Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-20 / 197. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. augusztus A „Tízéves a termelőszövetkezeti mozgalom“ pálYázat eredménye Lapunk szerkesztősége május hó folyamán pályázatot hirde­tett a tsz mozgalomról írt elbe­szélésekre, illetőleg visszaemlé­kezésekre. A bírálóbizottság a pályaműveket felülbírálta és a következő döntést hozta: Az elbeszélések kategóriájá­ban: I. díj: A háromnevű ember-„Barázdagyöngyök'1 jelige II. díj: Novemberi reggel Gyomai Györgyi Petőfi u. 6. III, díj: Tíz éve múlt Lukácsi László Jászalsóezemt- györgy, Fő út 61, Az első díj összege a pályázat kiírása szerint 800, a második 500, a harmadik 300 Ft. Kérjük a s,Barázdagyöngyök” jeligéjű írás szerzőjét, hogy ne­vét és pontos címét postafordul­tával közölje a szerkesztőséggel. A visszaemlékezések kategóri­ájában díjazásra érdemes pálya­munka nem érkezett be. A bírá­lóbizottság úgy döntött, hogy két pályázatot 300—300 forint juta­lomban részesít. Ezek: i,Magyar Ugar1* jelige, Karcag, Kálvin u. 6. IfJ. Király Ernő: mezőgazd, tech­nikumi tanuló, Abonyi IV j Vasút u. 56. sz. Ezen kívül tizenegy beküldött írás szerzője dicséretben és könyvjutalomban részesül: Csató János tíz, Szolnok, NHS. 6015/3. Juhász János Szolnok, Ag ut 8, i,Aratás‘‘ jelige. ..Mindenkinek1' jelige; Gojsza János Jászapáti Gojsza u. 12. szám. „Próba'1 jelige; Kisújszállás. B, Kovács Zsigmond Mezőtúri Földvári út 40. „Vihar1' jelige, Szolnok, ö. Pető Béláné, Nagykörű. Csótó Géza Túrkeve, Május 1 üt 4, Varga Imréné Jászjákóhalma, Magyar u. 2, Kérjük azokat, akik csak je­ligét írtak, nevüket, pontos cí­müket postafordultával közöl­jék a szerkesztőséggel. A díjnyertes művek közlését vasárnap, augusztus 24-én kezd­jük meg. A pályázat eredmé­nyeinek méltatására visszaté­rünk. A szerkesztőbizottság Mit jelent a Járműjavító dolgozóinak a munkáshatalom Megkezdődött a HL országos bizalmi tanácskozás r.A Szakszervezetek Országos Tanácsa augusztus 19-re és 20-ra tanácskozásra hívta össze a szer­vezett dolgozók legközvetlenebb képviselőit, a szakszervezeti bi­zalmiakat az Építők Rózsa Fe­renc művelődési otthonába. A kétnapos megbeszélés kedden reggel fél 9 órakor kezdődött, amelyen többszáz bizalmi, gaz­dasági vezető, igazgató, műveze­tő vett részt. Jelen volt a ta­nácskozáson Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke, Maro­sán György az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a köz­ponti bizottság titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Vas- Witteg Miklós, a SZOT alelnö- ke, Nagy József né könnyűipari miniszter, Sándor József, az MSZMP párt- és tömegszerveze ti osztályának vezetője, valamint az indonéz szakszervezeti kül­döttség tagjai. A tanácskozást Vas-Witteg Miklósnak, a SZOT alelnökének üdvözlő szavai nyitották meg. majd Somogyi Miklós, a SZOT elnöke mondott beszámolót. — (MTI). Az Iraki Köztársaság kormányának szilárd elhatározásáról — beszélt lrak külügyminisztere New York (Reuter Az ENSZ rendkívüli közgyűlésének hétfő esti vitájában felszólalt Abdul Dzsajjar Dzsomard iraki kül­ügyminiszter, aki hangsúlyozta, hogy a külföldi csapatok libano­ni és jordániai jelenléte „kétsé­geket ébresztett a nyugati hatal­mak szándékait illetően.” A kül­ügyminiszter hozzátette, „bár­milyen kifejezést is használ-' junk, beszéljünk bár közvetett, vagy közvetlen agresszióról, az Iraki Köztársaság ENSZ-kül- döttsége jogosulatlannak és ve­szélyesnek tartja a külföldi be­avatkozást.** Az angol és az amerikai csapatokat ki kell von­ni Libanonból és Jordániából, hogy így helyreálljon a zavarta­lan politikai élet. A továbbiak­ban a következőket mondotta: „Az Iraki Köztársaság kormá­nyának szilárd elhatározása, hogy megvédi országának füg­getlenségét és területi sérthetet­lenségét. De ugyanakkor meg­ismétli azt a nyilatkozatát, hogy tiszteletben tartja a két testvér- államnak, Libanonnak és Jordá­Földrengés Iránban — száz halott '♦oíierin (AFP). Keddre Maradó éjszaka heves földren­gés rázta meg Nahavandot, Irán egyik északkeleti községét. A földrengésnek a hírek szerint eaáa halálos áldozata és több Wbesuitje van. niának függetlenségét és iu avatkozik be belügyeibe. Ezután Jose Felix de Lequeri- ca spanyol, és Attilio Piccioni olasz küldött, majd Sthylla, al­bán külügyminiszter szólalt fel és visszautasította a nyugati határozati javaslatot. Az ENSZ-közgyűlés kedden délután folytatta a vitát. (MTI) TÖBB MINT 102 éves a szol­noki Járműjavító. Az üzem munkálkodásának nagy részét a kapitalisták szolgálatában vé­gezte. Először magán tőkések ke­zében volt, majd a tőkésállam tulajdonába szállt. Az akkor alig párszáz embert foglalkoztató üzem feladata az volt, hogy a tiszántúli vasúthá­lózat mozdonyait, kocsijait ja­vítsa. A kezdetleges berendezés­sel ellátott üzemben az emberi erő maximumát kellett adni a munka végzéséhez. A MÁV idejében sem javult a helyzet. Nem történt különösebb változás, csupán az igazgatói székben ült más ember. A gép­park is kevés maradt, — a ré­gi. A munkásnyúzó, vaskalapos művezetők is tovább sanyargat­ták a dolgozókat. Legtöbbször két bőrt igyekeztek lehúzni ró­luk. A napi munka után a mű­vezető úrnál vágták a fát, hord­ták a vizet, takarították az ud­vart, kapáltak a földjén. Amel­lett még azt is elvárta a műve­zető úr, hogy néhanapján a mun­kás felesége egy-egy kacsával, vagy libával kedveskedjék. ÉRTHETŐ VOLT akkor, hi­szen a művezetőkön múlott a munkalehetőség, a rendszeresí­tés, sőt a véglegesítés is. Nagy szó volt akkoriban, ha valakit rendszeresítettek. A munkások zömét, mikor az eltöltött munka­évek után hivatalból rendszere­síteni kellett volna, elküldték. Igaz, csak papíron. Másnap fel­vették. A munkás azonban fo­lyamatosan dolgozott és ezért voltak olyan sokan, akik 25 éve dolgoztak már áz üzemben és még mindig ideiglenes munkás­ként szerepeltek. Sokan így-is szerencsés em­bernek tartották magukat, mert az első világháború után nagy volt a munkanélküliség. Itt meg akármilyen keveset is, de ha­vonta kétszer fizettek. A mun­kások feje felett azonban állan­dóan Ott . lebegett a „B” lista ve­szélye. Az üzemben nem igen le­hetett beszélni a munkavéde lemről. A munkások a saját ru­hájukban dolgoztak, mosdásra egy olajos veder szolgált. Orvos sem volt, legtöbben a szerszám- szekrényben tartották a ruháju­kat. Védőberendezésről sem le­hetett beszélni. Volt is baleset megbetegedés bőven. A második világháború csak még nehezebb helyzetbe sodorta az üzem munkásait. Katonai szolgálatra kényük kedvük sze­rint küldték egyesek a munká­sokat. Aki a legcsekélyebb el­lenvetést merészelte tenni, más­nap behívót kapott A háború alatt már nemcsak a Horthy-fasiszta rendszert ki­szolgáló művezető urak, hanem a német katonai parancsnak Is sanyargatta a munkásokat. 12— 16 órát dolgoztak, olajos kenyé­ren, a régi rossz gépekkel. A bombázások nehéz napjai után a Szálasit kiszolgáló keményka­lapos urak azt a néhány épség­ben lévő gépet is vagonra rak­ták és elszállították nyugatra. A FELSZABADULÄSSAL csupasz üzemet kapott a mun­kásság. De ~nem csüggedtek, hi­szen a maguk urai lettek. A párt nanjpl-napra szólította harcba őket a jobb életért. — Megfogadták az útmutatást és munkájuk nyomán szépült, fej­lődött az üzem. Nyolcszáz dol­gozó kereste meg itt mindenna­pi kenyerét. A felvételnél nem kellett a művezetőnek disznót hozni, nem kellett már fát vág­ni, vizet hordani a munkaidő után. Egyre másra épültek a fürdők, öltözők. Munkaruhát kaptak egy két évi viselésre, a nehezebb munkahelyeken veszélyességi pótlékot, a piszkos munkánál vé­dőruhát, bakancsot adott a munkásosztály állama. Az egész­ségre ártalmas munkánál véd étellel sietnek a dolgozók vé­delmére. A munka után üdülést biztosít a szakszervezet, azon­felül a jó munkát végzők juta­lom-üdülésben részesülnek, — A rendkívüli családi eseményekben sem maradtak magukra bajuk­kal a dolgozók, a munkáshata­lom támogatja őket segéllyel, kölcsönnel. A munka vidámabb lett, könnyebb, mert új gépek jöttek. Sok új esztergapaddal, különle­ges megmunkálógépekkel bővült a géppark. A Szovjetunióból - gőzkalapács, nyersanyag és sok jó munkamódszer került ide. A nehéz nagykalapácsot a pneuma­tikus szerszámok váltották fel, a kézi furdancs helyett a vil­lanyfúrógép könnyített a mun­kán, a hévért a villanyemelő váltotta fel. Uj kompresszorház­zal szüntették meg a levegőhi­ányt. Épített a munkáshatalom rugó-kovács műhelyt, új csere­javítót, most épül az új futó­műhely. Nehéz volna részleteiben mind felsorolni azt, amit a munkás­hatalom biztosított. AZ ÜZEM DOLGOZÖI jó munkájukkal tíz esetben nyerték el a büszke élüzem címet, sok­sok sztahanovista, kiváló dolgo­zó hirdeti, hogy a munkásosz­tály pártjához hűen, a munkás­hatalom megszilárdításáért har­col. A Hazafias Népfront kendéméHóekédébe.., Lévai Oszkár emlékének megörökítése ......................|-|_u. Kopattruhás, sovány, ktsnö- vésű barna gyerek fordult ki a Tanítóképző kapuján. Fiatal ar­cát a gond terhe tette öreggé. A kezében szürke, egyszerű cso­mag, olyan batyuféle, s benne azok a könyvek, melyeket az év folyamán olyan szeretettel for­gatott. 'dúJuidebned A második évet végezte. Sze­retett ebbe az iskolába járni. Tanító akart lenni. Vágyott a tudomány után. Nagyon sokat akart tanulni és azt a tudást, amit az iskolától kapott, a falu szegény gyermekeinek szerette volna átadni. Régi példaképe volt az egyszerű néptanító. — Most mégis meg kell válnia az iskolától. Pedig az életet jelen­tette számára. Édesapja, a háromholdas kis- paraszt ágynak esett. Az addig is nélkülözött negyvenöt pengő nem jöhetett a kis barna gyerek címére, hogy megvalósíthassa életcélját. Dolgoznia kell. És az alig ti­zenhat éves fiú szövőszék mellé állt, hogy megkeresse a min­dennapit. Megtanulta nyegszövést. A vágy tovább élt benne. Hajtotta, sür­gette a munkában. Minél előbb a zsebében szerette volna érezni a tanítói oklevelet. Nem adta fel a harcot. Célját minden áron meg akarta valósítani. Négy kemény év telt el a szö­vőszék mellett, mire összerakta a pénzt az iskola folytatásához. Újból tanult, s mikor másod­szor távozott az iskolából, már nem volt gondterhes az arca. — Meg férfiasodon, vídámtelivé vált. Ügy érezte, övé a világ. Már látta, mint örül az édesanyja és a még mindig ágyat nyomó apa. Boldog volt, mert sikerült a legszebb álmát valóra váltania. Nagy örömében elfelejtett min­den nehézségét, nyomort, nélkü­lözést, a sok átvirrasztott éjsza­kát. Tanító lett, igazi okleveles néptanító. Mivel állami iskolá­ban nem volt üresedés, feleke- a sző- iskolához folyamodott állá- azonban sórt. Az Egyek-i Plébánia Isko­laszéknek küldte el pályázatát. Bizakodóan várta a választ. Nem sokáig kellett várnia. Meg­érkezett a levél, melyben a tisz­telt iskolaszék tudatta vele, hogy pályázatát nem fogadhatta el, mert abban „nem tárta fel az 1918-as kommunista tevékenysé­gét". Meghökkent a válaszon. Hi­szen ő akkor csak tíz éves volt. Tollat ragadott s megírta vála­szát: „Annyira korlátolt iskola­szék irányítása alatt, mely tíz íves gyermeknél kommunista te­vékenységet tételez fel, nem kí­vánok tanítani." Ez a válasz a huszas évek vé­gén annyit jelentett, hogy egy­szer és mindenkorra befelleg­zett számára a tanítói pályá­nak. Tudta ezt és visszament a szövőszékhez. Azóta is megma­radt mellette. Több helyen dol­gozott. Egyik tulajdonost a má­sik követte. A felszabadulás után Mezőtúrra került. Megbí­zott benne a párt, vezető lett belőle. Nevelői munkáját és erejét az üzemben kialakított jó munkás kollektíva igazolja. Tanítói oklevéllel a zsebében a Mezőtúri Szőnyegszövő üzem ve­zetője Békési Ferenc. .-.o-s — andrási — jí mar. . meg a Proletár című lap akkori száma. A Hazafias Népfront jászberé­nyi városi bizottsága kérte a munkaügyi minisztert, hogy a városban működő MTH iskolát Lévai Oszkárról nevezzék el. Úgy halljuk, hogy a Tanács- köztársaság 40. évfordulója al­kalmából a Népfrontbizottság még más módon is meg akar em­lékezni Lévai Oszkárról. Téli tárlatra készüinek a jászberényi képzőművészek A Hazafias Népfront városi bizottságának ösztönzésére a .jászberényi képzőművészek a többi jászsági művész bevonásá­val november vagy december hónapban megnyitandó téli tár­latra készülnek. A jászsági fes­tők és szobrászok megyei és országos tárlatokon megjelentek eddig is néhány alkotásukkal, de már hosszú évek óta nem volt alkalmuk arra, hogy saját sző­kébb hazájukban bemutathassák munkáikat. Ezért is fogadták nagy örömmel a Népfront kez­deményezését. A Népfrontbizottságnak egyéb­ként az a terve, hogy a kiállí­tás erkölcsi sikerén tűi a lehe­tőség szerint annak anyagi sike­rét is biztosítsa. A népi demokratikus országokba is ellátogat Paul Robeson BUKAREST (MTI). Paul Ro­beson, a világhírű amerikai énekes nyilatkozatot adott a Románia Libera című lap moszk­vai tudósítójának. Régóta foglal­kozom azzal a gondolattal, hogy hangversenykörútra induljak a népi demokratikus országokba, a többi között Romániába is — mondotta Paul Robeson, majd közölte, hogy Romániába már a közeljövőben ellátogat Jászberény városa a népfront- | bizottság kezdeményezésére szép I emlékkel adózott Kossuth La­jos, Ady Endre és Petőfi Sán­dor emlékének, akik néhány na­pot töltöttek a város falai kö­zött. Egy rossz kis kültelki ut­cán kívül azonban semmi nem örökíti meg Lévai Oszkárnak, B város szülöttének emlékét. Lévai a Tanácsköztársaság népbiztoshelyettese volt. 1920- ban a párt utasítására illegális munka végzésére tért vissza Ma­gyarországra. Itt elfogták, halál­ra ítélték és 1920 szeptemberé­ben kivégezték. Kivégzéséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom