Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-01 / 181. szám

1958. augusztus 1. SZOLNOK MFC,VEI NÉPLAP ▼ Rendkívüli kiadás Maradhat-e közönyös a hír­lapíró a számára különösen va­rázslatos „Rendkívüli kiadás” hallatán? ... Ugy-e, nem? ... S minthogy éppen ezt ígérte a pla­kát: betelepedtünk a Szabadté­ri Színpad nézőterére, — halla- ni-látni a „konkurenciát. Szokatlan dolog egy nyári tar­ka műsorról leírni: maradandó emléket hagyott. Pedig így igaz. Az előadás egészében remekül példázta: nemcsak kell. de lehet is nevelő s ugyanakkor szóra- koztató-mulattató műsort ösz- szeállítani. A suszterinas-szá­mot — feltéve, hogy találnak rá valóban jó szereplőt — öntevé­keny csoportjaink figyelmébe ajánljuk. Gőzön Gyula ember- szeretettől sugárzó, mulatós ci­gány-száma méltán aratott — tán Szajolig hallatszó — tapsot. Most hamar essünk túl azon, ami népi tetszett: Az amerikai film-paródia. Régi az ötlet: po­rosságát a művészek vidám ko- médiázása is alig tudta feledtet­ni. Kolozsvári Andor és Brand István „szerkesztők” figyelmen kívül hagyták, hogy csupán a gabonánál, de nem egy színpadi alapötletnél öröm, ha — elcsé­pelt ... A párizsi lokál-panto­mim táncművészetileg igen szé­pen kidolgozott szám, némely részének ízlésességéről azonban lehetne Vitatkozni. Zsolnay Hédyről szonettet kel­leni írni... Énekel a dobról. .. Róla énekel? Nem; ő maga a hangszer, melyről hangja búgva zsong; ő maga az Ember, akit az ördögi hangszer táncba-harcba hív; ő maga a Békevágyó Tö­meg életösztöne, mely dacos-ke­ményen tagadja s taszítja magá­tól az atom- és hidrogén-tébolyt. Művészete az esztrád-színpadot pódiummá avatta; pódiummá, melyen nálunk Medgyasszay, — nyugaton Guilbert emelte olyan költői műfajjá a sanzont, aminő napjainkban. Zsolnay Hédyt nem kell felfedezni; a művé­szethez legméltóbb emberi alá- záftál kell meghajolni teljesít­ménye előtt, mely alkotói s emberi szempontból egyaránt fiiéi tó a jelzőre: haladó. A szín­ház szerelmese jól ismeri azt a döbbent, pillanatnyi csendet, — mely hallgatva kiált a sanzon utolsó akkordja és a feldörgő taps között. Zsolnay Hédyt így köszöntötte a szolnoki közön­ség. Méltán. Ha különösnek tűnik is: a — Mit nevet? Maga éhen fog halni! — mondta e sorok szerény feljegyzőjének szigo­rúan Nagy Lajos, a novellista. (A haldokló Gömbös volt akko­riban a miniszterelnök). Sok fiatal írót kecsegtetett ő akko­riban ezzel az éhenhalállal! Mármint Nagy Lajos, a novel­lista. De e sorok szerény fel­jegyzőjét éppen akkoriban rúg­ták látványosan farba; állásá­ból kidobták, a kenyeret is ki­vették a szájából s bélpoklossá vált a lapok tárcaszerkesztől szemében. (Talán a Népszavát és Újságot kivéve.) Az irodalomtörténet mindezt nem jegyezte feL Máig sem. Miért js jegyezte volna fél, hi­szen mindössze annyi történt, hogy egy fiatal író évek óta kéziratban lappangó első regé­nyének: A legsoványabb tehén esztendejének egy csipetnyi ré­sze novella formájában megje­lent valahol s „A Szív” újság, a Jézus Társaság atyáinak lap­ja vallási ügyben megkorholta az elbeszélés kiadóját, ki erre a I fiatal írót hanyat-homlok az ut- 'cára tette. vérbeli újságíró szereti az apró­hirdetést ... Az hozza a forin­tot, melynek törédéjre prémium formájában az ő zsebébe vándo­rol. A „Rendkívüli kiadás” aprói csengő forintnál többet érőt ad­tak: felcsilingélő kacagást. Bár — mint említettük — volt néhány gyengébb pontja a „Rendkívüli kiadás”-nak; egy érdeme elvitathatatlan: nem akadt benne sajtóhiba. SS b. z. = Nem háltam éhen. Ellenkező­leg! Életben maradtam — min­denesetre önhibámon kívül. De előbb még egy pár ezer parti sakkot kellett Nagy Lajossal játszanom, sőt még a dachaui koncentrációs tábort is meg kel­lett járnom, hogy regényem az új Magyarországon kiadóra ta­láljon. A legsoványabb tehén eszten­deje első regényem. Tizenhét évig lappangott kiadatlanul, lo­mok között, egy divány aljában. 1947 végén jelentette meg elő­ször a Magyar Kommunista Párt kiadója, a Szikra. Nem ér­dektelen olvasmány, ám tragi­kus, sötét könyv: munkanélkü­liekről szól, szerelemről is. — „Füstölt szalonna és oltári szentség’“ című fejezetében ma sem találok semmi vallás sér­tőt. A könyv azonban olyan sö­tét, hogy én még"-'a humorát is gyászosnak tartam. Ám nem szégyemkedek: tudom, hogy an­nak a kömak jelentős doku­mentuma tnarad .és fogyatkozá­saival együtt nemzeti irodal­munk része. .....— . ■ 111 1 ■ A könyv álljonhelyt önmagáért Sándor Kálmán: A legsoványabb tehén esztendeje Telnek — kédlütö- filmek — Uf alUetádo-k A varázsduda Színes csehszlovák film Bemutatja a Kúnhegyesi „Szabadság” Mozi ytoaooaoaooooaooooaeoaaaaqaeaaoaoeaaooooogioq Az UTOLSÓ LÖVÉS círpű új lengyel film egy 10 év után bör­tönéből kiszabadult ember tör­ténetét mondja el, akiben csak egy gondolat él: bosszút állni feljelentőjén. A film rendezője: Rybkowski. * Nyugat-Néme t ország ba n két- h&napi forgatás után elkészült Tolsztoj FELTÁMADÁS című regényének filmváltozata, közel 70 szereplő részvételével. A film főszereplői Horst Buchholz és Miriam Bru. * A bakui filmstúdió FEKETE PILLÁK címmel új filmet készí­tett, amely az olajkutatók és az olajmunkások hősi erőfeszítését mutatja be. * Heinz Rühman Koppenhágá­ban filmvígjátékot forgat. Uj filmjének címe A FÉRFI, AKI NEM TUDOTT NEMET MON- DANlj * ■ A belgrádi Avala Film válla­lat Carlo Ponti olasz filmpro­ducerrel megállapodást kötött amely szerint amerikai filmszí­nészek részvételével 1959-ben ju­goszláv—olasz koprodukciós filmre viszik Gogol BULYBA TAR ASZ című regényét * Megkezdődött a HAJÓTÖ­RÖTTEK című francia film, for- gatása Charles Brabont rende­zésével. A film főszerepeit Dany Carell és Henry Vidal játsszák, "■ag/ Pók Kázmér elég jól meg tudta különböztetni a búzát a rozstól. Kár ezen mulatni, vagy éppen saj- nálkozni: pesti embertől ez sem lebecsülendő szak­tudás. Mert — ne féledjem — Pók Kázmér olyan megtestesítője volt a kispolgári családból származó alkalmazottnak, hogy nyugodt szívvel állhatott volna modellt valamly társadalomtudományi mű egyik illusztrációjához. A földhöz, a faluhoz rnás sem kötötte, mint komája: Vedres Balázs; az a gazda, aki Pitypangfalváról csomagot, szokott kül­deni a kis-Kázmérnak keresztfiának. A komaság az együtt töltött katcmaesztendök emléke volt. Pók Kázmér csak egyszer járt Vedreséknél látogatóban, vagy tíz évvel ezelőtt. Akkor is hamar élsz eleit: ö maga a tanyai szúnyogokat sokallotta, alig pániapos felesége pedig a petróleumlámpa fényét keveselte... • Otthon már megszületett a nagy elhatározás: Vedres Balázs betakarítja az életet, aztán felcsap szövetkezetinek. A fenének kell hét mázsa egy hold­ról, mikor tizenkettő is lehet... Ebben az asszony is egyetértett, ami nyomós ok: a számolás tudo­mánya együtt születik a fehérnéppel. (Vedres bácsi szerint ugyan a szópergetéséé is, — de erről általá­ban bölcsebbnek vélte hallgatni.) Vedremé gondo­latban a televízióra sandított, amikor a tsz-tagságia szavazott. Igaz, gyönyörködhetett ö abban vendég­ként is; mégis más, ha az ember a magáénak Ör­vendezhet. A televíziós készülék a Dús Kalász Tsz közgyűlési termében volt ugyanis... — Megkérdezzük azért Kázmér komát is — emelé ujját Vedres Balázs. — Mit szól hozzá városi ésszel.i. Kati néni rábólintott, s azonnal hozzákezdett egy kis diós, egy kis mákos, egy kis tepertős, meg egy kis még-valami-jó sütéséhez, minthogy az em­ber másnapra határozta el az utazást. * Harmadszor fordult fröccsökkel a pincérlány Vedresék asztalához, mire Balázs bácsi elérkezett-■ nek érezte az időt, hogy óvatosan jövetele céljáról kezdjen szólni. Eleddig csak a Dús Kalász Tsz-t em- Igette; célozgatott a traktorra, mely ott térül-fordul; kummantott egyet-kettőt arról, hogy bírja ugyan még maga is, az asszony, is a munkát, de néhány esztendő múltán {mi<.,\e§aP azzal a kis földdel; pár szót arról is elejtett, hogy ma már a parasztember is kaphat nyugdijat. Végtére kibökte: í (Ve-dxvA Balázs v tanáéval két ' ' —;------——....... - - —vi;r.vr — Belépnék/ Várakoztál pislogott komájára: mit felel. Az csak a fröccsben felfelé szálló gyöngyöket figyelte, mintha az élete függne rajta. — Az asszony is mellette van... — tette hozzá az öreg nagysakára. Kázmér megtörölgette hervadt bajszát: — Ha gondolod... Bár, ha nékem volna ke­resztfiam Pesten, — nem tenném,., — Nem-e? — meresztett nagy szemet Vedres Balázs. — Hogy gyün ehhez Kázmérka? Hogyan? — Csak úgy — okosító Pók Kázmér a komát —, hogy az is kedveli a sonkát, meg a mézet, a vajat, amit szokatok küldeni, Nem mondom, hagy meg nem keressük mi is az asszonnyal az árát — mégis más a falusi. . . Mi lesz a hízókkal, mi a méhekkel, ha a szövetkezetbe mégy? ■— Mi lenne? Marad a tehén, a hízó, a méhek... — Hát azt nem veszik el? — ámult a pesti ember. — Megkergültél tán? — háborodott fel az öreg. — Nem haramiabarlang a tsz!..-. A pár lovat, a gazdasági felszerelést beadom, de azt se ingyen! Az árának három-negyedrészét kifizetik a kezemhez, a negyedrészivel meg nékem is illik betársulni két­ezernégyszáz holdhoz... meg halastóhoz... meg melegházhoz... Ami -nékem kell: marad a háztáji­ban, nno! — csóválta fejét ekkora értetlenség hal­latán. .... Pók a poharat forgatta ujjat között, figyelem­mel nézte, mint törik meg rajt1 az alkonyi napsugár. Tán felénél is tovább égeti 'a Hamutartón felejtett cigarettája, mikor újra megszólalt: " <—r Az elején azt mondtad, hogy a tsz-ben ugyan­olyan föld öt mázsával ad több búzát, mint a tiéd... Hogyan? Tán megbabonázzák?... Még szerencse, hogy Vedres Balázs szólás előtt a fáira pillantott, ahotis egy feliraton nemcsak az éneklés volt tiltva, de a — káromkodás is,--Nem babonázzák! Műtrágyázzák! — oktatta a városi embert a hozzáértő. Műtrágyázzad te is! — vetette vissza amaz, — Teszem is! — erősítette Vedres. — De nékem drágább a műtrágyái mint a szövetkezetnek. Érted? — összevesztél tán a boltossal? Most már csak a Vedres Balázs nyugodt termé­szete mentette meg az asztalt egy hatalmas csapás­tól; épp hogy erőt vett indulatán az öreg... — Nem ijesztem össze! — mondta fojtottam — De azért a műtrágyáért, amiért a tsz 25, vagy 50 forintot fizet, magam százat fizetek! Mit bámulsz? A háromezemégyes rendelet segíti ezzel a szövetkeze­tei... Meg mással is! Többet ad neki a csirkéért, a disznóért, a terményért; nagyüzemi felárat. Érted? Meg, amelyik tsz jól tartja a marhát és elég tejet szállít: az apránként azon kapja magát, hogy nem tartozik a banknak. Elengedik a hitelét... Ha meg építeni akar: káp. hozzá. Százas sertésfiaztatót épített így a tavaszon a Dús Kalász... Aztán vett ezer birkát — majd élősúlyban adja vissza; évek múltán.. — De mindezt megnézném! — heveskedett Kázmér. — Azt hiszem én, azok a szövetkezetiek meg akarnak téged kaparintani... Tudják, hogy jó gazda, szorgalmas ember vagy az asszonnyal együtt... Elbolondítottak ... — Elbolondított ám téged az a. >. — harapta el a szót Vedres Balázs, ki nem tartotta illőnek a komája néhai keresztanyját becsmérelni. — Édes pajtás, hát tudod te egyáltalán, mi a termlőszövet- kezet? Jártál te valaha életedben tsz-ben Pók Kázmér elgondolkodott — ami ugyan tel­jesen felesleges volt ebben az esetben. Megfontol­tan mondta aztán: ., — Nem én, komám... Nem hitt engem olyanba soha a kutya se. a — Hát én ezennel meghívlak! — vágta ki Ved­res Balázs. — Meg én! Mert tudd meg, Kázmén nemsokára szövetkezeti gazda leszek! Eljárt a ktes> parcellák ideje... Ha jönnek a gyáriak, tarts Vá- lük te is! Elküldjük értetek a teherautónkat. Hu­szonötén kényelmesen félfértek rá;.. Nem árt 4 magad fajta számkukacnak sem egy kis szabad lett yegg — a szövetkezet földjén... . \ r = bovpárd 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom