Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-18 / 143. szám

rp ellesett beszélgetés alapján a mezőtúri NEB-ről juruuß iÖ. 2>c.uLi>v/n jtbOiC.1 rtftt'LAi' tunk. Az összesítő jelentés e’- készítése most folyik, így erről csak annyit: mi nem rossz szándékkal kezdtük meg a vizs­gálatot és nem olyan támogatást vártunk, amilyet kaptunk. — Milyen tervei vannak a bi­zottságnak a jövőre nézve? — kérdeztük; — Jelenleg a mezőgazdasági szervek nyári munkára való fel­készülésének vizsgálatát készít­jük elő. Néhány gépállomáson, termelőszövetkezetben és állami gazdaságban ez a munka már meg is indult, Népi ellenőreink alaposan megvizsgálják, hogyan készültek fe1 az aratásra, csép- lésre ezek a szervek. S ahol le­maradás van, ott tanáccsal se­gítünk, hogy ne legyen fenn­akadás a betakarításban. Búcsúzunk. A piacon ellesett rövid beszélgetés és a Takács elvtárssal folytatott eszmecse­rénk arra enged következtetni, hogy a mezőtúri városi Népi E’lenőrzési Bizottság a dolgozók előlegezett bizalmának megfele­lően végzi munkáját. — Nagy == Megjutalmazták a tisztasági versenyben kitűnt iskolákat Az idei tisztasági hónap kere­tében a Vöröskereszt szolnoki szervezete tisztasági versenyt hirdetett a város általános isko­lái között. A versenyt az Ifjú­sági Vöröskereszt Bizottság irá­nyította, az egyes iskolákban pedig a megbízott pedagógusok és a kis egészségőrök szer­vezték. Nagy igyekezettel és lelkesedéssel vettek részt ebben a versenyben a tanulók, aminek eredményeképpen tisztább lett az iskolák környéke és be’seje, virágok kerültek a tantermekbe, új köntösbe öltöztek a füzetek, könyvek is. Fogalmazványokat és rajzokat készítettek a tanulók a tisztasággal kapcsolatos té­mákról. Egyes iskolákban tisz­tasági brigádok alakultak, akik a környék tisztaságát is meg­nézték és megkérték a felnőtte­ket is — ahol erre szükség vo’t — hogy ügyeljenek a házuk előtti járda tisztaságára. Az egyes iskolákban az osztá­lyok közötti versenyt is meg­szervezték. Minden pajtás fele­lősnek érezte magát osztályáért. Ragyogott is minden! A Vöröskereszt szolnoki veze­tősége az elmúlt napokban ér­tékelte a versenyt, és a legjobb eredményt e’érő Kassai úti, Abonyi üti, Beloiannisz úti és Sipos-téri iskoláknak egy-egy nagyméretű iskolai mentőszek­rényt adott át Pintér Béláné titkár jutalmul, a jó munkáért. A többi iskolák között kisebb egészségügyi és tisztasági célt szolgáló eszközöket osztottak ki. — csontos — Már választottak... Kommunisták a városfejlesztés élén Lám-lám, csakugyan addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik — idézte a közmondást az egyik beszélgető, a mezőtúri piacon. Két hónappal ezelőtt még csak szóbeszédnek tartottam a* egeszet — folytatta — s most vizsgálat után hiszem csak tel­jesen, hogy van egy olyan bi­zottság, amelyik a mi beje'en- téseink alapján is vizsgálatot indít Könnyű kitalálni: a beszélge­tők a Népi Ellenőrzési Bizott­ságról tárgyaltak. Mégpedig a legnagyobb megelégedéssé', mert a közelmúltban befejezet* föld­mű vesszövetkezeti vizsgálat Me­zőtúron alaposan megszilárdí­totta a NEB tekintélyét; Persze korábban sem volt ez­zel baj. A márciusban megala­kul bizottság már az első na­pokban közel került az embe­rekhez. Tagjai és népi ellenőrei népszerű emberek a városban. Róluk csak rágalomból lehet rosszat mondani. S amit a megalakulástól máig végeztek, az mind a dolgozók érdekét szo'gálta. Alig negyedéves munkájukról Takács Sándor elvtársat, a bi­zottság elnökét kérdeztük meg: — Ott kell kezdenem — vá­laszolta kérdésünkre —, hogy viszonylag könnyű dolgunk volt, mert sem a dolgozók, sem a ve­zetők nem fogadtak bennünket idegenkedve. Kezdeti nehézsé­geinken igyekeztek bennünket átsegíteni. S mire az e’ső köte­lező témakör szerint a földmű­vesszövetkezetek vizsgála­tát megindítottuk, lényegében már megerősödtünk. — Mielőtt hozáfogtunk a mun­kához, négytagú munkabizottsá­got választottunk és kijelöltük a vizsgálandó 12 földművesszö­vetkezeti és 6 kiskereskedelmi egységet. Ezt követően három­tagú vizsgáló bizottságokat a'a- kítottunk, amelyekbe szakértő­ket is bevontunk. — S hogyan fogadták az el­lenőröket a vizsgált boltokban? — kérdeztük. — Az összesített tapasztalatok azt mutatják, hogy igyekeztek munkánkban támogatni bennün­ket. Persze, ez azért is volt így, mert lehetőleg olyan na­pokra tettük a vizsgáitokat, amikor a forgalom kisebb volt és a boltok vezetői tudtak se­gíteni nekünk. — Tapasztaltak-e a vizsgálat folyamán nagyobb hiányosságo­kat? — Nem mondhatnám. Sza­bálytalanságot azonban talál­tunk. Ilyen vo’t például a 32-es földművesszövetkezeti ruházati bolt. ahol sok színevesztett árút találtunk. Ennek az volt az oka, hogy sokáig tartották a kirakat­ban és a naptól kifakult. — Gyenge a boltok tűzrendészeti felkészü’tsége. Hiányzanak a szükséges tűzoltó-felszerelések. — Akadtak-e anyagi vissza­élések nyomaira? — A szóbeszédek ellenére nem akadtunk ilyenre. A város ál­lami és szövetkezeti boltjainak vezetői megá’lapításaink szerint e tekintetben nem érdemlik meg azt, amit sokan mondanak rá­juk. Ezzel szemben sok elfekvő árut találtunk. Csak néhányat közülük: a földrnűvesszövetke- zet cipőboltjában 50 ezer forint értékű sport- és játékárú hever a raktárban, minden értékesí­tési kilátás nélkül. — Ezen kívül folytattak-e még más vizsgálatot? — Bejelentés alapján a Szol­nok megyei Talajerő Gazdálko­dási Vállalat tevékenységét vizs­gáltuk meg. Itt a vállalat igaz­gatója ellenőreinket durván, mondhatni elutasítóan fogadta. A bejelentő állításai többnyire igazak voltak. A vállalatnál sú­lyos hiányosságokra bukkan­SZÉP RENDBEN, fegyelmezett sorokban lépnek ki a fiúk az is­kola kapuján. A fiatal tanító­néni, aki előttük halad, sem áll­ja meg szó nélkül: — Fiúk. aztán fegyelmezetten haladjatok... Senki ne feltűnős- ködjön ... Péter állj be a sor­ba ... Ejnye, ejnye, most mond­tam ... — méltatlankodik a ne­velőnő. Nem haragosan, inkább némi megértéssel csóválja meg szőke fürtöktől övezett fejét. Nem lehet ilyenkor hivatalos az ember. A gyermekek pajkosak, életre valók. Év vége következik­Haladnak tovább, a tanítónéni nyugodt szívvel befordul az is­kola kapuján. Alig csapódik be mögötte a vasajtó, a rendezett sorok összekuszálódnak. Érzik, hogy kikerültek az iskola lég­köréből. Vidám élményeket, ado­mákat mesélnek. Életerős kaca­gásuk fölveri a csendes utcát. Közelébb kerülnek hozzám. — Hányadikosok vagytok? —■ kérdezem. — Nyolcadikosok — feleli az aprótermetű Péter, öt vidám fiú gyűl körém és együtt igyekezünk a főút felé. Először feszélyezett a hangulat. — Milyen pályára készültök? — szakítom meg a csendet. — TENGERÉSZ akarok lenni — feleli ismét az élénk termé­szetű Péter. — Én meg gimnáziumba me­gyek — szólal meg alig hallha­tóan egy nyurga, szeplősképű fiú. A többiek felkacagnak. — Színész akar lenni... — magyarázzák egyszerre vagy öten. A szeplős mélyen elpirul. Minden szeplő az arcán lángvö­rösen kezd izzani. Biztosan szé- gyenli a dolgot, mert bizonv nem valami... hm, hm ... szóval nem a szépek szépé. — Legjobb, ha rádióműsze­résznek megy az ember, — sza­kít véget jókedvűen egy szőke- hajú legényke. Amellett még ’járhat gimnáziumba. — Nem muszáj azért gimna­zistának lenni — legyint meg­győződéssel hangjában a mellet­te élló. Elmegy az ember laka­tosnak, vagy más szakmát tanul, amellett is lehet idővel mozdony- vezető. — De elvégzem a középisko­lát — erősködik az előbbi, a ta­nulási idő is kevesebb, mert sokkal könnyebben megértek mindent... — És te? — mutatok az egyik hallgatag fiúcskára. A többiek mondják helyette: — Pincérnek megy Szolnokja. A PINCÉRJELÖLT idegesen simítja hátra kefehaját. Nagyon hallgatag, csendes teremtés. Szó- nélkül hagyja. Nem bánja, hogy ingerkednek vele társai. Talán még a légynek sem árt. Hall­gatva megy tovább mellettük. A fordulónál elbúcsúzom a diák- társaságtól. A hallgatag fiúcska utánam szól: — Nincs véletlenül egy hasz­nált borítékja? — mondja meg­fontoltan. Meglepődve nézek rá. A paj­tásai ismét megelőzik a válasz­adásban. — Mellékesen bélyeggyűjtő — kiabálják tíz lépés távolságból. Aztán elhaladnak. Életerős kaca­gásukat még 50 méterről is hal­lani. Vidámak, gondtalanok, ők már választottak ... — aj — Fémvázas széket szállítunk Angliába Az egyik manchesteri cég megbízottja néhány hónappal ezelőtt hazánkban járt, s fém­vázas székek szállítására kért ajánlatot. A tárgyalások után megállapodás jött létre, amely­nek alapján a Fémbútorgyár ez év végéig 30 000 széket szállít Angliába. A szék váza hajlított cső, ülőkéje és támlája fából ké­szül. Az első ötezret már el­küldték rendeltetési helvére — (MTI). Egy ismerősöm a múltkoriban azt írta Túrkevéről, hogy náluk új szél lebegteti a fák leveleit, új betűket írnak a régi, de új életformában élő emberek a vá­ros történelemkönyvébe. És ez így Igaz. A néhai föld- telen cselédek és napszámosok ma ezer holdak gazdái. Űj szél ez. Űj vihar, ami gyökerében rázta meg már az ötygnes évek elején az egyéni gazdaságok pil­lérjeit De romok mégsem kelet­keztek. A régi kép vászna azonban még néhol mutatja a fakult ecsétvonásokat Aki körülnéz — és a keviek körülnézés emberek —, itt is, ott is talál javítani, szépíteni valót Maradt még a múlt örökségéből. Többek között még ma is több kilométer vil­lanyhálózat hiányzik és ősszel sárban, nyáron porban fürödnek a kikövezetten, járdátlan utcák. De nem is csoda. Horthyék a 25 év alatt összesen ezer méter járdát építettek itt, gondolván, hogy erős a paraszt tüdeje és bakancsa, bírja az a sarat és a port. De az örökség felszámolásáért harcot hirdettek a túrkevei kom­munisták. Munkájuk, szervező tevékenységük nyomán néhány év alatt többet fejlődött a vá­ros, mint a felszabadulást meg­előző 25 évbe».. Oldalak keltenének az ered­mények részletezéséhez. S talán ez nem is fontos, mivel ami meg­van, az már többnyire megszokott dolognak tűnik. Inkább talán ar­ról, mit terveznek az idén. Az elmúlt év végén kidolgoz­ták a 3 éves fejlesztési tervet. Az Elnöki Tanács rendeletének megjelenése után ebből készítet­ték el az ideit, amit a tanács­tagi beszámolókon, tagevűlése- ken a lakosság elé tártak. Talán felesleges ide írni, hogy öröm­mel fogadták. Már miért ne fo­gadták volna, mikor 214 ezer fo­rintból 3.5 kilométer járdát épí­tenek 26 ezerből a bölcsőde nyá­ri étkezőjét készítik el. 40 ezer forintból fejlesztik az óvo­Ülünk a Tiszaföidvár-kunhal- mi iskola hűvös tantermében és beszélgetünk Lengye] Jenő tanítóval. Mi másról beszélhet­nének könyvtárosok, mint a könyvekről, olvasókról, a könyv­tár problémáiról. — Szeretik-e könyvtárukat a tanyasiak? — Városon és falun sok te­hetőség van szórakozásra. Kinn a tanyákon sokáig — különösen a hosszú téli estéken — nem volt semmi szórakozás- Még a szomszédok látogatását, vagy ahogy nálunk nevezik a „ko- mázás’“-t is nagyon sokszor akadályozta a feneketlen sár, a méteres hófúvások, vagy a nagy hideg. Ilyenkor az egyetlen szó­rak zást a könyv nyújthatta volna. A tanyai háznál milyen olvasnivaló van? Kalendárium és a Szabad Föld. Az előbbi egy évre, az utóbbi egy hétre szól. Napilapot nem járat a ta­nyai ember, mivel ilyenkor a postás is ritkán jár. Ezt a prob­lémát oldotta meg a népkönyv­tár létesítése. — Mióta van könyvtár itt a kunhalmi iskolában? — 1953-ban alapított itt fió­kot a Megyei Könyvtár. — A könyvtár léte még nem min­den, a könyveket meg is kellett szerettetni. összejöveteleken, családlátogatások alkalmával felhívtam a figyelmet egy-egy könyvre. Részleteket mondtam el belőle. Egyszóval, felkeltet­tem az érdeklődést. Mikor si­került egy-egy könyvet elolvas­dát, 45 ezer forintot fordítanak a sportpálya öltözőiére. 7 ezer forintból a művelődési otthon kap berendezési tárgyakat A könyvtárnak ötezer forint jut. A felsoroltak mellett persze még egyebek is vannak, de a tervek még így kivonatosan is szépek. Megvalósításuk azonban annál nehezebb. Tudniillik más városokhoz, községekhez viszo­nyítva ..Kevin” bizony alacsony — mindössze 675 ezer forint a községfejlesztési alap bevétele. De pontosan az elmúlt év iga­zolja, hogy jő szervező munká­val a kevésből is lehet többet csinálni. Tavaly a betervezett 60 ezer forint társadalmi munkából 117 ezer forint értékű tett év végére. Hogyan szaporodott meg? Erre a magyarázatot a pártszer­vezetek munkájában kell keres­ni. S a megmaradt 180 ezer fo­rint tartaléknak is ez volt a forrása. Nem tétlenkednek az idén sem. Példa erre a fásítás, vagy a Berettyó-híd építése, ahol a Vörös Csillag ás a Dózsa Népe Termelőszövetkezetek kommu­nistái végezték el társadalmi munkában a feladatok oroszlán- részét. De nem maradt le a Tán­csics sem. Vad József elvtárs tsz-elnök és Szabó Sándor elnök- helyettes vezetése alatt többezer forint értékű munkával segítet­ték a közös ügyet. S közöttük kell megemlíteni Bracsók István elvtársat, a tanács ipari csoport­jának vezetőjét és Simon Sándor iskolaigazgatót is. ök a munka szervezése mellett tevékenyen dolgoztak azon. hogy mielőbb megszűnjön a por. a sár és több legyen a fa a városban és a ha­tárban. Példájuk követésre talált min­denütt. S ez napról napra érez­teti hatását. Év végén így el­mondhatják: megtettük, ami tő­lünk telt. Tovább léptünk előre a megkezdett úton, amelynek vé­gén az új, szocialista Túrkeve bontogatja körvonalait. tatnom, a többit egymás után kérték­— Nem jelentett problémát a nagy távolság a kölcsönzésnél? — A könyv kivitelét, behoza­talát úgy oldottam meg, hogy a dolgozók ne tegy4k meg a több kilométeres utat egy könyv cse­réléséért. A távolság nagy aka­dályt jelentett, mert vagy hete­kig pihent egy kézben a könyv, vagy egyáltalán nem is vittek ki könyvet. Az iskolások viszik és hozzák a könyveket Persze, eh­hez ismernem kell az egyes ol­vasók érdeklődési körét, ki mi­lyen könyvet szeret'olvasni. — Van elegendő könyv? — Majdnem kétszáz kötet könyv közül válogathatnak ol­vasóink. — Olvasnak-e Kunhalmon, szeretik-e a könyvet? — 144 olvasó 965 könyvet ol­vasott el az első negyedévben. A valóságban ennél sokkal na­gyobb az olvasók száma, mert a kivitt könyvet a családból töb­ben is olvasták. Az olvasók és a kölcsönzött kötetek száma évről évre nő. A környék szinte min­den tanyájából van olvasónk. Egyre kevesebb a fehér folt a kultúra térképén megyénkben is. Eljutott már a könyv a leg­eldugottabb helyekre, a távoli tanyavilágba is. És amint a Ti* szaföldvár—kunhalmi könyvtár példája mutatja, élnek is ezzel a tehetőséggel az emberek. Sági Pál líiUityi/tál a tanyán

Next

/
Oldalképek
Tartalom