Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-17 / 195. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NfiPLAF 1958. augusztus 17 DOLOGIDŐBEN JYctp/afnk drámája Irtai GYOMAI GYÖRGY A tanya előtt olyan volt a nagy barackfa, mintha aranygolyókkal szórták volna tele. Savanykás mézszag úszott a levegőben. Sárga darazsak, fehér lepkék röpdöstek az érett, puha barac­kok között. A mérgeszöld levelek közül odavágódtak a vályúhoz. Megcsókolták a langyos vizet. S a levegőben zsongó szitakötők közt visszaröppentek a fa sűrű­jébe. — Holnapután reggel idehúzat a gép — kiáltotta a fa alól Balog Sándor a feleségének, aki épp akkor lépett ki a konyhaajtón. És egy barackot dugott a szájá­ba, mely előbb pottyant le a fá­ról. Máma, meg holnap be kell hordani az összes búzát. Ogy ké­szülj, hogy jössz velem. Négyet tudunk fordulni egy nap. Hol­nap estére kész leszünk a rako­dással. — De mi lesz a gyerekkel? — nézett az asszony akaratlanul vissza a tanya felé. Az ember egy pillanatig gon­dolkozott. Aztán elnyújtva mo­rogta. ■— Magunkkal nem vihetjük, mert akkor nem haladunk sem­mire. Vagy a lónak szalad, vagy a villának, vagy a kerék alá má­szik. Itthon hagyjuk. i fa* Bezárjuk a szobába? í— Majd én elintézem —< in­dult az ember az istállóba, s ahogy befogta a kocsiba a lovat, meg felrakta a vendégoldalakat, a villákat, kihozott a fészerből egy vékony pányvakötelet. Az egyik végét odakötötte lazán a barackfa köré, hogyha a gyerek körbe járkálna, ne csavargózzon fel a törzsre. Aztán kihozta az ölében a kétéves Jancsikát. A kötél másik végét a hasára kö­tötte. Es megmagyarázta neki a helyzetet. — Jancsikám, édesapa, meg édesanya elmennek a kocsival. De nemsokára visszajövünk. Te addig legyél itt nyugodtan a fa alatt a hűvösön. Ha leesik egy barack, edd meg. És ne sírj. Hordjuk a búzát. A legutolsó for­dulóra majd téged is felteszlek a kocsira. Értetted? Jancsika, a szurokszemű, sző­kehajú kislegény pityeregve néz­te az apját. — Értettem —• susogta, és az öklével törölgette a szemét, — Jó-legyél, kisfiam, min- gyárt jövünk — csókolta meg az anyja szomorúan és felült a de­rékba az ura mellé. A kocsi kizörgött a tanyából a dűlőre. Eltűnt a kukoricatábla mellett. Jancsika sírva kiabált utána. Édesapám, édesanyám! Aztán hirtelen elhallgatott, mert egy barack éppen odapoty- tyant le mellé a fűbe. A gyerek pici öklébe vette a nagy szem barackot. Az ujjaival kétfelé vájta. S lassan, szűrésűi­vé, az ujjait nyalva enni kezdett. Nem törődött már az apjával, az anyjával, csak a barackkal, mely illatos volt és édes, mint a sa­vanykás, piros méz. Ojabb puffanás hallatszott. Jancsika a pányvakötéllel elsé­tált a fa másik oldalára. Felvet­te a leesett barackot. Lassan, el­gondolkozva megette azt is. Az­tán a barackmagot nézegette so­káig. Eldugta a fű közé. Elásta a puha, homokos földbe. Üjra kikaparta. Így játszott egyedül sokáig. Egyszer arra rezzent fel, hogy a disznó reccsenéssel ki­lökte az ólajtót. Odaszaladt a fa alá. Szaglászott jobbra, balra. S barátságos röfögéssel odaállt elébe. •— Kuss, te — kiáltotta a gye­rek felállva és a kezével a disznó felé legyintett. A hosszú, sovány állat oda­kapott a gyerek kezéhez. Elő­ször megnyalta, megszaglászta, aztán kurtákat röffenve beha­rapta az ujjakat a szájába. Jancsika az éles, nyilaié fáj­dalomtól nagyot sikított. »— Jaj, édesanyám, segítség! Kirántotta kezét a disznó szá­jából. Vérző ujjait a magasba tartotta. Botladozva, sikítva, jaj­gatva szaladni kezdett, ameddig a kötél engedte. Ott telbukott. S amikor felnézett, halálra ré­mülve látta, hogy a disznó ott van mellette, ott röfög fölötte s újra elkapja meleg vérrel borí­tott tenyerét. !— Édesanyám!!! Segítség! A kocsi ekkor fordult be a kukoricásnál. Balog Sándor a lo­hasított a forró nyár csendjébe, mint a villámlás. Balog Sándor a sikításra egy pillanatra megállt. Aztán úgy ro­hant a barackfa felé, mint az őrült. fa- Kuss te, kuss te — ordította torkaszakadtából s amikor oda­ért, akkorát rúgott a disznóba, amekkorát birt. Aztán lekapta a tanya tetejéről a kapát. S a va­sával úgy vágott az állat hátára, hogy a gerinc nagyot roppant, s a koca a földre rogyott. Az asszony ekkorra felkapta a gyereket. Jajgatva odarohant vele a kúthoz. Vízbe mártotta a véres kezet. *— Orvoshoz kell vinni! Vége a kezének! — ordította sírva és szaladni kezdett a gyerekkel a dűlő felé, ahol rettenetes porfel­hőben a szövetkezet teherautója morgott. — Álljanak meg! Vi­gyenek be a faluba az orvoshoz! Meghal Jancsika! — kiabálta a vezetőnek. Balog Sándor megfehéredve, megdermedve állt a disznó mel­lett. Nézte az asszonyát, a gye­rekét, az autót, a porfelhőt és nem látott semmit. Még akkor is ott állt a fa alatt, amikor egy óra múlva bepólyázott kézzel visszahozta az autó a gyereket, meg az asszonyt. — Nem lesz nyomorék! Tudja mozgatni az ujjait! — mondta az asszony összegörnyedve és látszott rajta, hogy remeg min­den sejtje az izgalomtól. Balog Sándor ránézett a pány- vakötéire és végtelen hosszút só­hajtott. Aztán, hogy valamit mondjon, az autóra mutatott, ahonnan buksi fejek lestek ki az oldaldeszkák fölött. — Hát az a sok gyerek honnan került ide? —■ Viszem őket haza a faluból, a napköziből — mondta komo­ran a szövetkezet teherkocsijának vezetője s megveregetve a Balog Sándor vállát. — Hát minden jót, cimborám. Balog Sándor egy szót sem tu­Cfcet&niíínéi zet magyar foto­vat vezette. A felesége ott lép- dott kipréselni a száján. Csak kedett mellette. A rakott kocsi nézte a gyerektársaságot. S mint- csendesen nyikorgóit a homok- ha rádöbbent volna valamire, ban. S a kisgyerek sikítása úgy csordultig szívta a mellét. Szerkesztői üzenetek művésaettörténé- szánte kezde- magyar fo­Szabó Antal matróz, MAHART: Versei kedvesek, hangulatosak, kü­lönösen az ;,Eletrajzom‘‘i Verstani- lag azonban még kezdetlegesek, sokat kell csiszolni rajtuk. A Tava­szi köszöntő és a Hívogató már gyengébbek, rosszulsikerült műdal­szövegekhez hasonlítanak. Azt ta­nácsoljuk, ne hagyja abba az Írást. Remélhető: hogy ha sokat olvas ! modem költőket (Kosztolányi, Rad- ■ nóti, a maiak közül Simon István, Fodor József): akkor lényegesen Jobb műveket fog alkotni, Péli Árpád, Kisújszállás: Két utol­só beküldött írása a Jogi tanács és a Pejkó nem mozdul nem túlsá­gosan sikerültek: nem is hozzuk. Valahogy elnagyolt vázlatoknak tűnnek. Voltak már sokkal jobbak is. Törekedjék a gondos kidolgo­zásra. Tóth Imre, Kunszentmárton. saj­nos versei nem közölhetők. Rímei erőltetettek: képei zavarosak, A szél nem fúj ;:sandán‘‘j Nem vers­be való kifejezés az undok, meg a „hagyj békén‘‘. A két egymást kergető kutya sem túlzottan költői kép. Ami a legnagyobb baj, a mon­danivaló sem világos, egyértelmű. A költői formanyelv teljesen hiány zik. Szegedi Pál, zagyvarékas. Szem­rehányása nem jogos. Július 20-i számunkban válaszoltunk a szer­kesztői üzenetekben előző külde­ményeire. Azt nem tudjuk eldön teni, hogy Juhász Ferenc, vagy Hatvani Dániel irta-e előbb a ver­set. A költői plágium különben is igen bonyolult kérdés. Egyébként az a véleményünk: hogy önnek van érzéke a verseléshez, de képalko­tásában sok az erőltetettség. Bekül­dött szabadversel közül legsikerül­tebb a fiatal József Attila hatá­sát tükröző :,Az elveszett kedves­hez“ című verse. A Wlthman-i sza­badvers dübörgése nem az ön egyé­niségéhez valé. A „Bomba" című cseh filmről Több mint 10 év tett el a háború óta, de a szörnyű pusztítás még mindig szedi áldozatait. Még most is elég gyakori a háborúból ittmaradt lövedékek, bombák robbanása, s ez leg­többször gyermekeink életébe kerül. A gyakran lejátszódó tra­gédiák késztették a magyar filmalkotókat „A tettes ismeretlen“, s most a csehszlovákokat a „Bomba“ című filmjük megálkotá­sátUi A történet Latoviceban, egy kis csehszlovák városkában játszódik, de történhetne bárhol a világon. Egy építkezés köze­lében fel nem robbant bombára bukkannak. Azonnal cselekedni kell, mert a bomba bármelyik percben robbanhat. Három férfi vállalja a veszélyes feladatot, hogy kiemelik a földből a bombát. A nehéz feladat sikerül is, de a bomba óraszerkezete, amely a lezuhanás pillanatában megállt, most újra járni kezd. Lehetet­len tehát a helyszínen hatástalanítani. Örök telnek el feszült várakozásban, amíg megérkeznek a tűzszerészek és egy idegen sofőr s a messzi kőbányában felrobbantják a bombát. Rendkí­vül izgalmas jelenetek során vagyunk tanúi ennek az önfelál­dozó küzdelemnek. A közös veszély szinte percek alatt meg­változtatja az embereket, elfelejtkeznek gondjaikról, bajaikról. Bemutatja a mezőtúri Dózsa mozi. —----------------- 1 FI LMHIREK WNEN-OmAX A moszkvai Központi Doku- világháború ilejón egy kis bol- mentumfilm Stúdió „Oltsuk el a gár városkában játszódik. A film háború szikráját az arab-keleten” főalakjai: egy német tiszt és címmel külön híradót készített, egy fiatal zsidó nő, útban egy amely felhasználja a külföldi halál tábor felé. A „Csillagok’’ híradók azon jeleneteit is, ame- rendezője Konrad Wolf; lyek bemutatják a libanoni part-..______________ ra szállást és az amerikai tan-j kok felsorakozását Beirut ut-| cairn X • Albert Lamorisse, a „Piros lég-i gömb’’ című nagysikerű rövid- X film rendezője Brestben színest filmet forgat „Utazás egy lég-i gömbön“ címmel, amelynek többi jelenetét helikopterrel fényké-1 pezi. ? * ♦ A. Dovzsenko, a nagy klasszi-| kus szovjet filmek rendezőjének? utolsó forgatókönyve nyomán el-? készült a „Költemény a tenger-i röl“ című film, amelyet Szóin-? ceva rendezett és egyik fősze-? repét Borisz Andrejev játssza. I * ♦ A londoni Empire filmszín-* házban bemutatták a „Menyi Andrew” című angol filmet,! amelynek érdekessége, hogy ro-X kon témájú a híres német Kék? angyal című filmmel: az alap-t téma itt is az iskola és a félvilóg* kibékíthetetlen ellentéte. • X Moravia, az ismert olasz írói regénye alapján új francia film! forgatását kezdi meg Pierre i Kast filmrendező. A „Szép kor’’i című film főszerepét Marcel* Pagliero játssza. * ? Szófiában megkezdték az első? német-bolgár koprodukciós film j forgatását „Csillagok“ címmel, j A film forgatókönyvét A. Wa-* genstein írta, cselekménye a II. Omlott a föld... Az a pesti lány talán észre se Cvettej Hogy a szálló ökörnyál belepte Kalapját a Rákóczi úton. Csak az öreg ács, ki a deszkát [szegezte Az állványokon és alólok kilesve Döbbenten nézte az Ősz finom [jegyét. Talán a kis falut látta: a házakat. Az embereket, ahogy szántanak S búzát vetnek az őszi ég alatt. Csak nézte, kezében állt a (kalapács; Álltam én Is, mint ott az az ács. Néztük a lányt, mfg frissen sietett. Csak néztük betten, az utca [hallgatott. Hunyorogtak a vaksi ablakok Mészlepte szemükkel a Nap felé. De mi szálltunk, vitt a gondolat; Elhagytunk várost, villamosokat. Várt valabol minket Is a föld. S omlott a föld vágy-ekénk alatt. Tenyerünkből hullt a drága mag Egy délután a Rákóczi úton. 1357. Oláh Sinder

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom