Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-02 / 182. szám

1958. augusztus 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 a d „JUaxta-Lakatfíitínete Lengyelországnak készül A Jászberényi Aprítógépgyárban a 30 négyzetméteres vakum-« dobszűrő befejezés előtt áll. A Tassi lakatosbrigád tagjai a be­fejezésen dolgoznak. Nagyréven is megoldható Pár napja, hogy egyik ismerő­sömmel találkoztam a Szolnoki Cukorgyárban. Minden bevezető nélkül a következő kérdéssel fordult hozzám: — Ismered a „Marta-lak’’ tör­ténetét? — Nemleges válaszom­ra már ömlött is belőle a szó: — A napokban adta át a cu­korgyári lakótelepen az Építő­ipari Vállalat az új négycsalá­dos házat. Kívülről elég takaros az épület, de a csinos külső be­lülről sok hibát rejteget. A két- szoba fürdőszobás lakásokban majdnem mindenütt van valami hiányosság. A szobákba nem fér be egy rendes hálószoba­bútor. A cserópkályhák beállí­tása rossz, és némelyik olyan nagy, hogy tornatermet is le­hetne vele fűteni. Az ajtók fer­dén vannak beállítva, a tető már most rossz, úgyhogy egy na­gyobb méretű eső esetén beáz­nak a lakások. A vízelzáró fő­csapok hiányoznak a lakásokból és így ha valahol csőrepedós van a házban, akkor nem lehet se­hol használni a vizet. Különben bővebb felvilágosí­tást az ÜB-én kapsz. Szervusz — s ezzel elviharzott. Tóth József, az Üzemi Bizott­ság elnöke aztán még a követke­zőket mondta: — A Marta-lak elnevezés on­nan ered, hogy már a lakás fel­építése előtt is nagy volt a ka­varodás, hogy kik költöznek majd be. Az elnevezés főokát azonban az szolgáltatta, hogy a Szolnok megyei Építőipari Vál­lalat, a cukorgyári vezetőség és az Üzemi Bizottság „marako­dik”. — Végeredményben kit terhel felelősség? — Elsősorban az épífőket. Már sok lakás átadásán voltam Jeten, de ilyen rossz munkát még nem láttam. Emellett a vezetőség sem járt el a leghe­lyesebben, mert az épület átvé­teléről nem értesítette a tűzoltó­ságot és az egészségügyi hiva­sem Azt hiszem, helyes volna, ha ezt az ügyet az illetékesek tárgyalnák. A történetihez tartozik még az, hogy a lakóépületet 527 ezer fo­rintos költséggel építtette a Cu­korgyár. Jelenleg az Üzemi Bi­zottság azzal van elfoglalva, hogy felméri az épület hiányos­ságait és ezek kijavításának el­lenértékét az Építőipari Válla­lattal akarja megtéríttetni. Az ügy végén tehát még nincs pont A ház lakói és a Cukor­gyár vezetői szeretnék, ha végre nem térne ki a határozott vá­lasz elől az Építőipari Vállalat. —pj— TEHERSZÄLLITÖ repülő­gép VISZI AZ ÉLELMISZERT BRÜSSZELBE A brüsszeli Világkiállítás ma­gyar vendéglője részére eddig te­herautókon, s a vasúti szállít­mányokon kívül a menetrend- szerű repülőjáratokkal juttattak élelmiszert. A vendéglő forgal­ma azonban az utóbbi időben annyira fellendült, hogy sürgő­sen nagyobb élelmiszer szállít­mányt kellett továbbítani. Ebben az évnegyedben 382 ezer pár cipőt adtak át a bel­kereskedelemnek és több mint 100 ezer párat készítenek mér­ték szerint. A magyar kézmű­ipari cipőket szívesen vásárol­ják külföldön is és' az idén 100 ezerrel többet exportálnak, mint tavaly. A divatárukészítő szö­vetkezeteknél 14 millió forint értékű, különböző divatcikket, sálat, kendőt, nyakkendőt ren­deltek. Az őszre és télre 200 ezer sapkát és 18 ezer szőrme­kucsmát is gyártanak. A ne­FELEJTEETETLEN EMLÉK A közelmúltban 12 napot töl­töttem a Német Demokratikus Köztársaságban, Kürlungsburg tengerparti üdülőben. Elmond­hatom: olyan emlékeket szerez­tem, amelyeket nem felejtek el soha. A szives fogadtatás és vendéglátás, amiben 65 társam­mal együtt részem volt, szinte kifejezhetetlen szavakban. A vendéglátók gondoskodását lépten-nyomon tapasztaltuk. Még étrendünket is úgy igye­keztek összeállítani, hogy abban személyes kívánságaink is sze­repeljenek. Naponta gazdag program szó­rakoztatott bennünket. Megláto­gattuk a környező üdülőket, ha­jókirándulásokon vettünk részt. Estéinket pedig színvonalas mű­sorok tették felejthetetlenné. Nem csoda tehát, hogy a 12 nap után rosszul esett a búcsú­zás. Nehéz volt elszakadni né­met barátainktól, akik utoljára még gyönyörű emléktárgyakkal kedveskedtek mindannyiunknak. Pásztor Lászó Szolnok gyedév végéig 50 ezer plasztik táskáig 8000 műanyagtáskát és 5000 női neszeszert is forgalom­ba hoznak. (MTI.) — a jászberényi aprító GÉPGYÁR 115.3 százalékra, a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár 118.2 százalékra, a Ma­lomipari Egyesülés rizsből 111 százalékra teljesítette féléves exporttervét. A Szolnoki Városi Tanács — fi­gyelembe véve a dolgozók javasla­tait — a Hősök terén padokat he­lyezett el a fák alatt. Az Idősebb emberek és az SZTK-ba érkező be­tegek elismeréssel adóznak ezért, mivel most már van, ahol megpi­henjenek. A Nagyrév! Községi Tanács Is kö­vethetné a szolnoki tanácsvezetők példáját, s megoldhatná, hogy a ha­jóállomáson ülőhelyek álljanak az utasok rendelkezésére. A közelmúlt­ban jártam Nagyréven, ahol isme­rőseimhez már az új betonjárdán mentem. Visszautazáskor tapasztal­tam azt, hogy a haj óállomáson igen sok utas várakozott, közöttük idő­sek, betegek is, de sajnos, még le­ülni sem tudtak. Lenne ott egy vá­róterem-féle épület^ de az olyan állapotban van, hogy bármely pil­lanatban összedőlhet, s így nem is lehet használni. Talán megoldható lenne, hogy padokat helyeznének el, melyeknek épségére a révész felügyelne* Téglást Istvánná Szolnok-------------------------—-----------------------------------------­A kisipari szövetkezetek szeptember végéig 15 millió forint értékű finom konfekció árut küldenek az üzletekbe ItlWIttlllttllllüllltttlülllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIlIf A z előző múzeumi levél ked- vező visszhangja arra ösz­tönöz bennünket, hogy sorra ve­gyük a szolnoki Damjanich Já­nos Múzeumba újabban bekerült leleteket. Ez nemcsak a régisé­geket kedvelők számára lesz erdekes, hanem megyénk hely- történetével foglalkozók számá­ra is hasznos adatokat közöl. A Jászberény-borsóshalmi éremlelet 1958. májusában vé­tel utján jutott a múzeumba. Sisa József (Borsóshalma 14. sz. lakos) földjén a tavaszi vetéskor találta egy kis edényben, mely­nek szájnyílása fadarabkákka1 volt eltömve. A megszenesedeti Múzeumi levél Jászberénybe jéből, a XI. század közepéről va­ló pénzek. A múzeumnak át­adott érmekért az ezüst súlyá­nak megfelelő, de a szokásos ár­folyamnál magasabb összeget ka­pott. * Múzeumi és művelődéstörté­neti szempontból a földből elő­került leletben nem a „kincs" ér­dekel bennünket, elsősorban, ha­nem annak a tudományban hasz­nosítható értéke. Itt a megtaláló Sisa József igen helyesen cse­lekedett, amikor épen hagyta az esés anyagból készült: magas­sága 9 cm., peremszélessége 10 cm, a fenék átmérője 7,5 cm. Az edényt felfelé fordítva, észre­vesszük, hogy fenékbélyeggel van ellátva: a rajzon látható ke­resztalakú kidomborodó mester­jegy van rajta. Az edény részletes leírásával azért foglalkoztunk annyit, mert ez az éremlelet meghatározta ennek az edénynek a korát és ha máskor szántás közben ha­sonló edény töredéke kerül a felszínre, annak meghatrozása már könnyű, mert az ilyen fe­nékbélyeg, vagy árkolt párhuza­mos vonaldísz az árpádkori kerá­miára jellemző. fatörmeléket kivette és egy ha­lom vékony ezüst pénzecske csurgott a tenyerébe. Csak egy néhányon látszott feketedés, — vagy zöldes rozsda. Szabad szemmel is könnyen ki lehetett olvasni egyik-másikon a Béla felírást. Mivel azonnal látszott, hogy ez régi dolog lehet, Sisa József értesítette a múzeumot, ahol megtudta, hogy az érmek Béla herceg, 1. Béla király ide­5 cm edényt, mert az éremlelet föld- bekerülésének idejéből származó cserépedényt mentett meg a tu­dományos kutatás számára. Milyen is ez az edény? A rajz­ból is láthatóan alakja gömböly- ded, felül kissé kihajló perem­mel, felső felében három kör­befutó nagyjából párhuzamos, árkolt vonaldísz. Ha jobban meg vizsgáljuk, látjuk, hogy kézzel­formált, vörösre égetett, sz&m­A rajzon feltüntettük mindkét pénzfajtának elő- és hátlapját. Röviden le is írjuk, hogy jobban kivehető legyen. Az előlapon re­cés, — vagy gyöngykörben: + BELA DUX, belül a legenda­kezdő keresztkével kapcsolódó kereszt, karjaiban pénzverője­gyekkel, un. siglákkal; a hátol­dalon kettős vonalkörben + PANNÓNIA, belül kereszt, mint az előlapon, de karjai közt a rendes négy háromszög. Ez az éremfajta az árpádházi érmék között sorrendben a 15. és a szakirodalomban CHN. 15-nek jelölik. 1. Béla király pénze, mint a rajzokból is kitűnik, na­gyon hasonló, csak az előlapon + BELA REX felírás szerepel, és a középen látható verdeje­lekben különbözik. (CNH 16.) A kétféle érmet tehát Béla herceg, illetve koronázása után, királyságának idején keletkezett I oldbekerülésének idejét min­dig az utolsónak vert pénz ha­tározza meg. Tehát a földberej- tés 1065-ben, vagy röviddel utá­na történhetett, mert később már Salamon király pénzei vol­tak használatban. j^Wilyen tudományos eredmé- nyékét várhatunk a lelet részletes feldolgozása után? -* Már a rövid vizsgálat is érdé* kés eredményeket hozott. Ha a Magyar Pénztörténet című nagy­szabású monográfia adataival összehasonlítjuk a mi eredmé­nyeinket, lényegesen módosul­nak az eddigi mérési adatok. 171 db BE^jA DUX pénz átlag­súlya 0,6959 g., de az általunk mért 586 db átlagsúlya 0,6998 g, és a kettő összegezése után sok­kal biztosabb eredményt ka­punk. így Béla herceg pénzeinek átlagsúlya 0,69785 g-ra módosul. Még nagyobb eltérést tapaszta­lunk Béla király pénzeinél. Ed­dig az átlagsúlyát 0,5125 gramm­ban határozták meg, a mi 72 da­rabunk viszont 0,6626 gramm át- lagsúlyt ad. A kettő összegezé­sével az új átlagsúlyt 0,5875 grammban rögzíthetjük. Felvetődik a kérdés, hogy va­jon fontos-e ez a néhány ti­zed, vagy század grammnyi el­térés? Erre is könnyű a vála­szolás: Eddigi ismereteink sze­rint Béla királyságának idején pénzromlás indult meg, amire az eddigi alacsony átlagsúlyok alapján következtettek, de a mostani magasabb eredmények után ezt érdemes felülvizsgál­ni. Igen érdekes eredményeket hozhat a sokféle verdejel vizs­gálata is. Béla herceg pénzei között 197 féle verde jel csopor­tosítást találtunk. Ennek alapo­sabb kutatása a magyar pénz­történet szempontjából fontos. Más kérdés lehetne az is. hogy mennyit értek abban az időben ezek a pénzek? Erről majd egy más alkalommal számolunk be. KAPOSVÁRI GYULA Szolnok, Múzeum 4 7V ézzük most már magát az M" éremleletet! A szakiroda- lom Szolnok megyéből arány­lag kevés éremleletet ismer. — (Római éremlelet került elő a múltban Jászberényben, Kisúj­szálláson, Nagyréven és Tisza- földváron; árpádkori pénzeket találtak Mezőtúron, és Ujszá- szon; XV. századi éremlelet buk­kant elő Szelevényen, és XVI. századi Túrkeve-Ecseg pusztán . Érthető tehát, hogy fontos do­log egy újabb éremlelet felbuk­kanása. Különösen olyan kor­ból, amelyből országos viszony­latban sem ismerünk nagyszá­mú érmét. Az edényben 668 db. ezüst­pénz volt, amelyből 596 db Béla herceg korából való (1046—1660) és 72 db már a királlyá koroná­zása utáni időből (1060—1063) való. Az összes pénz, 10 kivéte­lével, jó állapotban van, vizsgá­latra teljesen alkalmas.

Next

/
Oldalképek
Tartalom