Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-17 / 220. szám

1958. szeptember SZOLNOK MFGVE1 NffPLAP 9 | Falusi emberek J '2tó-bel vatt-e a távol? [Óá iKó-bc&a ab öté# kuCikó-d ? A FÜZESEK ALATT álmodozva hömpölyög az------------------- Tisza. Las sú sodrása ki tudja, hány év­század óta viszi el messzire a partjához támaszkodó kisközség: Tiszavárkony örömeit, sóhajait. Este, ha nóta csendül, mind több­ször új örömökről szól a dal; az egykori kubikos megváltozott életéről, boldogabb napjairól. Es a régi zeg-zugos utcácskák, ez apró házak tövében épül az új Tiszavárkony, a nagyablakos, kényelmes, modern villalakások, villanyai, tágas, napsütéses tor­náccal, amelyet néhány év múl­va befut majd a folyondár. És az emberek?... Hogyan változtak meg ezek a falusi emberek, akik életük nagy részét nehéz munká­ban töltötték és akiknek pana­szos sóhajait nem hallotta más, csak az öreg Tisza?... Tehéncsordát hajtanak az úton, s lám, a szemlélőt itt éri az első jóleső meglepetés, mert a fiatal, ostorát pattogtató gulyás karján óra csillan. S távolabb, a kastély tetején televíziós antenna látszik. Oda­tartunk. A kastély a Petőfi Tsz székháza. Délidő, pihenőidő van; szövetkezeti gazdák cigarettáz­nak, beszélgetnek. A televízió adásairól folyik a szó, arról, hogy mióta megigazították az antennát, igen élvezhető a kép, s úgy érzi magát az ember, mint­ha moziban ülne. Egyébként a televízió ma még nagy esemény Tiszavárkony ban s a készülék annyira népszerű, hogy Ferenczi Imre elnök mondása szerint a szövetkezeti székházat esténként csapatostól lepik cl a kívülállók, hogy gyönyörködjenek a techni- Im eme csodálatos vívmányában. A Petőfi Tsz egyébként is nemcsak gazdasági központ, ha­nem valóságos kulturális bázis, mert tagjai — amellett, hogy sokat termelnek — itt a termelő- szövetkezetben nap mint nap művelődnek. Igen, művelődnek. Idős Bába Sándor öreg kubikost faggatom, mondja már el, hogyan-miként érzi ő, hogy okosabb, tájékozot­tabb és igényesebb, mint volt egyéni gazda korában. Sorolja. — Nem tudom, tudja-e, azelőtt hányszor járt moziba a kubi­kos ?... Mivel, hogy én is az voltam. Nagyon ritkán. Annyira ritkán, hogy én 1948-ig életem­ben csak egyszer láttam filmet, valamikor 1936-ban Nagykőrö­sön. Megmondom őszintén, nem is hiányzott. És most nézzen rám, az öreg kubikosra, vén fe­jemmel minden héten beülök a moziba és ha egyszer nem men­nék — hát már nagyon hiányoz­na. Tavaly még mozibérletem is volt. Igaz, most jószággondozó vagyok és magam sem értem, mi tör tént velünk, de — rászoktunk a kultúrára. AZ ÖREG I a mai szöveté KUBIKOS I kezeli gazda< szóval tart, at tsz könyvelőnője az íróasztalá­ban keresgél, majd felém nyújtja az egyik zöldfedelű füzetecskét. — Nézzen csak bele, elvtárs, ér­demes! Megtudja belőle, hogy{ Bori István bátyánknak Petőfi a legjobb barátja. Nevetnek, de nem gúnnyal, ha nem a jogosan dicsekvő embereki tartózkodó, de mégis büszke ka­cagásával. S a füzetecske való­ban azt mutatja, hogy Petőfi1 Sándor nemcsak Bori Istvánnak, hanem a többi szövetkezeti tag-f nak is valóban jó barátja, A tsz gazdái Petőfi összes költemé-! nyeit, Salohov egényeit, MáHcz Zsigmond írásait, más magyar és külföldi írók remekeit forgatják. Majd valamelyik idősebb em­ber megkérdi tőlem: — Mit gondol, újságíró élvtárs, közel van-e a távol? Hümmögök, mert nem tudom, mire akarnak kilyukadni. El­me idják; a tollforgaiá ember őszinte meglepetésére ... — Először mi is úgy gondoltuk, hogy ami távol van, az nin s kö­zel. De aztán — amióta gépko­csira ültünk — közel lett a tá­vol. Ám, majd a könyvelő elv­társnő megmondja, — hunvorít az egylvori öreg kubikos és az említett nem is kéreti magát, — Sándor bátyám a színházra gondol. Mert a Szigligeti Színház távol van tőlünk, de mégsincs olyan meszi, hogy mi ne lennénk állandó vendégei. Az eUnúU év­ben mindenük előadását megnéz­tük, és a következő évben is megnézzük. Mi, szövetkezeti em­bereit már enélkül nem is tud­nánk megjelenni... Falusi emberek. A hömpölygő, öreg Tisza partjának lakói. Szö­vetkezeti gazdák. így élnek ők 1958 őszén. Nem csoda hát, ha mind többször új örömökről szól a dal, este a kiskapukban, nem csoda, hogy vidámabb a nóta. hi­szen másfajta errefelé már az élet... Szckulity Péter Kész lakásokból összeállított ház A szovjet építőipar már olyan fejlett, hogy az építkezéseknél előregyártott elemekként egész lakások szerepelnek. Az újfajtáié ház kísérleti mo­delljét elkészítették és nemrég bemutatták Moszkvában az új építkezési technika kiállításán. Képzeljenek el egy 5.1 méter hosszú, 4.3 méter széles és 2.75 méter magas szobát. A szobá­ban minden készen van: padló, mennyezet, falak, ablak, ajtó és beépített szekrények. Az ilyen szobákból álló eme­letes ház felépítése rendkívül gyorsan történik. Egy 60 laká­sos, 4 emeletes épület 10 nap alatt felépíthető. A tipusszobákat úgy készítik, hogy kemény vasbetont öntenek egy erre a célra szolgáló acél­formába. Ezzel a módszerrel évente körülbelül 1000 tipusszo- ba állítható elő. A forma változtatható úgy, hogy egyszerre egész lakást: konyháyal, W. C.-vel és egyéb mellékhelyiségekkel ellátott szobát, lépcsőház részt is lehet gyártani. 1959-ben megkezdik Moszk­vában, Leningrádban, Kijev- ben, Minszkben és még néhány nagyobb városban az ilyen há­zak építését. A NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁGOK KÖSZÖNIK AZ EDDIGI BIZALMAT44 NÉPI DEMOKRATIKUS ÁL­LAMUNK egyre szélesebb terü­leten vonja be a dolgozókat a közügyek intézésébe. A népi el­lenőrzésről megalkotott 1957. évi VII. törvény is egy ilyen új te­rületet jelent. Szolnok megyében eddig 600 népi ellenőr van. Egyszerű fizi­kai vagy szellemi dolgozók. Van­nak közöttük munkások, tsz- tagok, dolgozó parasztok, értel­miségiek, háziasszonyok, nyug­díjasok, különböző szakterületen dolgozók. Nem hívatásos ellenőrök ők, megbízatásukat társadalmi mun­kában végzik. Becsületből! Népi államunk iránt a dolgozó nép iránt érzett kötelességtudatból. Talán azért is van olyan biza­lommal a lakosság a Népi El­lenőrzési Bizottságok iránt. Ez a bizalom abban nyilvánul meg, hogy egyre többen keresik fel a ■lakosság köréből levélben és sze­mélyesen a Népi Ellenőrzési Bi­zottságokat. Tesznek bejelenté­seket, fölhívják a figyelmüket különböző hibákra, visszaélések­re és kérik azok kivizsgálását. A megyében lévő Népi Ellen­őrzési Bizottságokhoz rövid pár hónapos fennállásuk óta 233 közérdekű és 126 magánjellegű bejelentés érkezett. Mit jelent ez? Azt, hogy a hi­bák kijavításában a különböző visszaélések, csalás, sikkasztás, korrupció felderítésében, a tár­sadalmi tulajdon megvédésében nemcsak a népi ellenőrök ve­szik ki részüket vizsgálataikon keresztül, hanem a lakosság is azáltal, hogy tudomásunkra hozza azokat. A kunszentmártoni járási NEB vizsgálatot tartott a csépai Alkotmány Tsz-nél, megállapi- tották, hogy a pénzgazdálkodás nem előírás szerint történik. A kiadásokról találtak hamis ok­mányokat. Az elnök 1957-ben kevesebb súlyú és kevesebb ér­tékű malacokat vásárolt, mint amit elszámolt a tsz felé. Az épí­tési anyagból kölcsönadtak bol­dognak, boldogtalannak. Rész­ben azt sem tudják kiknek. A tiszafüredi járási NEB a tiszafüredi Üttörő Tsz-nél kü­lönböző visszaéléseket, sikkasz­tásokat derített fel. Magyar Im­re elnök a tsz-el vetetett magá­nak motorkerékpárt. Megvette a tsz egyik házát 30 ezer forintért és nyomban eladta 40 ezerért. Mit csinál ezekben a tsz-ekben az ellenőrző bizottság? Hogyan ellenőrzött, s a tsz-tagok miért nem törődnek jobban a saját vagyonukkal. A karcagi NEB le­leplezte Varga Sándor földmű­vesszövetkezeti főkönyvelő 50 ezer forintos sikkasztását. Az ügyet átadta az ügyészségnek, aki azonnal letartóztatta. A MEGYEI NEB-hez bejelen­tés érkezett, hogy a Vízügyi Igaz­gatóság kezelésébe tartozó szi­vattyúház lebontásából kikerült használt anyagot térítés nélkül Kétezerhatszáz holdra tehető az a szántóterület, melyen Kun- 'csorba egyéni parasztjai gaz­dálkodnak. Dolgos nép lakik ér­vre, kedvelője a munkaigényes növényeknek. Ez az oka. hogy )ezer holdnál aligha volt több eb­iben az évben a kalászosok ve­tésterülete. Olyan gazda, aki fo­rgattál szántott — alig volt. — Ki bolond nyomni az ekét, mikor olcsón elhúzza a traktor? i— von vállat a közismert igaz­ság fölött Koncz János egyéni 'gazda. — Amiben egyik-másik iegyéni még nem ért egyet: az a társulás. Tavasszal 534 fogott 'össze és kapott kedvezményt, 134 egyéninek nem fűlött hozzá a foga. Pedig ők is megtakarít­hattak volna minden közép­KONCZ JANOS 527 forintja mélyszántott holdnál 20 forin­tot, mélyszántottnál pedig hu­szonnyolcat. A szántási társulások iránt egyre nő Kuncsorbán az érdek­lődés. — Engem már nem kell agi­tálni, — jegyzi meg Koncz Já­nos, ki egy hold saját, hét hold haszonbérelt földön gazdálkodik. — Három és fél hold gaboná­mat aratógép vágta le. 735 fo­rintot fizettem munkájáért. — Kiszámítottam, hogy 527 forint­tal kevesebbe került ez így, — mintha aratópárokat fogadtam volna fel. Holdanként kereken elhurcolták. A népi ellenőrök kivizsgálták és megállapították, hogy Marton József, a vállalat egyik dolgozója engedélyt kapott téglatörmelék elszállítására. Er­re ő közel egy házravaló jó tég­lát vitt el. Hiba volt az, hogy az Igazga­tóság oda adta egyik dolgozójá­nak a használhatatlan téglatör­meléket? Nem, nem volt hiba. De az már igen, hogy nem el­lenőrizte senki, mit szállít el Marton onnan, s az is, hogy nem vették számba, nem leltározták a bontásból kikerülő anyagot, és nem is keresték hova lett az. A kunhegyesi járási NEB be­jelentésre megvizsgálta a szol­noki Temetkezési Vállalat kun­madaras! lerakatát. Megállapí­totta, hogy Tolvaj Imre vezető a vásárlóknak „tévedésből” 150 —180 forinttal többet számolt. Volt, amikor számlát sem adott, vagy amikor az egyik vásárló erélyes fellépésére visszafizette a 186 forintot, azt mondta neki, hogy „de erről ne szóljon senki­nek”. Hát igen. S van, aki nem szól. Nem szól, mert nem akar az il­letőnek „rosszat”, pedig az igaz­ság: az ilyen megsajnálok el­hallgatásukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a „megtévedtek” még mélyebbre süllyedjenek. Talán Tolvaj Imrét is sikerült volna jó útra téríteni s esetleg megúszta volna egy fegyelmivel, ha az első esetben jelentették volna, amikor többet számolt. De így már csak a bíróság dönt­het az ügyében. Itt-ott találkozunk olyan véle­ménnyel is: minek kell ezeket a dolgokat dobra verni, nem nagy dicsőség, hogy a mi rendsze­rünkben még ilyenek is előfor­dulnak. Igaz, nem dicsőség, de hallgas­suk el? Akkor hova jutnánk, ho­gyan harcolnánk ellene? A mi rendszerünknek nem bűne, ha­nem nehézsége, hogy az embe­rek egyrészében még ott élnek a kapitalista csökevények. Mi ezt nem eltitkolni, hanem leküzdeni akarjuk. Hogyan? Ügy, hogy kö­vetkezetesen harcolunk ellene. Senki se legyen elnéző a hibák, a törvénysértések, a visszaélé­sekkel szemben. A kisújszálási népi elenőrök vizsgálat közben a Csorbái Állami Gazdaságban 14 vagon pétisót találtak kint a földeken szanaszéjjel tárolva, részben az esőtől kilúgozva, melynek értéke 120 ezer forint. Egy gyönyörű családiház értéke. De ha úgy számítjuk, hogy egy mázsa műtrágya 2 mázsával emeli a terméshozamot, akkor ez 28 vagon termény, melynek értéke 616 ezer forint. Hát — ha már a gazdaság ve­zetőinek ez elkerülte a „figyel­mét”, a dolgozóknak, akik nap mint nap ott jártak el mellette, nem szúrt szemet? Nem fájt ne­150 forintot takarítottam meg; ugyanakkor nem kellett hajszol­nom sem mást. sem magamat. Úgy hírlik, a kuncsorbai ha­tárban ezen a nyáron mindösz- sze harminc holdon aratott a gép, — ezer hold gabonavetéste­rületből. Kilencszázhetvenszer 150 forint megtakarítást hagytak veszni azok, akik görnyedve, ve­rejtékezve kaszával arattak. 145 ezer 500 forint maradhatott vol­na a zsebükben, vagy — ami még célszerűbb — ennyiért vá- sárolhatak, építkezhettek volna. Jól tudja ezt Koncz János is — és mint düllőfelelős elmondja gazdatársainak. Hadd legyen jö­vőre még könnyebb, még jöve­delmezőbb a gazdálkodás Kun­csorba határában. kik, hogy a sok műtrágya oüi megy tönkre? Hogy ez az ő zse­bükre és mindnyájunk zsebére is megy? A TŰRKEVEI NÉPI ELLEN­ÖRÖK vizsgálatai során megál­lapították, hogy a bölcsőde ve­zetője 7 éven keresztül a szolgá­lati lakásért, fűtésért, világítá­sért semmit nem fizetett, s ez 5300 forintot tesz ki. Nem nagy összeg ez, de sok kicsi sokra megy. Okulhat belőle a szakel­lenőrzés, aki ezt hét éven ke­resztül nem vette észre, A törökszentmiklósi NEB a július 26-i országos vásáron 17 ellenőrzést végzett s ebből 14- nél talált visszaéléseket, sza­bálytalanságot. Például Almási Ferenc kecskeméti cukrász ipar- engedély nélkül árusított. Vagy pedig a nyomós mofém iront 4.70 helyett 5.70 forintért, a 12 forin­tos zsebkendőt 13.30 forintért árulták. Oláh József né vásáros­nál az előre kicsomagolt 5 dekás cukorkás zacskókban csupán 4 deka volt. Takács Ferenc a 4.90 forintos kolbászt 5 forintért mér­te. Sütő Zoltán a törökszent­miklósi 9-es számú italbolt veze­tője a népi ellenőröknek próba- vásárlás alkalmával 2 deci pá­linka helyett másfél decit mért. Hogyan lehet az, hogy csak egy vizsgálat ennyi szabálytalanságot tár fel? Nyilván azért, mert nem szokták ezeket a vásározókat el­lenőrizni, vagy csak nagyon rit­kán, s így elfajulnak, nincs ami­től tartsanak. A népi ellenőrzés céljh: nem a mindenáron való hibakeresés, nem a vizsgált szerv, vagy sze­mély mindenáron való „kicsiná- lása”, hanem megnézni, van-e hiba, visszaélés, miből fakad az* mi az oka. Hozzá nem értés, más el nem hárítható akadály, vagy tudatosság, kiket terhel ezért a felelősség, milyen mértékben, hogyan lehet elkerülni és kija­vítani a hiányosságot. A vizsgált szervek látják is a segítőszándekot és általában jól fogadják az ellenőröket, segíte­nek nekik, a kért adatokat ren­delkezésükre bocsátják, elisme­rik a hibát, és utána jóindula­túan hozzáfognak azok kijavítá­sához. Mint például a Papírgyár vezetői is, a Cipő Nagykereske­delmi Vállalat raktár dolgozói, vagy a jászapáti 2-es számú földművesszövetkezet a vizsgá­lat után az eddig kint rozsdáso­dó mezőgazdasági kisgépeket rendbetette és fedél alá vitte. Bár ennek ellenkezőjét is tapasz­taltuk a túrkevei NEB visszaté­rő ellenőrzést végzett a 11-es számú, valamint a papír- és iá- tékáru földművesszövetkezeti boltokban, s megállapították, hogy az előző vizsgálatnál feltárt hibák, szabálytalanságok ugyan­úgy még ma is fennállnak. Re­méljük, hogy a MÉSZÖV vezetőt javaslatunk alapján a két bolt­vezető ellen fegyelmi eljárást fog indítani. Visszatérő ellenőrzések folyta­tásával vigyázunk arra, hogy a )már feltárt hibák kijavításra ke­iről jenek. Miféle ellenőrzés len­ne az, amely megállapítja a ba­jokat és utánna nem történne Isemmi. Pedig egyes szakterüle­teken sajnos elég gyakori az ilyen instruktori vizsgálat. Én­ének semmi értelme, csak időtöl­tés és pénzpocséklás. , A népi ellenőrzés új szerv* még nincs elég tapasztalatunk és gyakorlatunk, de a jóindulat lés akarat megvan hozzá, hogy a jiuár megszerzett bizalmat to­vábbra is megtartsuk. A lakos­sággal, a bejelentőkkel együtt jküzdeni fogunk a hibák meg­szüntetéséért. Juhász Imrévé dr. megyei NEB elnök,

Next

/
Oldalképek
Tartalom