Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-07 / 186. szám

1958. augusztus 1-, SZOLNOK MFOVZI NÉPLAP A postaigazgatóság figyelmébe Nagyrév község szélén, a kövesét mellett van az az Italbolt, amely­nek a íalán ez a leeső félben lévő postaláda látható. Ha a helyi posta­hivatal nem tudja megjavittatni, talán a felettes szerveknek majd si­kerül! Elvégzik-e valahára? Augusztus 1-1 számunkban „Meddig várjon?” címmel meg­írtuk: Ács György rizsőr május óta dolgozik a Bánhalmi Állami Gazdaságban, s bár négy gyer­meke van, eddig egy fillér csa­ládipótlékot sem kapott. Cik­künk nyomán Szabó János igaz­gatóhelyettes írása érkezett hoz­zánk, mellékletként pedig má­solatban az SZTK Szolnok me­gyei alközpontjának Csp. 3272— 1958. számú július 9-én kelt „megnyugtató” levele. Ebben Győrné csoportvezető értesíti a gazdaságot, hogy „nevezett ügye kivizsgálás alatt van előző munkáltatójánál.” És: „Az ügy elintéződése után az igazol­ványt azonnal postázzuk.” Itt a hiba...! Az ügyek maguk­tól nem szoktak „elintéződni”, azokat intézni kell; mégpedig gyorsabban, lelkiismereteseb­ben, bizony, mert ilyen tempó mellett könnyen megeshet, hogy Ács György négy gyermeke előbb megéri nagykorúságát, — mint a családipótlék-ügy „elin- téződését”,•— borváró — Lakat alatt vannak a mesterszállást „okosok“ Csodálatos hely a mesterszál­lási italbolt. Látszatra ►—• de csak felületes és hozzá nem ér­tő emberek szerint — bort, sört és egyebeket lehet inni, egyszó­val folyik a bor, megy a pénz. Okos embernél viszont folyik a bor, a pénz pediglen jön. Külö­nösen, ha olyan egyéniségek ta­lálkoznak itt, mint Dóczi Sán­dor, a földművesszövetkezet I. sz. Nagyáruházának (ma már hajdani) vezetője, vagy éppen Gulyás Kálmán, aki valaha kis­iparos is volt, mindenek előtt azonban bölcs ember, ö aztán tudta, mire készítették a kocs­mát. Addig fizethette a bort és egyéb csúszós italokat Dóczinak és barátainak, míg egy szép na­pon arra ébredt, hogy három pályázó közül őt választották meg az fmsz ügyvezetőjének. S ha az italbolt hasznos intéz­mény, meg kell vallani, az ilyen pozíció még hasznosabb. Gulyás, mint tapasztalt ember, két egész hónapig várt türelmesen. Két hónapig i;: gondoljuk csak meg, mennyit lehetett volna lopni két hónap alatt Aztán ■— mi­kor elérkezettnek látta az időt, szerény és véletlen észrevétel­ként megemlítette Dóczinak, — hogy, hm, volna itt mód oko6 embernek komolyabb jövede­lemre is. Mivel ebben tökélete­sen egyetértettek, víg élet kez­dődött a mesterszállási földmű- vesszövetkezetben. Persze nem­csak a két embernek — első a közösség. Belelubickolt a jólétbe a Dócziók által (persze a kocs­mában) felfedezett új segéd, Benke Sándor is, aki csodálatos véletlen folytán a bolt hajdani tulajdonosának fia volt. Sze­gény, úgy hiányzott neki a régi szép világ. Csomós János, az Ál­lami Gépállomás főmérnöke szin­tén keveselte szűkös javadalma­zását, ám néhány gyümölcsöző kocsmai látogatás után ő is megértő szívekre akadt. És va­jon kimaradhatott-e az italbolt vezetője Józsa György, amikor az ő féldecijei ihlették a későb­bi ezreseket? Vagy esetleg Kézs- márki Ibolya Ilonka pénztáros­nő, Benke ifjú menyasszonya? Vagy., dehát meddig soroljuk őket?! Isteneim •— gondolhat vissza Dóczi az elmúlt időkre — be szép is volti.. Ahány pesti uta­zás, — és sok volt, mert bölcs ember gyakran jár a központba — annyi okosan befektetett ez­res. Lehet hamisan könyvelni,— vagy a jóviszony kedvéért átci­pelni néhány derék ügyfélhez némi — pár zsák — nulláslisz- tet. A leárazott árut — különö­sen az 1956. őszi vásárlási láz­ban — el lehet adni az eredeti összegért. Néha a mérnöki szak- képzettség is segít így például a Gépállomás egyes erőgépeinek üzemanyagfogyasztása hirtelen emelkedni kezdett — hála Cso­mós ravasz gordiusi csomóinak a könyvelésben — ugyanakkor az fmsz-boltban hat hordó el­adásra szánt petróleum jelent meg. — Vagy például az Is egy megoldás, hogy az üzletveze­tő (Dóczi) elismervény nélkül pénzt vesz ki a kasszából, vi­szont megfelelő ellenértékű el­adási blokkot ugyanakkor meg­semmisítenek. Számvetés egy kirakat előtt Még süvölvény gyerek voltam, amikor már ott álldogáltam a könyvesbolt nagy üvegablakai előtt és vágyakozva kukucskál­tam a legújabban megjelent könyvekre; Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, vagy József Attila egy-egy kötetére. Már vagy negyven éve ennek és én még mindig naponta ácsorgók egy kicsit az utamba kerülő könyvesbolt kirakatai előtt. — Munkába menet, munkából jö­vet. mindig szentelek egy kis időt ennek a szenvedélyemnek és örömmel látom, hogy a kalei- doszkópszerűen egyre változó könyvkirakatokban a szinte számtalan újdonság között új­ra, meg újra feltűnnek régi ked­ves íróim, költőim, újabb és újabb kiadásban megjelent kö­tetei. Végigsimítgatom tekintetem­mel a régi és még régebbi ked­ves ismerősöket, és kíváncsian nézegetem a még ismeretlen új írók könyveit. Gyors számvetést végzek magamban; ennyi meg ennyi kell a háztartásra, ennyi a gyereknek új cipőre, a felesé­gemnek is megígértem azt a pul- lóvert, tehát még marad ennyi, meg ennyi. Fizetés napján tehát ismét Pvarapíthatom könyvtára­mat két-három új kötettel. Mondom, így megy ez már negyven éve. De egy dolog mé­gis megváltozott. Az utóbbi esz­tendők alatt egyre többen ácsor- gunk és számolgatunk ma­gunkban a könyves kirakatok előtt. Érdekes megfigyelést is Hogy az ilyesminek nyoma marad? Attól függ, ki kutatja^ Olvasóink el sem tudják képi zelni, milyen örömteli és vidám dolog volt valaha példának oká­ért a leltárkészítés a mester­szállási földművesszövetkezet­ben. A boltvezető arca csak úgy ragyogott a jóindulattól és a leltározó bizottság iránt érzett túláradó szeretettől. A leltáro­zási munkálatokban mindenkit túlszárnyaló buzgalommal vett részt. Közben persze az ellen­őrök sem lopták a napot, 20 (azaz húsz) kiló amerikai mo­gyorót ettek meg (vagy inkább, tisztesség ne essék szólván, fal­tak fel), nem beszélve a tetemes mennyiségű kekszről, csokoládé­ról és folyékony nedűről. Érde­kes viszont megemlíteni, hogy leltárhiányt — saját szerény fo­gyasztásuktól eltekintve — nem észleltek. (Ellentétben az igaz­ságügyi könyvszakértővel, aki szerint már ebben az időben 13 ezer forint hiányzott) 1956. decemberében történt ez. Azóta éppen százezer forint­tal gyarapodott az államnak okozott kár, míg csak a rendőr­ség érdeklődni nem kezdett a mesterszállás! kocsma vendégei­nek vidám élete iránt A mes- tenszállási okos emberek — Dó­czi Sándor, Gulyás Kálmán, Benke Sándor, Józsa György és Csomós János — ma már elő­zetes letartóztatásban várják a bírósági tárgyalást, amelyre a hónap végén kerül sor. Baracs Dénes tettem, amit most tisztelettel közlök az olvasóval. Nemcsak az történt, hogy többen ácsorgunk a kirakatok előtt és válogatunk a könyvesboltokban. A kiraka­tok előtt és a boltokban — új arcokkal találkoztam. Munká­sok, munkásnők, itt-ott vidék­ről jött napégette arcú paraszt- emberek az új látogatók. Ottho­nosan mozognak a könyvesbolt­ban, lapozgatnak a könyvekben, kérdéseket tesznek fel, sőt néha vitába is szállnak a bolti ela­dókkal. Ilyenkor én a „régi” könyvbarát örömmel nézem az „újakat” és így morfondírozok: milyen kár, hogy az elmúlt években lejáratták egy-egy na­gyon is aktuális szót, például ezt: kultúrforradalom. Sz. L. TermelösiBvetatek! Egyéni termelők! A szerződéskötés biztonságos értékesítést jelent Kormány­zatunk újbél lehetővé tette, hogy 1959. évre marhahizlalási szerződést lehet kötni. Szerződést lehet kötni minden hizlalásra alkalmas bika-, tinó­és üszőborjúra. Bika- és tinóborjúra 70—300 kg-os, üszőborjúra 50—280 kg beállítási súlyig. A vállalat állatdarabonként SOS forint Kamatmentes előleget folyó­sít • szerződéskötéstől számított I napon belül. A 1—IS hónapos hizlalás után a vállalat a bika tinó átvételét (30 kg, míg as úszót 330 kg-os legalacsonyabb súlytól tinót II—17.— Ft-os bikát 10—16.— Ft-os üszőt 9—14.— Ft-os kg-kén ti egységáron veszi át. As érvényben lévő hlzottsertés akcióban még lehet szersódést kötni augusztus 31-lg. Bővebb felvilágosításért forduljon a területileg illetékei kirendelt­ségeinkhez, Illetve a felvásárlóinkhoz. Szolnok-Heves megyei Állatforgalmi Vállalat A csillagok világítanak már a négy százados platánfa, a töl- gyek és tujafák lombjain át Ti­szákürtön, a Ságvári Endre KISZ vezetőképzőtábor sátrai fölött. Csak a parancsnoki sátor­ból szűrődik ki valami fény. Ti­zenegy óra•, vége a vetítésnek is, a falusi vendégek hazaszéledtek már. Benn a sátrakban forgo­lódva vagy álmosan beszélgetve aludni készül a hatvan lakó, negyven ifjú és feleannyi lány. Senki sem látta, amint a Ti- szaparton halkan kikötött egy csónak. Azt sem látták, amint utasai szétoszolva• eltűnnek a sö­tét árnyat vető fák között. Sen­ki sem sejt semmit. Vagy csak talán Nagy Erzsi, a tiszaföldvári tanítónő, a tábor egyik vezetője, aki már egy órája keresi ru­háit, amelyek rejtélyes módon eltűntek. Es a tábor parancsno­ka, Molnár György töpreng azon, hogyan jutott asztalára fe­leségének levele, amelyben va­lami furcsa meglepetést helyez kilátásba. Támadás ax éisxaká^an A lányok sátrában az első dur­ranáskor Bődi Eszti arra gon­dolt, hogy már megint a fiúk bo­londoznak, — de hogan találhat­tak ki ilyen ostobaságot. Aztán ködgyertya emelkedett a fák fölé és az ügyeletes őr pillanat­nyi döbbent meglepetés után ro­hant a parancsnoki sátorba je­lenteni. A harmadik durranás­nál — mert ott hallatszott a sát­rak mellett éppen — már rohan­tak kifelé a lányok: ki pongyolá­ban, ki melegítőben, esetleg fe­hér lepedőben, kísérteiként. Riadó! Már ott állnak, sze­müket dörgölve és értetlenül hallgatva a csatazajt a hétal­vók is, akik rögtön, az előadás befejezése után elmerültek az álom gyönyöreibe. A tábor pa­rancsnokai: Bors Lajos, a szol­noki Beloiannisz utcai iskola ta­nítója, Lencse Jenő, az Achim utcai iskola igazgatója villám­gyorsan adják ki a parancsokat és a fiúk rohannak. A tábor ek­kor már körül volt véve. Száll­tak a rakéták, robbant a puska­por, állt a harc. Romhányi And­rás, a Fémnyomó és Lemezáru- gyár fiatal mérnöke már a bok­rokban nyomult előre, arra, amerre furcsa fények villantak fel egy fa fekete árnyékában. Rövid füttyjeleket röppentett fel, amikor előre rohant és ráve­tette magát a támadóra. Ama­zok ketten voltak, őutána viszont hat markos ifjú rohan. A fogoly kezét hátrakötözik és bekísérik a parancsnoki sátorba. Ugyanekkor már minden vo­nalon folyik az ellentámadás. Pá­nik nem tört ki, a bokrokban a fűhöz lapulva kúsznak előre a fiúk. A durrogás megszűnik. A rohamnak tágé. És különös, az ellenség egyik katonáját, aki „megsérült" a küzdelemben, a tábor parancs­noka■ gépkocsin szállítja el ló­halálában, hogy minél hama­rabb kimossák sebét. És az ádáz támadók a megmaradt lő­szert ünnepélyesen a tábornak ajándékozzák a legközelebbi tű­zijátékra. A fiúk — ma már bennünket is az ellenfél kémeinek néztek — fejcsóválva mesélnek a nagy ütközetről: — Könnyű a MÖHOSZ-nak. Ismerték a terepet, hiszen ta­valy itt tartottak gyakorlatot, így csempészhették be a levelet, így vihették el a sátorból a zász­lót, igy lephettek meg. Még sze­rencséjük, hogy a zászló eltűnté­ről nem is tudtunk. Akkor alig­ha adtuk volna ki olyan köny- nyen a foglyainkat. És figyelő tekintettel indulnak őrségre a vöröslő alkonyaiban. Nehéz lenne most meglepni őket. <— baracs ==* ♦ Bejárásos ápolónőképző { tanfolyam $ indul Szolnokon szeptember {hónapban kellő számú jelentke- |ző esetén a Megyei Tanács VB. ^Egészségügyi Osztálya szervezé­sében. 'A tanfolyamra jelent­kezhetnek: 18—32 éves nők, — lakik elvégezték az általános is- ;kola 8 osztályát. A kérvényhez a következő ira* ;tok szükségesek: saját kézzel ■írott önéletrajz, egészségügyi al­kalmasságot igazoló orvosi hl- Izonyítvány, javaslat a munka­helyről, vagy tömegszervezet- Itől. A tanfolyam ideje alatt a halK igátok tankönyvet, napi élelme- izést, a kórházi gyakorlati idó ■alatt munkaruhát kapnak. A kérelmeket a Megyei Taé »nács VB. Egészségügy! Osztályé ♦hoz kell beküldeni augusztus hä *25-1*. .j i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom