Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-08 / 160. szám
1958. július 8. ö/.ui,jvwa .ni m t fii c*<e.< Segítsetek, fiúk, lányok! A szolnoki l. kerületi KISZ szervezet fiataljai és a városi KISZ bizottság három tagja július 6-án, vasárnap délelőtt társadalmi munkában a vársétány rendezési munkálatainak egy részét elvégezte, összesen tizenöten egy délelőtt mintegy 8 ezer forintot takarítottak meg ezzel a költségvetésből, amelyet más célokra ruházhat be a városi tanács. Fordíthatja lakásépítésre, útépítésre, javításra. Ezután felhívjuk az I. kerület többi KISZ szervezeteit, a Ruházati KTSZ, a karhatalom, az AKÖV, az ÁFORT fiataljait: segítsenek a vársétány helyreállításának munkáiban. I. kerületi kiszisták! Szolnok valamennyiünk szülővárosa, az l. kerület a ti munka- és lakókörzetetek. Érdeketek, hogy széppé tegyük. Valamennyiünk érdeke az is, hogy társadalmi munkában minél nagyobb összeget takaríthassunk meg, melyet városunk szépítésére költhet a tanács. Segítsetek, fiúk és lányok! Felhívjuk az 1. kerületi lakosok figyelmét is; a kiszisták állal rendbehozott parkot kíméljék, óvják, s ne tűrjék rongálását. Számítunk az I. kerületi fiatalok hazafias tettvágyára. Szolnok Városi KISZ Bizottság Űj üzem épül a nemesiszap feldolgozására Hazánknak igen értékes természeti kincse a recski érc, — amely rézen kívül ezüstöt, aranyat. nikkelt, szelént és egyéb temeket is tartalmaz. A réz különválasztása után keletkező, — úgynevezett nemes iszapból azelőtt bérmunkában külföldön vonták ki számunkra az aranyat, ezüstöt. Illetékes szervek azonban néhány évvel ezelőtt elhatározták, hogy a nemes iszap feldolgozására hazánkban is üzembe helyeznek megfelelő berendezést, ezért az 1952 óta keletkezett nemesiszapot Csepelen és a Metallokémiában tárolják. A Metallokémiában eddig össze' gyűjtött nemes iszap több mint két tonna ezüstöt és kétszáz kiló aranyat tartalmaz. A feldolgozó üzem építését 1956-ban elkezdték a Metallokémiában, az ellenforradalom miatt azonban már az alapozásnál elakadt a munka. A legújabb terv szerint az építést mintegy négymillió forintos költséggel folytatják és a jövő év végéig be is fejezik. (MTI). e<31 JvtäDÄR Móricz Zsigmond elbeszélése filmen. Bemutatja a jászfényszarúi „Jász” mozi. tott könyvben lapozgatnánk, olyan könyvben, amelynek oldalaira nagybetűkkel írta fel az alkotni, teremteni vágyó ember, hogy íme „Ez a jövő.* Szőlőskert a Nagykunságban Ugyan? Szőlőt telepíteni, ki hallott ilyet. Kár erre az időt pocsékolni, meg a munkát. S mi ott nézelődünk a Sallai Tsz tíz holdas három éves telepítésű szőlejében. Úgy érzi az ember, mintha nem is a kisújszállási határban, hanem valahol Tiszaug környékén járna. Lányok énekelnek a szőlősorok között és a permetes levelek közül ígérgetőén bújnak elő a hízásnak induló fürtöcskék. Olyan a vessző, mint az ostornyél. Szövetkezeti gazdák telepítették, szövetkezeti emberek hozták létre ezt a gazdaságot jelentő szőlőskertet. Előttük nincs lehetetlen. Hízófalkák, rádióvevő antennák, á építkezések mindenfelé A toll szegényes. Egyszerűen lehetetlen mindent papírra vetni, mert ami ott van, azt látni kell. Látni kell a gépekkel kö- rülsáncolt gépállomási brigádtanyákat, ahonnan magasan nyúlik az ég felé a rádióvevő antennája. Legtöbb brigádszállás ugyanis fel van szerelve adó-vevő készülékkel, így érintkezik a gépállomás központjával. Szép ez a mosolygós, kunsági nyár, teli duzzadó életörömmel, és milliós gazdagsággal. Láttuk a hizófalkákat, száz számra a süldőket és a rengeteg malacot. A szép teheneket, a baromíifar- mckat, s mindenütt lázas építkezést. Egyik közös gazdaság központjában, a többvagonos raktár előtt kombájnszérűt csináltak betonlappal. Másutt akkor készült el a kocák fürösztő- je, s így tovább. Üzenet Budapestre az íróknak és a filmeseknek Kérdezzük az egyik öreg traktorost. — Iható ez a víz? — Iható, komám, nincs rajta görcs — válaszolta olyan jóízű huncutsággal, hogy csak bámulni lehetett rajta. De hány ilyen emberrel találkoztunk. Nagyon sokkal. A disznóira oly büszke öreg kanásszal, a méhészkedő emberrel, azzal a szövetkezeti gazdával, aki elsorolta* mennyire megváltozott az élete. Azokkal az emberekkel, akik joggal büszkélkednek, mert van mivel. Hány, meg hány író találna itt nagyon hálás témát. Találna, ha elmenne oda közéjük. S ha a magyar filmhíradó körüljárná Kisújszállás, vagy bármelyik szövetkezeti város határát. tízezer szónál többet érő gyönyörű agitatív felvételeket készíthetne bizonyságul a nagyüzemi gazdálkodás fölényének. S szt érdemes lenne megcsinálni. A városon élő emberek is belátnák, hogy miért van szükség a mezőgazdaság szocialista átszervezésére, s az egyéni gazdák ta- án méginkább megértenék, hogy i mezőgazdasági nagyüzem miyen haszonnal jár. A kisújszállási elvtársak hosz- >zú, nehéz munkája nem volt hi- íba való. A tíz éve ültetett magitól erős, gazdag termést ígérő á nőtt. Szekulity Péter Kis csönd lett. Majd Bordásáé hangosan mondta: — Nem kell elkeseredni, kis vakarcs, megreperálnak téged, oszt két-három év múlva már unokával ts meglepheted az öregeket. A négyeske előbb elpirult, aztán elkacagta magát. — Ági néni mindig viccel. Ági néni pedig elfordította a fejét, hogy feltörő zokogását belefojthassa a kispárnába. * /~W ülönös az éjszakai kórterem csendje. Sejtelmesen világít a két lámpa, félhomály dereng, ópiumbarlang jut az ember eszébe. Még annyiban is hasonlatos, hogy itt is a morfium-mámor tudja csak lecsukni sokaknak a szemét. Valaki felül az ágyon. Négyes-* ke az. Furcsa érzése van, mintha a falak lebegni kezdenének és az ablakon riadt csengéssel törnének össze a holdsugarak, ismerős, tépő, marcangoló fájdalom szorítja a torkát, zsibbasztja a karját, keze görcsösen marÁ KUNSÁGI NYÁR Termőre fordult a fa ... Egész nap a határt jártuk. Csodálkoztunk és gyönyörködtünk. A város vezetői Horváth Imre elvtársat, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának mezőgazdasági titkárát ezekkel a szavakkal hívták: — Jöjjön el Horváth elvtárs, nézze meg a kisújszállási határt. Nem dicsekedni akarunk, csak megmutatni, hogy hosszú évek nehéz munkája nem volt hiábavaló. A tíz éve ültetett magból erős fa nőtt. Olyan, hogy érdemes megnézni. így került sor erre az egésznapos határjárásra. S amit láttunk, azt válóban érdemes volt megnézni, megnyugtató, jó érzés volt újból bizonyságot szerezni arról, hogy helyes úton járunk, s az lenne a nagyon jó, ha így nézne már ki Szolnok megyében mindenütt a határ. Jó tudni azonban, hogy így néz majd ki nemsokára a dolgozó parasztok hasznára . j j Ahová még a föcskék se szálltak A látnivaló sokasága szinte megrészegíti az embert, a méretek pedig sok meglepetést szereznek még annak is aki hosz- szú évek óta a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében munkálkodik. Nézzük sorba, mit is alkothat a szövetkező ember. Bakó Kálmán elvtárs ez a kedélyes és rokonszenves pártmunkás — Kálmán bátyámnak, vagy Kálmán bácsinak szólítja szinte valamennyi szövetkezeti gazda — megállt a Kinizsi Tsz gabonatáblája szélén és félkörbe mutatott. — Látjátok elvtársak, itt a város alatt kezdődött a szik. Jól emlékszem, nem szállt ide még a föcske se, csak néhány disznó röfögött rajta. Morzsolgattuk a kalászokat és hallgattunk. Velük volt Vedrődi elvtárs is, a Megyei Tanács fő- agronómusa. — Tíz mázsába megveszem — szólt tréfásan a szövetkezet párttitkárához. — Kevés, ennyibe nem adnánk — válaszolta mosolyogva a titkár elvtárs. El is hisszük. Nem becsüljük túl a várható termést, de egyönés megnyugtatóan duruzsolni kezdett. A hófehérarcú, lilaszájú nagybeteg pedig úgy simult hozzá, mint egy hízelkedő kiscica. — Mondd, Márta —- kérdezte tőle — milyen érzés táncolni? Én mindig láttam otthon, hogy a fiúk átkarolják a lányokat és táncba viszik. Úgy csillog a szemük, mosolyog a szájuk. Én is megpróbáltam a kisgyerekkeroi mackómmal forogni, de hamar elszédültem és le kellett ülnöm Te szoktál táncolni? — Szoktam. És te is fogsz. Az nagyon jó, különösen ha nagyobb leszel, megszeretsz egy fiút és azzal fogsz táncolni. — Meg, tudod, mit szeretnék? Segíteni anyámnak. Ha tudnád, milyen beteges, gyenge az én anyám. Mégis ellátja a háztartást, eteti a malacokat, ápol engem, segít az apámnak markot szedni az aratásnál. Meg van egy kis szőlőnk, ott kapál, hajladozik az anyám. Istenem, ha szüretkor segíteni tudnék. De még azt sem szabad. — Most már egész hangosan szárnyalt tisztán csengő gyerekhangja, úgy, hogy a szo- ba többi lakói is felfigyeltek. kolja a takarót. Fél, rettenete-\ sen fél. Feljajdul valami furcsa tőle eddig soha nem hallott,\ hosszú jajdulással. — Ági néni, Mártiké., segítse-3 tek! — A kórterem elevenné vá-\ lik. A betegek a kis fehér ágy-< hoz szaladnak. Irénke már nemi tud beszélni, esek esdeklő sze- ] mekel szorítja Márti kezét. Az- J után furcsa mosoly rajzolódik a j szájára és szép csöndben hátra dől. Talán ebben a pillanatban^ a kis dunántúli falu kültúrter- j mében táncol valamelyik fiúval.« Csend van. Fojtott, borzasztó | csend. Az ágy mellett bénultan^ áll az ügyeletes orvos és kezében t csüggedten tartja az injekciós % tüt, majd int a nő-vérnek, hogyt hozzon a raktárból lepedőt. 5 A nagy csöndben csak Bordás-j né hangja hallatszik: 2 — Az őszi szabadságomkor le- J megyek a faludba, Irénke, se-i gítek szüretelni édesanyádnak, J Úgy hangzott ez, mint egy£ fogadalom. A többiek nem szól- * tak, csendesen, jóváhagyóan bó-1 lintottak rá. tetű a vélemény, holdanként a ■ 12 mázsa meglesz. Javított föld, . nagyüzemi gazdálkodás. Hiába, ez kell a sziki parasztnak. „Vo■ lamikor nem szállt ide még a föcske se ..s most azon a helyen tömött kalászok mosoiyog, nak. Szinte hihetetlen, de az ember ha másnak nem, de a sze- ; mének kénytelen hinni. Csoda ; történt? Nem, összefogtak az . emberek. Büszkék lehetnek Horváth elvtárs gyönyörködve nézi azt a nagy rendet, ami a ' Kinizsi Tsz sertéstelepén fogad ; bennünket. Nem várták a ven- 1 dégeket, nem is tudták, hogy jö- 1 vünk. Nem is a vendégek ked- 1 véért, hanem a maguk haszná- 1 ért csinálják így. Ezt a fiaztatót megnézheti akármelyik jászsági 1 gazda, az ólakban lévő nagyon szép anyakocákkal együtt, Minden túlzás nélkül a fiaz- tató ragyog a tisztaságtól, az udvar felseperve, az ólak kime- szelve, a járda fellocsolva. Valaki tréfásan odaszól Szőlősi , elvtársnak, a velünk tartó el- ’ nökheüyettesnek: — Lukács, miért nem írjátok ki, hogy belépés előtt a cipő le- ; töltendő. — Igaz is, olyan itt minden, hogy a rend még sok háziasszonynak is becsületére válna. S akik ezt a nagy rendet tartják, azok kicsodák? Két egyszerű, szerény fiatalember: Vatai László és Nagy Sándor. Szerények, de magabiztosak. — Szinte mintázni lehetne róluk a pártnevelte, a közösség formálta újtipúsú embert, a szocializmust építő szövetkezeti parasztot. S aki ezeket a sorokat olvassa, ne gondolja, hogy az újságírót túlzásba viszi a lelkesedés. Nem erről van szó.... Arról, hogy ma még itt Szolnok megyében is tulajdonképpen két világgal találja szembe magát napról-napra az ember; az egyéni gazdák szűk, zárt világával s a szövetkezeti gazdák egyre szépülő életével, azzal, hogy számukra mindjobban tágul a látóhatár, emberi magatartásukban is mindjobban megközelítik az újtípusú embert. S ez jogos lelkesedéssel tölti a toliforgatót is. Erdősávtól erdősávig t A kisújszállási határ nemcsak | gazdagabb, hanem szebb is lett. »Azt mondja Mészáros elvtárs, a I városi tanács idős, de annál lel- |kes©bb elnökhelyettese: í — Hol van már az egyhangú, « sze me tf árasztó, kietlen kunsági %táj? Megváltozott a vidék, át- | formálták az emberek, majd imeglátják az elvtársak maguk ♦ is. ♦ Megláttuk. Elhagytuk a rizs- t földeket, a kísérleti gazdaság | üdezöld földjeit és elénk tárul- | kozott az erdősávok messzire »nyúló, egymásba hajló koszorúba. Akit gyönyörködtet a ter- j mészet szépsége, annak érdemes t megállni és körülnézni. Amerre (a szem ellát, mindenütt hatal- [ más búzatáblák, egyik erdősáv- [ tói a másikig. Távolabb cukorréí paföldek, úgy tűnik, mintha va- i ; larni haragoszöld színű, vastag ! futószőnyeget terített volna az , ; erdősávok fölé egy játékoskedvű j í óriás. Gyomos földeket nem lát- ; ni sehol. , ; Váltogatják egymást a búza- i •táblák, az embertveszejtő kuko- 1 ! rieások. a buján zöldelő cukorrá- i paföldek, s mintha valami nyi
