Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-28 / 230. szám

L958 szeptember 38, SZOLNOK MÜßTE! NtteLAT 5 Számvetés előtt Halad a szántás SZÜRET TÁJÁN, ősz időben számot vet a gazdaember. Nem­csak az egyéni — a szövetke­zeti is. Előkerül a papír, a plaj- bász, es csendes pipaszó mellett megindul a tervezgetés Jövőre. Ehhez persze legelőbb is tudni kell: mennyit hozott az év ? > ; Lénart Mihály a mezőtúri Győzelem Tsz tagja a sertés­hizlaldában dolgozik. Ebben a munkakörben egész esztendőn á t bőven akad tennivaló — s Iáin, meg is van az eredménye: Lénáit elv tana úgy számolja, hogy zárszámadásig 700 munka­egysege lesz. Ez pedig egy fillér­rel sem ér kevesebbet huszon­ötezer forintnál. A háztáji jöve­delme benne sincs ebben a te­kintélyes összegben jjj — Ne feledjem, — mondja — idén kétszer kaptam prémiumot is, összesem háromezer forintot Summa summiarum: évi jöve­delmem hannincegyezer forint. Újra ki ruházkodunk télre-ta­vaszra és jól élünk egy eszten­deig. Ez a tervemí.j Az Ady Tsz növénytermesztő brigádvezetője Bogdán Lajos. Javakon! munkabíró férfiú Öt­százötven munkaegysége lesz zárszámadásig, ebbe az az asz- szony is belesegített. Háztáji földjének hozamával együtt ket­tejük jövedelme meghaladja a huszonháromezer forintot. Több ez, mint tavaly volt! A kis csa­lád jól felszerelt háztartással, csinos ruhatárral rendelkezik; ezt már az előző években meg­szerezte. Idén több jut könyvre, mozira, színházra. ■ ■ — 1fásad — kapuzárás előtt M indent megnézni — ezt le­het a vásáron, ha valaki elég ügyes és időben elég gaz­dag. De mindent meglátni: ne­hezebb. Ki a gépeket, ki növé­nyeket, ki. az állatokat látja meg a színes forgatagban; érdeklődé­se szerint. Magam az embereket kerestem. Ha társaságban találkozom va­lakivel, kérdés helyett szeretem kitalálni: mi a foglalkozása. Azt hiszem, Wanda Zandíost-tal ta­lálkozva kudarcot vallanék. Túl sok, amihez ez az asszony ért. Mint Pesten mondják: ,/itthon v an’* zenében, közgazdaságban, művészetben egyaránt. Hazájá­nak, Lengyelországnak statiszti­káit nemcsak „tudja“, de ösztö­nösen és helyén használja. Mi is érdekelhetne egy Szolnok me­gyeit jobban, mint a mezőgazda­ság? ... Ki állhatna szívéhez kö­zelebb, mint a parasztember? . ; — Oh, az nálunk egyre keve­sebb! Az összlakosság mindösz- sze 45 százaléka; a háború előtt 60 százalék volt. Sokat, renge­teget fejlődött iparunk a felsza­badulás óta! Nem dicsekszem!.- — nevet; Majd elkomorul az arca: — A semmiből kezdtük. A német fasiszták 350 ezer kis­gazdaságot s rengeteg nagyobbat pusztítottak eh Hatszázezer pa­rasztcsalád vette birtokába és visszaszerzett nyolcmillió hektár műveletlen, földet. (Egy hektár 1,4 kát. hold.) Lengyelország mezőgazdaságá­nak fejlődését a fokozódó áru­termelés jellemzi; Míg 1949-ben egy hektárról 184 mázsa cukor­répát szedtek fel, addig 1957-ben már 223-öt. A fejlődés hatalmas eszköze az egyre emelkedő gé­pesítés. Tizenöt lóerő egysegek­I ban számolva Lengyelországban I 1949-ben 18 ezer 400 traktor dolgozott, 1957-ben pedig 69 ezer 200. A belterjességre való tö­rekvés — többek között — a növekvő műtrágya felhasználás­ban jut kifejezésre. 1956—60-as ötéves tervben a műtrágyával való ellátottság 85 százalékkal növekszik. 1960-ban már 112 ezer traktora lesz a lengyel nép­gazdaságnak. Ugyanabban az évben fejeződik be valamennyi lengyel gépállomás és állami gazdaság villamosítása. Villamosítás; j. gépállomás;; -. életszínvonal-emelkedés.: s Is­merős fogalmak — akárha „egé- szen-otthon“: Szolnok megyében lennék, falugyűlésen. Ügy ér­zem, Wanda Zandfost barna te­kintete sem a pavilon látogatói­nak tömött sorát látja, ízes ma­gyar szavát hallja ;;. hanem gondolata tulszáH a Beszede­ken s megpihen egy kis Visz- tula-menti faluban, hogy lengyel parasztok földjét fordítja a traktorral vont eke.; j Őszi mélyszántás..; vetés.;: Pa­raszti munka; s paraszti öröm: az aratás. Most már — vagy másfél évtizede — valóban orom: a föld igazi gazdájának zsákjába hull a szem. Nálunk s Lengyelországban egyaránt, -.; * Arad, hullámzik a tömeg. — Reccsen, majd zenébe -kezd a megaion. Tarka zászlók alatt annyi a tarka nép! Városi és sok-sok-sok paraszt — a föld legsajátiabb fiai, kiknek kemény munkáját teszi könnyebbé nyu­gaton s nálunk a gép — és csak mifelénk: az összefogás .;. — borváró — 1r Ok már meggondolták Körmötxdi János kengyeli 12 holdas paraszt most választotta a szövetkezés utjatj ÍMr.*----­Balog h László 19 holdas ken­gyeli gazda is belépett a ter­melőszövetkezetbe. Gyebnár Mihály földjét szántja Ángyán Lajos traktoros. Bokor Imre 6 holdas tfczaíöldvári gazda, dűlőfelelős mutatja a meg­munkálandó területei, KORÁN KEZDI... Ifjú Major Mihály rákóczifalvai kisfiú 8 éves kora ellenére te délcegen üli a derest,--------------------■»» Be szédes számok ötven fölött már nehéz a munka — a kisgazdaságban.; De nem az a szövetkezetben, hol segítenék a gépek; j. Sándor Já­nos, a mezőtúri Petőfi Tsz el­lenőrző bizottságának elnöke a növénytermelesben hasznosítja paraszti tudását; — Olyanok a családi körOJjné- nyeim, hogy kereső munkát csak magam végzek, — szövi a szót — Nem hajtom magam, csak éppen szorgalmasan, rend­szeresem dolgozom. Havi kétezer forint körül jár a jövedelmem. A zöldséget, burgonyát meg­hozza a háztáji, sőt még a ma­lacnak valót is, az udvaron to­tyogók közül pedig hol egyiket hol másikat éri el végzete: ebéd- vacsora készül belőle»., BECSÜLETES munkájuk után gond nélkül élnek a szövetke­zeti gazdák. Nemcsak megyénk­ben, •— szerte az országban te. A közös birtokok sok terményt adtak át a népgazdaságnak — új utat járó parasztjaink mun­kájuk eredményeként könnyű szívvel tekintenek az új gazda­sági év elé. Lesz mit a tejbe aprítaniok a következő eszten­dei zárszámadásig;. Vágási K. 252,5 feli. űj közös gyümölcsös A Megyej Tanács mezőgazda- sági osztálya jóváhagyta terme- 1 őszöv etkezteink gyümölcsös te­lepítési tervét. Ezen túl a szapo­rítóanyagot is biztosította a tele­pítéshez. Termelőszövetkezeteink a kezdődő gazdasági évben 252.5 kh-on ültetnek gyümölcsfákat. Legtöbbet almafából telepíte­nek: 160 kh-t. Megyénk termelőszövetkezetei január 1-től szeptember 15-ig 5 ezer 346 új taggal erősödtek. — Közülük 810-en új tsz-eket ala­kítottak. A termelőszövetkezeti csoportok taglétszáma 639-cel gyarapodott. Megyénkben szá­mos előkészítő bizottság műkö­dik. Munkájuk ered; j eként a zárszámadás heteiben ismét sokan választják majd a legered­ményesebb gazdálkodási módot; a nagyüzemi, szocialista gazdál­kodást. / kktóber felé mér nagyon ha- mar leszakad a falura az este. Idő szerint még alig volt öt óra, de az utcán már nem járt senki sem. Szinte kihalt volt a táj, csak a fáluvégi kocs­ma környéke hangoskodott bele az éjszakába. Hogyne hangoskodott volna, mikor Borsi Dani fizetett áldo­mást, kinek olyan termése, mint az idén, még sohasem volt. Üveg billent, a poharak koc­cantak és közben vidáman folyt a beszéd. Miről is lett volna szó ilyen. nyárhanyatló időben, mint a termésről, a cséplésről, meg az új lisztről. — Bizony, jobb az, mint a tavalyi! — vélekedett Borsi — igen keze alá való az asszony­nak! — és poharával sorra koc­cint mindenkivel. Mulatott a Isörnyék apraja- nagyja, csak Kocsi Gábor húzta meg magát az egyik sarokban. ö vem dicsekedhetett asszony­nyal, de még a terméssel sem, mert bizony az majdhogynem egészen oda lett. De ezért neki1 ! s akadt mondanivalója: — Nekem a dohányom vált be, de igazán. Olyan szép leve­leket még festeni se lehet. Ak­korák, mint egy zsák! Hát még a zamatja! Az csak a felséges... ! — A zsebében kotorászott. — Ehun-e, — húzta elő a do­hányos zacskót. — Megkínálom magukat egy kóstoló pipával. Rágyújtottak... Miközben pipáztak, megvital- lak, dicsérték a csodálatraméltó dohányt. — Aztán hun tarlód ezt a finom dohányt, Gábor? Finánc­kézre ne kerüljön, mert akkor Kocsi Gábor szíizrioiiánya jaj neked is, meg a dohánynak is! — okoskodott Fehér Balázs, Kócsi egyik közvetlen szom­szédja. — Ha,.. ha... ha .. — ne­vetett nagyot Kócsi — eldug­tam én azt jó helyre. Nem ta­lálja azt meg soha senkt, — Kö­zelebb húzódott a csoporthoz, de azért jó hangosan mondta: — A padláson a kukorica alá raktam csomókba. Jó helye van ott. Még szellőzik is. Ez a nap is elmúlt, mint a többi és persze a titok nem ma­radt titok. Harmadnapra pénzügyőrök ér­keztek a faluba. Egyenesen Ko­csi Gábort keresték. — Isten hozta magukat — fo­gadta őket Kócsi — mi járatban errefele? — és olyan nyajas hu nyorgással sietett elébük. mint akinek rendben a szénája és csak tisztelgő látogatást fogad. A két finánc összenézett, az­tán se szó, se beszéd, fel a pad­lásra. Lett ott csörgés-zörgés, motoszkálás. Majd elindult a ház. Kócsi az ajtóban állt és onnan nézte, mint dobálja a két finánc a kukoricát egyik oldalról a má­sikra. Jó négy szekérnyi kukoricája volt Kocsinak a padláson. Öreg délután lett, még mindig nem akart fogyni, A nekivet között dohánykutatókat hajtotta a ke resés vágya. * Wkobálták hát a kukoricát meg- " állás nélkül, étlen-szomjan, napestig. Kócsi közben elunta az állást. Leült egy ládára és onnét nézte őket, szólt is volna hozzá- jak, ebédre is hívta volna őket, de úgy vélte: amíg be nem fe­jezik, hiábavaló. Hanem a munka is hiábavaló­nak bizonyult, mert a dohányt nem lelték sehol. Az utolsó csö­vet is átvetve, rákiáltott a nyur­gább finánc Kocsira: — Hová dugta a dohányát?! — Miféle dohányt? — csudál- kozott Kócsi és csak nézett- nézett ártatlanul. — Hát ami termett? — így a kél poros, izzadt finánc. — Sose volt az én földemen dohány, meg nem is lesz! Nem való az annak! Kiveszne belőle. A kél fináncnak nyitva ma­radt o szája a csodálkozástól: — Hát akkor hol termett az a finom dohánya, amibed min­denkit megkínált? — .4^í bizony nem tudom! Tap a sarki szövetkezeti botba megmondjak. Mert onnét vet­tem! De ha maguknak is ízlik cs nagyon sietnek, tán még kap­hatnak belőle. Mer úgy estefelé a botot már becsukják... A két finánc egymásra nézett, majd szinte egyszerre kérdezték: — Miért mondta a múltkor, hogy itt van a dohány a kuko­rica alatt? — Üpy gondoltam, hogy akad kíváncsi ember, aki megnézi; Közben meg ut hány ja a kukori­cát, meri régen vót már forgat-* va. Hogy éppen maguk kíván-s csiskodtak, arra! én nem teke* tek. Csg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom