Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-18 / 143. szám
rp ellesett beszélgetés alapján a mezőtúri NEB-ről juruuß iÖ. 2>c.uLi>v/n jtbOiC.1 rtftt'LAi' tunk. Az összesítő jelentés e’- készítése most folyik, így erről csak annyit: mi nem rossz szándékkal kezdtük meg a vizsgálatot és nem olyan támogatást vártunk, amilyet kaptunk. — Milyen tervei vannak a bizottságnak a jövőre nézve? — kérdeztük; — Jelenleg a mezőgazdasági szervek nyári munkára való felkészülésének vizsgálatát készítjük elő. Néhány gépállomáson, termelőszövetkezetben és állami gazdaságban ez a munka már meg is indult, Népi ellenőreink alaposan megvizsgálják, hogyan készültek fe1 az aratásra, csép- lésre ezek a szervek. S ahol lemaradás van, ott tanáccsal segítünk, hogy ne legyen fennakadás a betakarításban. Búcsúzunk. A piacon ellesett rövid beszélgetés és a Takács elvtárssal folytatott eszmecserénk arra enged következtetni, hogy a mezőtúri városi Népi E’lenőrzési Bizottság a dolgozók előlegezett bizalmának megfelelően végzi munkáját. — Nagy == Megjutalmazták a tisztasági versenyben kitűnt iskolákat Az idei tisztasági hónap keretében a Vöröskereszt szolnoki szervezete tisztasági versenyt hirdetett a város általános iskolái között. A versenyt az Ifjúsági Vöröskereszt Bizottság irányította, az egyes iskolákban pedig a megbízott pedagógusok és a kis egészségőrök szervezték. Nagy igyekezettel és lelkesedéssel vettek részt ebben a versenyben a tanulók, aminek eredményeképpen tisztább lett az iskolák környéke és be’seje, virágok kerültek a tantermekbe, új köntösbe öltöztek a füzetek, könyvek is. Fogalmazványokat és rajzokat készítettek a tanulók a tisztasággal kapcsolatos témákról. Egyes iskolákban tisztasági brigádok alakultak, akik a környék tisztaságát is megnézték és megkérték a felnőtteket is — ahol erre szükség vo’t — hogy ügyeljenek a házuk előtti járda tisztaságára. Az egyes iskolákban az osztályok közötti versenyt is megszervezték. Minden pajtás felelősnek érezte magát osztályáért. Ragyogott is minden! A Vöröskereszt szolnoki vezetősége az elmúlt napokban értékelte a versenyt, és a legjobb eredményt e’érő Kassai úti, Abonyi üti, Beloiannisz úti és Sipos-téri iskoláknak egy-egy nagyméretű iskolai mentőszekrényt adott át Pintér Béláné titkár jutalmul, a jó munkáért. A többi iskolák között kisebb egészségügyi és tisztasági célt szolgáló eszközöket osztottak ki. — csontos — Már választottak... Kommunisták a városfejlesztés élén Lám-lám, csakugyan addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik — idézte a közmondást az egyik beszélgető, a mezőtúri piacon. Két hónappal ezelőtt még csak szóbeszédnek tartottam a* egeszet — folytatta — s most vizsgálat után hiszem csak teljesen, hogy van egy olyan bizottság, amelyik a mi beje'en- téseink alapján is vizsgálatot indít Könnyű kitalálni: a beszélgetők a Népi Ellenőrzési Bizottságról tárgyaltak. Mégpedig a legnagyobb megelégedéssé', mert a közelmúltban befejezet* földmű vesszövetkezeti vizsgálat Mezőtúron alaposan megszilárdította a NEB tekintélyét; Persze korábban sem volt ezzel baj. A márciusban megalakul bizottság már az első napokban közel került az emberekhez. Tagjai és népi ellenőrei népszerű emberek a városban. Róluk csak rágalomból lehet rosszat mondani. S amit a megalakulástól máig végeztek, az mind a dolgozók érdekét szo'gálta. Alig negyedéves munkájukról Takács Sándor elvtársat, a bizottság elnökét kérdeztük meg: — Ott kell kezdenem — válaszolta kérdésünkre —, hogy viszonylag könnyű dolgunk volt, mert sem a dolgozók, sem a vezetők nem fogadtak bennünket idegenkedve. Kezdeti nehézségeinken igyekeztek bennünket átsegíteni. S mire az e’ső kötelező témakör szerint a földművesszövetkezetek vizsgálatát megindítottuk, lényegében már megerősödtünk. — Mielőtt hozáfogtunk a munkához, négytagú munkabizottságot választottunk és kijelöltük a vizsgálandó 12 földművesszövetkezeti és 6 kiskereskedelmi egységet. Ezt követően háromtagú vizsgáló bizottságokat a'a- kítottunk, amelyekbe szakértőket is bevontunk. — S hogyan fogadták az ellenőröket a vizsgált boltokban? — kérdeztük. — Az összesített tapasztalatok azt mutatják, hogy igyekeztek munkánkban támogatni bennünket. Persze, ez azért is volt így, mert lehetőleg olyan napokra tettük a vizsgáitokat, amikor a forgalom kisebb volt és a boltok vezetői tudtak segíteni nekünk. — Tapasztaltak-e a vizsgálat folyamán nagyobb hiányosságokat? — Nem mondhatnám. Szabálytalanságot azonban találtunk. Ilyen vo’t például a 32-es földművesszövetkezeti ruházati bolt. ahol sok színevesztett árút találtunk. Ennek az volt az oka, hogy sokáig tartották a kirakatban és a naptól kifakult. — Gyenge a boltok tűzrendészeti felkészü’tsége. Hiányzanak a szükséges tűzoltó-felszerelések. — Akadtak-e anyagi visszaélések nyomaira? — A szóbeszédek ellenére nem akadtunk ilyenre. A város állami és szövetkezeti boltjainak vezetői megá’lapításaink szerint e tekintetben nem érdemlik meg azt, amit sokan mondanak rájuk. Ezzel szemben sok elfekvő árut találtunk. Csak néhányat közülük: a földrnűvesszövetke- zet cipőboltjában 50 ezer forint értékű sport- és játékárú hever a raktárban, minden értékesítési kilátás nélkül. — Ezen kívül folytattak-e még más vizsgálatot? — Bejelentés alapján a Szolnok megyei Talajerő Gazdálkodási Vállalat tevékenységét vizsgáltuk meg. Itt a vállalat igazgatója ellenőreinket durván, mondhatni elutasítóan fogadta. A bejelentő állításai többnyire igazak voltak. A vállalatnál súlyos hiányosságokra bukkanSZÉP RENDBEN, fegyelmezett sorokban lépnek ki a fiúk az iskola kapuján. A fiatal tanítónéni, aki előttük halad, sem állja meg szó nélkül: — Fiúk. aztán fegyelmezetten haladjatok... Senki ne feltűnős- ködjön ... Péter állj be a sorba ... Ejnye, ejnye, most mondtam ... — méltatlankodik a nevelőnő. Nem haragosan, inkább némi megértéssel csóválja meg szőke fürtöktől övezett fejét. Nem lehet ilyenkor hivatalos az ember. A gyermekek pajkosak, életre valók. Év vége következikHaladnak tovább, a tanítónéni nyugodt szívvel befordul az iskola kapuján. Alig csapódik be mögötte a vasajtó, a rendezett sorok összekuszálódnak. Érzik, hogy kikerültek az iskola légköréből. Vidám élményeket, adomákat mesélnek. Életerős kacagásuk fölveri a csendes utcát. Közelébb kerülnek hozzám. — Hányadikosok vagytok? —■ kérdezem. — Nyolcadikosok — feleli az aprótermetű Péter, öt vidám fiú gyűl körém és együtt igyekezünk a főút felé. Először feszélyezett a hangulat. — Milyen pályára készültök? — szakítom meg a csendet. — TENGERÉSZ akarok lenni — feleli ismét az élénk természetű Péter. — Én meg gimnáziumba megyek — szólal meg alig hallhatóan egy nyurga, szeplősképű fiú. A többiek felkacagnak. — Színész akar lenni... — magyarázzák egyszerre vagy öten. A szeplős mélyen elpirul. Minden szeplő az arcán lángvörösen kezd izzani. Biztosan szé- gyenli a dolgot, mert bizonv nem valami... hm, hm ... szóval nem a szépek szépé. — Legjobb, ha rádióműszerésznek megy az ember, — szakít véget jókedvűen egy szőke- hajú legényke. Amellett még ’járhat gimnáziumba. — Nem muszáj azért gimnazistának lenni — legyint meggyőződéssel hangjában a mellette élló. Elmegy az ember lakatosnak, vagy más szakmát tanul, amellett is lehet idővel mozdony- vezető. — De elvégzem a középiskolát — erősködik az előbbi, a tanulási idő is kevesebb, mert sokkal könnyebben megértek mindent... — És te? — mutatok az egyik hallgatag fiúcskára. A többiek mondják helyette: — Pincérnek megy Szolnokja. A PINCÉRJELÖLT idegesen simítja hátra kefehaját. Nagyon hallgatag, csendes teremtés. Szó- nélkül hagyja. Nem bánja, hogy ingerkednek vele társai. Talán még a légynek sem árt. Hallgatva megy tovább mellettük. A fordulónál elbúcsúzom a diák- társaságtól. A hallgatag fiúcska utánam szól: — Nincs véletlenül egy használt borítékja? — mondja megfontoltan. Meglepődve nézek rá. A pajtásai ismét megelőzik a válaszadásban. — Mellékesen bélyeggyűjtő — kiabálják tíz lépés távolságból. Aztán elhaladnak. Életerős kacagásukat még 50 méterről is hallani. Vidámak, gondtalanok, ők már választottak ... — aj — Fémvázas széket szállítunk Angliába Az egyik manchesteri cég megbízottja néhány hónappal ezelőtt hazánkban járt, s fémvázas székek szállítására kért ajánlatot. A tárgyalások után megállapodás jött létre, amelynek alapján a Fémbútorgyár ez év végéig 30 000 széket szállít Angliába. A szék váza hajlított cső, ülőkéje és támlája fából készül. Az első ötezret már elküldték rendeltetési helvére — (MTI). Egy ismerősöm a múltkoriban azt írta Túrkevéről, hogy náluk új szél lebegteti a fák leveleit, új betűket írnak a régi, de új életformában élő emberek a város történelemkönyvébe. És ez így Igaz. A néhai föld- telen cselédek és napszámosok ma ezer holdak gazdái. Űj szél ez. Űj vihar, ami gyökerében rázta meg már az ötygnes évek elején az egyéni gazdaságok pillérjeit De romok mégsem keletkeztek. A régi kép vászna azonban még néhol mutatja a fakult ecsétvonásokat Aki körülnéz — és a keviek körülnézés emberek —, itt is, ott is talál javítani, szépíteni valót Maradt még a múlt örökségéből. Többek között még ma is több kilométer villanyhálózat hiányzik és ősszel sárban, nyáron porban fürödnek a kikövezetten, járdátlan utcák. De nem is csoda. Horthyék a 25 év alatt összesen ezer méter járdát építettek itt, gondolván, hogy erős a paraszt tüdeje és bakancsa, bírja az a sarat és a port. De az örökség felszámolásáért harcot hirdettek a túrkevei kommunisták. Munkájuk, szervező tevékenységük nyomán néhány év alatt többet fejlődött a város, mint a felszabadulást megelőző 25 évbe».. Oldalak keltenének az eredmények részletezéséhez. S talán ez nem is fontos, mivel ami megvan, az már többnyire megszokott dolognak tűnik. Inkább talán arról, mit terveznek az idén. Az elmúlt év végén kidolgozták a 3 éves fejlesztési tervet. Az Elnöki Tanács rendeletének megjelenése után ebből készítették el az ideit, amit a tanácstagi beszámolókon, tagevűlése- ken a lakosság elé tártak. Talán felesleges ide írni, hogy örömmel fogadták. Már miért ne fogadták volna, mikor 214 ezer forintból 3.5 kilométer járdát építenek 26 ezerből a bölcsőde nyári étkezőjét készítik el. 40 ezer forintból fejlesztik az óvoÜlünk a Tiszaföidvár-kunhal- mi iskola hűvös tantermében és beszélgetünk Lengye] Jenő tanítóval. Mi másról beszélhetnének könyvtárosok, mint a könyvekről, olvasókról, a könyvtár problémáiról. — Szeretik-e könyvtárukat a tanyasiak? — Városon és falun sok tehetőség van szórakozásra. Kinn a tanyákon sokáig — különösen a hosszú téli estéken — nem volt semmi szórakozás- Még a szomszédok látogatását, vagy ahogy nálunk nevezik a „ko- mázás’“-t is nagyon sokszor akadályozta a feneketlen sár, a méteres hófúvások, vagy a nagy hideg. Ilyenkor az egyetlen szórak zást a könyv nyújthatta volna. A tanyai háznál milyen olvasnivaló van? Kalendárium és a Szabad Föld. Az előbbi egy évre, az utóbbi egy hétre szól. Napilapot nem járat a tanyai ember, mivel ilyenkor a postás is ritkán jár. Ezt a problémát oldotta meg a népkönyvtár létesítése. — Mióta van könyvtár itt a kunhalmi iskolában? — 1953-ban alapított itt fiókot a Megyei Könyvtár. — A könyvtár léte még nem minden, a könyveket meg is kellett szerettetni. összejöveteleken, családlátogatások alkalmával felhívtam a figyelmet egy-egy könyvre. Részleteket mondtam el belőle. Egyszóval, felkeltettem az érdeklődést. Mikor sikerült egy-egy könyvet elolvasdát, 45 ezer forintot fordítanak a sportpálya öltözőiére. 7 ezer forintból a művelődési otthon kap berendezési tárgyakat A könyvtárnak ötezer forint jut. A felsoroltak mellett persze még egyebek is vannak, de a tervek még így kivonatosan is szépek. Megvalósításuk azonban annál nehezebb. Tudniillik más városokhoz, községekhez viszonyítva ..Kevin” bizony alacsony — mindössze 675 ezer forint a községfejlesztési alap bevétele. De pontosan az elmúlt év igazolja, hogy jő szervező munkával a kevésből is lehet többet csinálni. Tavaly a betervezett 60 ezer forint társadalmi munkából 117 ezer forint értékű tett év végére. Hogyan szaporodott meg? Erre a magyarázatot a pártszervezetek munkájában kell keresni. S a megmaradt 180 ezer forint tartaléknak is ez volt a forrása. Nem tétlenkednek az idén sem. Példa erre a fásítás, vagy a Berettyó-híd építése, ahol a Vörös Csillag ás a Dózsa Népe Termelőszövetkezetek kommunistái végezték el társadalmi munkában a feladatok oroszlán- részét. De nem maradt le a Táncsics sem. Vad József elvtárs tsz-elnök és Szabó Sándor elnök- helyettes vezetése alatt többezer forint értékű munkával segítették a közös ügyet. S közöttük kell megemlíteni Bracsók István elvtársat, a tanács ipari csoportjának vezetőjét és Simon Sándor iskolaigazgatót is. ök a munka szervezése mellett tevékenyen dolgoztak azon. hogy mielőbb megszűnjön a por. a sár és több legyen a fa a városban és a határban. Példájuk követésre talált mindenütt. S ez napról napra érezteti hatását. Év végén így elmondhatják: megtettük, ami tőlünk telt. Tovább léptünk előre a megkezdett úton, amelynek végén az új, szocialista Túrkeve bontogatja körvonalait. tatnom, a többit egymás után kérték— Nem jelentett problémát a nagy távolság a kölcsönzésnél? — A könyv kivitelét, behozatalát úgy oldottam meg, hogy a dolgozók ne tegy4k meg a több kilométeres utat egy könyv cseréléséért. A távolság nagy akadályt jelentett, mert vagy hetekig pihent egy kézben a könyv, vagy egyáltalán nem is vittek ki könyvet. Az iskolások viszik és hozzák a könyveket Persze, ehhez ismernem kell az egyes olvasók érdeklődési körét, ki milyen könyvet szeret'olvasni. — Van elegendő könyv? — Majdnem kétszáz kötet könyv közül válogathatnak olvasóink. — Olvasnak-e Kunhalmon, szeretik-e a könyvet? — 144 olvasó 965 könyvet olvasott el az első negyedévben. A valóságban ennél sokkal nagyobb az olvasók száma, mert a kivitt könyvet a családból többen is olvasták. Az olvasók és a kölcsönzött kötetek száma évről évre nő. A környék szinte minden tanyájából van olvasónk. Egyre kevesebb a fehér folt a kultúra térképén megyénkben is. Eljutott már a könyv a legeldugottabb helyekre, a távoli tanyavilágba is. És amint a Ti* szaföldvár—kunhalmi könyvtár példája mutatja, élnek is ezzel a tehetőséggel az emberek. Sági Pál líiUityi/tál a tanyán