Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-22 / 198. szám

1958. augusztus 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mosolygó vásár Már csak elvétve, néha-néha hallatszik egy-két koppanás. Mintha harkályok dörömbölné­nek a fa derekán. Bontják a sátrakat, temetik a vásárt, ahol az elmúlt két nap alatt színes tarka tömeg tette próbára a ke­reskedelmet. Szó se róla, kiállta a próbát. Erről már más helyen beszéltünk is. Most inkább né­hány intimitás számba menő ap­ró motívumról tegyünk említést, amit lehet, hogy csak az újság­író vett észre, de lehet, hogy mások is, csak. ők inkább el­hallgatják s elintézik egy mo­sollyal-,., Bi rkapörkölt-rekord A Kunsági csárdában történt, ahol a közvélemény szerint a legjobb birkapörköltet főzték. Testes, amolyan „enyhén mo- lett” vendég kóstolgatta a tetés tányér jólllatú pörköltet. Elége­detten tekintgetett körül a fize­tésnél s így szóit: no ez jó volt S mint az általában történni szo­kott felhajtotta a maradék sört és tovébbállt... a harmadik asz­talig. Ott újra helyett foglalt és a legéhesebb emberek hangján megszólalt: — Főúr, egy adagot a birká­ból. Perc sem telt el, már asztalán gőzölgött a tányér paprikás. Be, vágta, fizetett, elindult, ment... A negyedik asztalig a másik sor­ban. Újra rendelt, ismét evett, S mint az előbb, most is elége­detten sóhajtott: Felséges ka­ja... S utána mér a másik oldal egy üres asztalánáll tűnt fel. Bevéte­lezett egy adagot és ment to­vább, egészen addig, amíg az ötödik adagot el nem temette, — Utána a kijárat felé vette lépte­it s még az ajtóból visszaeresz­tett egy sóhajtást s feltartott fej­jel szagolta a levegőt. Biztos az érdekelte, hogy hol főznek még birkapörköltet Lábmosás közönséggel A Ságvári űt sarkán a színház, zal szemben 19-én este sokan áll­ták körül — főleg fiatalok — a lacikonyhát Ki kolbászt, ki pe­dig sült húst vásárolt. Néhá- nyan azonban csak úgy minden különösebb vásárlási szándékkal áesorogtak, nézelődtek. Mit? Bent a pult mögött egy elég takaros menyecske — fity- tyet hányva a kíváncsi férfisze­mekre — önfeledtem mosogatta, áztatta az egész napi strapától el­fáradt lábát egy tónak is beillő lavórban-.. Adja olcsóbban! — Ejnye, drága gyerekem, hát legalább arra legyen tekintettel, hogy öregasszony vagyok. Adja már egy kicsit olcsóbban. Nézze, engedjen egy kicsit, én meg te­szek hozzá egy pár forintot. Ne legyen igaza egyikünknek sem,., Ezeket a szavakat az egyik ru­hás sátor előtt lestük el. Egy idős nénike akart alkudozni az ela­dóval. A vevő legnagyobb aaj- eooeftooeoooeoeeoooeoe ítéletidő Európában BÉRŰN (MTI). Nyugat-Né- metországban kedden és a szer­dára virradó éjszaka hatalmas viharok tomboltak. Észak-Würt- tembergben öklömnyi nagyságú jégdarabok zuhogtak, a a jégeső hatalmas pusztítást okozott. A rendőrség becslése szerint a ká­rok többmillió márkára rúgnak. Csehszlovákiában az ostravai kerület jlciní járására kedden hatalmas felhőszakadás zudult. A hirtelen megduzzadt folyók árja emberéletben és anyagiak­ban is jelentős károkat okozott. A víz háromszáz lakóházat árasz­tott eL nálatára az állami árból nem tu­dott engedni. S így a nénike, panaszos fej- csóválások közepette nem vett semmit. Biztos az volt a vélemé­nye: csak akkor vesz valamit, ha alkudni lehet. Nem univerzális... Annyit tudtunk meg arról az emberpárról, akik egy darálót gusztálgattak, hogy a Jászság egyik sarkából valók. A jászokra jellemző alapossággal töviről he­gyire elmagyaráztatták, hogy mi mindenre is lehet használni a villanydarálót. Már éppen blok­kolásra került volna sor. ami­kor az asszony, olyan arccal, — aki a legfontosabb részletkér­désről feledkezett cl, megkérdez­te: — Darálja-e a mákot? *— Nem — válaszolta az eladó — ez nem háztartási gép. t~ Akkor nem vesszük meg — karolt bele az urába az asz- szonyság — nem univerzális. Merre van a kijárat? Hangos jókedv uralta a csár­dák környékét Az Alföldiben meg éppen magasra csapott a hangulat mire a záróra eljött. Egy jókedvű atyafi sehogysem akart kötélnek állni, amikor a pincér felhívta a figyelmét, hogy ideje lenne hazamennni. Egyre azt hajtogatta, hogy ő bi­zony addig nem megy el innen, amíg a nap fel nem jön. A pincér kerülni akarta a hangoskodást, ezért a szomszéd asztalnál ülő vendéghez fordult segítségért Mire az kicsit el- bicsakló hangon imigyen aján­lotta fel segitőkészségét: *— Jó én kidobom, de előbb segítsen felállni és mutassa meg. merre van a kijárat Szolnok megyeiek a Duna-parton Jól dolgozik az építőipari vállalat lácdadaUni &ÚÁM0O Mjnt jóméhóny helyen manap­ság is előfordul, a Szolnok me­gyei Állami Építőipari Vállalat­nál a múlt évben gyakorta ösz- szetévesztet ték az „enyém1* és a „miénk" fogalmát „Enyém" sokszor lett a „miénk“~ből, for­dítva viszont egyszer sem; Mikor aztán már odáig fajult a dolog, hogy a lakóházépitke- zésekhez helyszínre szállított ablakok is „szárnyrakeltek’*, a pártszervezet és az üzemi bi­zottság kezdeményezésére létre­hozták a társadalmi bíróságot, hogy megelőzzék a társadalmi tulajdon herdálását, megtérít­tessék az okozott károkat; Az azóta eltelt hónapok azt bizonyítják, érdemes volt fog­lalkozni ezzel a gondolattal A társadalmi bíróság több esetben hozott igazságos ítéletet, mely a vállalatvezető jóváhagyásával „jogerős“-re emelkedett. — L. László viJlanyhegesztő és R. Gyula lakatos például egy 30 méteres vászontömlő tekercsből saját céljára jókora darabot le­vágott, azonkívül munkaidő alatt a vállalati anyagból diaz- nóperzsejőt, kisautómat^ kap­csolót csinált magának. A társa­dalmi bíróság 1417 forint érték- ben az okozott kár megtéríté­sére kötelezte őket. F. László teljesitméinyelszámoló sem szá­mított arra, hogy a társadalmi bíróság nem nézf tétlenül, hogy nemlétező személy részére kiál­lított bérlapon 307 forintot jut­tasson magának; Az említetteken túl sok ügy­ben döntött a társadalmi bíró­ság. „Ítéleteit" a munkások ál­talában véve helyeslik, mond­ván: az az igazság, hogy társai kárára senki se jusson jogtalan előnyökhöz. Nem így vélekedik azonban a „vádlottak" zöme. A tárgyaláson sokszor méltatlan­kodva mondják például; „miért csak engem akarnak megbün­tetni f fjét aki az ablakokat el­vitte ?'»«— Nos, a társadalmi bíró­ság „gondoskodik“ mindenkiről. l/öfx-e a kákán cső-md ? sse nem karddal, meg buzogány* nyal hadakoztak, hanem szavak, kai. A szomszédom, egy szász* bereki huncutképű idősebb gaz* da a tanácskozás elején még nagyon esküdözött arra, hogy nineá pérj« az egyéni munkának. Később egy re csendesebb és egy­re mérgesebb lett. Ahogy moh* dani szokás, torkára fagyasztottá a szót az a sok-sok nagyszerű, dolog, amit ott a szövetkezeti gazdák elmondták a nagyüzem fölényének bizonyítására, S mi tagadás, szomszédomnak ez nem tetszett valami túlságosan. Talán azért rágta leginkább a méreg, hogy amiket ott hallott, azok megcáfolhatatlan igazságok és nem lehet rájuk semmit sem mondani. Hát még amikor felállt Kdlvai Imre, az autós kanász! Olyano­kat mondott, amivel csakugyan elképesztette a középparaszti hallgatóságot, Azt mondta Kál* mi: — Tudják, barátaim, annak idején én is féltem a ssövetke* zéstől. Megmondom igazán, nincs ezen semmi szégyellni való. De azóta már tudom, hogy én jó* formán azóta élék, amióta szö­vetkezeti gazda vagyok. Orszá­got látni, ugyan eszembe sem juthatott ilyen dolog, hiszen volt nékem éppen elég bajom, meg dolgom, S amikor egyszer mégiscsak felkerültem Buda­pestre, kiléptem a Keleti-pálya­udvar lépcsőjére, még a szemen is káprázott a nagy sürgés-for­gástól. Nem mertem tovább menni, mert azt hittem, hogy forog körülöttem a tér. — Most meg saját autómmá járom az országot. Az idén már négyszer ballagtam körül a Ba­latont. S nézzék, én csak annyit mondok, a szövetkezet biztosítja a parasztembernek, az igazi éle­tet, de persze dolgozni kell, Amúgy, aki nem hisz nekem, az majd a tanácskozás után jöjjön velem, megmutatom a gépkocsi­mat, — Így beszélt Kálnai és amikor leült, még a légy züm­mögését is meg lehetett volna hallani, akkora lett a csönd Hogy miért? Mert a megye min­den részéből ittlévő középpa­rasztok hallották már erről azt autóskanászról, de hitték js,| meg nem is. S most meg lám!* Itt van, saját szemükkel is lát ják. Erre mór tényleg nem tudtak vitt mondani az egyéni munka hívei A tanácskozás után, amikor megnézték a szövetkezeti gaz­daságot, szomszédom egyik Új­sütetű ismerősével ismét meg• beszélte ezt az autó-dolgot, még­hozzá imigyen; — Jó, hogy előhozakodott az zal az autóval, de azért arról ö sem beszélt, hogy sofőrje van-e, pedig az autó úgy ér valamit, ha sofőr is van hozzá — mondta, az én tanácskozásban szomszédom mély meggyőződéssel, íme, igy bizonyosodott be, hogy­ha valaki vagyon akarja, hát a| kákán is talál csomót, SzP. t Azokról is, afciknete cselekedete ilyen vagy más alkalommal ki­derül; Nem így járnak el azonban néhány esetben igazságügyi szerveink; Az építőipari vállalat például már több mint egy éve feljelentést tett SzokoU András teljesátményelszárnolo ellen az ózdi rendőrkapitányságon. Ti­zenegyezer forintos sikkasztása miatt azóta sem történt vele semmi; — A vállalat munkásai joggal helytelenítik ezt, fel is vetik a helyi vezetőknek, mond­ván: ha rossz helyre teszünk egy téglát, felelősségre vonnak bennünket Ez helyes, de akkor fokozottabban büntessék a sík- kasztókat, a nagyobb kárt oko­zókat is; A maga hatáskörében egyre jobban törekszik erre a vállalat társadalmi bírósága Már 28 esetben döntött, 9450 forint kár­térítésre ítélve a hanyagokat Keményen bánnak a népvagyon herdáloival, de büntetésük után nem éreztetik velük mulasztá­sukat Nem megszégyeníteni akarják a megtévedteket, ha­nem idejében figyelmeztetni, hogy a kisebb vétkek után ne következzenek nagyobbak, hogy mindegyikük megmaradhasson a becsületes, tisztakezű munká­sok egyre népesebb táborában; — si — i Kultúrhám a puHxtán A meghívón, melyet a múlt héten kaptam, ez állt: „A be* senyszögí Tiszamenti Termelő- szövetkezet meghívja önt a tér* melőszövetkezet kultúrházfinak avatására", Aki nem tudja, hogy hol van ez a termelőszövetkezet, annak: nem sokat mond a meghívó, Né­hány évvel ezelőtt ezen a he­lyen csak egy-két elszórt tanya állott, Ma mintha földből nőtt volna ki gomba módjára, egész tanyaközpont épült itt: két da­rab 50 férőhelyes szarva&marha- m, 30 vagonos magtár, ser- tésfiaztaté. Most egy kuttürházat építet­tek. A mintegy hetven embert befogadó épület szolgál ezután arra, hogy a termelőszövetkezet fiataljai, valamim a környék egyéni dolgozó parasztfiataljai szórakozhassanak itt. Ugyanis amikor felépítették ezt az épü­letét, az a gondolat vezérelte a termelőszövetkezet vezetőit, hogy ebben az épületben otthona le­gyen nemcsak a tsz-fiataloknak, hanem a* egyéni parasztok fial­nak is. Ez egyébként már a meg­nyitásnál is így volt, A terme­lőszövetkezeti tagokon kívül, mintegy 150 egyéni paraszt vett részt az ünnepségen. A termelőszövetkezet elnöke röviden ismertette a szövetkezet életét, gazdálkodását, majd fel­ajánlotta, hogy legyen ez a kul- túrház a jövőben is közös ott­hon. A termelőszövetkezeti pa­rasztok sokat beszélgettek ezen az estén a közös gazdálkodásról. Bár mindannyian itt laknak a környéken, nagyjából Ismerik Is a termelőszövetkezetet, de mint elmondották, jól esett ez a még- híváa és máskor is eljönnek. . — vágási =s | rr9malán ez a világ legegysze- , 1 rűbb kérdése, mivel még \ j csak mezőgazdasági tanfolyam lsem szükségeltetik a pontos és í határozott válasz megadására, t miszerint a kákán nines csomó, j Ez olyan dolog, amit mindenki $ tud. Nagyon furcsa volna hát, ha * •ennek ellenére találkoznánk 1 í olyan emberrel, aki kötné az 1 I ebet a karóhoz és váltig állítaná, 1 i hogy márpedig a kákán igenis 1 I van csomó. Vaus ilyen ember? 1 t Van, de ne példázzunk sokáig, ' * hanem vágjunk bele a történet ■ ♦ közepébe, 1 | Mezőtúron néhány nappal ez* 1 | előtt, megyei középparaszt talál- ‘ í kozó volt. A megye minden ré* 1 J széböl érkeztek emberek, hogy I Í kicseréljék egymással vélemé* 1 nyűket, ' 1 Felszólaltak és mindenki , mondta a magáét. Néhány egyé* ' | ni gazda — mi tagadás — azt t próbálta bizonygatni, minden 1 nagyon jó, a szövetkezés U kivé* ló dolog, de azért az egyéni gaz* dálkodás se kutya. Szóval ez afféle diplomatikus beszéd volt, 1 ami körülbelül annyit jelent, 1 hogy én egyetértek ezzel is, az* ‘ zal is, de azért megmaradok a 1 magam valóságában. 1 A jelenlévő szövetkezeti gaz* dák — egykori jómódú közép* < parasztok — az ilyen beszédet ‘ nem hagyták annyiban, hanem < felálltak és ott mindenki füle ' hallatára számokkal, adatokkal 1 bizonyították, mennyivel más az i ő életük és milyen nagy szűk- ( ség van a szocialista nagy­üzemre. • | Egy kis túlzással ez a tanács- 1 kozás hasonlított valami nagyon : } izgalmas párbajra. Csak itt per. : uumuufuu.uuui JUUiMiiiiimii • wwi ****>—------- —--------------------“ *V A Szakszervezetek Megyei Tanácsa minden évben többszáz ^ Szolnok megyei dolgozó gyermekét üdítheti az ország legszebb ÍA nyaraló helyein. Fenti képünkön a Szolnok megyéből üdülő gyér- mekek egy csoportja látható a festői szépségű visegrádi Du- ‘ na-kanyarban. w »♦♦»♦«♦«♦♦♦♦»♦♦« ♦»♦♦♦♦»«>««■»*«»»»*»«*<«»«♦«♦ ♦»»♦»♦■»»«»»»«* HU*«»«««

Next

/
Oldalképek
Tartalom