Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)
1958-09-03 / 208. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958 szeptember 3, KÉPVISELŐ A KISPADON MÁB JÓFORMÁN témátlanul ölt az öiiőnyi kis társaság a minap alkQnyattéjon a jászfelső- szentgyörgyi kiapadón, amikor a íalu csendjébe alaposan bele- osörgött egy lassan cammogó autói — Ejnye, ejnye — csóválta láttán a fejét Petrik Mihály, a községi pártszervezet titkára — jön a képviselő elvtárs, a biztosítás sehoL Még csak egy árva rendőr sem dugja erre a levea- szagolóját Morfondírozott még magában nem minden tréfa nélkül akkor is, amikor Szabari Imre elviére, országgyűlési képviselő már odaért a társasághoz* — Mivel vagy már megint elégedetlen, Petrik elvtárs — rázta meg tréfásan a talpig lisztes ember' vállát. — Hagyd el — legyintett a kérdezett — azt rágom keményen, hogy valamikor járt itt egy képviselő, gróf Takách-Tol- vay és akkor a bejáró két oldalán tizennégy csendőr melegítette a hullott kakasfarkat. Most meg? mégcsak fullajtár sem jött előtted — fejezte be évődve, — Na Igen, így van ez — veszi fel a tréfát a képviselő, miközben ötünk közt még helyet szorítunk neki is a pádon. — Dehát, tudod, most egy kicsit hazajöttem ... — Ha hazajöttél, akkor érezd jól magad — így a tanácselnök. — Cigarettán kívül azonban nem tudunk egyébbel megkínálni. Dehát úgy tudjuk, a banketteknek nem is vagy nagy kedvelője. — Hát ami azt Illeti, ellensége sem vagyok, de most nincs arra Idő. Hivatalos küldetésben is járok. De mielőtt azt teljesíteném, szeretném megtudni, hogy áll a Május 1. Tudni kell, hogy a Május 1. a község frissen alakult termelő- szövetkezete, amelyiknek Petrik Mihály is tagja. Így ő illetékes a a válaszra. Sorolja is: — Nagyjából már elkészítettük volna a terveket. Úgy terveztük, vetünk 80 hold búzát, 40 hold árpát és 10 hold rozsot. — Nem lesz az sok kalászos bői? — kérdezi a képviselő. — Nem tudom, mi a véleményetek, de én javasolnám, próbálkozzatok meg a kertészkedéssel is, Annál is inkább, mert ez hagyomány a községben, másrészt med ebből tudtok pénzelni leghamarabb. Márpedig a forintra szükség lesz, hiszen a tsz tagjai a szövetkezetből akarnak megélni. — Valami igazságod van — vitatkozik a másik — dehát a kertészet munkaigényes, ijü meg kevesen vagyunk. Szégyent vallani meg nem szeretnénk az egyéniek előtt. Épp ezért terveztünk több kalászost. EZ AZ ÉRV egy kicsit elgondolkoztató. A képviselő arcán is látszik, igen-igen töri a gondolkozóját, hogy megfelelő ellenérvet mondjon. De nem késlekedik sokáig. Ebben igazatok van félig- meddig. Viszont arra gondoltatok-e, hogy a kertészetben olyan terményt is lehet termelni, ami nem annyira munkaigényes. Például magsalátát. Nem kell vele többet bíbelődni, mint a cukorrépával és mégis jövedelmező. 4 ezer forintot fizet magjáért az állam mázsánként. A jövedelem mindig jó érv, mióta a föníciaiak divatba hozták a pénzt. Petrik elvtárs homloka is jól kirajzolódó ráncokba szalad és a vitát ezzel zárja: Csakugyan nem egy rossz gondolat ezt így elmondani a Május 1 tagjainak. Aztán másra terelődik a szó. Jóformán minden sorrakerül a kispadon. Hol évődve, tréfálkozva, hol meg nagyon isi komolyan forgatják a beszéd sorját. — Mígnem egyszer valaki az órára pillant: Hű a mindenét - lepődik meg a felett, hogy így elszaladt az idő — hét óra. Menjünk Szabari elvtárá, már biztosan várnak bennünket. Felállnak és továbbfolytatva a megkezdett témát elindulnak a pártház felé, ahol „népes gyülekezet’' vár a képviselőre. És még a kispad is úgy recs- csen, ahogy máskor. Úgy látszik már 6 is megszokta, hogy képviselő enyhíti rajta néhánynapja egész napi fáradtságát.- nagy -* Korunk modern varázslóit köszöntük Tegnap nyílt meg az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó második nemzetközi értekezlet Genfben. A földkerekség minden részéből összegyűltek azok a tudósok, akik korunk nagy csodájának, a parányi anyagrészecskékben rej'ő mérhetetlen energiával foglalkoznak. Üdvözölnünk kell ezt a tanácskozást, mert résztvevői nem stratégiai tervekről és pusztító fegyverekről beszélnek (holott az atommal kapcsolatban legtöbbször Ilyesmiről esik sző) hanem az emberiség békés Jövőjéről, amelyre már az új energia sugározza majd a jólétet. A század elején, de még a harmincas években is csupán néhány tudós tudta, milyen elképzelhetetlen erők lakoznak ott, ahol már a mikroszkóp is tehetetlen. Ma minden ember tudja. Nincsen olyan újságolvasó, aki ne látott volna már híradást atommáglyáról, rádióaktív izotópokról, amelyeket a gyógyászatban használnak fel és így tovább. Húsz év adománya az egész: igaz, előtte a tudomány sokezer éves fejlődésére volt szükség. És most naponta többet teszünk, mint őseink századok alatt, elmondhatjuk; ma még csak az új kor küszöbén állunk. Kelet és nyugat tudósai találkoznak Genfben, hogy számot adjanak eredményeikről. És amikor köszöntjük a tegnap megnyílt tanácskozást, amely ugyan számunkra érthetetlen tudományos nyelven folyik, de mlndannyiunk számára nagyon is kézzelfogható jó eredményekre fog vezetni —r ki kell emelnünk még egy érdekes körülményt. Az első ilyen jellegű találkozón a Szovjetunió volt az. amely a világ első ipari áramot termelő atomerőművét bemutatta a világ tudománya eMtt: megnyitva az utat az atomenergia gyakorlati hasznosítására. Most pedig a Szovjetunió az az ország, amely elsőnek bemutatja a termonukleáris energia békés fel- használására szolgáló berendezést, az OGRÁ-t: a Szovjetunióban szelídítették meg először a hidrogénbomba energiáját, — amely mint ismeretes, sokszorta nagyobb a közönséges, korlátozott mennyiségben található, hasadó anyagokból származó energiánál és nyersanyaga mindenütt a földön megtalálható a vizekben. Az emberiség eljövendő ezredévei számára ezzel az energiakérdés megoldódik. Száz per alapján$ miért sok a válás? Boldatyutt cádiás toeton&an ¥/ alamelyik nap hallgattam a * szolnoki Damjamich-rádiót Akkor jutott eszembe néhány olyan műhelytitok, amiről nagyon kerteset vagy talán éppen semmit nem hallottak a rádióhallgatók. Egy kis kitérővel a dolog talán ott kezdődött a napraforgó földeken. Venczel, a községi tanács hivatalsegédje, — vagyis a kisbíró — szombaton délután ki- karikázott hozzánk a határba. Átalakított kukoricamorzsolóval a napraforgót csépeltük és úgy számoltuk, ráhúzunk vasárnap Is, hadd nőj jön a kereset. De Venczel keresztül húzta számításinkat, a nagy igyekezettől még köszönni is elfelejtett. Hívatnak, gyere haza — közölte fontoskodva. Megy a rossz nyavalya. ■b Ne bolondozz, be kell jön- *0d, ügyvezető vagy. Megkopogtattam Venczel homlokát és szelíden megjegyeztem: — Te meg Venczel kergebirka vagy, még az a szerencse, hogy nem főispánnak tartasz. — Ne bolondozz, megválasztottak. Ma reggel már be is kellett volna menned a földműves- szövetkezethez, egész nap kerestelek tegnap is, — okosított fel Venczel. Hát jó, ha már így van, akkor gyerünk. Azzal elindultunk mind a ketten. Sem én nem gondoltam, sem az én jó öreg Venczel komám nem gondolta, hogy ezzel a hazafelé váló ballagással bizony hosszú útra indultam. S idő során még rádiós is lettem. Hétfőn reggel — ml tagadás — kicsit zavartan pislogtam a tele-* fonva, hiszen eladdig soha életemben nem telefonáltam. Dehát beletanul az ember sokmindenbe. Néhány év múlva már a mikrofonba beszéltem. De hogy? Hát úgy, hogy ahogy esett, úgy puffant. A Damjanich Rádió akkor még hős korát élte. Magnetofonnak, meg egyéb rádiós kelléknek még hire-neve sem volt. A Stúdió a Malí- novszki úti kultúrotthon egyik mellékhelyiségében „szerénykedett", akkora volt, mint három cukrosaiddá. ^ S az adás „egyenesbe” ment. Ez annyit jelentett, hogy a rá- dióríporterek egyben bemondók, rendezők, szerkesztők beültek a stúdiónak nevezett cukros ládába és nem hangszalagról adták a műsort, hanem — hiába, nincs rá jobb szó — egyenesbe, így aztán a rádióhallgatók nemcsak a híreket hallgathatták, hanem a krákogást, a torokköszörülést, a szóbotlást, s időnként a pisszegéseket is, amikor egymást csendre intettük, vagy éppen fel aláírtuk hívni figyelmét, hogy ő következik. £ az volt csak az igazi, ami- kor zene szám is szerepelt a műsorban. Egymás hegyén- hátán izzadt a szűk helyiségben a zenekar, de húzták rendületlenül, pedig csak úgy csurgóit róluk a veríték. Hogy időnként korábban rázendítettek, mint kellett volna, vagy máskor hamarább abbahagyták, — ilyen kicsiségre akkor még semmit nem adtunk. Még arra se na-i gyón, hogy egy alkalommal a prímás elfeledkezett arról, hogy mikrofon előtt a banda. Elfeledkezett róla és gondolom, ugyan csak meglepődtek a rádió hallgatói, amikor a magyar nóta közben egy morgós férfihang ezekkel a szavakkal emelte a műsor nívóját: — Ne verd úgy azt a nagybőgőt, mert hozzád vágom. Hát igen, történtek hasonló kedves dolgok. Előfordult, hogy nem volt elég anyag. Ez sem okozott túl nagy gondot, mert a hiányzó anyagot az egyik rádióriporter: Varga Viki kipótolta — a mikrofon elé állt és magyar nótákat énekelt. Hol van már az az idő. Ma a Damjanich Rádió korszerűen felszerelt stúdiójában csak mosolygós, derűs emlék az egykori cukrosláda stúdió. í Sz. P. osztrák alpinisták ELSŐKKÉNT A BAMAKOS himalAja-csucson Egy nyolcfőnyi osztrák Kara- korum-expedició három tagjának augusztus 4-én sikerült a 7400 méter magas Hamaros Himalája csúcsot megmásznia. Ez egyike a Himalája legnehezebben megközelíthető hegycsúcsainak. Angol, svájci és olasz alpinisták többszöri sikertelen kísérletei után az osztrák hegymászók jutottak fel elsőkként a Hamarosra, méghozzá a monszun időszakában. A Himalája- hegységben a hegymászók számára a monszun jelenti a legnagyobb veszélyt, amely nedves légtömegeket hoz a- hegyek közé. Az időjárás hirtelen változik, órák alatt a legerősebb hóviharok törnek ki és a lavinaveszély erősen fokozódik. Az osztrákok, akik bizonyára egy rövid monszun-szünetet használtak ki, 13 óra alatt tették meg az utolsó ezer métert D r. Berente Kálmán, a Megyei Bíróság ügyésze az elmúlt időkben száz válópert vizsgált át: most e száz zátonyra futott emberpár sorsa alapján szeretnénk számotvetní azzal: mi okozza a házassági tragédiákat, miért fordítanak hátat egymásnak olyan emberek, akik talán nem Is olyan régen azt határozták: egész életen át kitartanak egymás mellett. Március 3l-e óta tartoznak a Járásbíróság hatáskörébe a válóperek. Ettől az időponttól augusztus végéig, tehát öt hónap alatt 591 válókereset érkezett be. A bírósági tapasztalat az, hogy az esetek 70 százalékában fel is bontják a házasságot. Legalább minden második esetben ugyanis a bíróság csupán pecsétjét adja a befejezett tényekre. Amikor a házastársak a törvényhez fordulnak. már régen nem „társak", s legtöbbször hónapok, vagy évek óta külön élnek már. Mit tehet ilyenkor a bíró? Ha az okokat vizsgáljuk, szem- beötlik, hogy igen gyakran a rövid ismeretség, a felületes fellángolás nyomán megkötött házasság következménye a válóper. Nem ismerik egymást, de rövidesen rájönnek, nem egymáshoz valók. Két-három hónap, vagy esetleg pár hét is elég eh- i hez. Éppen most van a bíróság i előtt egy olyan ügy, ahol a házastársak egynapi ismeretség után siettek az anyakönyweze- töhöz. „Meglátni és megszeretni • egy pillanat műve volt” — érezte tán a férj. Megunni elég volt egy hónap. A férj és feleség azóta külön él, több mint egy éve és most mereven elzárkóznak minden békéltetési kísérlettől. , Az ügyésznek az a véleménye, hogy a nagykorúság korhatára — különösen házasság szempontjából — meglehetősen alacsony. Tizennyolc éves korában még nem lehet érett ember valaki, márpedig igert sok rosszul sikerült házasságot kötnek gyerekfővel, rövid ismeretség után. Sokszor a ■ fiút később katonának hívják . be, s a hosszú idő alatt, amíg tá- t vol van, a kapcsolat felbomlik. Természetesen előfordul az is, hogy 15—20 éves házasságokat > bont fel a bíróság. Az okok kü- ■ lönbözőek lehetnek. Nemrég la- . púnkban is hírt adtunk arról, hogy egy asszony 26 évi beletörődés után lázadt fel részeges ■ férje ellen és a bíróság az asz- i szonynak adott igazat. Előfordul . azonban az is, hogy a férfi mond jónapot. A feleség 15—20 év után ! belefárad a munkába, gyermek- nevelésbe, főzésbe, az idő is meg.átszik rajta: a férj nem eltörő- lött, fiatalabb nőkkel is megismerkedhet A bíróság nemrég oontott fel egy házasságot, ahol sgy vállalatvezető elvált feleségétől — az anyós szerint az asz- szonyok mintaképe volt — otthagyta két gyerekét, hogy elvegye a titkárnőjét, akivel már losszabb ideje együtt élt. Kínzó iérdés: mit tehet itt a társadalom? Ö rvendetes tapasztalat az, hogy az anyagi okok ma már közvetlenül igen kis szerepet játszanak. Inkább csak közvetve, például lakás, stb. formájában hatnak. Viszont meglehetősen megnövekedett a műveltség szerepe: előfordul, hogy a teleség, aki otthon van elfoglalva a gyerekekkel és a háztartással — elmarad férjétől, aki műveli magát és már nem érzi megfelelő társnak az asszony. A házasságok 15—20 százalékát teszi tönkre az ital. A férj iszik, keresetét nem adja haza, durván bánik családtagjaival. — veri a gyerekeket: ilyesmire talán példát sem kell mondani. — mindenki hallott már saját ismerősei körében hasonló esetről. Végül az egyik gyakori válóok a lakáshiány. Az esküvő után az új pár az egyik szülőhöz költözik: összevesznek. Áthurcolkod- nak a másik szüleihez, a vita azonban hamarosan itt is kitör, a házastérsak élete pokollá válik, végül szétválnak, mindegyik hazamegy és a szomorú ügy végére pontot a bíróság tesz. Általában egy-két hónap után eldől: sikerült-e a házasság. — vagy sem. Ha a pár nem illik össze, esetleg egy-két évig m^g elhúzzák, de boldogok már alig ha lesznek. Egv-két hónap után a. házastársak 15—20 százaléka válik, tízévi házasság után viszont tán legfeljebb 5 százalék Á ltalában a válásban megegyeznek a felek, de igen sok esetben elkeseredett küzdelem folyik a gyerekért. A bíráknak sokszor kínos jeleneteket kell végighallgatniuk, amikor a házastársak elkeseredetten vádolják egymást a — gyerekért. Az egyik házasság felbontásának fő indoka is az volt, hogy a feleség körülményei folytán nem tudta biztosítani a gyermek nevelését. Az új tartásdíj-rendelet most különösen megnehezíti 'a férjek helyzetét pontosan fizet- nlök kell a bíróság által kiszabott összeget Az ügyész utolsó tapasztalata: több az elvált asszony, mint az elvált férfi. Legtöbbször a férjek indítják a válópert — egy új házasságért Az asszonyok nasv része viszont a válás után nem megy újra férjhez. — bd —
