Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)
1958-08-05 / 184. szám
SZOLNOK MKOVBI Nf PI.AP 1958. augusztus 8; * ajándék.. A «Nyírfácska* előadásán Színes, A „Le Monde“ című francié ú jság azt írta Í957-ben a „Nyír. lácska" együttes párizsi, a Chaít- lot palotában tartott előadásáról: „A színes ruhákba öltözött, könnyed mozdulatokkal tova- sikló szereplők művészi táncukkal lelkes tapsra ragadtatták a közönséget. A nézők sokszor kihívták a szereplőket a függöny elé..." Ugyanez történt a nagyhírű művészegyüttessel Szolnokon vasárnap este a Szabadtéri Színpadon. Sokszor visszakértük, mindig lelkesen tapsoltuk mintegy kétezerötszázan a szőke, karcsú „nyírfácskákat". Valójában — ahogy visszaemlékezünk — színes, szép ajándék volt ez az este, Az első műsorszám a névadó táncuk, a „Nyírfácska'-; Nálunk is kedvelik és jól ismerik azt a szép orosz népdalt: „Áll egy ifjú nyírfa a réten’’. N. Nagyezs- gyina koreográfiája e dal táncváltozata tulajdonképpen. Mégpedig a népművészetből serkenő rémek színpadi alkotás. A mű előadása úgyszintén magasröptű tolmácsolás. Észre sem vesszük, olyan nesztelenül, finoman népesül be a „lét" (a színpad). Tizenhét ifjú nyírfa siklik hangtalan mozdulatokkal, nesztelen, gyöngéd bájjal. Mintha zsinóron húznák őket, vagy görkorcsolya lehne a lábukon. Ez a suhanó, úszó különlegesség legtöbb számuk jellegzetessége. (Hattyúcska, Láncocska, Nyírfácska.) Hogyan csinálják? szép Felső testüket teljesen megme-1 revítik, s egyenes háttartással táncolnak, ami a néző szeme | előtt a siklás illúzióját kelti. A kecses, sudár, nyírfák kendővel és nyirfaágakkal úgy kápráztatnak a színpadon, mint egy tündérmese, A Nyirfácska tánc térformái, figurái hol kibomló rózsát jelenítenek meg a mezei életből, hol meg pajkos szellő hajlítgatja a fa törzseit, s ezek a jelenetek olyan szépek, hogy a következő számban is keresi az ember. S meg is találja. A „nyírfácskáknak" van ugyanis néhány kisérő motívumuk. A balettszerű mozgás minden táncukban kitűnik előnyükre. A kendő sem hiányzik, legfeljebb zene- szólóikból. Csakhogy náluk a kendő nem egyszerű kosztümkellék, hanem olyan tartozéka táncuknak, mint a kar-, a lábmozgás. A lányok beszéltetik, táncoltatják kendőjüket, velük élnek, és csak velük együtt ki- féjezőek a színpadon. A „Trojka" humoros alapötlete például egyenesen a kendőié épül. Vashégyi 1958 augusztus 4-én S hogyan táncolnak? Nagyézs- gyina leikéből hatásos gyengéd Urai táncok fakadnák, amely átmenet a népművészet és a balett között. Meglepett, hogy ezek mellett szinte hűsítő italul a katharzis fűtötte hőségben, bohókás komikus játékokat is adtak. E kedves színfoltokat ,a„Prohodka”, a „Tréfás polka”, \i „Női vetélkedő” alkotják. I Legmaradandóbb táncaik: A I Nyirfácska, a Hattyúcska, a I Láncocska körtáncok, és a Nyirfácska keringő. A Hattyúcskában büszke hattyúk jelennek meg, úsznak a színpadon. Még az eddigi táncokban volt mosolyuk a közönség számára, most távolbanézően suhannak a madárkirálynők. Felejthetetlen jelenet: a lányok negyedik ujjén fekete gyűrű van. Kezüket úgy mozgatják, mint a hattyúk haj- lítgatnák nyakukat, csodálkozó fekete szemükkel, melyet a gyűrű jelképez. A Nyirfácska keringő gyengéd tánclíra. Halk, suhanó, percekig tartó és évekig emlékezetes gyönyörűség az egész. Repertoárjukban és Szolnokon előadott műsorukban temperamentumos táncók Is vannak. Idetartoznak a „Kiskapu’’ pajkos, jókedvű játék, a virtusos női „Kozáktánc'', a „Kútnál' című humoros tánckép. Külön kell szólnunk a „Dal a vidám vásárról“ varázsáról. Csodálatos költemény. A tánc és színek orgiája, dáriuszi gazdagsága. S ami ezen felül nekünk, magyaroknak megkapó figyelmesség: a kísérőéneket magyarul Is megtanulták a művésznők. Talán azzal lehetne legjobban jellemezni művéSfcetüket: Úgy táncolnak, mintha önmagukat gyönyörködtetnék, s mert nagyon élvezik táncaikat, hát szépen táncolnak maguknak, s vé- gülis a közönség jár a legjobban. A. Nyirfácska együttesről nem lehet eredetit írni. Mindent megírt már róluk a kultúrkonti- neng, Európa sajtója. S mindent felső fokban. Mi sem tehetünk mást. Borzák Lajos „A hónap legjobb kepe“ Tizennégy fotóstól 31 kép érkezett be az augusztus 3-án a Közalkalmazottak József Attila Művelődési, Házában megtartott — a „Hónap, legjobb képe" bírálatra, A színes diapozitivek csoportjában dr. Száz János: ;,lnteriőr‘> című képe, míg a fekete-fehér kategóriában Zellei Miklós: „Tűzijátékba nyerte a Hónap legjobb képe címet. Felnőttek iskolája Ezzel a címmel tanotts-t j-r- sikerült előadást Karcagon a budapesti Színművészéti Főiskola most végzett növendékei' Holtai Jenő „A nagy nő” című egyfel-, vonásósá't s egy táncpantomimet hoztak a kun-fővárosba. Pásztor Erzsi, Dégi István, Hol! István és Király Levente színes játékával, Vetró Margit és Polgár Géza iskolázott énekével, Sági Éva pedig színvonalas zongorakíséretével szerzett kellemes estét a karcagiaknak. ‘ Megfejteni az ellentmondást.,.. Kardos Pál: Nagy Lajos élete és miivel Nagy Lajossal furcsán- ismerkedtem meg. Kamaszos Izgalommal olvastunk — gimnazista fiúk — egy címlapját vesztett füzetet. Csak hosszú idő múlva jöttem rá. hogy Nagy Lajos „Egy leány, több férfi” című elbeszélése volt. A nevére 1918-ban figyeltem föl először. Szeretni becsülni *— mind jobban és mind többre — a húszas években kezdtem. Hogy könyvet írjak róla, erre 1951-ben gondoltam először. 1919 május című kötetét olvasva. A szétszórt, roppant anyag áttekintésén, elfeledett írások fölkutatásán kívül főként három nehéz feladat meredt elém. Megfejteni az ellentmondást Nagy Lajos rendíthetetlen szocialista eszmeisége s a Szovjetunióban tett. I93tlátogaúr-á rőt szóló kedvetlen beszámolója közt. Megmagyarázni lelki sebekké mélyült súrlódásait 1949 utáni irodalompolitikánkkal. Végül: kielemezni prózája sokat dicsért egyszerűségének rejtett értékeit, alig meghatározható művészi eszközeit. A két első kérdésre a XX, kongresszus szabadító lehelete, majd az 1956-os ellenforradalom komor tanulságai gégítettek felelni, a harmadikra nagyreszt a magam útján kerestem megoldást. Találtam-e, könyvem olvasói, bírálói ítélhetik meg. (Folytatás.) — Elképzelheted, mit éreztem abban a pillanatban. Egy csapásra összedőlt bennem minden. Nem akartam hinni a valóságnak. Ez nem lehet igazi Az én Num, az én két fiam anyja?! Nem, nem lehet! Megfogtam a kilincset, de lenyomni nem mertem, csengetni még kevésbé. Féltem. Féltem a rettenetes igazságtól. Letántorogtam a lépcsőn, haza cipeltem magom. Leültem, vártam, órákig vártam igy: csüngő fejjel, lógó karókkál. Mért már erőm sem volt, hogy tartsam magam. Éveknek tűntek az órák. Végre megérkezett. Egymásra néztünk, mind a ketten éreztük a rettenetes perceket. Egy pillanat alatt visszatért az erőm. Felálltam, megfogtam a két karját, a szemébe néztem: —I Hol jártál? — Nyomozol utánam? — így 6. — Arra felelj, amit kérdeztem — mondtam már határozottabban. — Engedd el a karom. — Felelj! — Fáj, engedd el. Örült! Sikítok! — Sikíts! Beszélj! Beszél) a mindenségit! Látta, hogy nincs menekvés. De még mindig kísérletezett: — A barátnőmnél voltam. — Hangja azonban már reszketett, ő is tudta, hogy nem tud becsapni többé. — Hazudsz! — Élesen és fenyegetően mondtam, mégrázkódott. — Mit akarsz? — Az igazságot! — Miféle igazságot? — Az enyémet, meg a tiedet, meg a két gyerekét! Nem folytatom, miről beszéltünk még. Lényeg az, hogy nem árult el semmit. Hirtelen belém csapott a mult... a két gyerek iránt érzett felülmúlhatatlan szeretetem,,, ragaszkodásom hozzájuk.,, és az a szörnyű kétely, hogy mi lesz a jövőjükkel? Megkorbácsolt az önérzetem és... és ... elvesztettem a fejem. Kegyetlenül megvertem. Milyen egyszerűen ki tudom mondani! Borzasztó volt! És az azóta is. Meg tudtam verni egy asszonyt?! Aki erre képes volt, az nem én voltam, Béla, hanem egy megcsalt és becsapott férj, az eldobott két gyerek imádó apja. szóval —• egy kísértet voltam,, egy... egy... leszámoló végzet. Megérted-e? Bocsáss meg, hogy ilyen állattá lettem. De.,, de... értsd meg: onnét jöttem... meg van a bizonyosság és fény derült minden titokra és érthetetlenségre, amivel hetek óta kínlódtam. Nem bírtam uralkodni magamon. Megérted?! 'Tessék a két dupla. — Igyad meg, Ernő. Hány kockával szóktád? — Hárommal. — Én csak kettővel. A cukor elveszi a kávé zamatját. — Jól esik ez a forró fekete: — Igyad. Nagyon jót tesz. FeUzürcsölték a feketét, Ernő szólalt meg ismét; Fóti Pál: 3€üf/en aőoxúnu — Hol is tartottam? Ja, igen. Nemcsak megvertem, de ki i» dobtam a lakásból. Elképzelheted ■ a borzalmas napokat; a gyerekek mitsem tudtak az egészről, azt hazudtam. nekik, hogy anyjuk a kórházba ment; én töprengten. mi lesz a két gyerekkel... És mi lesz vele is? Mert nem tudtam- lezárni az ügyet, hisz mégis a két gyerekem anyja! Mégis csak vele éltem hosszú éveket! És szerettem, nem is olyan régen, még nagyon szerettem. Nem olyan egyszerű ez, kedves Bélám! Meg a nevem, a becsületem .., esek is megfordultak bennem. Látod ezt a bolondüó forgatagot!? Meg a jövő! Hogy lesz ezentúl!? Látod, így kapkodnak a gondolataim, de még- jobban kavarogtak aktcor. Nem tudtam enni, alig tudtam — csak akkor, amikor a kimerültség mégis elaltatott. Nyugtalan és ideges lettem, éri, ákit eddig semmi sem hozott ki a béketűrésből... Két hétig Editnél lakott, csak ideiglenesen kapott itt szállást. Ez alatt a két hét alatt rettentő erőfeszítéseket tettein... Itt ez a két gyérek... ezek nem érezhetnek semmit a mi tragédiánkból... Előttem mindig a két gyerek sorsa volt és ez a gond nem hagyott nyugtot. Elhatároztam, hogy felkeresem és visszahívom. Megtettem. Visszajött. Megmondom neked őszintén, még az a gyenge kis reményem is volt, hogy változtat ezen a szennyes életen... hogy rádöbben mindenre... hogy mégiscsak felülkerekedik benne az anya és újból kezdhetünk mindent. De nem így történt. Tévedtem. Újra tévedtem. Semmi sem változott és a kapcsolat megszakításának még csak a szándéka sem volt látható. Semmi jel, hogy újrakezdhetünk. Legfeljebb annyi történt, hogy megpróbált még ügyesebben félrevezetni. Marllromko- dott, de már nem érdekelte a két gyerek sem, és csak éppenhogy rendben tartotta a lakást. Be kellett látnom, hogy minden hiába. Magamra erőltettem a nyugodtságot és beszélgetni kezdtünk. — Nem akarsz változtatni az életeden? — Nem. — Nem akarsz, vagy nem tudsz? — Mindegy. Nem fogok. — És a gyerekeid? — Már nagyok — felelte kegyetlenül és szemtelenül. — Nincs hát segítség? — Nincs. — Már cinikus Volt. Mit mondhattam? Már csak az érdekelt, hogy hogy’ lesz a gyerekekkel. K imondtam: — Akkor elválunk. — El. — Megkönnyebbülten mondta, mintha megelőztem volna és nem neki kellett kimondani az elhatározását. A legégetőbb kérdéshez érkeztem. Bélül reszkettem., amikor megkérdeztem} — Melyik gyerekét választod? Egy pillanatig hallgatott, aztán egész közömbösen ezt mondta: — Nem tudom hová vinni. Érre nem készültem. Hallod, így mondta: nem tudom hová vinni! Egy anya, aki lemondott két gyönyörű fiáról> -egy semmi emberért! Atyaisten, • ilyennel éltem annyit évet! Ilyent szerettem és' ilyenért tettem meg annyi mindent! Nem kell a két fia, az én két szép okos fiám: hallod?! Elhalgatott. Béla kezével megérintette. — Nem vagy éhes? . - ■ — Nagy ég, erről teljesén megfeledkeztem. Mit eszel, Béla? — Én nem kérek. Te egyél. — Nem kell nekem sem. Otthon vajon..,? — Találnak maguknak, ne félj. Folytasd, Ernő. — Mit mondjak még? Csend lett. Béla törté meg a csendet, magához intve a pincért: — Még két konyakot! — Igenis kérem! Ernő Bélára nézett, sóhajtott, aztán kérdezte: — Mit mondjak? Vége. Mindent elmondtam, Béla. A legfontosabbakat, amiket tudnod kell. — Most mit akarsz tenni? — Hogy mit akarok? — Elgondolkozott, újból mélyet sóhajtott és mintha megkönnyebbülten válaszolt volna: — Együtt maradni Góbival, Tibikével, Már nagyok. Nagyjából ismerik a helyzetet. — Újra szomorkásabb lett. — Látod, ezért neműit el «ajkukon a magyar nóta. És látod azt a zenekart? Üj zene<kar. Most már érted, mért kellett menni a réginek. Kis szünetet tartott, aztán úgy mondta, mint aki befejez valamit: — zt kérded, mit teszek, Tudom, hogy nem lesz könnyű a helyzetünk, de erőt ad, hogy szeretjük egymást a fiaimmal és megmenthetem őket a becsületes életnek. Embert fogok faragni mindkettőből. Azt Is tudom, hogy összetört ember vagyok. De töretlen apa. És ez ad újabb erőt. Meg* feszített akarattal, szívemben az én két vagy fiammal, elindulok a hátralévő élet morzsáit szedegetni. Béla elfordította a fejét a zsebében kotorászott és szeméhez emelte a zsebkendőjét. Ezen át beszélt, mintha el akarná rejteni a hangját. — Otthon majd elmondjuk mi is a tervünket^ Nem vagy egyedül, Ernő. Ernő kissé hajlottun ült, hirtelen felegyenese*, de-tt, úgy mondta: " — Tudom — és megfogta testvére Jött a pincér. — Két konyak, parancsoljanak. — Fizessünk, menjünk. Nézd csak: éjfél, «lé — Számoljunk: fizetek. A pincér elfordult, kereste a főumt. Megfátte, hangosan hívta: ” —* Bál kettes, fizet! V). Es feléjük indult a fizető-pincén, S ■0 Véaa «at. "■»
