Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-15 / 193. szám

Te is légy „Qranykalászos gazda!“ Kétéves téli mezőgazdasági iskola Karcagon a Földművelésügyi Mindsz- térium a mezőgazdasági szakismeretek szélesebb körű el- 1 erjesztése érdekében téli mező- gazdasági iskolákat szervezett. Karcagon már tavaly is jó ered­ménnyel működött ilyen iskola a mezőgazdasági technikum mel­lett. Télen, a nagyobb paraszti munkák szünetében, elméleti oktatásra kerül sor. Ezen belül a hallgatók megismerkednek a tájadottságoknak megfelelő gaz­dasági alaptényezőkkel, továbbá <> szocialista nagyüzemi mező- gazdaság módszereivel. Az is­kolán résztvevő tsz-tagok, állami gazdaságok dolgozói, egyéni gaz­dák mindamellett még általános műveltségüket is gyarapíthatják. A tanulmányi idő két év. November 1-től március 15-ig tart az elméleti félév, A tanulók gyakorlati oktatása a nyári idényben saját termelőmunká­juk zavartalan végzése közben történik. Azok a 15—26 éves paraszt- fiatalok, akik a mezőgazdasági munkát élethivatásuknak tekin­tik, Karcagon, a Mezőgazdasági Technikumban az iskola igazga­tójánál jelentkezhetnek ezóv ok­tóber elsejéig; ugyanott kaphat­nak részletes felvilágosítást is az oktatással kapcsolatos kérdé­seikre; A karcagi és karcagkömyéki tanulók bejárók lehetnek. A tá­volabb lakók részére csekély té­rítési díj ellenében diákotthoni elhelyezést és ellátást biztosít az iskola. A tanítás ingyenes. Azok a tanulók, kik tanulmá­nyaikat befejezték, „Aranykalá­szos gazda"-jelvényt és bizonyít­ványt kapnak. Díjvisszatérítés a termelőszövetkezetek állatbiztosításainál A S'óldmúvelésíigyl Minisztérium és az Állami Biztosító Főigazgató­sága kidolgozták azokat az irányel­veket, amelyek alapján. a termelő­szövetkezetek állatbiztosítási díjaik­ból engedményben részesülhetnek. A Földművelésügyi Minisztérium rendelkezésének megfelelően a ta­nácsok mezőgazdasági osztályai megkezdték a termelőszövetkezetek állatállományának e célból való fe­lülvizsgálatát.' Az 1981. évre fizetett állatbiztosítási díjból visszatérítést kapnak azok a szövetkezetek, ame­lyek terveiket a meghatározott mér­tékben túlteljesítették. Így az a szö­vetkezet, amely szarvasmarhaállo- mány tervét 20 százalékkal, ezen be­lül tehén tervét 1 százalékkal túltel­jesítette és az évi tejhozamát meg­határozott százalékkal emelte, 20 százalékos díjkedvezményben ré­szesül. A sertéstenyésztésnél, ahol a hiz­lalást terv teljesítése mellet a ma­lacszaporulati tervet 10 százalékkal túlteljesítették és az elhullás 12 szá­zalék alatt volt, vagy a juhtenyész­tésnél a bárányszaporulati tervet 10 százalékkal túlteljesítették és az el­hullás 8 százalékon alul maradt, a visszatérítés ugyancsak 20 százalék. A díjvisszatérítéseket a tsz-ekkel a tanácsok mezőgazdasági osztályai megállapításai alapján az Állami Biztosító fogja elszámolni. Nincs ebben semmi különös... Farkas Györgyné, a mezőtúri 28-as választókörzet tanácstagjai A vendéglátónál dolgozik. TaLán egyike a tanácstagoknak, akihez a legtöbben fordulnak. Ha va­lakinek valamilyen problémája van, őt keresi fel. • És e bizalom nem is alapta­lan. Farkas- Györgyné sok min­denben segített már. — Intézte többek nyugdíj ügyét, kórházi panaszait, iparengedélyét. Az ő nevéhez fűződik a játszótér meg­építése is. És ebben nincsen semmi kü­lönös. Tanácsaink nőtagjai épp­olyan tanácstagok, mint a fér­fiak. Szavuk, munkájuk egyenlő értékű a férfiakéval. Sőt talán még értékesebb, mert a család- nevelés gondja mellett, vállaikra veszik a közösség, a körzet, a község lakóinak gondjait is. ... Mi, asszonyok, éppen olyan tagjai vagyunk a tanacsnaK, mint a férfiak. Szavunk ugyanannyit ér. Kéréseinket, bejelenté­seinket éppúgy elintézik, mintha kalapot hordanánk. És a körzet lakói is elsősorban a tanácstagot látják bennünk.;. így válaszolt kérdéseinkre Horváth Béláné tdszaőrsi ta­nácstag. 1954-ben választották meg. Azóta sokmindent elintézett- Fogadóóráin, beszámolóin, de otthonában is sokan keresik fel. — Mindegy az, hol beszélek az emberekkel. S itthon kis- unokám kacagása közben talán még a szavak is természeteseb­bek, érthetőbbek — mondja. — Itthon értettem szót a gép­állomás vezetőivel is, amikor a 21-es körzet lakói azt kérték: ne vágják össze a gépek az utcákat. Lehetőleg egy úton közle­kedjenek. De itt beszéltük meg a köaségfejlesztés sikeréhez szükséges társadalmi munkát is. Azóta már el is végeztük. Vil­lany van az utcán és a parkosítást is befejeztük. Hatalmas kapcsos foliáns, régies fabetűkkel: ez a Tripartitum, Verbőczynek a nemesség leg­félelmetesebbhírű jogtudósának hármaskönyve. Ez a könyv vérrel, jajgatással, szenvedéssel író­dott. Betűi mögött karók, kerékbetört, robotban megbotozott, éhenhalt szegény jobbágyok árnya rejtőzik. Évszázadokon keresztül ez volt az úri­osztály hitvallása, uralmának alapja. És amikor jogilag megszűnt, 1848-ban, tovább kísértettek az elvei. Horthyék lakkcsizmás urai e könyv szellemében nyúzták a munkást, a parasztot, a becsületes dolgozó émbert. 1949-ben vékony füzet jelent meg a kirakatok­ban, közületeknél, az újonnan államosított gyá­rakban, üzemekben. Népköztársasági címer a fe­delén, alatta büszke felírat: A Magyar Népköz- társaság Alkotmánya. Szövege így kezdődött: A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. Olvasták az egykori jobbágyok utódai és örömkönnyek futották el a szemüket. A hatalmas súlyos kapcsos könyvet pedig mind­örökre száműzték a múzeumok poros polcaira nemzedékek figyelmeztetőjének: Ne engedd visz- szatérni! Erről szól a kővetkező kis tanulmány, múlt idők és jelen eredmények idézése. 514 a magyar parasztság életében szomorú esz­tendő. Ekkor ért véget Dózsa György forra­dalma. melynek bukása hosszú évszázadokra meg­pecsételte a jobbágyság sorsát. A feudális uralkodóréteg bosszúvágytól eltelve ült össze a gyöngekezű Ulászló király alatt ország- gyűlést tartani, azzal a szándékkal, hogy olyan tör­vényeket hozzon, melyek örökre elvegyék a dolgozó parasztok kedvét a Budai Nagy Antal és a Dózsa-féle „lázadások” megismétlődésétől. Ügy nyilatkoztak, hogy az összes parasztok, kik természetes uraik ellen fegyvert fogtak, megérdemelnék, hogy fővesztéssel bűnhődjenek, de „mert parasztság nélkül a nemes­ség nem sokat ér”, csak a legfőbb bűnösökre szabtak ki halálbüntetést. Hogy mindazáltal árulásuk em­lékezete és büntetése az utódokra átszálljon, az ösz- szes parasztokat megfosztják a szabad költözködés jogától és örök időkre alávetik földesuraiknak. Ugyanekkor szabályozták a jobbágyok terheit. Esze­rint mindegyik jobbágy tartozik földesurának éven­ként egy arany forint fejadót fizetni, hetenként egy napot szolgálni, minden terményéből (az egyházi tize­den kívül) kilencedet, évenként két ludat és 12 csir­két, tíz jobbágy együtt egy hízott sertést szolgáltatni. . Fölállítja az úriszéket, hol a földesúr nemes tár­saival együtt ítélkezik jobbágyai felett. A végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt jobbágy minden ingó és ingatlan vagyona egyedüli örökösként földesurát il­leti. Bármilyen sérelem éri őket, saját személyökben a nemesekkel nem perelhetnek. Megállapítja a föl­A IRlPAR'l HŰMTŐ A MI ALKOTMÁNYUNKIG desurak részére járó szolgáltatásokat, sót az agyon­vert paraszt vérdíját is. Egyszóval az élet egész terü­letére kiterjedően megszabja a parasztok köteles­ségeit. Az 1514. évi törvények szellemében szerkeszti meg korának legnagyobb jogtydósa a köznemesi származású Verbóczy István híres munkáját a „Tri- partitumot”, amely „Hármaskönyv” néven ment át a köztudatba és amely 1848-ig a magyar nemesség bibliája lett. bben a munkájában szentesíti Verbőczy a szabad költözködési jog megszűntetését, ami azért volt súlyos csapás, mert ez évszázadokon ke­resztül oltalmul szolgált a népnek arra, hogy meg­gyűlölt földesurától megszabaduljon és másfelé ke­resse boldogulását. A hazánkat méglátogató nyugati utazók ször- nyülködve írnak az itt uralkodó állapotokról. El­pusztult falvak, alig megmunkált földek, rongyos, ál­lati sorba taszított emberek fogadták őket minden­felől. Mátyás király egykor virágzó birodalmának szo­morú torzképe. A városok és falvak határában az akasztófákon és keréken száradó rablók holttestei rettegtetik az utazót. Ráadásul növekszik a török veszedelem is. 1514-re következett Mohács, 1541-ben elesett Buda. Egykori írások feljegyezték, hogy a nép sok helyen a törököt felszabadítóként fogadta, hiszen el­űzte gyűlölt földesurát. Még a 17. században is a hódoltság falvai igazságtétel végett a török kádihoz fordultak, bár a vármegyék a „törökösséget” halál­lal büntették. Hosszú időnek kellett eltelnie, míg a magyar parasztság tudatára ébredt, hogy a török a maga más, de erőszakos módszerével ugyanúgy ki­zsákmányolja a föld népét, mint egykori földesura. A 17. század néphangulatának megfordulása ebben leli magyarázatát. Az úgynevezett felszabadító hadjárat­ból, mely Buda 1686. évi visszafoglalását és a török­nek az országból való végleges kiűzését hozta- magá­val, a magyar parasztság egy emberként vette ki ré­szét. A török kiűzése azonban nem sokat változtatott a parasztság helyzetén. „Jaj végső romlásra jutott Magyarország, Kiben épség nincsen, hanem csak nyomorúság.’ Ezekkel a sorokkal kezdi siralmas énekét a 17. század végének ismeretlen nevű költője. Thököly Imre függetlenségi harcának bukása után, szomorú idők következtek Magyarország történetében. A kora­beli krónikákból, verses elbeszélésekből és feljegy­zésekből megdöbbentő kép tárul elénk az 1680-as évek Magyarországáról. A 145 éves török megszállás után felszabadult ugyan Buda vára, és a török hódí­tók kiszorultak az országból, azonban a régóta várt szabadulás órája mégsem jött el- A török kiűzéséért súlyos árat kellett fizetni. A bécsi abszolutizmus te­lepedett a magyar nép nyakára. A Habsburg-császári megszállás rettenetes teherként nehezedett a paraszt­ságra. A háború sújtotta, elszegényedett és pusztuló Magyarország 4 esztendő alatt borzalmas adót fize­tett, a porció pedig elvitte a lakosság élelmét és or­szágszerte nagy éhínséget okozott. Egy . labanc főúr, herceg Eszterházy Pál arról panaszkodott, hogy Ma­gyarország népe száz év alatt nem fizetett annyi adót a töröknek, mint most két év alatt a császári katona­ságnak. A töröktől visszafoglalt területeken a hosszú török uralom és a Habsburgok gyarmatszerző hábo­rújának kegyetlen pusztításéi következtében a ter­melőerők színvonala igen alacsony volt. A lakosság száma nagymértékben megfogyatkozott. A császári kormányzat minden erejével azon volt, hogy valóra váltsa• KoHönich esztergomi érsek jelmondatát: „Magyarországot előbb rabbá, azután koldússá, végül katolikussá teszem”. A Habsburg gyarmatosítás a magyar népet a pusztulás szélére juttatta. Ezzel a politikával, a meg­szálló katonasággal és a szolgálatukba szegődött áruló főurakkal szemben a magyar nép megmara­dásáért a jobbágyok, a parasztság tömegei vették föl a harcot. Méltán állapította meg Velence bécsi követe egyik jelentésében, hogy Magyarországon parasztfor­radalom van kibontakozóban s csak azért nem tört még ki a felkelés, mert nincs vezére a megmozdu­lásnak. A szervezkedő kuruc parasztok azonban meg­találták vezérüket Rákóczi Ferenc személyében. Rákóczi-szabadsághat c - bukása ellenére — a magyar nép történetének nagyjelentőségű, dicsőséges szakasza. A kuruc hősök vitézsége, vérük ontásáyal kivívott győzelmeik, a magyar történet haladó, a nemzeti fejlődést előmozdító hagyományai­nk felkarolása és továbbfejlesztése terén Rákóczi kora számunkra is élő tanulság. Ilyen körülmények között a Rákóczi-szabadságharc nemcsak betetőzése és legnagyobb foka volt a 17. századi nemzett függet­lenségi harcainak, hanem egyben előzménye, elő­futára az 1848—49-t polgári forradalomnak és ’nemw zeti szabadságharcnak. 1711-ben a szatmári béke zárta le a kuruc szabadságharcok korszakát; a pa­raszti osztályharc azonban tovább folyt a legkülönfé­lébb formák között, a rejtett gazdasági küzdelemtől kezdve a nyílt felkelésekig. tEaLytatiUkd ' ­k 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom