Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-28 / 152. szám

1958. június 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az ünnepi könyvhét íróvendégei Győry Dezaő jön Szolnokra AZ IMMÁR hagyományossá váló könyvhétre Szolnok me­gyébe is jönnek le írók, hogy találkozzanak olvasóikkal, sze­mélyesen megismerhessük ked­velt olvasmányaink íróit. Szolnokra és Jászberénybe Győry Dezső, Karcagra és Tisza­füredre Pálfalvy Nándor utazik. Az előbbi a könyvhét megnyi­tójára, míg az utóbbi a befeje­zésére jön. Az ünnepi könyvhét megnyi­tója Szolnokon, ma este 8 óra­kor lesz a TXT Kossuth tér 4. I. emeleti helyiségében. Győry Dezsőt, akit az 1958. évi „József Attila“-díjasok sorá­ban találunk, elsősorban mint regényírót tartja nyilván a köz­vélemény, s csak nemrégiben megjelent verseskötete után kezdik megismerni, mint költőt, mert folyóiratokban nálunk ed­dig nem jelentek meg versei. Az irodalomkritikánkat mulasz­tás terheli azért, hogy Győry Dezső életműve nem kapta meg azt az elismerést és értékelést, amit megérdemelt volna. 1900-ban született Rimaszom­batban, szegény, sokgyermekes tanár fiaként. Iskoláit elég ne­héz körülmények között végez­te. Festőnek, majd tanárnak ké­szült. Első versed 1917-ben je­lentek meg. Sok mindent meg­próbált életében, volit titkár, kétkezi mezőgazdasági munkás, ú'ságíró, nevelő. 1938-ig a Cseh­szlovákiai Magyar Demokrata írókor Elnöke volt. 1938 után menekülnie kellett Prágából. — Magyarországra 1940 végén tér­hetett haza. A háború vége, a fe’szabadulás egy kárpátukraj* nisi "kisvárosban érte. 1949-ben költözött Budapestre, azóta új- ságíróskodik. 1950-ben jelent meg „A vesze­delmes ember” című regénye, melyben egy kiváló magyar pe­dagógusnak, a szocialista Cza- bán Samunak emelt emléket. 1955-BEN adták ki a „Vihar- vi ág’’-ot, második nagy prózai művét. A szabadságharc korá­ban játszódik a regény. A meg­írás alapja a szerző nagyapjá­nak 1848—1849-ben írt eredeti naplója. Kalia Mihály, a „gö- mörországi” pallér 21 éves fia önként jelentkezik Kossuth ka­tonájának, amikor Jellasics or­vul betör az országba. Perczel seregében harcol, a legendás Bem apó hadnagya lesz. A sza­badságharc bukása után öntu­datos forradalmárként bujdosni kényszerül, bujdosó honvéd baj- társad élére áll, és szervezd az osztrák megszállók elleni gueril- laharcot, A mindvégig izgalmas, lebi­lincselő 700 oldalas regény ka­landosan pergő cselekményével az olvasók széles táborával sze­rettette meg a szabadságharc korénak kiesd és nagy embereit. A regény fél év alatt 3 kiadást ért meg. 1957-ben jelent meg a „Vére- halló szerelem° című könyve, melyben 5 kisregényt talál az olvasó. A magyar történelem legmegrázóbb és egyben legfel- emelőbb korszaka, a törökkel való súlyos küzdelem nehéz évei elevenednek meg előttünk. Az első írás „A hadak villáma“ Hunyadi János korába visz, a A szolnoki napközi otthonok­ban a nyári szünidő alatt sem szünetelnek a foglalkozások. A vezetők a nyári időre az olva­sómozgalom fejlesztését tűzték ki célul, ezenkívül sok szórakoz­tató foglalkozást állítottak be. A tanulóifjúság foglalkoztatásá­hoz a József Attila kultúrotthon vezetőisége is hozzájárult. Sok újféle gyermekjátékot szereztek be és a nyár folyamán ezeket rendelkezésükre bocsájtják a napközi otthonos gyermekeknek. A művelődési otthonban ezen­kívül sakk ég ping-ponga&ztal is várja a gyerekeket. Tervbe vették mese delelő U ők 1 és délutánok tartását, valamint nándorfejérvári győző viharos küzdelmeit, tragikusvégű életét írja meg; „A holló nemzette sas“ pedig Mátyás király életé­nek ragyogó mozaikja; a „Két végzetes korona” a mohácsi vész éveit idézi fel igen plasztiku­san; „A vérvörös Vág” a költő és a hadvezér Zrínyi korába visz; „A ruhaszárító csillag” a törökkori Felvidéket, a végvári vitézék harcait mutatja be. UGYANCSAK 57 telén jelent meg három évtized költőd ter­méséből összeválogatott vers- gyűjteménye „Zengő Dunatáj" címen. A magyarság létkérdé­sed, a dunatáji népek közös sorsa, a fasiszta önkénnyel szembeni harcos humánum Győry lírájának alapmotívumai. Győry Dezső, a költő és re­gényíró egyaránt megérdemel­né, hogy irodalomkritikánk töb­bet foglalkozzék vele. • A szolnoki ünnepélyes meg­nyitón könyvtombola is tesz, melyre 3 forintért lehet jegyet kapná a könyvtárban és a köny­vesboltokban. Sági PÓZ. filmvetítéseket. A kultúrotthon vezetősége a napköziotthonos gyermekeken kívül szívesen lát más tanulókat is vendégül a rendezvényeken. A Városi Tanács művelődési felügyelősége a kultúrotthonok rendszeres igénybevétele érde­kében a napköziket a következő napokra osztotta be foglalkozás­ra. Hétfőn a Beloiannisz úti, kedden a Költői úti, szerdán az Achim úti, csütörtökön a Sípos, téri, pénteken a Thököly úti, szombaton pedig az újvárosi ta­nulók vehetnek részt a június 39-ával kezdődő foglalkozáso­kon. Még egy tanv,lság: Az eddigi, háborús filmek szerint csak nagyszerű hősök és árulók van-. n.ak a háborúban. Az élet ezer arcát igazabban ábrázolja ez a film. A háborúban nemcsak hő­sök, hanem a fiukat nem szí­vesen elengedő édesapák, lógó- sok, spekulánsok, vidám és néha gyáva emberek is vannak. Se­besültek, akiket a telt kórház nem tud befogadni, haszonlesők, akik a hátországban minél köny- nyebbenaloamakélni. így igaz a háború képe, így él bennünk az emléke és így támasztja fel a film a megrendítő érzést: soha, soha többé. ronika a pályaudvaron Sztye&ántől, vőlegénye ba­rátjától tudja meg véglegesen és biztosan Borisz halálhírét. A vi­rágot, amit neki hozott, viszi- viszi sírva, azután rádöbben: béke van. Béke, és ha neki fáj is, ha lei van fosztva érzelmi­leg, ha elvesztett mindenkit, akit szeretett is, de az emberek élnek és örülnek a békének, szeressük őket, próbáljunk meg örülni mi is. Ez tükröződik áhí- tatos arcán, miközben ontja,, ontja a virágot azoknak, akik győztek, azoknak, akik haza­jöttek. Ontja a virágot és vele együtt vérző, de újra élni kezdő megviselt kis szivét. Köszönöm ezt az emberségé­ben és művészetében tökéletes filmet a szovjet embernek, aki­nek nemcsak harca, hanem mű­vészete is csodálatos himnusz a békéért és a boldogságért. HERNÁDI lig félórája, hogy a H'isza- moziban kigyulladt a vil­lany. Néma csend. Az emberek nem néznek egymásra és ami­kor mégis felemelték a fejüket, szemük különösen gyanúsan fé­nyes volt. Az enyém is, nem ta­gadom. Még itt zsong bennem Borisz halála, Veronika beszélő tekintete, a légitámadás viharzó szörnyűsége és az egész nagy­szerű film, amelyet legtalálób­ban égy művészi érzékkel kom­ponált szimfóniához lehetne ha­sonlítani. Az újságírás áltálában szé­niéig télén műfaj. Az újságíró személybe burkolózik. Bocsáss meg nekem kedves Olvasó, de ezzel a filmmel kapcsolatban ki kell lépnem a személytelenség­ből. A filmet ugyanis nem mint kritikus, hanem mint a háború szörnyűségeit magam is átélt, a háborúban magam is súlyos veszteséget szenvedett ember néztem végig. Talán helyesebb lesz, ha nem szabályos kritikát, hanem az érzéseket, a filmbeli történések bennem vert vissz­hangját próbálom a szavak tö­kéletlen nyelvén visszaadni. Veronika (Tatjana Szamoj- lova) az érzelmek valószínűtle- nül széles skáláján halad végig. — Mint fiatal lány, mindnyá­junk kedves ismerőse. — Régi diákszerelmek elfelejtett édes íze idéződik fel bájos mozdula­taiban, táncos lépteinek bűvölő ritmusában, tündöklő mosolyá­ban és tiszta álmaiban. Aztán a nagyszerű fortisszimó, a légiriadó poklában vad szen­vedéllyel zongorázó Márk, és az SOSE M FELEJIEfI EL a vad, esztelen kétségbeesés, üti, veri a fiút és sikoltja: Nem. nem, nem'... önmagát is veri ezzel, szinte eszelős dühvei, hogy aztán Márk karjába roskadjon. ém tudom leírni, milyen sokoldalú, sokféle volt ez a fiatal nő, csak mégvalamii: A szeme külön élt. A tekintete mindent ki tudott fejezni, örö­met, fájdalmat, szégyent, bnmar- cangolást, vágyakozást, gyászt és kegyetlen dühöt. Minden szereplő jól játszott, de az együttesből csak őt, a film Veronikáját tudom kiemelni. A főszereplővel egyenértékű művész a fiatal operatőr. Visz- szaállította jogaiba a kép be­szédjét, a fényekkel, mozgások­kal történő komponálást. Csak egyet emelek ki: Borisz halá­lát. Borisz a harctéren hal meg, magas nyárfák között. A négy nyárfa forogni kezd és a forgá­sából kialakul a vágykép: Ve­ronika hófehér menyasszonyi ruhában, Borisz frakkban, jön­nek le a lépcsőn, ragyogó arcok köröskörül. Veronika leveti fátylát, a fátyol lobog és újra a négy nyárfa tetejét látjuk. Forog, forog, egyszerre megsza­kad. Borisz elvágódik a földön. Senki sem mond nagy szavakat a háborúról, mégis az ember puszta kézzel tudna nekimenni azoknak, akik okozták. Nyári program a napközikben Törökszenfmildós határában is „kaszára érett” a gabona. Az Alkotmány és a Rákóczi Tsz« ben megkezdték az őszi árpa aratását. Napokon belül a többi termelőszövetkeret, s az egyéniek földjén is megkezdődik a be« takarítás. Mindenfelé meg lehet találni az érett gabonát arató szorgos embereket, gépeket. A Hazafias Népfront városi bizottsága június 29-én, vasár« nap nagyszabású arató felvonul ást rendez. Felújítják a régi ha« gyományokat és este aratóbál zárja le a napi programot. Mire készül a magyar filmgyártás A HUNNIA FILMSTÚDIÓ­BAN elkészült Várkonyi Zoltán új filmjének, a Sóbálványnak a forgatókönyve. Fábri Zoltán gyors ütemben forgatja Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényének filmvál­tozatát. A műtermi felvételek már elkészültek, ezután egy hé­ten keresztül a Vizy lakás kör­nyékén lejátszódó jeleneteket veszik fel a Krisztina körúton és más fővárosi utcákon. Ugyancsak külső jeleneteket forgatott Révész György stábja a Pesten történt című filmhez a Kálvin téren. Bán Frigyes megkezdte a Szent Péter esernyője című Mik- száth-regény filmváltozatának felvételeit. A forgatócsoport most Pozsonyban a püspöki fo­gadást veszi filmre, majd Besz­tercebányán utcai jeleneteket fényképeznek. Két új magyar film forgatását készítik elő a filmstúdióban. Ke­leti Márton és Hegyi Barnabás próbafelvételeket készítettek a Szász Péter forgatókönyvéből készülő Don Juan utolso kaland­ja című filmvígjátékhoz. Má- riássy Félix rendezi Szeberényi Lehel Szalmácska című regé­nyének filmváltozatát. A PANNÓNIA FILMSTÚDIÓ­BAN öt, a közeljövőben bemuta­tásra kerülő film feliratozását kezdték meg: a Szerelem és fe­csegés című olasz filmvígjálék főszerepét Vittorio de Sica játssza, a DEFA új bűnügyi tár­gyú filmjének a címe A tett szín­helye Berlin, svéd film a Gye­rekkori szerelem, amelyet az Egy • nyáron át táncolt ismert rende­zője, Arne Mattsson készített, Jean Marais a főszereplője Hugo Victor A királyasszony lovagja (Ruy Blas) című drámája film­változatának, a lengyelek új bűnügyi vígjátékénak címe Anettől úr kalapja. Befejezés előtt áll a Fekete arany című új román film szinkronizálása Lu« kács Margit, Buss Gyula, Bárdy György és Ambrus András tol­mácsolásában: Ugyancsak szin­kronizálják Priestley Váratlan vendég című, nálunk is sikert aratott színművének filmválto­zatát. — Megtalálták az elveszett bolygót A sannenbergi obszervatórium fényképészeti égboltfigyelő szol­gálatának 1957. július 3-i és 5-i lemezén dr. Schubart, egy 11-es nagyságrendű objektumot ta­lált, amely az álló csillagok előtt rendkívül gyorsan mozgott és naponta 1.25 fokot tett meg. Azt a feltevést, hogy az úgyne­vezett Albert — Aimda-csoport egyik kis bolygójára bukkant, két további felvétel megerősí­tette. Ezek a bolygócskák pará­nyi testek, amelyek napközel- ségük idején a Föld pályájához nagyon közel kerülnek, naptá­volságukkor azonban messze a Mars pályáján túlhaladnak. —i Megfigyelésük csupán a napkö­zelség idején tehetséges, amikor a Földtől a legkisebb távolságra vannak. Schubart, a július 18- án, augusztus 1-én és 8-óm vég­zett megfigyelései alapján meg­határozta a bolygócska pályá­ját. Ez bizonyossá tette, hogy ismét a kis, 1929 SH-jelzésű bolygót találták meg, amelyet 1934-ben E. Hertzsprung fede­zett fel négy, 1929-ben Johan­nesburgban felvett lemezen. A bolygót azóta nem látták vi­szont, úgy hogy elveszettnek te­kintették. Keringésének ideje mintegy 24 év. Három könw anyaga van benne... Fodor Józset: Idők útján Aki e könyvet kézbe fogja, két dolgon lepődik meg bizonyára. Az egyik: az új verseket tartal­mazó kötet terjedelme. Uj verse­ket tartalmazó könyvek ugyanis nem ilyen terjedelmesek. Azon­ban e könyvben legalább három könyv anyaga van benne: az 1949 ősízétől, amikor a költő utolsó, új verseket tartalmazó könyve megjelent 1958-ig eltelt, s talán nem is egészen termé­ketlen esztendők termése. A másik dolog, amin az ol­vasó bizonyára meglepődik az, hogy e könyvben foglalt vertek­nek több mint a fele teljesen is­meretlen, sehol még nyomtatás­ban meg nem jelent. A költő kö­rülményei az elmúlt esztendők alatt úgy alakultak, hogy írásai hosszú ideig nem láttak nyilvá­nosságot. Ennek a ténynek az ol­vasó viszont csak örülhet, mert az „új versek” cégére alatt való­ban új verseket kap a kezébe, körülbelül nyolc esztendő válto­zatos vallomásait: és gyakran ne­héz esztendőkét, bizony. De volt, ahogy volt: a versek itt vannak és tanúskodnak a költő alkotókészségéről, amely az elmúlt esztendők alatt sem csappant. Sőt, amennyire elfor­dult a napi élettől, itt-ott, annál inkább a költészetben találta meg azt, ami az életből netalán hiányzott abban a költészet­ben, amely azonban mindig az „idők útján” haladt; mert tör­tént légyen. bármi is, a költő nem hanyagolta el azt a tradi­cionális kötelességet, hogy ön­maga érzésein kívül — a kort is kifejezze; ami nélkül, véle­ménye szerint, teljes értékű köl­tészet nincsen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom