Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)
1958-08-30 / 205. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 1958. augusz'ns 30. Nem megy, ahol csak - szeretnék Am zúduljon a szerénytelenség vádja — így kérdezzük: Ugy-e, emlékeznek „Megy — ahol akarják” című cikkünkre? Ebben arról volt szó, hogy nem elég áhítozni az új belépők, a több munkáskéz után — tenni is kell valamit. Tsz-látogatásokat szervezni; még akkor is Jia, egyik-másik csupán terv marad... — Fenntartani, fejleszteni a baráti kapcsolatokat az egyéniekkel, még akkor is... bocsánat, itt nincs „még akkor is”, itt „mert’’ van .. Mert annak megvan az eredménye: kilencvenhétről így növekedik a tagok száma — néhány hónap alatt — százharminc- háromra; úgy, mint a f egy verneki Vörös Csillag Tsz-ben. A fegyverneki Kossuth Tsz- be ugyanannyi idő alatt csak hét-nyolc egyéni gazda lépett. — Ennek valószínűleg nemcsak az az oka, hogy ebben a szövetkezetben valamivel alacsonyabb a munkaegység értéke, hanem az is, hogy kevésbbé törekszenek az egyéniek megnyerésére. Itt idén nem négy, hanem csak két tsz-látogatás volt. Kérdés, hogy ilyenformán mennyire ismerik a fegyverneki egyéni gazdák azt a fejlődést, — ami a Kossuth Tsz-ben megmutatkozik. Jellemzésül csak egyet: tavaly 29 forintot ért egy munkaegység, idén 38-at. Harminc százalékkal többet. Ez azt jelenti, hogy a tagság egy harmaddal többet keres ugyanannyi munkával, mint esztendeje. Hol az az egyéni gazda — nemcsak megyénkben, de az országban —, aki egyik évről a másikra 30 százalékkal növelheti jövedelmét anélkül, hogy magát, vagy családját hajszolnia kellene?... Ugy-e, sehol. A Kossuth Tsz-ben veszedelmes ellenségei vannak a szám szerű fejlesztésnek: a téves né zetck. Ezek egyike: Nem nagyon keü törnünk magunkat az új tagok Után, hiszen elég sokan vagyunk, erős a gépparkunk, ötszázötven hold szántóra hatvanöt tag — ez ném „éppen elég.” A tapasz tálát, a Szolnok megyei tsz-ek eredményeinek összehasonlítása azt mutatja, sőt bizonyítja, hogy a szövetkezetekben nem a föld a legfőbb gazdasági tényező, hanem az ember. A másik: „Prédikációtól még senki sem lett tsz-tag.” Ez olyan igazság, mellyel kár is volna perbe szállni. A bökkenő azonban ott van, hogy az egyéniek nem prdékációra, ha nem — felvilágosításra szorulnak. A kettő — ugye? — nem azonos ... Azt senki sem kívánja, hogy a szövetkezeti gazdák mindig ezt az egyet duruzsolják az egyénieknek: „Gyere, gyere, I gyere..Nem duruzsolniok kell, hanem változatosan érvelniük. Változatosan! Megvan erre a lehetőség! A föld nem egyszerre adja a különböző növények termését — ez köztudomású. De ismert tény az is, hogy a szövetkezetek — egy-egy kivételtől eltekintve — minden növényféleségből többet termelnek, mint az egyéniek. Nem azért, mintha emezek restebbek volnának, hanem azért, mert a szövetkezetiek fel tudják használni a nagy- üzem-nyújtotta valamennyi előnyt. Megmutatkozik ez búzában, árpában, kukoricában egyaránt. Ahány aratás — annyi érv a szövetkezeti gazdák kezében. Csak fel kell használni... Sok ember van, akinek nehezére esik nagy számokban, távolabbi perspektívákban gondolkodnia. Ezeket nem akarjuk megnyerni a szövetkezeti gondo latnak?... De mennyire akarjuk! Az ő számukra azonban másként kell érvelnünk. Többek között a szövetkezet egy-egy gazdájának sorsa-alakulásával. Idősb Kocsis János — például — vagy hat esztendeje tag. Jobbára a növénytermesztésben dolgozott az elmúlt évben, s 370 munkaegységre tett szert. Idén sem lesz kevesebbje. Tizennégyezer forinton felül lesz tiszta jövedelme, a háztáji hozamát nem is számítva. Suki István a tavaszon jött vissza — Pestről. Havi 1100— 1200 forintot keresett — távol falujától, távol a földtől, melyen született, felcseperedett, melytől nem tud, nem akar elszakadni. Suki István nem félt attól — mint egyik-másik kívülálló, hogy a tsz-ben parancsolgatnak neki... Tapasztalatból tudja, hogy nem úgy van. Hisszük, hogy ők ketten — s még mások is — el-eljárnak az egyéniekhez, beszélgetnek velük, hívják őket. Lám, az eddigi igyekezetnek is megmutatkozott némi eredménye. Még több lesz, ha nem csupán szeretnék megnyerni az egyénieket, hanem — akarják is. — borváró — Ma a fizikai és műszaki dolgozók központi kérdése a gazdaságos termelés megvalósítása. Meg is van ennek az igyekezetnek az oka. A szocialista üzemek dolgozói előtt mindinkább tisztázódik az, hogy az egyéni érdek szoros függvénye a közösséginek. Tapasztalták éveken keresztül, miként hat vissza a termelési eredmény. Ha jól termeltek, több jutott a munkásnak a több teljesítményért járó bérként és nem utolsó sorban a forradalmi munkás-paraszt kormány által biztosított évvégi nyereségrészesedésként. A munkásra ható közvetlen gazdasági előnyök mellett, mindinkább láthatók a közvetett eredmények is. Ma már nem okoz kétséget az a tény, hogy az ország gazdagodása az ország dolgozóinak gazdagságával jár. Ha olcsóbban termelnek a munkások, az árucikkek is olcsóbbak lehetnek. Újabb három millió forint megyénk mezőgazdaságának „Egész hároméves tervünk' teljesítése szempontjából döntő fontosságú mezőgazdaságunk továbbfejlesztése, a mezőgazda- sági termékek növelésére előirányzott terv teljesítése. A lehetőségekhez képest korszerűsítjük a mezőgazdaság gépparkját. Az univerzális traktorok arányszámát 26.9-röl 39.6 százalékra kívánjuk növelni (Apró Antal, a kormány elnöke első helyettesének beszédéből a hároméves terv vitája során.) Ezek a' sorok lapunk június 21-i számában láttak napvilágot. Azóta már beszámoltunk arról, milyen új gépek — a pa- parasztember segítői — érkeztek megyénkbe. A három éves terv egy — látszólag szegény — részének megvalósulásáról szólunk ismét. Megyénkbe részben már megérkezett, részben a közeljövőben várható újabb 3 millió 115 ezer forint értékű mezőgazdasági gép, melyet gépállomásaink kapnak. Tíz magyar gyártmányú siló Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás hírei A mezőgazdasági kiállításon az Országos Vízügyi Főigazgatóság önálló pavilonnal vesz részt. Bemutatják a vásár látogató1 nak az elkészült és az építésalatt levő vízi létesítményeink modelljeit. A pavilon előtt a tiszalöki vízilépcső modellje hívja magára a figyelmet. A pavilonban képek és grafikonok ábrázolják a korszerű ipari- és ivóvíz-ellátást, az árvíz- és belvízvédelmi munkákat. A fiatalok hansági munkájáról külön rész számol be. A pavilonban helyezik el a borsodi regionális vízmű élethű modelljét. Ezenkívül bemutatják a korszerű öntözőtelep, a dombvidéki halastó és a tiszamenti nyári gát modelljeit. o kombájn már dolgozik; egy közülük a szolnoki Űj Élet Tsz- ben — a gazdák teljes megelégedésére. Igen jól bevált a keletnémet gyártmányú Maulwurf univer- zál-traktor; ebből a géptípusból ötven érkezik megyénkbe. Mahl-Hexler típusú, ugyancsak keletnémet gyártmányú járvasilózóból tízet kap Szolnok megye A gép, mely eddig kitűnően bevált a Német Demokratikus Köztársaságban, 1.4 méter vágó- szélességű , napi teljesítménye pedig 8—9 kát. hold. Ezek a jelentős értékű gépek a legjobb helyre: megyénk gépállomásaira kerülnek. Olyan szakemberek kezébe, akik közül nem egy dolgozik több esztendeje a gépállomásokon. Az a tény, hogy az új gépek éppen a gépállomások kezelésébe kerülnek — bizonyítja és emeli azok jelentőségét azzal, hogy a fontos szervek kezelik, ezek használják az új gépeket — a dolgozó parasztság érdekében. Azon túl, hogy a gépállomásiak új eszközeikkel levessük parasztságunkról a nehéz fizikai munka terhét — többet is tehetnek: gépeiket a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szolgálatába állíthatják. — Miként? ... Egyszerűen. Egy-egy új géppel tartsanak meghívott egyéni gazdák részére a termelőszövetkezetek valamelyikében bemutatót. Röviden, tartalmasán mondják el: Hány ember munkáját végzi el — sokkal köny- nyebben! — a gép; a gépállomás üzemszervezője mutasson rá, mennyivel olcsóbb a gépi erő az emberinél s számítsa ki az egyéniek szemeláttára, mennyi segítséget ad a gépállomási dijakhoz az állam a 3004-es kormányhatározat alapján így nemcsak közvetlenül, de közvetve is szolgálják azt a célt melyek érdekében most ismét három milliónál több forintot áldozott államunk: a parasztság könnyebb, szebb, emberibb életének megvalósulásáért. Előkészület a silózáshoz Szeptember 18—21 között nemzetközi lovasmérkőzés lesz A Magyar Lovas Szövetség szeptember 18 és 21 között az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár bemutatópályáján nemzetközi lovasmérkőzést rendez. amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyel- ország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és Ma- gyáfország válogatott csapatai vesznek sp&L A megnyitó versenyen 1,30 méter magas akadályok és háromméteres vizesárok nehezíti a küzdelmet. A versenyzőknek percenként legalább háromszáz méteres sebességet kell elérniük. Érdekes versenyszámnak ígérkezik a vadászugratás két lóval. A programban szerepel az úgynevezett kitartásos verseny is, amelyen a lovak szívósságát próbálják ki. (MTI) A tiszaszentimrei Aranykalász Termelőszövetkezetben Varga Margit és Dudás Mihályné kívülről és belülről meszelgetik a silógödröket. Már csak azokat, amelyek még ezután kerülnek megtöltésre. A szövetkezetnek ugyanis 46 szarvasmarhája van, s részükre 4—500 köbméter silót készítenek. A jászberényi Aprítógépgyárban járva, több helyen tettük fel ezt a kérdést, hogy- ,,lehetne-e gazdaságosabban’’ termelni. A válaszok elárulják azt, hogy a dolgozóknak olyan mérvű pazarlás, hanyagság is feltűnik ma, amit régebben természetesnek tartottak. Szántó László elvtárs, a tervosztály vezetője így nyilatkozik: — A takarékossági intézkedési tervet tudományos alapon és körültekintően dolgoztuk ki Nem a tervosztály érdeme, hanem a dolgozók és műszakiak egészséges összefogásának eredménye. .Mi a javaslataink mel- etí..csak regisztráljuk az össze- gyújtott sokoldalú tervet. . ~ Voltak korábban is hasonló javaslatok, de nem volt intézke- desi terv, ami magábafoglalja a szükséges intézkedést, a' várható megtakarítást, a Javaslatte- vot, a végrehajtásáért felelős személyt, vagy személyeket, az előre rögzített értékelési módot. Ma már minden javaslatnak a megvalósítása biztosított. De ';a , nézzük meg, mi történik jelenleg egy-egy javaslattal. ie?jfrj£ralU elvtáre> a vállalat igazgatója uzemjárás közben a kohászati üzemektől érkezett öntvényekét vizsgálta és egv- egy nagyobb öntvényt le is méretett. A kohóművek a kiszámlázást súlyban teszik meg kitúrni felé' A mérlegelésnél hunt, hogy a beérkezett öntvény súlya esetenként jóval ke- • ÍSSÍ tVa]ÓSÓgban’ mint azt a szarnia bizonyította. Ez kárt je- lentetraz üzemnek. Ezért javaáruf’,. v8u mÍnden beérkezett arttle ken merni és a különbaStÄ,*“ Alázni a 1;Uít.6 vállalatnak. Természeteden, ha fordított a helyzet - ami nagyon ritka úgy „ üzem terhse meg a különfélét Xa * vállalat se kár°-’ És mit javasol Jégéi Zoltán a lemezműhely főművezetője? íeeLhhSy a lejnezdarabolasnál haSZnOS hulladékot a jö- oben a raktár vételezze vissza. Az így raktárba került hawmo külön gyűjtsék és' a wsebb munkadarabok* készítésé- , — egész tábla helyett — volna1 fi1* * má? J a gyartaselőké3zítők mar az anyagvételezési bá-x-an raf^ieho^ me,!yik munkadaKorántsem kell azt gondolni, begy csak a műszakiak foglalkoznak a gazdaságossággal Az ™erŰ gyárimunkásnfk is er- deke az. Id. Szabó Sándor for- gacskihordó az üzemben. Neki af a,javaslata; az udvaron évek óta hever a daru-kötél tekercsben. A rozsda eszi. Ha már daru kőiéinek nem is alkalmasi, értékesítse más célra a vállalat, mert még valamire felhasználható. A fizikai dolgozóknak az a véleményük, hogy az energia takarékos felhasználásával, a munkaidő és anyag jó kihasználásával, a helyes munkaszerve. zessel nagyobb eredményt lehet I elérni. Nem mindegy, hogy az üzemben ki-ki hogyan végzi munkáját, mert a takarékos munka egyben a társadalmi tulajdon védelme is. Ezt nem letet különválasztani, a pazarlás egy bizonyos fokig a gazdaságosságot gátolja, de tovább már bőnüs cselekmény a társadalom tulajdona ellen és aki ezt nem i£y látja, munka j át hanyagul végzi, az jobblétünkre tör. Lehetne-e gazdaságosabban ?
