Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-12 / 164. szám
1958. július 12; SZOLNOK MFOYE1 NÉPLAP 5 Ahol megszűnt egy „népszokás” KENGYELEN, az alig három évtized alatt épült nagy község kellős közepén áll a művelődési ház. Talán az az elgondolás hozta ide, hogy a szétnyúló falu minden pontjáról elérhető legyen, vagy talán inkább egyszerűen községrendezési elgondolásokból építették középre 1948- ban. De az is lehet, hogy azóta van itt a falu közepe, amióta innen sugárzik szét a kultúra Kengyel községbe. Közvetlen szomszédságában most új központ épül: a nyolc tantermes, korszerű felszerelésű iskola, amelynek külön nevezetessége, hogy — Kengyel község első emeletes háza lesz. A művelődési otthon külsején ma még erősen látszanak az elmúlt évek nyomai. Oj vakolásra, festésre most gyűlik a pénz a tanácsháza községfejlesztési alapjánál. De most bent 500 személyes nagyterem várja a falubelieket. — Itt szűnt meg egy kengyeli „népszokás“ — mondja Palotai Mihály tanár, a művelődési otthon vezetője, erősen megnyomva a „népszokás’’ szót. Ez a népszokás a bicskázás volt. Hajdanában alig múlt el lakodalom, vagy nagyobb mulatság egy-két súlyos sebesülés nélkül Amióta a falunak művelődési háza van, ideszoktak a fiatalok, kevesebb szeszes ital fogy a kocsmákban és ezzel együtt fokozatosan szűntek meg a szurkálások is. Eleinte nehéz volt megtartani az elhatározást: italosán senkit nem engednek be. A következetesség azonban itt is használt: az első italos látogatókat kiutasították és azóta csak józanul jönnek ide táncolni, szórakozni a fiatalok. Ma már meg sem kísérelnék, hogy ittasan állítsanak be — a művelődési házat pedig annyira megszerették a falubeliek, hogy például a télen több mint ötszázan voltak a jelmezes kameválom. A MŰVELŐDÉSI HÁZ valóban mindenkié. Itt próbálnak és rendeznek előadásokat az úttörők, itt készült a járási döntőre a helyi tánccsoport, amely meg is szerezte a járási elsőséget. Télen és tavasszal állandó a program, pezseg az élet a kengyeli művelődési házban. Egyre többen járnak el az Ismeretterjesztő előadásokra is. így például a szovjet műholdakról tartott előadást háromszázan hallgatták végig. Változatos a műsor, van benne mezőgazdasági tárgyú — bár ezek közt még jócskán akad olyan, amely nem elég érdekes és kevés hallgatót vonz —s de van irodalmi, természettudományi is, mindenki megtalálja közte azt, ami legjobban kedvére váló. S ha már a választéknál tartunk, szólni kell a kengyeli könyvtárról is, amelynek ugyancsak a művelődési ház ad otthont. Egy szép, tágas szobában helyezték el, egyik szomszédja a nagyterem, a másik a KISZ- szervezet helyisége. A fiatalok most éppen a foto-szakkört építgetik, fejlesztgetik, de közben igénybe veszik a könyvtárt is, közülük kerülnek ki a legszorgalmasabb olvasók. DE ÉPPEN A legszorgalmasabbaknak van a legtöbb panaszuk a könyvtárra. A névleges állomány ugyan 800 kötet — és ez igen szép szám egy községben. A bökkenő ott van, hogy ennek a 800-nak nagyrésze régi, elhasználódott, „ronggyá olvasott” könyv, másik része p>edig csekély irodalmi értékű. A legújabb évek könyvkiadását — legalább Is az éppen megtalálható könyvek közt — csupán Hemingway: „Akiért a harang szól’’ és Dumas: „Kaméliás hölgy“ című műve képviseli. Az olvasók állandóan keresik Jókai könyveit, Mikszáth és Móricz műveit — de ezekből éppen csak mutatóba akad néhány. Érdeklődnek a szovjet kolhozok életét bemutató könyvek iránt is, méghozzá nemcsak a termelőszövetkezetek tagjai, hanem az egyéni gazdák is — de a helyi könyvtárban ezek sem találhatók. Kevés a mezőgazdasági szakkönyv is. — Pedig van elég könyv, amiből válogatni lehetne — mondja a könyvtáros. — Csak az a baj, hogy nem mi válogatunk — toldja meg a művelődési otthon igazgatója s csakhamar kiderül, hogy a községi tanács a könyvtárfejlesztésre szánt pénzt negyedév végén általában annak a kezébe nyomja, aki éppen Szolnokra megy ezernyi más megbízással és véletlenül tudja, hogy merre van a könyvüzlet. így sokszor elpazarolják a pénzt és a könyvtár — csak mennyiségileg szaporodik, de irodalmi értékben, olvasnivalókban annál kevésbé. MOST NYÁR VAN, a művelődési otthon téli közönsége hajnaltól estig kint van a földeken, arat, csépel, hordja a gabonát. Mire újra eljönnek a hosz- szú őszi és téli esték, külsejében kicsinosodva várja már a művelődési ház a község lakóit — akkor már az új, emeletes iskola tószomszédságában. Az új évad terveit is elkészítik addigra. És azt is szeretnék a kengyeliek, hogy az ősznek már felfrissített, értékes könyvtárral nézhessenek élébe. — v z — Micsoda éberség Az amerikai hatóságok megtagadták a „beutazási engedélyt egy különleges foltos mackótól, amelynek a chicagói állatkertijén kellett volna elhelyezésre kerülnie. Indokolás? A medve a népi Kínából származik! Mivel a ritka medvefajtából alig van 30 példány az egész világon, a frankfurti állatkert kapva-kapott az alkalmon és megszerezte magának a „vészéa világ minden tájáról A Szovjetunióban dokumentumfilmet készítenek a nagy filmrendező, Szergej Ejzenstein életéről és munkásságáról. A film forgatókönyvét Jurenyev írja, rendezője Katanjan. * Hollywoodban megfilmesítik Theodor Dreisex A TITÁN című regényét. * Moszkvában az Újságírók Központi Székházában bemutatták a Lenfilm Stúdió legújabb film- ját, AKI NEM AKAR SOFŐR LENNI. * A HOSSZÚ FOGAK című új francia film kiváló riport egy szenzációt hajhászó újságkiadó vállalatról. A film rendezője és főszereplője az új francia színészgeneráció egyik tehetséges képiviselője, Dániel Gelin. * A szovjet Moszfibn és a finn Suomi Film koprodukciós filmet készített a finnek nagy eposzából, a KALEVALÁ-ból. A film külső felvételeit Finnországban és a Lappföldön készítették. • A tallinl filmstúdióban forgatják az első észt szélesvásznú filmet Novikov-Priboj ELSŐ- OSZTÁLYÚ KAPITÁNY című regénye nyomán. * A DEFA dokumentumfilmet készít az algériai harci eseményekről LÁNGOLÓ ALGÉRIA címmel. • Angliában ismét filmre viszik a Titanic 1912-ben történt katasztrófáját. A film címe AZ EMLÉKEZETES ÉJSZAKA, rendezője Roy Baker, aki felhasználta a katasztrófa egyik ma is élő szemtanújának tanácsadását. * A DEFA filmstúdió Händel halálának 200. évfordulója alkalmából ismeretterjesztő filmet I készít a nagy zeneszerző életéről. A filmben az idei Händel-ünnepi játékok jelenetei is láthatók. * Erich Maria Remarque, a Nyugaton a helyzet változatlan világhírű szerzője szerepet vállalt AZ ÉLET ÉS A HALÁL IDEJE című regényének filmváltozatában. A filmben, amely egy náci katona történetéről szól, Remarque egy német alakját formálja meg. * Hamburgban megkezdték A FÉRFI A FOLYÓBAN című film forgatását. A 65 éves Hans Albers a filmben egy búvár szerepét játssza. * Az M. G. M. Borehab Wood-i stúdiója filmet forgat Bemhard Shaw AZ ORVOS DILEMMÁJA című regényéből. * Az NDK-ban eddig már több mint egymillió néző látta a TEUTONFEGYVER VÁLLALKOZÁS című dokumentumfilmet, amely tények alapján bizonyítja, hogy Speidel, a NATO-hadsereg tábornoka notórius háborús bűnös. * Portugáliában eddig nem engedélyezték a szovjet filmek bemutatását. Ezt a rendelkezést a közelmúltban megszüntették és rövidesen műsorra tűzik a DON QUIJOTE és az OTHELLO című szovjet filmeket * A Szovjetunióban ez évben 38 külföldi filmet mutatnak be, közöttük első alkalommal ceyloni és iráni filmeket. Többek között bemutatásra kerül az olasz—- amerikai koprodukcióban készült HÁBORÚ ÉS BÉKE című film is. * M. Trichet a francia filmipari szövetség elnöke megállapította, hogy a francia mozik látogatóinak száma az elmúlt év megfelelő időszakához viszonyítva 15 százalékkal csökkent. delmes származású’’ mackót. 'lUiietyket Felejthetetlen két hét MOSZKVÁBAN Leningrádba. A Moszkvában töltött napok nagyon sokáig emlékezetesek lesznek számunkra. BORONGÚS ESTE volt, amikor autóbuszba szálltunk, amely kivitt bennünket a Leningrád- szkaja pályaudvarra, s moszkvai idő szerint 21,30-kor búcsút mondtunk a városnak, s azoknak a kedves ismerősöknek, akiket ott tartózkodásunk alatt megismertünk. Búcsút mondtunk a csereberélő gyermekeknek, akiknek jelvénye soha nem fogyott ki, s akik oly aranyosak voltak. Búcsút mondtunk a Gorkij-garkm NEM HAGYHATJUK szó nélkül a moszkvai Metrót. Nagyon sokat utaztunk vonalain minden szabad időt felhasználtunk, hogy újból és újból megcsodáljuk azokat a gyönyörű létesítményeket, melyeket a föld alatt •— sok helyen 50—60 méterre — hoztak létre a szovjet munkások. Az állomások földalatti paloták. Hatalmas szoborkompozíciók és freskók díszítik, nem is beszélve a gyönyörű csillárok sokaságáról. Nagy élményt jelentett számunkra egy-egy állomás megtekintése. Mozgó lépcsőkön mentünk le a föld belsejébe. Egyszerre mintegy 5—600 embert szállítottak a gumiszalagos lépcsők. Nehéz különbséget tenni, hogy melyik állomás a szebb. Mindegyiknek van valami különös varázsa, mely megragadja az idegent. Tiszta márvánnyal díszítették a falakat, a menyezetet, s némelyik állomáson a padozat is tükörfényesre csiszolt gránit. A kimutatások szerint a gyorsvasút fennállásának első 15 évében 9 millió meéróvcmat közlekedett, s több mint hatmilliárd utast szállított. A vonatok igen gyorsan, kb. 85—100 km-es sebességgel közlekednek. A szerelvényeket nemegészen kétpercen- ként indítják ,s igen rövid idő alatt juttatják el az utasolout a kívánt helyre, AZ EGYIK ILYEN utazás közben kérdezte meg tőlem Káldor Lipót elvtárs, egyik kedves uti- társam, hogy nem vohia-c kedvem ellátogatni a Híradás technikai Egyetemre, ahol több magyar diákkal ott tanul a lánya is, s most teszi le az utolsó vizsgákat. Az csak természetes, hogy boldogan mondtam ki az igent, s , mindjárt indultunk is. Sajnos, késve érkeztünk. Az előadásoknak már vége volt, s csak a diákszállóban találkoz- . hátiunk a magyar fiatalokkal és szovjet osztálytársaikkal. Mosolygós arcú leányok fogadtak a VI. emeleten az egyik szobában, Káldor Éva — barátom leánya — ötödik évfolyambeli hallgató — s mire e sorok megjelennek, már okleveles televíziós mérnök — kalauzolt és mutatott be bennünket a magyar és szovjet évfolyamtársainak. öt év nem rövid idő az ember életében. Ennyi ideig voltak együtt jóban, rosszban — s nem történt meg egyszer sem, hogy komolyabb vita lett volna köz tűk. Az ellenforradalmi események idején bátorították és vigasztalták a magyarokat, a ba ráti országok diákjai. AZ EGYETEM A KALINYU kerületben -an. Több mint tíz ezer hallgató tanul itt. Igen so kan vannak a demokratikus or szágokból, s azokból a kapita lista államokból, ahonnan kiutasították a kommunista szülőket. Egy-egy diákszállóban — mely 6— 7emeletes — mintegy két és félezer fiatal lakik, s itt készülA képen: Balról jobbra Vojykova Zsenja, István és Uikuiia Rája a Híradástechnikai illetve előadója, KpSl Káldor Éva, Májer Egyetem hallgatói, nak, melynek hűs, árnyas padjain pihentünk a gyaloglás után. Búcsút mondtunk a Metrónak. Búcsút mondtunk a mauzóleumban nyugvó kedves elvtársainknak, Lenin és Sztálin elvtársaknak, akii-cet még élünk, nem felejtünk el. A hálókocsiban nehezen jött álom szemünkre. Próbáltuk rendezgetni gondolatainkat, a látottakat. Ez azonban nem ment könnyen. Próbáltuk visszaidézni azokat a helyeket, ahol megfordultunk, ahol oly kedves, de kevés időt töltöttünk. A fülkében velem utazó utitársam egyetlen lányától vált el — akit meglátogattunk az egyetemen — s akitől öt évig távol voltak — azzal, hogy néhány hét múlva idehaza találkoznak... Vissza-vissza néztünk a vonat ablakából. A távolban még láttuk a Lomonoszov egyetem magas karcsú tornyát, láttuk a magasabb épületek csúcsán fénylő vörös csillagokat. De vonatunk 90 kilométeres sebességgel vitt mind távolabb újabb élmények, újabb látnivalók — Leningrad felé. ÉJSZAKA, ZUHOGÓ ESŐBEN értük el Kulinyim. Sajnos, nem sokat láthattunk a városból. Vé- gig a mintegy 800 kilométeres távon hatalmas erdőségek mellett vitt el utunk. Nagyon sok gyár, fakombinát, villanyerőmű váltotta egymást. Reggel 8 óra tájban érkeztünk Leningrád térségébe s 8,50 órakor, menetrendszerű pontossággal futott he vonatunk a Mosz- kovszkaja pályaudvarra. Fülemen Lajos {Folytatjuk.) i é nek fel a vizsgákra, az érettsé- gire. Beszéltem többek között Má- jer István tanársegéddel — aki szintén ezen az egyetemen tanult öt évig — s elmondotta, hogy a hallgatók nagyon szeretik és megbecsülik. Az egyetemről nősült meg. Évfolyamtársát — egy bájos szovjet lényt — vett el feleségül. Ez évben jönnek haza, s a szovjet egyetemen tanultakat idehaza hasznosítják ... Sajnos, gyorsan eltelt az idő. Búcsút mondtunk a sok kedves ismerősnek. Mennünk kellett, mert este indultunk. Moszkvából
