Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-04 / 157. szám

4 S*m,NOK MFOYP1 NTpPr.AP 1958. Jifltus 4. Merre halad a tudomány? Aleksxandr Nyesxmejanov, akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökének nyilatkozata — A tudomány óriási és sok­oldalú világ. A tudomány ten­gerében is vannak ismeretlan mélységek. De ha már a tenger és a tudomány hasonlatánál tar­tunk, akkor megállapíthatjuk, hogy mindkét területen a leg­egyszerűbb utakat már alaposan felderítették. A tudományban azonban — a tengerrel ellentét­ben — a legújabb utak adják a legtöbbet. A tudomány állan­dóan növekvő fa, amely határ­talan mennyiségű gyümölcsöt hoz. De, amint a fa, legfőkép­pen a tudományosan megállapí­tott növesztő csúcsból terebélye­sedik, éppenúgy a tudomány fejlődésének is megvannak a maga növesztő csúcsai, ahol az előrehaladás különösen gyors­ütemű. Mi, tudósok, éppen e növesztő csúcsokra összpontosít­juk erőfeszítéseinket és eszkö­zeinket. Az utóbbi időben a tudomány gyors és eredményes fejlődése sokszor elsöpörte a különzböző tudományágak közötti határo­kat, s módszerei egybeolvadtak, kiegészítették egymást. Ez mind­két tudományág számára „friss vér” beáramlását jelentette. A történelem során sole esetben megfigyelhettük a fenti határok elmosódását, de ez a folyamat ilyen erővel, mint napjainkban, még sohasem mutatkozott. Ko­runkban valamennyi tudomány­ág vállvetve küzd az emberiség haladásáért és egységes fron­tot alkot. Vegyük például a szerves ve­gyészetet, amely már az elmúlt évszázad második felében nagy fejlődésnek indult. Akkoriban sok ismert szaktekintély kije­lentette, hogy a szerves vegyé­szet semmiféle kapcsolatban sem áll a fizikával, s a fiziku­sok számára a kémiai módsze­rek semmi hasznot sem hajta­nak. E nyilatkozatok korlátolt­ságát korunk nagyszerűen bi­zonyítja. Hiszen ma már a szer­ves vegyészeiben egyetlen lé­pést sem tehetünk a fizika el­méletének és módszereinek is­merete nélkül. Szemünk előtt játszódik le a fizika és a kémia közötti „vérátömlesztés”, s mindkét tudomány behatolása a biológiába. — A tudományágak szoros kapcsolatát figyelembe véve ma már fizikai kémiáról, fizikai szerves vegyészeiről, ké­miai fizikáról és biokémiáról beszélhetünk. ♦ A tudományágak együttműkö- ♦ dését siker koronázza. A peni-| cillin szerkezeti képletét pél- #• in ............... ,| ■■■■ii.i ' i S zínházi emberek * az Amerikaellenes | Bizottság előtt ; Az Amerikaellenes Bizottság | New Yorkban megidézett kilenc színházi szakembert, akik meg-! tagadták a feleletet arra a kér-: désre, hogy jelenleg tagjai vagy a múltban tagjai voltak-e a kommunista pártnak, Többek között Arthur Lief, az Egyesült Államokban túmézó ■ szovjet Mojszejev balett ven-' dégkarmestere is megtagadta a választ a bizottság kérdésedre. Charles S, Dubin televíziós ren-v dező, a bizottság előtt tanusí-| tott visszautasító magatartása * következtében elvesztette állá-* sát a National Broadcasting f Corporation nevű amerikai rá-* diótársaságnál. A vállalat ugyan-1 is kijelentette, hogy „műsorairaj a továbbiakban nem tart igényt’’.* Dubin tagadta, hogy jelenleg j tagja volna a pártnak, de arra* vonatkozólag nem volt hajlan-* dó felvilágosítást adni, hogy* május 8-a előtt párttag volt-e,* vagy sem, t dául a vegyészek állapították meg, de leglényegesebb alkotó­részednek pontos megállapítása már a fizikusok nevéhez fűző­dik. Ugyanezt mondhatjuk él a B12-es vitaminról, amelynek összetételét a vegyészek és a fizikusok közösen alakították ki. Előbb már szóltam arról, hogy a fizika és a kémia rend­kívüli módon gazdagítja a bio­lógiát. El kel ismernünk, hogy sohasem tártuk volna fel az élet ma már jólismert, de egykor még titokzatos jelenségeit, ha tisztán csak biológiád módsze­rekkel közeledtünk volna hozzá­juk. Egyszerű, de találó példa a fizika behatolására a biológia területére, hogy mikroszkóp nél­kül a biológusok munkája el­képzelhetetlen lenne. A fizikusok ma már olyan elektronikus mik­roszkópokkal segítik a biológu­sokat, amelyek módot nyújtanak a legkisebb életfunkciók meg­figyelésére, A fizika jelenleg a természet­tudományban vezető helyet fog­lal el. Ezt a kémia követi, amely különösen a nagymoleku­lájú anyagok, feltárásával tesz nagy szolgálatot az emberiség­nek. Mély meggyőződésem —, s ezt több más tudós is osztja — hogy az elkövetkezendő évti­zedben a természettudomány vezető ága a biológia lesz, hi­szen végülis az embert az élet mindennél jobban érdekli. Utóbbi megállapításomat sze­retném csupán egyetlen példá­val igazolni. A biológusok előtt többek között olyan, az egyete­mes tudomány szempontjából jelentős probléma megoldása áll, mint az örökölhetőség. Ho­gyan sikerül a természetnek egyetlen sejtben összesűrítenie mindazokat a sajátosságokat, amelyek nemcsak a szülő élet­tani különlegességeinek folyta­tására „kényszerítik” a gyerme­ket, hanem sok esetben külső­leg is hasonlóvá teszik az apá­hoz vagy az anyához. Erre a kérdésre is választ kell adniok a biológusoknak, pedig ez csak egy csepp a hasonló kérdések tengeréből. — Ezért gondolom, hogy a közeljövőben a biológia nagyon fontos helyet foglal majd el a természettudomány­ban. A mai kor tudományát két, egymással ellentétes folyamat jellemzi. Az első a tudomány mélyreható differenciálódása. — Már a múlt században megkez­dődött a vegyészet szétbomlása szervetlen, szerves, fizikai és analitikai kémiává. Ezek pedig még tovább differenciálódtak. Mindez már-már azt jelenti, hogy alig beszélhetünk egysé­ges vegyészeiről vagy fizikáról. A fenti folyamattal szemben tanúd lehetünk annak a jelen­ségnek is, amelyről már koráb­ban bővebben szólottám — a tudományágak összefonódása, együttműködése és kölcsönha­tása. Mindebből az következik, hogy az a tudós, aki eredménnyel gazdagítani kívánja az egyete­mes tudomány kincsestárát, nem elégedhet meg azzal, hogy csu­pán a tudomány egyik vagy másik kis ösvényét járja. Ma már a tudományos felfedezések eléréséhez csak széles és hosszú úton lehet elérni, vagyis a tu­dósoknak sokoldalú ismeretek­kel kell rendelkezniök. Mestervizsgát beli tenni a kisiparosoknak nem tett, mestervizsgát kell ten­A Könnyűipari Miniszter az új — 1958 évi 9. tvr. — számú ipartörvény alapján elrendelte, hogy minden olyan kisiparos­nak, akinek 1956 január elseje után állították ki iparigazolvá­nyát és eddig még mestervizsgát me. A mestervizsga iránti kérel­met 1958. VII. 10-től 15-ig a KIOSZ helyi csoportjának kell beadni. Erre — egyébként min­denki jelentkezhet, aki az előírt feltételekkel rendelkezik. HZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT KÖNYVEI John Steinbeck: Egy marék arany Az „Egerek és emberek” és az „Erik a gyümölcs?’ írója Űj könyvével ismerkedhetik meg az olvasó. Mégpedig olyan regény- nyel, amely legelső művi közé tartozik. Az irodalomkritika is csak akkor fedezte már fel, amikor Steinbeck említett nagy regé* nyelvel befutott írónak számított Az „Egy marék arany” tehát egészen ifjúkort, műve. Érdeme» ezért jobban megvizsgálni, vajon megtaláljuk-e benne azokat az oroszlánkarmakat, amelyek az eljövendő nagy írót jellemzik, Miről is szól ez a könyv? Cambria és Wales ősi földjéről, a köd­del, sötétséggel, misztikummal teli világból kitömi készül egy 15 éves tetterős fiatal fiú, akinek álma a mesés „India”, ahogyan a tengerészek még sokáig nevesük az újonnan felfedezett Ameri­kát. Kalandos élet, a tenger, a kincsek, a kalózvilág az, ami vonzza. Apja nem is próbálja marasztalni. Belenyugszik, sőt örül is, mert szegény megalázott lelkében azt reméli, hogy ezek a friss, envériikből származó emberkék véghezviszik azt, ami­hez neki se ereje, se esze, se bátorsága nem volt. Mintha új esélyt nyerne az életre, egy marék aranyat a szerencse asztalá­nál, mikor oda már minden vagyona. A fiú talán véghez viszi azt, amit én vihettem volna végbe, ha lett volna elég bátorságom az eltűnt esztendőkben. Igen, engem megfojtott a völgy, úgy hi­szem, és örülök, hogy az én fiam érez magában annyit erőit hogy átlépjen a hegyeken, és bejárja a világot...” A fiatal Henry Morgan tehát útnak indul, hogy meghódítsa a világot. Kalandos útja rabszolgasorson keresztül vezeti. Kisebb-nagyobb kitérő után Közép-Amenka legkegyetlenebb kalóza lesz, aki an­gol lobogó alatt a spanyolok ellen küzdve segíti az angol gyar­matbirodalom kiterjesztését. A XVII. század kegyetlen világa tárul szemünk elé a sorok mögül. Izgalmas olvasmányunk nagyszerűen rajzolja nemcsak a kort és a történelmi hátteret, hanem nagyszerű lélekrajzát isi adja a főhősnek, és megmutatja azt is, hogy amikor karrierje nek legmagasabb csúcsára ér, akkor válik legszánalmasabbá. Mindent egybevetve, nemcsak az ünnepi könyvhét gazda­godik újabb sikerrel, hanem ifjúnak és öregnek egyaránt kedves és értékes órákat szerez a könyv olvasása. Mesterházi Lajos : Pár lépés a határ kázták, kórházba kellett szállí­tani. Hosszú tanakodás után Nagymaroson keresztül Eszter­gomba mennek, ott sem sikerül átlépni a határt. Elhatározzák* hogy Ausztria fele próbálkoz­nak. A rendőrség és csendőrség országos köröző parancsot ad ki ellenük s megindul a több napig tartó hajsza. A szökevények vá­rosról városra menekülnek. Ta­tabánya, Győr. A dunántúli munkások szinte kézről kézre adják őket, búvóhelyet, össze­köttetéseket keresve Sokezer munkás osztott meg velük közog veszélyt a menekülés napjaiban. Tudták-e, hogy őket körözik, vagy csak annyit tudtak, hogy elv társak menekülnek, elvtársak a meggyőződésben, baj társak a harcban, ötvenezer korona vér- díj a szerencsés kézrekerítőnek! A rendőrség mindenütt nyomuk­ban. Egysizer-egyszer segítő ke­zek ügyes csellel hamis útra irá­nyítják a nyomozókat. Utolsó állomás Sopron. A városban bá­nyászsztrájk van, rendőri ké­szültség. megérkeznek az üldö­zők is. A menekülők kommunis-' ta bányászok segítségével a ha­tár felé tartanak, nyomukban a rendőrök. Feszült pillanatok, pár méter még a határ, Ausztria Megmenekültek.­Az izgalmas szökés történetéi elsősizemélyben mondja ei aa egyik főszereplő. A regény meg­őrzi az élőbeszéd közvetlenségét, az olvasónak az a benyomása, mintha első kéjből kapná a tör­ténetet. Mesterházi nemcsak az üldözés izgalmát érzékelteti hi- hetően, hanem az ország akkori hangulatát is, a hatóságok vad könyörtelenségét és a munkásem­berek szolidaritását. Szőnyi Gyu­la korhű illusztrációi jól illesz­kednek a történetbe. A kötetet a Móra Ferenc Ki­adó jelentetne meg. tetszetős ki­állításban. Nem elsősorban ifjú­sági regény, de talán irodal­munknak ezen a területén hé­zagpótló leginkább, a magyar munkásmozgalom eev korszaká­nak feltárásával Mesterházi Lajos újabb köny­ve történelmi regény. Témája való történet, a munkásmozga­lom egyik veteránjától szerezte értesüléseit az író. 1920-ba.n ját­szódik. A váci fogházból meg­szökik két kommunista fogoly. 1919-ben népbiztosságon dolgoz­tak, ezért vizsgálatot indítottak ellenük és halálra ítélték őket. Hosszú előkészítés után sikerül megszökniük a börtönből. Az Ipoly menti határ felé indulnak, Nógrádverőcére igyekeznek, ott segíti majd át őket a határon egy bányamester. A terv nem sikerül, a bányamestert a helyi „fehér” banda tagjai megbics­'T #♦44 444 4444444444+4»^+ WW V W vv W ww rw 9 APÁK ÉS FIUK — Megjegyzések egy közepes filmről — NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT örömujjon­gással üdvözöltük a filmrendezés történetében valóságos forradalmat jelentő olasz neorea- lista irányzatot. Az Irányzat egyik jellegzetes­sége az, hogy a kisember mindennapi életét, a családi otthonok apró örömeit, gondjait, a nyo­mort viszi filmre. Legtöbb film úgynevezett keretes történet, amelyben több történet vagy néhány lazán összefonódó cselekményszál bonyolódik a filmen. Az Apák és fiúk is ilyen több szálból ösz- szefonódó film. Vígjáték, és műfajából kifolyó­lag nem Is túlságosan nagyigényű. Azonban még a leszállított igényekhez mérten is bizo­nyos csalódást jelent a néző számára. A fősze­replő Vittorio de Sica, sok nagysikerű film rendezője és főszereplője ezúttal egy félresi­került nőcsábászt játszik, aki amellett felnőtt és serdült lányának nevelési problémájával is szembekerül. A lazán összefüggő történetek többi hősei is mind a gyermeknevelés problé­májával kerülnek konfliktusba, ki így, ki úgy. A film arra kíván választ adni, hogyan is ne­velik a fiatalokat. És önkéntelenül is arra ad választ: hogyan neveljék önmagukat a szülők A kérdés felvetése helyes és időszerű, mert a neveléssel, egy-egy család belső életével fog­lalkozó problémák a mi társadalmunkat is nagyban foglalkoztatják. A film hibája az. hogy lényegében nem ad feleletet, legalább is elfogadható feleletet nem ad erre a fontos kérdésre. A film hősei megoldják ugyan a megbocsátó heppiend nevében a nevelési kér­déseket, de a mi számunkra egyáltalán nem megnyugtatók a megoldások. A két fiatal fel­lázad a családi szigor ellen, és tanulási sztráj­kot folytatnak, hogy egymáshoz való jogu­kat kiverekedjék. Ez nagyon kedves vígjátéki ötlet, de egyáltalán nem bizonyos, hogy a leg­jobb megoldás is egyben. SOKKAL HELYESEBB a másik fiú ese­tében alkalmazott megoldás. A híres orvos- professzor idősebb fia munka nélkül élő kis­stílű szélhámos. Nála csődöt mondott, a neve­lés, és az egész közönség lelkes helyeslése kí­sérte katonának történő bevonultatását. A ka­tonaélet szigorú fegyelme és céltudatos ember­nevelő munkája valóban alkalmas arra, hogy észre térítse az önimádatba és munkátlan élet­be szédült fiatalokat. Szerepel még a filmen egy öt-gyerekes család, amelyik boldog anar- 1 chiában él, és éppen a hatodikat várják. Az öt * kisfiú bájos, szemtelen, és i családban mindig < a derű légköre uralkodik. Nehéz öt rakoncát- ; ián kisfiút nevelni. De talán ők közelítik meg j legjobban a Tlm célját. Még vagy két epizód 1 tarkítja a filmet, cseppet sem téve fordula- < tosabbá és érdekesebbé. J Szóval a film mérlege: derűs vígjáték túl- < zsúfolt epizódokkal, és nevettető torzképpel ; akarja bebizonyítani: nem tudunk nevelni. A . szereplők jók, de bizony a történet gyenge«- ; gén ők sem tudnak segíteni. Sajnos, ha ed- i dig rossz apák voltunk, a történetből nem igen ! jövünk rá, hogyan kell jónak lenni. < — ht —— *nak feltárásával

Next

/
Oldalképek
Tartalom