — mely kész elszántan megvédelmezni szuverenitását — nem maradhat közömbös e nyílt inváziós cselekedettel szemben. Az amerikai

Lukácsi László:

ÍTIZ EVE MÚLT...

(2.)

— Miért? Még azt kérdezed, hogy miért? — Sohse szíveltetek! Csak nem szóltam eddig. De nem tűrhetem tovább, hogy a lányom körül sündörögsz. Amíg cselédsorba nem rántod őt is. Ne kapaszkodj te tizenötholdas magalány után. Úgysem tudnálak fiamnak hívni soha! — Te, kol- dus ivadék!

— Nem vagyok koldusivadék. Igaz, csak tíz holdon gazdálkodunk, de.,.

— Mi volt nektek azelőtt? Kilátszott a bőrötök a nadrágból! Így könnyű a kolhoszba belépni. A más földjével. Dolgoztál volna meg érte, mint én, majd meggondolnád. Te ... te, gyújtogató!

Péter most már felhorkant.

— Nekem ne mondja ezt senki, mert...

— Mert? — Mit mert? Tán megütsz? Engem, az ötvenéves embert! Kitelik tőled, tudom. De én nem félek ám tőled. te gyújtogató! — Egyet lépett előre és mellbevágta a legényt.

Péter meg se ingott, ösztönös mozdulattal elkapta a támadó kezét és nagyot rántott rajta. Az idősebb ember sovány izmai hiába álltak ellen az ereje teljében

lévő legény gyors rándításának. Térde nagyot koppant a kemény földön és tenyeréről is lehorzso lódott a bőr. — A legény hirtelen felindulásában már ütésre emelte karját, amikor valaki hátulról lefogta.

— Mit csinálsz, Péter, legyen eszed!

Lehanyatlott a keze; kiegyenesedett. Lassan, tétován körülnézett. Bizonytalan mozdulattal simított végig a haján. A másik belékaroti, s mint ahogyan a bálból szokták kivinni a kötekedő legényeket, vonszolni kezdte maga után. Néhány lépés után súgva mondta:

— Gyere innen, Péter. Hallgass rám, a katonacimborádra. Nem szabad ilyet csinálni! Hát megvernéd a Juliska apját? Gyere no!

Péter csak most értette meg, mire gondol a barátja. Kirántotta a karját az erős szorításból. Hagyjál engem! Mást sem ittam máma, csak vizet, ö kötött belém!

Fayka Pista arca meglepetést tükrözött. Csak az előbb ért oda; nem tudott az előzményekről semmit, és azt sem tudta, hogy most mit gondoljon. Péter tényleg nem szokott inni, de András bácsi sem. Mi ütött ezekbe, hogy józanul ölre mennek? — töprenKözelebb kerültünk egymáshoz

A martfűi Tisza Cipőgyár nődolgozói közül többen meglátogattuk a kunszentmártoni Zalka Máté Termelőszövetkezetet.

Nem ismeretlenek előttünk, hisz rádión és sajtón keresztül tájékozódunk életükről, eredményeikről, ennek ellenére látni akartuk a tiszta fajsertéseket, szarvasmarhákat, különböző ter- melvényeiket: dohányt, konyhakertészetet, öntözéses cukorrépát, amely darabonkén 3 kilogrammot is nyom, és holdanként 400 mázsát ígér.

Utunk során betértünk az állatgondozókhoz. Meglepetésünkre szúnyoghálóval ellátott, fehérre meszelt szobában két izmos férfi cigarettázva hallgatta a Kossuth-vádiót. Telefon az asztalon. Alig tudtunk szóhoz jutni. Eszünkbe jutott a felszabadulás előtti idő... a cselédek sorsa, a tehenészek szomorú élete — nehéz fizikai munka — kultúrálatlan élet, gond.

A nőtanács, a termelőszövetkezet vezetősége és a tagság olyan szeretettel fogadtak bennünket, hogy az felejthetetlen számunkra. Igen kellemes délutánt töltöttünk el, amihez a KISZ fiataljai kultúrműsorral járultak hozzá. — Ezzel közelebb kerültünk egymáshoz: munkás és termelőszövetkezeti asszonyok.

Tisza Cipőgyár Nőbizottsága

sonló jelenség azonban kivül- esdk a helyzet általános képén. Ha a legjellemzőbbet akarjuk adni, azt mondhatjuk: Párt- szervezeteink nem felejtették el ezt a feladatot, látják, elismerik fontosságát. Ennek ellenére, mégsem szorgalmazták úgy a kivitelezést, ahogyan az erejükből futotta volna.

Veszély ott van, ahol a vezető elvtársaü a jelenlegi helyzetet megengedhetőnek, változtatására nem szorulónak tart ják. Kardos elvtárs, a kunszentmártoni községi vb., titkára úgy vélekedik többek között:

Farkas József iskolaigazgató, neki van ideje minden megbízatást végrehajtani, az ő helyzete „nem veszélyes".

Es mit mond az igazgató, aki a pártonkívüliek példás szorgalmával végez el mindent, amire érkezik? Többek között azt, hogy bizony jó lenne kicsit nyu- godtabban, több fizikai és szellemi pihenővel, mozilátogatással tarkítani a napokat. Cseppet sem venné zokon, ha a 8 megbízatás és választott funkció közül valamelyiket, mondjuk fiatalabb, kevésbé elfoglalt kollégái közül másvalaki töltené be. S ez az óhaja indokolt, mert családos ember, s amellett bizonyára magára is szeretne többet adni.

Másik véglet, amikor az emberek nincsenek belátással. S ha a megbízatásokkal túlzsúfolt elvtáns szabadkozik, vagy mentesítését kéri, úgy érvelnek: „Pont tőlünk akarsz szabadulni, pedig mi pont hozzád ragaszkodunk.” Lehet, hogy ezt ; esetenként sima illendőségből j mondják, de bárhogy mondjál?. I is, elsősorban maguknak árta- jnák a kényelmességgel. Maguknak, mert az ökörükben kallódhatnak el rátermett emberek, akiket ösztönözne, sarkalna a tettvágy, ha egyáltalán megkérnék valamire.

Ámbár az új emberek bevonásával nem vagyunk elmaradva. Tagadhatatlan, hogy szórványos helyektől eltekintve, az utóbbi időben számtalan új arc tűnt fel, s nem túlzás azt mondani, hogy a párttagság ilyen tömegének (még sohse adtunk „munkát”, még sohse sikerült ennyire aktivizálni őket, mint most. — Különösen az aktí- vacsoportokban találni olyanokat, akiknek ereje, eddig „parlagon hevert”. De ezen túl Igen bátran tettek próbára magas színvonalú megbízatásokkal is elvtársiakat.

M

ezőtúroú, az aktivacsoport vezetők és tagok mellett egyedül a PTO is tizennyolc párttagnak adott másirányú megbízatást. Nagyon is felelősségteljes, megfontoltságot igénylő munkát. Azt például, hogy 4—5 tagú brigádokban vizsgálják meg egyes párt alapszervezetek helyzetét, különböző vonásokban. Kisújszálláson ’szintén ez a gyakorlat. A mehadihajók behatolásából eredő valamennyi súlyos következményért az amerikai hatóságokat terheli a felelősség.

Az elmúlt néhány napban a népi felszabadító hadsereg a fu- csieni térségben beszüntette a Kimojon állomásozó csangkaj- sekista katonaság ágyúzása t,

hogy így lehetőséget adjon nekik szándékuk megváltoztatására. A csangkajsekisták ehelyett, továbbra is lőtték Amoj térségéi, és a környező falvakat.

A tajvani rádióadások még most is arra szólították fel az Amoj térségében élő lakosokat, hogy költözzenek el. A nacionalisták ezzel jelezték, hogy fokozni akarják békés falvak brutális pusztítását. A kínai nép azonban ezt nem tűrheti. A csangkajsekisták nem kerülhetik el méltó büntetésüket. Hatszázmillió ember mozdul meg a legfelső népi tanács felszólítására, hogy szembeszálljon az amerikai imperialista beavatkozással.

gett magában, amíg szótlanul haladt mellette,

Varga András is talpraállt addig. Megfeledkezve sérült kézéről, azzal csapkodta le nadrágjáról a port. Tenyeréről sötét vérfokok maradtak fekete ruháján. — Szigorú tekintettel nézte vedig a körülötte bámészkodókat. Nem találkozott résztvevő piuun- tással. Közömbös vagy kaján arcokat látott csupán; némelyik még vigyorgott is rajta. Masuk meg csalódottak voltak, hogy nőm lett a szenzációból semmi sem.

— Mit bámultok? Menjetek a pokolba! Nincs itt ingyen-cirkusz! — Nagyot lépett előre, s mint Mózes előtt a Vörös-tenger, kétfelé vált előtte az ember fal. De azért hangos kiáltások röppentek utána:

— No-no, ne olyan hangosan, vén bolond! — Még neki áll, feljebb! — Haggyátok, hadd menjen! — örüljön a vejének! — Jó sora lesz nála, ha rászorul! — ilyen hangok kísérték útjában.

Nem is hallotta a csúfondá- roskodókat. Lehorgasztott fejjel, a szokottnál még görnyedtebben, senkire nem nézve sietett haza. Mint a hirtelenharagú emberek általában, már ő is megbánta a történteket. Erezte, hogy Igaz ságtalan volt. Hiszen a ley y nem bántotta őt. igaz, hogy '■*<>- porttaghoz nem adja a Ián1 :!, de ezt megbeszélhették volna más körülmények között is. Alfán Péter még nem is káréit, a lányt. Az sem biztos, hogy :: o- porttag lesz, hiszen még a cső-