Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-29 / 204. szám

1968. augusztus 29; SZOLNOK MEGYEI NÉPI \P HKHmnHBnHMBMBinBMBi sfc * A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP KÜLÖNKIADÁSA Cigánygyűlés a tanácsháxán Nem mindennapi gyűlés szím- helye volt augusztus 22-én a városi tanács gyűlésterme, ugyanis e napon volt megtartva a Végrohajtóbizottság határo­zata érteimében a »cigánygyű­lés“; A városi tanács Végrehajtó­bizottsága korábban tárgyalta a városban élő, úgynevezett oláh- cigányok helyzetét és akkor úgy döntött, hogy a határozatot is­mertetni kein valamennyi érde­kelttel; A cigányok dicséretére legyen mondva, már a gyűlés kezdete is a vártnál sokkal nagyobb ered­ményt hozott Szinte kivétel nélkül valamennyien tisztán, ün­neplőbe öltözve, pontosan meg­jelentek a közölt időre; Résztrvettek a gyűlésen az MSZMP és a tanács vezetőin kí­vül a termelőszövetkezettek, üze­mek, tömegszervezetek, a Haza­fias Népfront, a rendőrség, va­lamint az iskolák képviselői. Molnár Ernő vb. titkár elvtárs megnyitó szavai után Papp Jó­zsef, vb. elnök elvtárs szólalt fel. Elmondotta, hogy ha a cigá­nyok életkörülményeit, maga­tartásukat, munkához való vi­szonyukat összehasonlítjuk a fel- szabadulás előtti időkhöz, ta­pasztalható bizonyos javulás, azonban még mindig sok a ki­vetnivaló a cigányok életéből. — Rosszak a ruházati és lakásvi­szonyaik, gyengén táplálkoznak, az iskolaköteles gyermekek nem járnak iskolába, majdnem ki­vétel nélkül analfabéták. Mindezek abból következnek, hogy nincs megoldva alapjaiban a munkához való kötöttségük, bár ezen. a téren is van javulás. Példának említette Raffael Já­nost, aki már négy éve dolgozik megszakítás nélkül a MÁV pá­lyafenntartásnál, vagy Petrus 2 éve a téglagyárban, de vannak közöttük rendes termelőszövet­kezeti tagok is, s ezek már igye­keznek más életet étaá* Mi azt akarjuk, hogy a ci­gány szónak változzon még a jelentősége, legyenek becsületes dolgozói ennek az államnak, tar nuljanak meg emberségesen élni s viselkedni, mindenki képessé­gének megfelelően helyezkedjen el munkába, és akkor majd em­bertársaik is joggal megbecsülik. Hozzanak létre tánc- és színját­szó csoportot, kapcsolódjanak be a sportba, az iskolakötelesek jár­janak rendszeresen iskolába, hozzák rendbe a házuktáját, for­dítsanak gondot o tisztálkodá­sukra. Egyszóval kezdjenek új életet — fejezte be Papp élvtárs hozzászólását, A cigányok egymás után szó­laltak fel Legtöbben azon örömüknek adtak kifejezést és köszönetét mondtak érte, hogy — látják azt; törődnek velük és foglalko­zik a város vezetősége az ő problémáikkal is; Igen megnyerő volt a fiabálok hozzászólása. Ifj. Raffael József a fiatalok nevében például eze­ket mondta: Mi fiatalok, nem akarunk úgy élni, mint az öre­gek, mi dolgozni akarunk. Lát­juk azt, hogy kupeckedésből, csavargásból nem lehet megélni. Elítéljük azokat, akik lopnak, csalnak, mert azok a mi becsü­letünket is bemocskolják, gya- láznak bennünket. Ezért ne ve­gyenek mindnyájónkat egy kalap alá. Az igaz, hogy még mi is el­maradottak vagyunk, nem tu­dunk írni, olvasni, de ez nem a mi bűnünk, hanem a múlt rend­szeré, mert akkor bennünket, ci­gányokat nem tekintettek em­bernek, A meghívottak közül is töb­ben hozzászóltak, Hegyi István elvtárs, az Űj Reménység Termelőszövetkezet elnöke, úgy nyilatkozott, hogy ők hajlandók 10 cigányt felven­ni tagnak a termelőszövetkezet­be. Takács András elvtárs, a téglagyár gyárvezetője 5—6 ci­gány felvételét Ígérte. Pető Sán­dor elvtárs, általános iskolaigaz­gató, a tanulás fontosságáról be­szélt és ezzel kapcsolatban tett javaslatot. Herbály János és Gonda Gábor elvtársak a rend­őrség részéről szóltak hozzá. Pa- raizs Endre elvtáns, a Hazafias Népfront Bizottság elnöke, azon reményét juttatta kifejezésre: bízik abban, hogy a cigányok ígéretüknek megfelelően új éle­tet kezdenek. A gyűlés végén a cigányok 7 tagú bizottságot választottak, amelynek tagjai felmérik és ja­vaslatot tesznek, hogy ki, milyen munkaterületen helyezkedjen el. Ezenkívül sport- és kultúrfele- lőst is jelöltek maguk közül. Azon frissibe rögtönöztek is egy tánccsoportot és eredeti ci­gány táncokat mutattak be a je­lenlevőknek. Igen értékes volt ez a gyűlés, ígéretekben gazdag. Most már a valóraválitáson van a sor, ehhez természetesen elsősorban a cigá­nyok jó hozzáállása szüksége®, de nerrx közömbös az sem, hogy a társadalom ehhez milyen se­gítséget ad. T. I, Gondolatok városunk távlati tervéhez Vessünk fel pár gondolatot. Indítsunk vitát, — hasznos vol­na-e városunknak a felvetett terv megvalósítása és ha igen, Még nálunk is szép számmal van­nak zöldség-gyü­mölcs kiskereske­dők; köznyelven kofák, akik napról napra, hétről hétre ott találhatók a vá­ros különböző pont­jain megszokott he­lyükön, hogy az ar- rajáróknak „drágajó dinnyét”, vagy „fi­nom szőlőt”, vagy azt aminek éppen szezonja van, hangos szóval is kínáljanak. Akad is vevő bő­ven, mert a túri em­ber sem veti meg az ízletes gyümölcsöt. A napokban az egyik ismerősöm is vásá­rolt „egy kiló szőlőt” egn kofa nénitől, bár igaz, hogy csak a fi­zetésnél volt egy ki­ló, a valóságban azonban csak 80—SS deka lehetett, pedig az eladó ki is hang­volt eltérés. Ebből mégis azt kellett megállapítanom, nincs elrendelve, hogy milyen hosszú és milyen széles pen­géjű késsel szabad a dinnyét lékelni, de az úgylátszik enge­délyezve vart, hogy minden mérésnél bemérjék a kés sú­lyát is az eladott portékával. Hiába, a mi ko­fáink ragaszkodnak még a régi közmon­dáshoz, miszerint „sok kicsi sokra■ megy”, de elfeled­keznek egy másik régi szólás-mondás­ról, hogy „addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik”. Re­méljük, akinek ez inge, az magára ve­szi és nem várja meg, hogy eltörjön a korsója. = török == Mikor lesz már melegvizü strandfürdője a városnak? Ez a kérdés régóta foglalkoz­tatja a város lakosságát, de ma­gát a város vezetőit is. Ha nem jön közbe az ellenforradalom, már megvolna, mivel akkor már az illetékes minisztérium részé­ről megvolt az ígéret a szüksé­ges anyagi fedezetre. így sajnos, még jelenleg is Turkevére jár­nak át azok, akik nem hívei a nyílt víznek és jobban szeretik (medencében) a jó meleg vizet. Ez azonban igen drága nekünk, túriaknak. . Útiköltséget kell fi­zetni, sok idő is kárba megy, fáradságos az út a vasúttól a fürdőig, onnan vissza, stb. Mindezeket mérlegelve, vala­mint számbavéve a rendelkezé­sünkre álló pénzeszközöket és a várható állami támogatást, úgy vélekedünk, hogy még az idén. hozzávehetne fogni á munkála­tokhoz, ha a lakosság is egyetért ezzel és támogat bennünket. *— Akkor reméljük, jövőre már le­het meleg gyógyvízben fürdeni. A meglévő fedezeten kívül mennyi kellene még? — Számításunk szerint körül­belül hiányzik még félmillió forint. Ennyi lenne szükségé® ahhoz, hogy megkezdhessük a kút fúrását és megépítsük a szüksé ges medencéket s az egyéb hozzávaló létesítményeket En­nek a félmillió forintnak az elő­teremtéséhez kérjük a város la­kosságát. — Hogyan? — úgy, hogy megkérünk mindenkit, hogy anyagi erejéhez mérten adjon kölcsön 2—3 évre annyi összeget, amennyit nélkülözni tud. Ha 100 forintot tud, úgy százat, ha kettőt, kétszázat. Ezt az összeget erre a célra el­helyezné az Országos Takarék- pénztár Helyi Fiókjába és a Ta­nács azt a meghatározott időn belül a kölcsönadónak vissza­fizeti. Az egész dolog szervezé­sét külön-külön munkahelyen­ként, tehát üzemenként, válla­latonként, termelőszövetkezeten­ként gondoljuk lebonyolítani. Miről van szó közelebbről? Semmi másról, mint azoknak a feleslegesen kiadott forintoknak a kölcsönadásáról, amit megta­karítunk magunknak az által, hogy r.em kell vidékre utazgat­ni, útiköltséget fizetni azért, hogy, meleg gyógyvizű fürdőben fürödjünk. Kérjük a város lakóit, hogy ezzel kapcsolatos nézeteiket mondják el, hogy minél előbb hozzákezdhessünk a kölcsönak- Ció lebonyolításához és a szük­séges munkához. Papp József VB. elnök. •! A városi kultúrotthon életéből A városi kultúrotthon színjátszói egy év alatt komoly mun­kát végeztek. Mikszáth—Meskó; „Rigótfütty”, „A vidám televíziót’; Szi­geti József: „A vén bakancsos és fia a huszár’’; Krúdy Gyula: „Az arany meg az asszony’’ művek után, augusztus 23-án „Ne­vess velünk!” című vidám műsorukkal egy évad munkáját zár­ták le. A kultúrotthon színjátszói minden dicséretet és megbecsü­lést megérdemelnek, azért a kitartó, fáradságot nem ismerő munkájukért, mit évek óta végeznek, elsősorban saját ismere­teik növelésére, valamint a hallgatóság szórakoztatásáért. Most ismét a tanulás nehéz hónapjai következnek, mivel no­vember 20-ára, a Kommunisták Magyarországi Pártja 40 éves év­fordulójára készülnek Fejér István; „Bekötött szemmel” című 3 felvonásos drámájával. Ennek az igen nehéz feladatnak a meg­oldásához, mind a Városi Pártbizottság, mind a Városi Tanács komoly segítséget nyújt. BerceH Gyula kultúrotthon igazgató Érdekes és hasznos volt Közel száztagú csoport gyűlt össze az elmúlt szombaton a tanacsháza előtti főtéren. Voltak jsözöttük termelőszövetkezeti elnökök, párttitkárok, mezőgazdászok, állami- és tangazdaságok szakemberei, gépállomási dolgozók, de szép számmal ott voltak az egyéni parasztok is. Azok is, akik még nem voltak tsz ta­gok, de azok is, akik már dolgozták nagyüzemben, de jelen­leg a kis parcellájukat művelik. A Hazafias Népfront Bizott­ság városi elnöksége kettős cél­lal szervezte ezt a találkozót. Egyrészt, hogy közelebb kerül­jenek egymáshoz a szövetkezeti emberek az egyéniekkel. Más­részt, hogy megismerjék a nagy­üzemi gazdálkodást, azon belül pedig a szakszerű trágyakeze­lést és trágyázása elveket. A gyülekezeti helyről gépko­csikkal indultak el. Először a Hunyadi Termelőszövetkezetbe mentek. Ott megtekintették mű­ködés közben az esőztető be­rendezést és a tsz hibrid kuko­rica vetését, amely a közönsé­ges kukoricánál előreláthatólag 20 százalékkal ad nagyobb ter­mést.­Onnan a Szebb Élet Termelő- szövetkezetbe vezetett az útjuk. Itt az erjesztett szalmatrágya készítést tanulmányozták, majd a Kinizsi Termelőszövetkezet száz férőhelyes korszerűen fel­szerelt tehénistállóját járták be. A végső célhoz érve a Tan­gazdaságba az állattenyésztési, a szakszerű takarmányozási és a kész erjesztett szalmatrágya bemutatót nézitek megä ____ Va rga Lajos elvtárs, a Tan­gazdaság főagronómusa rövid szakelőadást tartott a talajerő­gazdálkodás kérdéseiről. Rámu­tatott, hogy a túri szikes föl­deknek nem elegendő a jó ta­lajmunkába való részesítés, ha­nem feltétlenül megkívánják a rendszeres talajerő utánpótlást is. Ennek fő bázisának a szer- vestrágyának kell lenni, amit jól kiegészít a megfelelő mű­trágya alkalmazása. A hozzászólók közül Suba elvtárs, a mezőgazdasági osz­tály vezetője, arra irányította rá a jelenlevők figyelmét, hogy mivel a jelenleg még meglévő állatállomány nem biztosítja a szükséges szervestrágya meny- nyiséget, így feltétlenül szüksé­ges, hogy valamennyi termelő­szövetkezet behatóan foglalkoz­zon az erjesztett szalmatrágya készítésével, mély jelentősen tudja pótolni az istállótrágya hiányát. A tapasztalatcserét kiadós ebéd követte és a résztvevők • késő esti órákig baráti beszél­getéssel töltötték el az idoii, ' súlyozta, hogy jó bőven megmérte. Az álUtása valóban igaznak látszott a mérleg játékát néz­ve. A nénike azon­ban elfelejtett arról is szólni, hogy az egy kilóba belemér­te a „dinnyelékelő kést” is, amit mint szolgálati jelvényt, odaszúrt a mérleg támlájába. A közelmúltban nekem is egy ilyen kofa-sor között ve­zetett el az utam és mivel ismerősöm fel­hívta a figyelmemet erre a jelenségre, jól szemügyre vet­tem minden mérle­get. És valóban, mintha csak rend­szeresítve volna; kivétel nélkül min­den mérlegbe bele­szúrva ott lapult a nagy kés, csak ép­pen a méretekben JHípftntk bees ültté len a hálák, h&qif ne. teilen el a kartájuk ! — akikor hogyan lehetne azt mi­előbb megvalósítani! A város határában kanyargó Körös és Berettyó kínálja a partjain gazdálkodó termelőszö­vetkezeteknek az öntözéses kert­gazdálkodás eddig kihasználat- : lan lehetőségeit. Ezzel szemben az áruértékesítés nagyon sok akadályba ütközik. — Hasznos Volna egy megoldás, — létesül­jön Mezőtúron egy Tanácsi Szá­rító és Konzerváló Vállalat, amelynek kapacitását biztosíta­nák a termelőszövetkezetek ki­fejlesztendő öntözéses gazdasá­gai. Városunk úgynevezett „hiány­cikke" a fürdő! Az éven át üzemelő gőz- és kádfürdő, — valamint az ifjúság sportneve­lését biztosító és versenyekre is alkalmas uszoda, strandfürdő! Már halljuk a választ: „nincs keret, nincs fedezet’! Nos, ha nincs, próbáljunk magunkon se­gíteni a következőképpen: Me­zőtúr minden lakosa tíz hóna­pon keresztül, havonta tíz—tíz forintot fizetne be a VB erre a célra nyitott bankszámlájára, mint „fürdőépítési kölcsön’‘-t! Ezt a kölcsönt a kidolgozandó pénzügyi terv szerint a fürdő és a sport rendezvények bevételei­ből visszafizetnék. A lakosság összefogása megadná az alapot és így a várható állami támoga­tással, a községfejlesztési alap hozzájárulásával a terv megva­lósíthatóvá válna. Székely István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom