Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-30 / 179. szám
1958. július 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A MEDOSZ kulturális munkájáról Készül a játék A MEDOSZ legfiatalabb szakszervezetünk. Ehhez képest máris igen nagy munkát végzett. Megyénkben a szakszervezetek kulturális munkája igen jelentős, ezen belül a MEDOSZ-é — ha lehet — a legfontosabb, hiszen azoknak, az embereknek kultúrájáról van hívatva gondoskodni, akik legtöbbször szállásokon, településeken minden kulturális lehetőségtől nagy távolságban élnek; Igen érdekes ezért megnézni, hogyan alakul a szakszervezet kulturális tevékenysége. Erről beszélgettünk Tassi József elvtárssaL, a szak- szervezet kulturális ügyeinek intézőjével; — A kulturális munkát a SZOT XIX. és a MEDOSZ II. kongresszusának határozatai szerint végezzük — mondotta Tassá elvtárs. — Ennek határozatai értelmében különösen nagy súlyt kell helyeznünk az eddig legelhanyagoltabb két kulturális területre, az ismeretterjesztésre és a könyvtármunkára. Gépállomási, állami gazdasági dolgozóink szempontjából is a kulturális munkának ez a két ága a leglényegesebb; — Négy kultúrotthonunk, a járási feladatokat is ellátó kunszentmártoni, a karcagi, tiszs- sülyi és tiszaszentimrei, továbbá egyéb szervezeteink is erre a két feladatra kapják jelenleg a legtöbb anyagi támogatást. Milyenek az eredmények az ismeretterjesztésben? — Az első félévben tervbe vettük, hogy a vállalatok kössenek szerződést a TIT-tel, előadások tartására. Ezzel akartuk elérni, hogy minőségileg is megfelelő színvonalú előadást kapjanak dolgozóink. Sajnos, ez nem ment megfelelően, holott erre a célra tízezer forintot tartalékoltunk. Az üzemek azonban húzódoztak ezektől. Ezért májusban központilag lekötöttünk 22 előadást Ebből, sajnos, csak 12-t tudtunk megtartani részben az üzemek, részben a TIT hibájából. A TIT azonban ígéretet tett arra, hogy az ősz folyamán pótlólag megtartja az elmaradt előadásokat. A 12 előadás megoszlott az atomtudományos, földrajzi és sportról szóló előadások között- Ezeket minden esetben filmvetítéssel kötöttük össze; i— Természetesen ezen kívül az üzemek saját szervezésükben is tartottak előadásokat. Az elmúlt félévben 203 előadás volt az üzemekben 7243 hallgatóval. Ez átlagban harmincegy hallgatót jelent. Miután a mi üzemeink nem a közönséges értelemben használt gyárak, nagyüzemek, hanem sokszor igen kis települések, az érdeklődés szépnek mondható. A hiba ott van, hogy egy üzemegységre fél év alatt csak négy előadás jutott. Ez pedig kevés. A nyári munkák befejeztével ezen az arány- számon feltétlenül változtatni fogunk. — Milyen érdeklődés volt a filmvetítések iránt? — Huszonegy helyen vetítünk 68.395-en nézték végig a 833 filmvetítést. Ezen kívül tíz kiállítás és múzeumlátogatás is műsorra került, ezekre 862 ember volt kíváncsi. Végezetül szeretnék a másik nagy problémáról, a könyvtárak kérdéséről beszélni. Negyvenhárom üzemünkben több mint 19 ezer kötet könyvet olvashatnak a tanulni és szórakozni vágyók. 3487-en olvasnak könyveket, azonban a fél év alatt mindössze 13 ezer kötet könyvet vettek igénybe. Egy olvasó tehát négy könyvet sem olvasott el egy fél év alatt. Ennek fő oka a megfelelő könyvtáros hiánya. Nem sokat törődtek azzal, üzemednkbem, hogy ki kezeli a könyvtárat, van-e megfelelő olvasottsága, ki tud-e fejteni megfelelő könyvpropagandát? Addig, amíg megfelelő emberek áldozatkészen társadalmi munkában nem kezelik a könyvtárakat, nem is számíthatunk jobb eredményekre. Megtörtént például, hogy Tiszaszentimrén fiatal időszakos munkásokat megkérdeztem, miért nem olvasnak esténként. Kiderült, fogalmuk sincs arról, hogy néhány helyiséggel arrébb bőségesen felszerelt könyvtár áll rendelkezésükre. Ilyennek a jövőben nem szabad előfordulnia. Minden üzem szakszervezeti bizottságának legfőbb feladatai közé tartozzon a jó kö nyvpropagandi sta kijelölése. Munkája annál is inkább köny- nyebb lesz, mert minden üzemnek rendelkezésére áll körülbelül kétezer forint könyvvásárlásra. így a legújabb és a legérdekesebb művekkel, szakkönyvekkel ismertethetik meg a dolgozókat; — Szívügyünk a mezőgazda- sági üzemekben dolgozók kultú- rális színvonalának fokozott emelése. Reméljük, rövidesen sokkal jobb eredményekről tudunk majd az újság hasábjain beszámolni, — fejezte be nyilatkozatát Tassi elvtárs. — ht — Petró Béla brigádvezető, a jászárokszállási Fa és Játékárukészítő KTSZ munkása a gyermektalicskákhoz szükséges kerekeket üti fai. A második negyedéviben sokezer készült ebből a kedvelt gyer-> mekjátékből. A munka verseny és a nyilvánosság Hetvenezer karóra érkezik A szovjet—magyar árucsere- orgalom keretében még ebben íz évben újabb óraszál! ítmányok írkeznek a Szovjetunióból összesen mintegy hetvenezer karba. A már ismert Pobjeda tí- >usok mellett Sport, Moszkva és ?áma típusú órákat is szállít a izovjet külkereskedelem. A Né- net Demokratikus Köztársaságról az olcsóbb 200—220 forintos tőnélküli óráikból aa idén még óbb szállítmány jön, s ezek nellett több típusban kapunk coves Rula óráit is. Aranyórák behozataláról te tárgyalunk, — MTI) A Postavezérigazgatóság közleménye \ A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat nemrégiben művészi kivitelű levelezőlapokat hozott forgalomba. Ezek azonban meghaladják a szokásos lapok méreteit. Ezért az új nagyméretű levelezőlapokat a posta levélként kezeli, s bérmentesítésükre ennek megfelelő értékű bélyeg szükséges. Erről egyébként a postahivatalok is tájékoztatják a közönséget. A legjobb termelési, minőségjavítási, takarékossági eredmények is csak akkor teljes értékűek, ha nyilvánosságra kerülnek. A véka alá rejtett teljesítmények nem .ösztönzik sem az elmaradókat, sem a közepes munkát végzőket, de még az élenjárókat sem buzdítják igyekezetre. Ma még ugyan sokan vannak, akik csak legyintenek, mikor a versenyről, a nyilvánosságról van szó. Ügy mondják, őket nem érdekli különösen, nem szeretnék dicsekedni. Persze, ezek az emberek is megnézik azért időnként a versenytáblét, márcsak azért is, hogy nevük nem került-e rá? S ha úgy érzik, hogy munkájuk alapján ők is helyet érdemelnének a felsorolt « legjobbak között, nem hallgatják el, hanem szóváteszik. J. S tulajdonképpen éppen ez az oka annak, hogy a verseny nyilvánosságát a legtöbb üzemben intézményesen is biztosítják. A termelés, minőségjavítás, takarékosság szempontjából cseppet sem lebecsülendő erő a rendszeresen vezetett versenytábla, ami előtt műszakváltáskor igen sok az érdeklődő. Nem véletlen, hogy azok az üzemek, munkahelyek, ahol nem „bürokráciának“ — „formaságnak’’ tartják az értékelést és az eredmények közlését •—, nem válik formálissá maga a verseny sem — nem elérhetetlennek látszó cél az „élüzem” jelvény. A szolnoki vasútállomáson pl három egymást váltó turnus A szolnoki vasútállomás versenytáblája A fütőházl versenytábla versenyez. A szakszervezet és a szolgálati főnökség naponta értékeli az elért eredményeket és rendszeresen kiírják a gondosan kezelt, szépen beüvegezett versenytáblára. Nem véletlen, hogy műszak után a munkáját és betlolnár Margit, a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat dolgozója eteti a vágásra hizlalt csirkéket. osztását szerető dolgozók egész sora keresi fel A Fűtőháznál — a vontatási telep legforgalmasabb helyén — van elhelyezve a tábla és valóságos dísze a portának. Ál-* landóan friss híreket közöl a versenyről s külön előnye, hogy nemcsak dícsér, hanem bírál isj Pl. a takarékosságból a KISZ fiatalok alaposan kiveszik a részüket. Az eredményeket viszont nem értékelik. A táblán pedig ennek is megvan a helye; — Természetesen mindaddig egy nagy kérdőjellel míg a KISZ szervezet vezetősége nem gondoskodik rendszeres értékelésről A példás munka csak akkor talál követőkre, ha mások is tudnak róla. A jó nyilvánosság nagyban elősegíti, hogy a Fűtőházban nem kampányszerű a verseny, hanem szinte állandóvá vált. A vetélkedés hagyományos az utazószemélyzet, mozdonybrigádok, de a műhely dolgozói között is. Most, amikor az üzemek javarészében serény munkával, újabb termelési eredményekkel készülnek Augusztus 20-ra, Alkotmányunk ünnepére — újból fel kell frissíteni, rendbe kell hozni mindenhol az elhanyagolt versenytáblákat — Sok helyen már az eső mosta le a fél év előtti, vagy még régebbi eredményeket a táblákról s azóta senki sem nézett rájuk. Az ilyen hanyagság szinte szimbóluma a verseny lebecsülésének s ahol á verseny gazdája a szakszervezet is, ilyen közönyt mutat iránta, ott a dolgozók egy részétől sem várható mást 4 4 i Qi^auLfiadnak, g,tyaia{L&djtcik
