Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-07 / 212. szám

1958. szeptember 7. SZOLNOK MEGYÉI NÉPLAP 17. csípés SZATIRIKUS OLDAL PÉLDAMVIATAS Ahogy egy-két gazdasági felügye« lő elképzeli. 1958, Étetb&env A Szolnok megyei Néplap augusztus 23-1 számának hírei között olvastuk: y— 800 mázsa fagylaltot ho­lott forgalomba az ünnepi vá­sáron a rákőczifalvl földműves­szövetkezet. Több. mint 25 000 adagot mértek ki.* Utánaszámoltunk — eszerint egy adag fagylalt átlag 3 kiló 20 dekás volt. — öné •* kedves g&zdatársaím =-» a legjobb bizonyíték a nagyüzemi gazdaság mellett mj de a kbsparcell&n is csordul-csöppen. TOTÓ-KALAND ISKOLA- íjPl in, é a ( Ugyancsak több “«gyei és orszá­gos lap szerint a „tanulók öröm­mel fogadták az iskola év kezde­tét'’. Rajzolónk ezt is élethűen akarta megrajzolni.— de amint az ábra mutatja a „kitörő öröm” vonásait nem tudta felfe­dezni a gyermek arcokon. Ezt gyakran mondogatják: Állandó súly van helyezve a takarékossági tervre. Az életbű rajz szerint valószí­SSOMBAT DÉLBEN X kar­társ így szólít nekem: — Módot adok magának, hogy jót tegyen. Amit kérek, mind­össze csak az a kegy. adja fel a szelvényem, ha hazamegy. Tu­dom, hogy a láda mellett elha­lad. Döbja ott be, megvan az egy perc alatt — Teljesüljön vágya, ha csak ennyi kell — szíveskedtem. — Ide a kis cetlivel Úgyse fogott ilyesmit még ez a kéz. Számom­ra is érdekes lesz az egész.;. Érdekes lett? Valóságos rém­regény lett belőle! Ilyet még nem éltem én. Amint mondom, történt mindez szombaton. Na­pomat egy búra alatt folytatom. Búra után pedikür és manikűr... (Hja, a szépség azt illeti, aki tűr). Estefelé mosok, varrók, vasa­lok. Frissen szépek a habköny- nyű anyagok. Este mozi, sörözés, tánc, társaság... Ügy dólök az ágyba, mint a száraz ág. Almaimban ... hozzámlép egy szörnyeteg. Labdafején furcsán izzó zöld szemek. Ráismerek, ez a totó-figura! Koponyáját nem díszíti frizura. Rámkiabál: Ma­ga engem nem szeret. Hidegsége sért és bosszant szerfelett. Má­sok bezzeg szerelmesek én be­lem. íves Montandnál nagyobb becsben élek én. Kinevettem: Na ne mondja, kis kopasz. Ami sok, a hence­gésből is sok aZi A hódítók a nőt tényleg megfőzik. Maga? Sámolni se tud csak kettőig. —• Még1« sokak álma. vágya én vagyok. Ki velem tart, esé­lyei rém nagyok. Kertes villát is remélhet általam. Vagy autót, akinek már háza van. De leg­alább kerékpárt vagy rádiót... S gutaütést! — vettem ismét át a szót. — Gutaütést is re- mélhét, sőt kap is, akit maga falhoz állít, vén hamis. — Bosszút állok! — lihegte a szörnyeteg. — A tippjeim miatt lesz még ön beteg. — Az ördögöt a falra csak ne fesse. Nincs szelvényem, nem leszek hát beteg sej A szörny eltűnt, de bosszúja már suhog. Almomban most egy sportpályán búsulok. Keresem, de nem lelem a fejemet Ügy látszik, a zűrzavarba leesett. Megtalálom végül is a zöld gye­pen. Bundzsák rúgja, s nem hagyja, hogy fölvegyem. — Ez nem labda, —mutatom, de hasztalan. Fejemen már Be- rendi is rajta van. Nem labda? — szól, s nevet mellé jó nagyot Oly egyformák mind ezek a hó­lyagok. Álmaimból fejfájással ébre­dek. A táskámban Caryll után kémlelek, s mit húzok ki? Az X kartárs tippjeit! Felsikoltok, bár ez itt már nem segít. Jaj, a szelvényt bedobni elfelejtettem! Baljós felhők tornyosultak felet­tem. Jaj. ha tizenkettes lesz a talá­lat! Ügy nyögök, mint a meg­sebzett vadállat... Akármit nyer, nekem kell megfizetni. Nem csoda, ha agyra megy az ilyesmi. A főzésem aznap nem is so­kat ér. Húslevesbe bors helyett megy a babér. Cukrot vetek a tokányba só helyett. A vízcsap­ba lódítom a friss tejet A ré­tesre pergetem a paprikát... Nem is mondja a családom, hogy vivát! — Mindez a kis szelvény miatt. Este már tűkön ülök, gondolatom messze jár... Ven­dégem jön, bámulok rá süketen. Csevegése ki-bejár a fülemen. Valamit a náthájáról cse­vegett — nem mutattam részvétet, sőt ahelyett azt mo­tyogtam: „Jó a nátha a háznál!” Válaszomtól letört, mint egy virágszál. Békítésül likőrt hoz­tam s poharat. Kezemből az üveg nyalta kiszaladt, leöntöt­tem szegényen a tropikált. Ügy megijedt, hogy a lábán alig állt. A mindez a kis szelvény miatt! Ügy ülök néprádióm árnyéká­ban, mint a tök. Meghallgatok könnyű zenét, nehezet — velem együtt nyikorog a körevet. Egy díszpárnát foszlányokká mor­zsolok. Sóhajtom: — Kik nem totóznak, boldogok! VÉGRE, VÉGRE! Az óra már tizet üt. Lázban égek, a homlo­kom szinte süt. Totóhírek... de nem mind, csak a fele... A könnyeim halkan folynak lefele. Éjjelre már olyan vagyok, mint a rom. X kartársnak a tippjeit mormolom. Hétfőn reggel ébren várom a lapot. S X kartársnak milyen siker adatott? Tizenegy a talá­lata, szent egek! Kútba vetett macska-módra szenvedek. Kétszázhetvenhat forintot fi­zettem A bosszúvágy itt maradt a szívemben. Én azóta szenve­déllyel totozóm. Hitem szerint: a totó az adósom! Dühhel ját­szom, míg a károm megtérül. Aztán? ;:. Játszom békémnek a jeléül. K. Tóth Lenke nűieg igy gondolják. Bosszúálló lélekharang Csodálatos, mi mindenre ki­terjed az emberek figyelme. Ifjú honikban csalhatatlan szemmel fedezik fel — már ahol erre mád nyílik — a madár fészkeket a karcsú jegenyék tetején. Az évek múltával azonban érdeklő­désük súlyosabb dolgokra for­dul. így történt az, hogy N. falu­ban néhány izmos fiatalember figyelmét éppen a községi temp­lom lélekharangja keltette fel. Érdeklődésük azonban nem any- nyira zenei, mint inkább anyagi természetű volt. Hamarosan munkához láttak. Egyikük fel­mászott, megfelelően leszerelte, majd kötélen leeresztette a lent várakozó társainak. Persze, o harang túl nehéz volt — sajnos- ilyen súlyos dolgok iránt érdek­lődtek — alig tudtak elugrani alóla. Ezután megragadták és elindultak vele a homályban. Úgy gondolták, később majd el­adják ócskaréznek. És itt történt a baj. Mivel egész harangokat nem szokás el­adni, nekiláttak, hogy szétverjék a lelkek siratóját. Az pedig meg­szólott a kemény ütésekre. Így szerzett tudomást a dologról a rendőrség, a bíróság, sőt a Jász­kun Kakas A társaságnak sa­ját harangján harangoztak. — M — 5 < í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom