Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-28 / 203. szám

1958. augusztus 28.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

TANÉVNYITÁS ELŐTT

Az Ujszász—Nagykerti iskolában

Akkor Párizsban

Bemutatja a mezőt úri Szabadság mozi.

A BÁRÓ ORCZY CSALÁD méltóságos és kegyelmes urai sem gondoltak arra valaha, hogy tanyaközpontjuk — kul- túrközpont lesz valamikor. Cselédlakások közelében, uradalmi gépein épületében hozott létre az állam, amikor már nem térhetett ki előle, 1930-ban egy kétosztályos, kéttaneirős Iskolát. 80—90 gyerek zsúfolódott a kopott, málladozó tantermekben. Felszabadulás után 5 évvel végre a mi államunk sort keríthetett arra, hogy ezt az elhanyagolt faluszéli iskolát rendbe hozassa, És most 1958-ban az új öttantermes és a régi egy tantermes épületben tizenhat pedagógussal 12 osztály, két napközis csoport és egy kétcsoportos óvoda várja a tanév kezdetét.

Erről beszélgettünk Molnár János elvtárssal, az ißkola igazgatójával és azzal az egy-két pedagógussal, akik a könyvéket kötik, feliratokat rajzolják, hogy elsejére minden készen várja az ujszaszi nagykerti városrész gyerekeik

Frissen meszeltünk, alajoztattuk a padlót. Megcsináltatjuk a hiányzó -nagykapukat és a kerítést, A szép új épületben belső, külső tatarozás készen áil, az öregiskola épületén a külső tatarozás hiányzik még. A pénz erre is biztosítva t>on, csak anyag és emberhiány akadályozta eddig a munkát mondja az igazgató.

Persze nemcsak a szépen meszelt tiszta iskola szükséges a munkához. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy személyi téren sincs különösebb problémánk- Igaz, hiányoznak ketten a tantestületből, de ezt meg tudjuk oldani;

BESZÉLGETÉS KÖZBEN végigjárjuk az épületeket. Meggyőződésünk, hogy ebben az iskolában öröm a tanulás. Leleményes vezetője és lelkes munkatársai lehetővé teszik, hogy a gyerek otthonának érezze az iskolát. A tantermek egyik oldala csupa ablak. Alacsony, hófehér világos szobák a legmodernebb twvázas padokkal. A bútorok egy része, a kis öltözőszekrények a patronáló intézmény, a Kohó- és Gépipari Minisztérium jóvoltából kerültek az iskola tulajdonába. És újabbakat is jeleztek már, Ezek beüvegezve fognak körben állni a nagy folyosón és a dúsan felszerelt szertárat teszik hozzáférhetővé, Az úttörő műszaki szakkörben műhelymunkát fognak végezni a kis úttörők a Jászberényi Aprítógépgyér egyik fiatal technikusának a vezetésével. A nyersanyagot a gyár adja- Ingyen, szeretettel,

AZ ISKOLA MELLETT gazdasági gyakorlótér terül el, Ezt az V—VI, osztályban tanult növények termesztésére, tanulmányozására állítják be ebben az évben. Az előadásokat filmvetítések egészítik majd ki, teszik szemléletesebbé. Az ötletes igazgató jóvoltából a régi iskolaépületben egy tanterem és a napközi tanulószoba közé elnyitható fal került. Percek alatt kultúrteremmé alakítható a két helyiség, és ha a napközi otthon és a játszó szoba falát alkotó részben a komoly fekete táblákat lefektetik, kész a színpad, amelyen, mint a múlt évben, most is minden hónapban felcsendül az iskolások és az óvodások műsora,

Az egyik osztályterem különben zárva van. Mennyezetig emelkedő tankönyvhalmok várják itt, hogy kis gazdáikhoz kerüljenek. A gyerekeknek nem kell elmenniük a mesäzefekvö könyvesboltba, a terjesztési jutalékból pedig az iskola könyv-,, tárát gyarapítják.

Persze ezeket az eredményeket a szülők hathatós támogatásával, aa általuk végzett több- eaer forint értékű társadalmi munkával érte el aa iskola, A gyerekek is érzik,- mivel tartoznak iskolájuknak. Ebben aa iskolában ismeretlen dolog a lemorzsolódás. Egyedül a hetedikes T. Hona édesapja verte a tüzet, hogy & nem járatja tovább a lányát, de aztán ő is beadta a derekát. Maga a járási tanács elnöke beszélgetett a nyakas apával.

Molnár igazgató fáradhatatlan ember, Most azon gondolkozik, hogy az iskolához tartozó, de a vasútvonal átellenes oldalán

fekvő két szolgálati lakáson kívül még egy szép óvodahelyiséget szorít ki, hogy a vasúton túl lakó kicsinyek is járhassanak óvodába. Eddig nem jöttek, mert a forgalmas vágányokon nem engedhették keresztül őket.

MOST MÉG TÁVIRATI stílusban csak annyit, hogy ebben az évben megindul újra a dolgozók iskolája, amely a múlt évben nem működött, mondjuk ki egyenesen: az „öregdiákok" részvétlensége miatt. Reméljük ez évben nem lesz rá panasz. Az előzetes érdeklődésből legalább is erre lehet következtetni.

Búcsúzunk a most még csendes falaktól. Szeptember elsején, pontosan délután öt órakor felcsendül majd az igazgató bácsi Ünnepi beszéde, amelyben üdvözli majd az új elsőosztályosokat és a régi növendékeket, Utána vidám zsibomgás költözik a falak közé. Orczy báróék cselédjeinek boldog, gondtalan unokái hozzáfognak a tanuláshoz, hogy egész emberekké fejlődjenek. Olyanokká, akik a báróknak még az árnyékát sem engedik visszatérni. hernádi —

Nehéz volt akkor az élet Párizsban 1944 nyarán. Párizs népe, a megszállt francia főváros lakói a felszabadulást várták és a legjobbak, a legbátrabbak nem voltak tétlenek, hanem harcoltak is érte. Ilyen bátor emberekről, francia ellenállókról szól az Akkor Párizsban című német film.

mmmmm■—wmmjgintnn—p—'

... talán a „íegsssemélyesebb“ írásom •••

Darvas József: Elindult szeptemberben

lamilyen rejtett csatornákon mindig beleömlenek a legsze- méiytelenebbnek látszó műbe is. De ez a regényem talán a „legszemélyesebb" írásom, minden eddigi munkám között.

Statisztikai kimutatásokban, cikkekben, beszédekben igen sok szó esett az elmúlt években arról, hogy a Horthy-rendszer- ben aüg-alig kerülhetett munkás vagy szegényparaszt gyerek a felsőbb iskolákba. De azt természetesen se cikk, se statisztikai kimutatás nem tudja elmondani, hogy milyen volt a sorsa azoknak a ritka keveseknek, akik valahogyan mégis feltörtek az „áttörhetetlen közeg" alól —, akiket jó vagy rossz sorsuk kirepített az osztálytársadat onrban számukra kiszabott pályától... Nehéz, kínzó scsrs volt ez: idegenül bolyongani egy más törvények szerint élő világban, az elbocsájtó közösség s egy másféle életforma kétféle vonzásában, taszításán ban.

Emberi eszmélkedésem egyik nagy, elhatározó élménye volt az az öt év, amit — az orosházi faluszélről elindult szegényparaszt

gyerek — a félegyházi tanítóképzőben töltöttem.

Kapaszkodó is volt ez a regény és lázadás. Emlékszem, megjelenése idején több cikk a „középosztályi felfrissítése, a „népi tehetségek felkarolása-“ akkor nagyon divatos jelszavát kapcsolta a műhöz. Pedig szenvedélyességében több ízott ennél: a régi társadalmi törvények elleni lázadás és a vágy valami új, igazabb után, • =

NYÁR/ ÖRÖMÖN

Legszebb évszak a nyár. — Ilyenkor kimosdanak, kiáltoznék az atyafiak. Kiveszik o szabadságukat, Bandákba verődnek, mint Kisasszonynap táján a fecskék. S nagy csicsergéssel elindulnak rokonlátogatóba a vt« lág négy tája felé,

Hozzánk U beállított a múlt hetekben a sógor, feleségestül, két fiástul, óriási kosarakkal, szatyrukkal. Az első cuppanós csókok után bejelentették, hogy itt maradnak két hétig. Eddig úgyis az volt rájuk a panaszunk, hogy elkerülnek minket. Hát most bebizonyítják, hogy nem húzódnak tőlünk. Itt maradnak két teljes hétig, minél a sógornak csak akkor kell jelentkezni munkára o gyárban.

összenéztünk a feleségemmel. Akkorákat nyeltünk az örömtől, mint a csuka, ha szárazra dobják, S berendeztük a szobánkat a vendégeknek. Mi kihurcolkod- tunk a konyhába, hogy majd csak áthúzzuk ezt a két hetet a padlón, szalmazsákon is valahogy.

Másnap reggel aztán két nagy kosárral elindultunk a piacra. Bevásároltunk tisztességesen. — Görnyedve, izzadva cipeltük haza a sók ennivalót. Mire a nyaralók felkeltek, elkészítettük a reggelit. Hozzáfogtunk a főzéshez. A rokonok pedig jókedvűen kivonultok a kertbe a hűvösre és megkezdték a pihenést

Ebédnél « sógor bejelentette, hogy ebben a nagy kánikulában egy kis meglepetést tartogat számunkra. Ma érkezik ide az öes- ese, Jóska bácsi is • családjával, Jóska bácsi igen jóízű vie- eeket tud. Jókat lehet rajta nevetni, mert csuda jó pofa. Fel fogja vidítani a társaságot, ö hívatta meg a mi utólagos beleegyezésünkkel Reméli, nem neheztelünk érte,

összenéztünk szegény feleségemmel, mint két bárány. Elsápadtunk, nagyokat nyeldestünk. Aztán mosolyogva kijelentettük, hogy végtelen boldogok vagyunk, hogy Jóska bácsiék is idejönnek a három gyerekkel. Ennél nagyobb örömet igazán nem tudott volna szerezni nekünk senki a keserves világon.

Este csakugyan beállítottak az újabb vendégek. Nagyokat kacagtak. S kijelentették, hogy sok jó elfér együtt. Ha csak egy szobánk van is, az nem baj. A sógor, meg a felesége alszanak az egyik ágyban. Jóska bácsi a feleségével a másikban. A gyerekek közül kettő elfér a szekrény előtt a matracokon. A másik kettő kényelmes helyet kap a földön az ajtó előtt. Az ötödik, a legnagyobb lány majd a sezlo- non fekszik, A kicsikre éjjel majd vigyáznak. Nehogy agyontapossák őket.

Másnap taligával mentünk a piacra. Egy nagy szalmahordókast kértünk a szomszédból. Abba raktuk a rengeteg krumplit, káposztát, gyümölcsöt, hogy a kedves rokonokat mindennel elláthassuk.

Ebédnél Jóska bácsi elmondta, hogy a legfiatalabb öccse is meg fog bennünket látogatni, estére az is megérkezik. Bemutatja a feleségét és a pályás- babát. Úgy sem ismerjük még Őket.

Eízöldülee, elsárgulva hallgattuk a legújabb bejelentést. S elhatároztuk, hogy a konyhát is átengedjük a rokonoknak. Mi pedig átmegyünk aludni a szomszédba. Azt a pár napot majd csak kihúzzuk valahogy.

Tízliteres fazékban főztük a levest. Tízliteres lábasban a főzeléket. Bográcsban rotyogtat- tuk a zöld-kukoricát. Zsákokkal hordtuk a dinnyét, hogy a rengeteg éhes szájat betömjük. Magunkban káromkodtunk. Közben

pedig mosolyogtunk. Nevetgélve társalogtunk. Hallgattuk a gyerekek orditozását, veszekedését, rohangálását és ajtóosapkodását. Es számoltuk az ujjunkon a napokat, hogy mikor vonul már tovább ez a sáskahad.

Keservesen eltelt egy hét. — Annyit dolgoztunk, hogy este úgy belecsuklottvnk az ágyba, mint a bugylibicska. Lesoványodtunk a rengeteg izgalomtól, gondtól. Minden éjjel azt fontolgattuk, hogy meddig lesz elég a pénzünk. Meddig bírjuk ezt a társaságot etetni.

Én már arra gondoltam, hogy megszököm a hastól* elmegyek valahová a Tisza mellé, a füzesbe. S ott leszek addig, míg hírt nem kapok arról, hogy a tatárok kivonultak a portánkról. Pe erre nem került sor. Az a jóságos sors kegyelmes lett hozzánk.

Egy reggelre beteg lett Jóska bácsi egyik fia. Magas láza volt a gyereknek. Kihívtuk hozzá az orvost.

Az orvos amikor meglátta a tömegszállást, meglátta a rengeteg vendéget, rámbólintott és szomorúan megcsóválta a fejét. Aztán^megvizsgálta a gyereket,

És még jobban megcsóválta a

fejét,

— Gyanús eset, nagyon gyanús eset— hümmögte. — Biztosat még nem tudok mondani. Majd délután újra kijövök. Ti- fuszra gyanakszom. Addig is el kell különíteni a beteget.

Az orvos ezzel elment. S öt perc múlva kiürült a lakásunk. A rokonok egymást lökdösve, tiporva összepakoltak. És rohantak az állomásra, hogy az első vonattal elutazhassanak.

Amikor az utolsó vendég is kiment a kapun, térdre borultam az udvaron. Fáradt szemeimet felvetettem ájtatosan arra a ragyogó kék égre. És azt motyogtam magamban, hogy tűztől-víz- től, nyaralóktól mentsen meg minden jótét lelket a sors.

Másnap az utcán találkoztam az orvossal.

— Mi baja volt annak a kö*

lyöknek — kérdeztem tőle.

— Gyomorrontása volt. Rémé* lem, nem neheztel, amiért szét- ugrasztottam a vendégeit. Láttam, épp elegen voltak a nyakukon.

— Maga a legaranyosabb ember a világon. Maga a legokosabb ember a földtekén, drága doktor úr — szorongattam a közét. És siettem haza, hogy a tatárjárás után rendbehozzuk m lakást. -i

JB t=c8*

1939-ben írtam ezt a regényemet. „önéletrajzi" regény? Égy kicsit természetesein az, mint az írónak minden írása, hiszen a legszemélyesebb élmények va-