Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-03 / 156. szám
1958. július 3SZOT.NOK MFC TFT NÉPLAP 3 ?,Merre halad a Jászság mezőgazdasága?” A Földművesszövetkezetek Jászberényi Járási Központja és a Hazafias Népfront még április közepe táján egyik mezőgazdasági nagygyűlésen mutatta be első ízben a „Merre halad a Jászság mezőgazdasága?” című rajzos, fényképes, szöveges, dokumentációs kiállítást. amely közös adatgyűjtés és irányítás alaipján készült el. A Jászság mezőgazdaságának múltját és jelenét bemutató, sőt az eljövendő fejlődésre is utaló kiállítást azóta több községben bemutatták, sőt néhány tabló hosszabb ideig közszemlére is ki volt téve a falusi földművesszövetkezetek boltjaiban. Mindenütt elgondolkoztatta az embereket, arról nem is beszélve, hogy tanulipányozga- tásuk nyomán több helyen pattogós viták is támadtak; Érdemes tehát kissé részletesebben megvizsgálni, mi ragadta meg a jászok figyelmet ezen a kiállításon. Kezdjük talán a vizsgálódást Jászfényszarun Szerencsés József egyénileg dolgozó paraszt, a Hazafias Népfront jászfényszarui községi bizottságának elnöíke igen sokat és szívesen foglalkozik a Jászság múltjával, pontosan számontartván azokat a szájhagyományokat is, amelyeket még kisiskolás korában a nagyapjától hallott. Nos. neki mindjárt a legelső tabló ragadta meg a figyelmét, amelynek címe: „Milyen volt a Jászság 700 esztendővel ezelőtt?” S minden szót alaposan mérlegelve olvasta el, hogy jász őseinket 1243-ban a tatárjárás után telepítette le IV. Béla király arra a területre, ahol ma is lakunk. Azidőtájt^ egyrészt mihaszna, semmitérő homokbuckák borították el a jászok számára kijelölt földet, másrészt a laposabb területeken számlálhatatlan sokaságú mocsár és láp 'terjengett, köztük itt-ott vadon nőtt kis erdőkkel. Szerencsés József bólogava olvasta el a befejező sorokat: Jász őseink tehát kemény, elszánt, erejükben bizakodó talpig emberek lehettek, hogy a teljesen értéktelen homoki láp területet új hazájuknak elvállalták. S végül hozzátette: Mégiscsak sokat haladt előre a Jászság, s benne Jászfényszaru is! Kovács János, a Hazafias Népfront j ász áro kszá 11 ás i községi bizottságának elnöke, egykori jómódú középparaszt, aki évek óta a Táncsics Tsz elnök- helyettese, szinte mintapéldája a „tudós parasztembernek". A megyei és a járási tanács ülésein elhangzott felszólalásai legtöbb esetben valóságos kis tudományos elemzések. Kovács János valahogyan hasonlít Solohov „Uj barázdát szánt az eke” c. regényének okos Majdanyikovjához, aki elsőnek látja be, hogy a középparasztot is csak a kolhoz tudja megmenteni a bizonytalanságtól. A „tudós“ Kovács Jánost legjobban az ötödik tabló érdekli, amely már a Jászság mezőgazdaságának jövőjéről beszél. Egyetért azzal, hogy éppen a legkiválóbb jász parasztokban igen eleven és mozgékony újító hajlam lakik és előrehaladásunk érdekében szívesen és készséggel tanulnak. Sőt ő is úgy véli, hogy a nagyüzemi közös gazdálkodást valósággal a jó- eszű és szorgalmas jász népnek j találták ki. De azt is jól tudja, hogy a nagyüzemi gazdálkodástól húzódozó középparasztok helyes útra való térítésében neki se szabad sajnálni a felvilágosító szót; A jásaboldogházi szarvasmarhatenyésztő szakcsoport tagjai, Konkoly Béla elnök, Szőrös Vendel és Szádvári János, a Hazafias Népfront községi bizottságának alelnóke, a második számú tablót vizsgálják legnagyobb érdeklődéssel, amelynek címe: „A nagy pásztorvilág majdnem 600 esztendeig tartott”. A maga idejében nem járhatott rossz világ a jászokra, amikor szinte az egész Jászság egyetlen óriási legelő volt, amelyen a jószágot félig nomád módra egyik helyről a másikra terelgették és sok esetben még télen is a szabadban tartották. A , jászboldogháziak megállapították, hogy az ő területükön még 50—60 évvel ezelőtt is uralkodott a nagy pásztorvilág, de különösen szembetűnő az a nagy haladás, amelyet állattenyésztési téren az utóbbi 8—10 esztendőben elértünk. Lesz-e hamarosan újból jelentős előrehaladás? Erre mindnyájan határozott igennel válaszolnak, s abban a tekintetben sincs köztük vita. hogy csakis a nagyüzemi gazdálkodás útja vezethet felfelé, amit a jászjákóhalmi Béke és a jászárokszállási Táncsics Tsz állattenyésztőinek példája is messzire szólóan mutat. S bizonyosra .veszik, hogy a jász- boldogházi koponyákban is hamarosan megérik a nagyüzemi gazdálkodás vetése. Pusztamonostoron, Jászágón és Jászfelsőszentgyörgyön a növénytermelési tablón vitatkoztak sokat.. Azzal egyetértenek, hogy a növénytermelésben a múltban sem kullogtak hátul a jászok, abban a tekintetben azonban még pattog a vita, hogy a kertészkedésben legkiválóbb egyéni gazdákat is elhagyta-e már a tsz, mint ahogyan a gabonaféléket, kapásokat termelőket és az állattenyésztőket már ugyancsak elhagyta. Ügy látszik, hogy a Jászságban a nagyüzem fölénye ezen a téren nem bontakozott ki még teljesen, az azonban máris bizonyos, hogy a korai paprika, paradicsom, uborka, stb. jövedelmező termelését csakis nagyüzemi módon lehet elképzelni. Már pedig ki ne akarna a régi kertészkedő gazdák közül busás jövedelemhez jutni? De éppen ezek alapján szükségesnek tartják, hogy a Hazafias Népfront okvetlenül szervezzen látogatásokat a környék legjobban kertészkedő tsz-einek meglátogatására, hogy a makacs egyéni gazdák két szemükkel láthassák, milyen a nagyüzemi kertészkedés. Még egy kívánság Mégpedig az, hogy a járás valamennyi jól működő termelőszövetkezetének eredményeit dolgozzák, fel olyan fényképesszöveges formában, ahogyan a jászjákóhalmi Béke Tsz-ét és a jászfényszarui Petőfi Tsz-ét feldolgozták. A Földművesszövetkezetek Járási Központja a Hazafias Népfront örömmel tesz eleget a kívánságnak, mert úgy látja, hogy a kiállítás elgondolkoztatta egyéni dolgozóinkat, és igen sokat közülük közelebb hozott a nagyüzemi gazdálkodáshoz. Mindenképpen érdemes tehát ezt, az eddigiek folyamán jól bevált agitációs módszert továbbfejleszteni. — r — a. FIATALOK! Jele n tkezzetek vájártanulónak OROSZLANTRA! Felvételi korhatár: 15-48 évig, VI—VIII. általános iskolai végzettséggel. Tanulmányi idő: 3, illetve 2 év? Á jelentkező tanulók bentlakás, ösztöndíj, napi négyszeri étkezés, tankönyv, :— munkaruha és egy év után díszegyenruha juttatásban részesülnek. JELENTKEZZETEK: a városi és járási tanácsok munkaügyi csoportjánál, — községekben a községi tanács vb munkaügyi felelősénél. Varrógép hajtószíj — gyantából A varrógép hajtószíja általában bőrből készül. Sok százezer kilogrammnyi értékes bőrt használnak fel erre a célra. A Szovjetunióban többek között foglalkoztak azzal is, hogyan lehetne valamilyen más. olcsóbb anyagból előállítani ugyanolyan erős és tartós varrógép hajtószíjat. P. Lihacsov, az orsányi varrógépgyár mérnöke néhány hónappal ezelőtt megtalálta annak a lehetőségét, hogy a varrógép hajtószíját műanyagból állítsák elő. Erre a célra egy különleges gyantát használtak fel. Az új anyagból készült hajtószíj rugalmasabb és erősebb, — mint a bőrszíj, nem szakad el, hanem szükség esetén megnyúlik, majd ismét visszanyeri eredeti hosszát. A varrógép hajtószíjat a két végén fémkapoccsal kötik ősz- sze. Ezen a kritikus helyen gyakran elszakad. A műanyagból készült hajtószíjat egyszerűen összeforrasztják. A forrasztás csupán annyiból áll, hogy a két végét felhevítik és egymáshoz illesztik. # A Lihacsov-féle műanyag hajtószíj alkalmazása rendkívül előnyös és máris bevált. A burgonyabogán elleni védeberöszer nem ingyenes A Szolnok megyei Néplap július 2-i számában az első oldalon írás jelent meg a burgonyabogár elleni védekezésről. A cikkbe értelem-zavaró hiba került Az a helyzet ugyanis, hogy a védekezőszer nem ingyenes, tehát a termelőknek meg kell azt vásárolniok. KEVESEN TUDJ4K Szolnok megyében örvendetes változás történt a műtrágya- ■ felhasználásban. Egy év alatt 1957-hez képest mintegy megháromszorozódott a szövetkezeti gazdaságok egy holdra eső mű- trágyafelhasenálása. A dolgozó parasztok felismerték hasznát, és azt, hogy az ilyen kiadás gyorsan megtérül a fokozódó termésé t l a gokból Azt azonban már kevesen tudják, hogy Szolnok megyében is gyártanak műtrágyát. Igaz, most még igen kezdetleges, primitív eszközökkel, de valószínű, hogy nemsokára felépül a gépesített üzem. Erre egyébként nagy szükség lenne, hiszen a jelek — a megye mezőgazdaságának fejlődése — azt mutatják, hogy az igények még tovább nőnek. Némelyik termelőszövetkezeti városban máris több mint 100 kg műtrágyát használnak holdanként és ez a mennyiség egy-másfél év múlva megduplázódhat. A Szolnok megyei műtrágya Jászberényben készül. Vannak ugyan még kisebb zökkenők, de ennek ellenére a termelés folyamatos. Ezévben május 2-án kezdték a munkát, és az első hónapban 10 vagon bioszupert gyártottak. A termelés még fokozódik. Ott készült ez a felvétel is Csikje Lajosnéról, Kovács Tibor- néról és Fabó Illésnéről. Az asszonyok a tőzeges fekált Szuper« foszfáttal és nikotinsalakkal keverik. Ebből lesz a bioszuper. ■*•> «••» .. r Állatorvosok is tagjai lehetnek a termelőszövetkezetnek A földművelésügyi kormányzat lehetővé tette, hogy az állatorvosok is tagjai legyenek egy-egy termelőszövetkezetnek. A szükséges vizsgálatokat, oltásokat, ellenőrzéseket és más állategészségügyi munkákat a termelőszövetkezet, az előzetesen kötött megállapodás szerinti arányban, munkaegységgel fizetheti a tagságot vállalt állatorvosnak. A tagság az állatorvos részére nem jelent megkötöttséget. Magánrendeléseit folytathatja, sőt más termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban is vállalhat munkát. (MTI.) Taplógomba gyűjtemény A soproni Erdészeti Főiskolán több mint egy évszázada gyűjtik az erdők különböző élősködőit. Az iskola erdővédelmi tanszékének különösen gazdag gyűjteménye van a különböző taplógombákból. A fákon élősködő gombákból több mint 100 fajtát gyűjtöttek össze a hazai erdőségekből. — A különleges gyűjtemény megtekintői kívánságra kipróbálhatják a hajdani tűzcsi-nálast: taplóval és ková- val gyújthatják meg cigarettájukat. (MTI.) Se pénz9 .se paripa Az utóbbi megjelölés talán némi túlzás egy mindössze 310 kg súlyú, kényszervágással jobblétre szenderített lovacskát illetően; a „se pénz” azonban semmiesetre sem az. Legalábbis Fazekas Mihály nagyrévi gazda szemszögéből nézve nem; aki a kényszervágott állat árával az új lóét kívánná kiegészíteni. Ügy látszik, a Szolnok megyei Vágóhíd Vállalat még nem értesült arról, hogy parasztember a régi helyett új lovat szokott venni; különösen betakarítás idején. A 754. számú kényszervágási jegyzőkönyv szerint a vállalat május 30-án vette át a lovat, — árát azonban két hónap elteltével sem fizette meg a gazdának. Nem ez az első ilyen panasz, mely a Szolnok megyei Vágóhíd Vállalattal szemben felmerül. Javaslatunk: ne „gyakorolja^ nak önkritikát”; inkább fizessék meg idejében a vágásra átvett állatok árát: ahelyett, hogy bürokratikus késedelmeskedessel bosszantanák a gazdákat s hátráltatnák őket munkájukban.
