Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)
1958-08-10 / 189. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. augusztus 10. Móra Ferenc: fÖLDHÖBRÄQÄDT 7ÄJHOS tiMéneU Vakáció 3-genis, egyszerien csak Földhözragadt János. Ez nem olyan szép név ugyan, mint Gomboml Habók Fügedi, vagy a Laska- fülű Csonka Keserű, de azért őróla is igen szép történetet tudok. Erdemes azt feljegyezni a kéménybe korommal. Földhözragadt János nem volt mindig földhöz ragadt embert de mindig szeretett volna az lenni. Ez már vérében volt a hetedik öreg- apja óta, akit talán Dózsa György idejében vertek agyon, mint földigénylőt. Ez a János nyilván sohasem hallott Dózsa Györgyről, se a hetedik öregapjáról, de azt meg bizonyosan nem tudta, hogy minek hívták a dédapját. A Jánosoknak nincsen családfájuk es ha volna, akkor kapanyelet csinálnának belőle, hogy ne kelljen azt is pénzen venni. A Jánosok családi hagyományai csak addig tartanak. ameddig az akácfa-kereszt kilátszik a temetőben a gaz közül. Mikor aztán az akácfakereszt elkorhad, elkeveredik a homokba az ősök emlékezete is és többet a kakas se kőkorit utánuk. Pipacs lesz belőlük és szarkaláb, meg késerű lapu és búzavirág és mikor a Jánosok kis maszatos kölykei ásd játsszák, hogy ,jsör-e, bor-e, pálinka-e?” és összerágják a keserű pipacsbimbót, akkor egész bizonyosan nem jut eszükbe, hogy ők most a tulajdon óseik- fxil élnek. És mégis úgy kell lenni, hogy a sehol föl nem jegyzett emlékezetű Jánosok, akiket ezer esztendő alatt megevett a magyar föld, ezekkel az istenkéz vetette vadvirágokkal üzengetnek föl a mindenkori Jánosoknak, valamit, ami beleeszi magát a csontjukba, a vérsejtjeikbe és amit a tudósok és a költők úgy hívnak, hogy földéhség. A pillekergető gyereknek Üzennek a papsajtvirággal, a sühxmcnak a szagos-bükköny piros csokrával, a kicserzett tenyerű, lehajtott fejű Jánosoknak a búzakalásszal. Ó, azért nem kell kiszántatni és bíróság elé állítani a revés csontokat, hiszen nincsen az 6 üzenetükben semmi bujtogatás! Csak valami törvény van benne, valami nagyon ősi törvény, ami egyidős a teremtéssel, s amit végrehajt a pók, mikor magának szövi a hálót. Attól se kell félni, hogy a Jánosoknak valami rossz szándékuk volna és destrualni akarnák az emberi törvényeket az ősi törvényért, ó, dehogy! A Jánosok nem tudnak latinul és az ősi törvény alszik a lelkűkben, mint a tejútban a fény. Ha néha csillámot vetne is, a Jánosok rászorítják a nehéz tenyerüket, mert tudják, hogy mindennek úgy kell lennie, ahogy van és hogy minden a jó isten rendelése. A mi Jánosunk nem csinált soha semmiféle ribilliót. Azok közül a békességes Jánosok közül való, aki amikor elvitték embert ölni és a lengyel fényárén hosrafekve várta a halált, a srapnellek csipogása közben belemarkolt a föltúrt földbe, szétmorzsolta, a szagát beszívta, a nyelve hegyére vette és háiraszólt a tisztjének: — Hadnagy úr, ez ám a föld! Nem tette hozzá, hogy „hej, ha nekem ilyen volna!” Pedig egy kis pálinka is tüzelt benne, mert kellett a, sturmhoz a szíverősítő, de még attól se gondolt olyan bolondságot, hogy őneki tulajdon földje legyen valaha. Hanem aztán, mikor öt esztendő múlva az 8 falujukban is kidobolták, hogy földosztás lesz, akkor ő is felment a községházára az urakhoz, hogy neki is írjanak földet. s*r Hát aztán mennyi földet igényel kend? •h kérdezték tőle. Mikor János őzt mondta, hogy két holdat, a jegyző úr is rábólintott, meg a városból való nagyságos bíró úr is. De a környékbeli urasá- gök is ott toporogtak s azok elkezdtek morgolódni. A többinek egy hold is elég volt, minek kellene neki kettő? •— János sokkal jobban megijedt, mint mi- tor a gépfegyverek kotyogtak. Alig tudta elmotyogni, hogy hány szájat kell annak a két hóidnak jóllakatni. <3, meg az asszony kettő; meg a négy gyerek, az hat; a tehetetlen ap- jtó, anyját is ő tartja, az nyolc; de kilencediknek még az öregszüle is ott van, a felesége nagyanyja. ss Vén ébre már kár a korpa — mondta egy különösen mérges uraság, ami olyan szép közmondás, hogy mindenkinek el kellett rá magát nevetni. János is mosolygott, mint a dézsmábárány és szeretett volna ezzel a közmondással válaszolni, hogy „ki pedig nem akar megvénülni, akassza fel magát”. De a jegyző úr közbeszólt, hogy János mindig derék ember volt, a kome- nistákhoz se állt be s erre a bíró úr, az Isten áldja meg érte, megítélte Jánosnak a két hold földet. így lett Földnélküli Jánosból Földbirtokos János az idei tavaszra. Igaz, hogy a földecskének egyik sarka locsogás csincsés volt, ahol csak pióca termett, aztán egy kis vak-szik is holt-tetemkedett rajta, amibe nem lehet mást vetni csak bukfencet — de azért János soha olyan vidáman nem nézdegélt a világba, mint az idei tavaszon. Hét nemzedék elfénytelenedett szemének a ragyogása tért vissza ■ a tekintetébe, mikor körülhordozta a maga földjén. Ha János alanyi költő lett volna, ódával szentelte volna meg ezt a pillanatot, így azonban csak a Mit- visz kutyát rúgta lágy ókon, mikor az előre akart szaladni, hazatérőben a birtok föltekin- téséböl. — Hahó, azt hiszed, majd ezután is te mégy előre? Majd csak utánam Mitvisz, utánam! Ezután így lesz. Persze, már akkor megkésett János a szántással, mikor így átvette az impériumát a két holdon és különben sem volt se igája, se vetőmagja, se semmije az égvilágon. De most már volt becsülete és arra kapott interes pénzt. Ebből ledugott a földecskébe egy kis krumplit, babot, paprikát, paradicsomot, mit. Csupa nem nagy munkájú palántát, amivel az asszony meg a gyerekek is el tudnak piszmogni, ö maga, János, ezután napszámba adja a maga erejét, mint eddig, s olyankor megint előtte leffeghet a Mitvisz. Csak egy-két esztendeig, míg a gyerekek ember-munkára valóvá serdülnek. Akkor majd a gyerekek túrjak a más földjét, de ő már csak a magáét szántogatja. Péter-Pálkor fogta is a kaszát János és elindult részt keresni, más célszerű szegény ember módjára. Tiz-tizenkét nagy uradalom a környéken, ötezer holdasok, tízezer holdasok s Jánost mindenüt kedvelték az ispán urak, mert tudták róla, hogy jó dolgos és az erkölcseiben sincs kivetni való. — Kell-e a munkás, uram? — köszönt be János az első majorba. Az volt a válasz, hogy munkás igen, de aki maga is gazda, az csak menjen a maga földjére. Ez az uraság parancsa, így adta ki még az ősszel a földosztáskor. És ahová beköszönt János, mindenütt azzal fogadták; — Hja, kend az a híres? Kendnek kellett a két hold föld? No, hát menjen kend a dolgára és ne vegye el a keresetet a szegény embertől. És így maradt János az idei nyáron rész nélkül és így nem kellett az idei őszön sehol se kukoricatörőnek, se cirokvágónak, se répaszedőnek. Nem használt se imádkozás, se káromkodás, hiába kérdezne, hogy mit eszik ö kilencedmagával a télen, mindenütt azzal fizették ki: — Egye meg kend a földjét! Mire a földjén elhervadt a varjúmák is, akkorra János belátta, hogy nagyot vétett. Nem tudni ugyan, hogy mi ellen, mert törvény adta neki a földet, a nevét is tudja, birtokreformtörvény a neve — dehát minek -már azt keresni? Jó keresztény létére szánja-benja bűnét, jóvá is akarja tenni. A múlt héten fölment a községházára és bejelentette a. jegyző úrnak, hogy vissza akarja adni a két hold földet. — Sok baj van kendtekkel, János — tolta föl a jegyző a homlokára a pápaszemet. János megfogadta, hogy soha többel az életben nem lesz vele baj, csak még most az egyszer szabadítsák meg az urak a földtől. De menten okvetetlen, mert ö másképp kénytelen lesz agyonverni az egész családját és kilencedmagával beletemetkezni a ‘öldbe, hogy egy kis hasznot lásson belőle. A házban néhány napja nincsen [óra. Valahogy pont egyszerre romlott el mind s mo6t várom, hogy készen legyenek Azóta paradicsomi békességben élünk én és a gyerekek. Iskola nincs, csak a háztartás gondjai felett múlik az idő s mi rábízzuk magunkat a Napra. Reggel a szemközt lévő fal, ha talpig aranyba öltözött, hát felkel a család. Apró munkák, lassú mozdulattal. Megterül az asztal. Takarítás.; , A gáz sziszeg. Pirul a rántás. És itt a dél is. (Az időt a fák fogyó árnyai mérik és az éhség...) A délután már csupa szépség; heverészés; pancsolás a vízben... A nap a torony mögé bújik [szelíden, piruló arcát elrejtik a tetők. Fönt a zöld csipkedomb megvillan egy pillanatra még... Puha sötétség dajkál szobánkig. A Hold a padlóra világit s mi ásitva bújunk az ágyba... Nincs óra a házba pár napja már, Kár megjavítani őket Oly boldog életűnk percekre szét nem szaggatott aranyhullámain az időnek ... Kemény Erzsébet ■mmiiiiimiiiiimimiiiimiiiiiiiHiiiiiiiiiiHiMiiMmimmimitHiHmiiHimmMHHHiiNiiMiMiii LILIOM FI Szíues magyar filmvigjáték a mag yar színészet hőskorából, Bemutatja 24-én a jászfényszarui Jász mozi. Korunkról kell vallanunk, kortársainkról tanúskodnunk ... Gergely Mihály: Józsáék lomás. Azt mondom el, amit én láttam az 1953—54-es időszakban. Noha a majd három esztendős munka közben, amíg írtam, megtorpanásaim, magam gyöngesége és mások bíztatása olykor kísértett, hogy a kötiy- nyebb, kényelmesebb megoldáshoz: az elbágyasztó, hízelgő, derűs rózsaszínekhez nyúljak, azért mindig sikerült leküzdenem ezt a csábítást. A regény színhelye egy nagy vidéki gyártelep. S hősei? Munkások, munkásokból lett mérnökök, funkcionáriusok, orvosok, művészek; szerelemre vágyó, boldogságot kereső asszonyok; és idősebb mérnökök, köröttük a letűnt uralkodó osztály különféle alakjai. Kommunisták és nem kommunisták, rokonszen- vünkre méltóak és megvetésünket maguk ellen kihívóak. Mit mondhatnék legvégül? — Első munkám ez a regény, amely írás közben a gyötrelem mellett sok örömet is szerzett nekem. De örömöm csak akkor lehet teljes, ha meghallgatom a kortárs-olva- sók véleményét: nem tanúskodtam hamisan. Gerqely Mihály Korunkról kell vallanunk, kortársainkról tanúskodnunk. Igazában ez az egyetlen s legfőbb tennivalója az írónak, ami elől nem térhet ki. Az is való igaz, hogy nem könnyű ez a szolgálat, mindig is bátorság s tehetség dolga volt és ez sohasem lesz máskép. De lehet-e izgalmasabb, lenyügözőbb s érdemesebb író számára, mely jelenkoránál jobban rabul ejthetné, inkább szolgálatába szólíthatná? Regényem korunkról tett val-
