Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)
1958-09-06 / 211. szám
1958. szeptember 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 .. „Húsd rá ^cigány’» hadd lássák, hogy mulat a regruta. „BESOROZTÁK II LEGÉNYEK ELEIÉT“ Hazafelé a sorozásról. Vonaton, kocsival, kerékpáron a szokás. A kengyeliek léfeáton jönnek, ünnepi magyarban. Kenyeres Imre, a Dóssá Tsz tagja, a Dózsa lovával nyitja meg a sort. „Szerezzetek becsületet falunknak a Néphadseregben“. Korányi Tibor, a községi Hazafias Népfront Bizottság elnöke búcsúzik a falu főterén összesereglettek nevében a regruta if jaktól. KÜLÖNÖS KÉTLAKIAK A kétlakiak több fajtája ismeretes. Róluk sem a munkások, sem pedig a dolgozó parasztok nem vélekednek valami túlságosan hízelgő módon. Persze, ennél a fogalomnál sem lehet általánosítani és nem is szabad egyforma mércével a kétlakiak helyzetét tárgyalni. Vannak fokozatok és bizonyos eltérések, különbözőségek. Különösen Szolnokon, a Járműjavítóban, a Cukorgyárban nagyon sok olyan munkás dolgozik, akinek otthon is van néhány hold földje. Ezek az emberek rendszerint váltott műszakot tartanak: sokszor kora hajnalban kapálnak, néhányat fordulnak a kukoricaföldön — utána pedig vonatra ülnek, majd a munkapad mellé állnak. Felese leges bizonygatni: hóltf árad tan. így tehát előáll olyan helyzet, hogy sem az üzemben, sem pedig a földön nem végeznek teljesértékű munkát, állandóan hajtják önmagukat és soha nincs pihenőidejük. Sajnálatos, de tény: az üzemele baleseti statisztikája bizonyítja, hogy éppen ezek miatt a kétlakiákat éri a legtöbb baleset. Miután fáradtaik, nem képesek úgy figyelni és a baj hamar megvan. Nincs tehát hasznára sem az embernek, sem a földnek, sem az üzemnek az ilyenfajta kétlakiság. S végül előbb vagy utóbb a kétlaki munkás szembe kerül önmagával, amikorig elfogadja, segíti a mezőgazdaság szocialista átszervezését — ugyanakkor mint a munkásosztály képviselője néhány holdas parcellán szabályos talaj zsarolást folytat. így áll ez a dolog. De lehet valaki úgy is kétlaki, hogy nem él távol községétől, hanem vagy az fmsz-nél, vagy a tanácsnál dolgozik, esetleg a malom, helyi vállalat alkalmazottja. Vagy éppen a pálinkafőzőé vezetője, mint a jászfelsőszentgyörgyi Pető József, aki az üzem teljes kapacitása idején havonta kétezer forintot is megkeres és emellett tizenhét hold földön gazdálkodik. Beosztása idejét teljes egészében elfoglalja és így tulajdonképpen földjét mással dolgoztatja. Ilyen módon tehát jogtalan hasznot zsebel be és a Reggel hét óra előtt 10 perccel léptem be a szolnoki Járműjavító kapuján. A munkások nagyrésze most érkezett, blokkoltak, s aztán indultak sietve munkahelyük felé. Joó Józseffel ketten ugráltuk át a síneket és igyekeztünk a VII. b. osztály külsős művezetői irodája felé. Már útközben magyarázta a tennivalókat. Gyorsan kiosztjuk a munkát a dolgozóknak, megállapítjuk a létszámot, jelentjük, s aztán kimegyünk a terepre. No, ez semmiség — gondoltam — s mikor ki is nyilatkoztattam véleményemet. válaszképpen csak elmosolyodott. Hogy mennyire elhamarkodottan ítéltem, arra csak akkor jöttem rá, mikor már mindketten kezdtünk belegabalyodni a kocsik cég- és sorozatjeleibe. Már minden idegszálam tótágast állt, mikor a létszám felvételére került sor. Nem is gondoltam, hogy milyen könnyen elveszik egy dolgozó száz közül. Hol az alvázlakatosok voltak eggyel többen, hol meg a gyári munkáscsoport létszáma hibázott. Az igazi munka azonban csak most kezdődött. Jöttek a csoport- vezetők sorra. Szegecs-- és 2-es szösvas kelmi íratlan törvényeink szerint- is kimeríti a kizsákmányolás fogalmát; De ez nemcsak őrá vonatkozik, hanem mindazokra, akik alkalmazottak, vagy hivatalnokok és beosztásuk mellett tíz-tizenöt- hűsz hold földön „gazdálkodnak’’; Érthető és jogos az az ellenérzés, amely megnyilvánul /elük szemben a dolgozó parasztok, az alkalmazottak vagy a munkások részéről. Érthető az a követelés is, amely megyeszerte mindjob- ben erősbödik: Valaki vagy legyen paraszt, vagy alkalmazott, — de ne húzzon kétfelől hasznot és főleg az ilyen ember ne beszéljen a nagyüzemi gazdálkodásról. Más lapra tartozik természetesen, ha valakinek van néhány- száz négyszögöles háztáji ker- tecskéje, ahol megtermeli a konyhára valót. De valóban elítélendő az olyanfajta manipuláció, hogy — mondjuk — egy földművesszövetkezeti alkalmazott megkeresi havonta az ezer- egynóhányszáz forintot és emellett még tíz-húsz hold földet mással dolgoztat. A kétlakiság harmadik váltoSSeptember 5-én a Pusztakürti Állami Gazdaságban a Rizstermelő Állami Gazdaságok Igazgatósága tapasztal&tcserenapig MŰVEZETŐ VOLTAM... lene — szólt az egyik, — nekem meg hossztartó végszög- vas — így a másik. És aztán 10 óráig nem is volt megállás. Veszekedtünk a diszpécserrel, a főmérnökkel, az osztályosokkal, szóval mindenkivel. Végre aztán minden dolgozó elégedetten távozott, megkapták az anyagokat. Már-már kezdtünk mindketten megnyugodni, amikor beállított az irodába Kollár Imre alvázlakatos. — Elfogyott a 45 tonnás vonóvégrész — jelentette savanyú ábrázattal. — Hű, a mindenit. — ugrott fel az asztal mellől az én emberem — akkor le kell állítani a munkát — Dehogyis kell — mosolyo- dott el a felháborodás láttán az olajosruhás ember. — Találtam itt a futón négy darabot, mára elég lesz. csak el kell kérni a szomszédoktól. Két gyors telefonbeszélgetés, s aztán Kollár Imre is megnyugodva távozott. — Az a baj — nézett rám Joó József. — hogy az osztályok zata az alábbi Á cibakház! dől* gozó parasztok elmondják, hogy Kulik Kálmán Budapesten, a Magyar Nemzeti Bániénál felelős beosztásit visel. Nyilván olyan fizetést is kap, hogy abból jól él. Ám Kulik Kálmán ezen felül még „gazdálkodó’’ Cibakházán. Harminc hold földet dolgoztat s a ci-bakházi dolgozó parasztok joggal tűnődnek azon, hogy ez a „gazdálkodás” miként fér ösz- sze egy szocialista intézménynél dolgozó ember életfelfogásával; Kulik Kálmán panaszkodik, sajnaitatja magát, hogy minden fizetése rámegy a harminc hold elmunkálására. Panaszkodik, de nem nagyon szánja senki. Azt tartják ugyanis: Ha ráfizet a gazdálkodásra, miért folytatja? Nem kényszeríti arra senki. Ferenczi Sándor agronómus esete — ugyanott — meg szinte tipikus példája nemcsak a két- lakiságnak, hanem a kétlaki gondolkodásmódnak is. Az agronómus egyik mezőgazdasági nagyüzemben munkálkodik, emellett otthon öt hold földön egyénileg gazdálkodik. Ehhez sem kell kommentár. Sz. F, értekezletet tartott. Bezsik Tibor elvtárs, az igazgatóság vezetője irányította a meghívott szakemberek beszélgetését. rejtegetik egymás elől az anyagokat. Most egy kis szünet következett. Szétnéztem egy kicsit a kimutatások között. Kiderült, hogy két ember irányít itt 15 munkacsoportot, amelyek létszáma együttesen száz körül mozog. — Na, akkor gyerünk a terepre — adta ki a jelszót kísérőm. — Megnézzük a tegnapi, meg a holnapi munkát. — Ezek itt a megjavított kocsik. — mutatott rá egy 8->-10 kocsiból álló különítményre. Egy pár nappal ezelőtt még ilyenek voltak — intett az ellenkező irányban várakozó roncsok felé. — Ezeknek az olasz kocsiknak át kell alakítani a futóművét német rendszerűre — magyarázta. — A kocsik itt vannak, de a vontatási szolgálat még mindig nem küldte el a megrendelőleveleket. Ezen vitázunk már két nap óta Kovács Jánossal, a diszpécserrel — adta meg visszafelémenet a felvilágosítást. Délután fél négykor, megsző»' lalt a gyárduda, bizony már alaposan fáradt voltam. Egy azonban biztos: megismerkedtem egy nagyon nehéz, de azért mégis szép foglalkozással. ” XSb ó® 10 %-kal több tag fi Sallai Téz-hen Alkotmányunk ünnepén töb bedmagammal meglátogattam két kisújszállási termelőszövetkezetet: a Sallai és a Március 15 Tsz-t. Az előbbiben 84 kg fajsúlyú kenyérgabona termett. Láttuk a tisztára kapált 25 kh-s hibrid-kukoricavetőmag-táblát, a közös szőlőt, melyre megyénk bármelyik nagygazdasága büszke lehetne. A villanyerőre berendezett kovács- és asztalosműhelynek is sok csodáló ja akadt. A Sallai Tsz tagsága a közelmúlt hetekben tíz százalékkal gyarapodott. Mind a régeknek, mind az újaknak lesz mit tenniök a közös gazdaságban; a tagság ugyanis elhatározta, hogy az úi gazdasági évben még több munkaigényes növényt termel, mint eddig. Bornemissza Sándor Vasutas Szakszervezet ÜB elnöke Kisújszállás Tapasztalatcsere a Posztafeürtí Állami Gazdaságban
