Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-04 / 131. szám

1958. Június 4. Mindenki tehet valamit a takarékosságért ezt tartják a Szolnok megyei kiszisták \ Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány taka­rékossági felhívása után el­sők között kezdett tevékeny­kedni a Kommunista Ifjúsági Szövetség. A KISZ Központi Bizottsága ülésein vitatta meg, mit tehet vezetésükkel a magyar fiatalság kormá­nyunk felhivásának valóra- váltásáért. A Központi Bi­zottság részletes határozatot fogadott el a KISZ szerve­zetek számára. A KISZ a kezdeti időben tehát gyorsan feltalálta magát. De a hozott határozat végrehajtása már sok helyen vontatottan ha­lad. Megyénk legtöbb járásá­ban még most tartanak a szervezési munkánál, s van olyan járás is, ahol még semmi sem történt a takarékossági határozat valóraváltásáért. Lenne pedig bőségesen mit tenni. Sok fiatal dolgozik például a Járműjavítóban, ahol évek óta kialakult szo­kás, hogy munkaidő végezté­vel megrakják az e'emózsiás- táskát gyujtósnak valóval. Nem nagy dolog; naponta mégis a társadalmi tulajdon rövidül meg. A jászberényi Fémnyomó- és Lemezáru- gyárban sokoldalú tevékeny­ségéről jólismert KISZ szer­vezet működik. Ugyanebben Pályázati felhívás Az MSZMP Szolnok megyei Végrehajtóbizottsága és a Megyei Tanács Végrehajtóbizottsága — a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulója alkalmával pályázatot hirdet a megyé­ben fellelhető KMP-vel kapcsolatos személyes visz- szaemlékezésre, tárgyi emlékek és képek gyűjtésére. A pályázaton mindenki résztvehet — párttagok és pártonkivüllek —, akik a Kommunisták Magyar- országi Pártjának tevékenységéről, az agrár szocia­lista mozgalmakról érdemleges adatokat, anyagokat vagy fényképeket tudnak közölni. JAVASOLT TÉMAKÖRÖK: 1. Személyes visszaemlékezés a szovjet és magyar vöröshadseregben végzett tevékenységről, a KMP helyi szerveinek megalakulásáról és munkájáról To­vábbá az agrárszocialista mozgalmakkal, a Tanácsköz- köztársaság és a Horthy ellenforradalom ideje alatt végzett tevékenységgel kapcsolatos visszaemlékezés. A személyes élmények leírásában a Kommunis­ták Magyarországi Pártjának tevékenysége, a töme­gekkel való kapcsolata és hatása kell, hogy kidombo­rodjék. 2. Tárgyi emlékek: hiteles dokumentációk, a párt fellelhető Iratai, tagkönyvek, röplapok, plakátok, fény­képek, stb. Lehet pályázni a kivégzett kommunista mártírok sírjairól, a KMP szervezetek helyiségeiről készített fényképekkel, a bírói eljárás alá vont kom­munisták perirataival. A beérkezett pályázatok közül a legjobbakat a bí­ráló bizottság jutalmazni fogja. Az anyagok, adatok terjedelme nem kötött. A PÁLYÁZAT HATÁRIDEJE 1958. SZEPTEM­BER 15. Az összegyűjtött anyagokat a fenti határidőig az MSZMP megyei Végrehajtóbizottsága agitációs pro­paganda osztályára kell beküldeni. A pályázattal kap­csolatos minden kérdésben — felvilágosításért — ugyancsak ide lehet fordulni. Szolnok, 1958. június 1. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁS PÁRT és A MEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÖBIZOTTSAGA az üzemben sok a pazarlás, fegyelmezetlenség. Noha nem hárítható mindezért a fele­lősség a KISZ szervezetre, nekik is részt kell vállainiok a gyár jó hírnevének vissza­szerzésében. Megyénk KISZ szerveze­teit azért mégis az jellem­zi: cselekszenek a takaré­kossági határozat szelle­mében. A Tisza Cipőgyár komplex ifjúsági brigádja és KISZ alapszervezetei feldolgozták a szemét bedobott vulkanizált gumit (sarukat készítettek belőle). Megtakarításuk eddig 197 ezer 430 forint. Elfogad­ták a cipőgyári fiatalok ifjú KISZ műszaki tanácsának műszaki szakemberekből álló újítási javaslatát, a benzin- visszanyerési tervet. A meg­maradó érték: 700 ezer forint évente. A Nyugat-Németor- szágbód importá't Hermitex helyett hazai ragasztófélesé­get állítottak elő, ami három hónap alatt 492 ezer forinttal kevesebb kiadást jelentett államunknak. — Az ifjúsági szabászbrigádok 550 ezer fo­rintos kísérleti szerződést kö­töttek. A Tisza Cipőgyár kiszistái ezévben ilyen ütem­ben előreláthatóan több mint kétmillió forintot takarítanak meg. (Felajánlásuk 2 és fél­millió forint). Mindezt a Tisza Cipőgyár nagyüzemi adottságai lehető­vé teszik. Máshol kisebb összegű, nagyobb fáradtsággal járó takarékossági akciókat szerveztek a KISZ szer­vezetek. Jászapátiban 24 ezer forintot irányzott elő a községi tanács park létesítésére. A területi KISZ szervezet társadalmi munkában végezte el a par­kosítást. A tanács 5000 forint jutalmat adott a KISZ-nek, s így 19.000 forintot más cél­ra fordíthat. A mezőtúri Vil­lamosipari Ktsz fiataljai ba- kelit-selejtből alátéteket gyár­tanak. Megtakarításuk eddig háromezer forint; Ifjúkommunista termelő­szövetkezeti takarékossági bizottság is alakult a vá­rosban. Ez a bizottság hívta fel a fi­gyelmet ara, hogy szénaka­szálás idején egyes tsz-ekben boglyákhoz csapják a ’óva- kát, s félpuffanácág etetik, míg a télen kevesebb széna is jó lenne. Az egyik rizs­telepen a munkavezető itta­san jelölte ki a munkát Másnap kiderült, be kell te­metni a csatornát. Mintegy 500 forint a kár. A KISZ servezet addig járt utána, míg a részeges munkavezető fizetéséből vonták le az ösz- szeget. Nem vitás, nehezen meg­fogható kérdés a takaré­kosság falvainkban. Ahol dolgozni akarnak, mégis van eredmény. Mezóhéki Állami Gazda­ságban munkaidő után léte­sítettek parkot a kiszisták, s gondozzák is egész évein át. A Tiszasülyi Állami Gazda­ságban az épületek meszelé­sét végzeték el a fiatalok. A jászszentandrási Haladás Tsz KISZ szervezete hulladék­gyűjtést szervezett. A jász­apáti járásban munkaegység­könyvet váltanak a tsz és a terü’eti KISZ szervezetek termelőszövetkezetekben. Tó­szegen társadalmi munkában épített helyiséget a KISZ szervezet, ahol csak az épí­tésvezetőnek kellett fizetni. Rákóczifalván a pártház szín­padát készítették el. A szol­noki járási KISZ bizottság járási tanács pénzügyi és me­zőgazdasági osztályával kö­zösen felmérte: melyik köz­ségben mennyi a községfej lesztési összeg, hogyan le­hetne azt növelni a kiszisták társadalmi munkájával. Vehetnénk még több hely­ről példákat. A fiatalok takarékossági mozgalma azonban még­sem elég sokoldalú a me gyében. Az elkövetkező időben vár a határozat fel­dolgozásra. a lehetőségek keresése KISZ szerveze­teinkre. A mozgalom élővé, e’evenné tételéhez mindenesetre hoz zájárutna, ha a KISZ Köz­ponti Bizottsága elkészítené az ígért takarékossági jelvénye­ket, melyeket máris sok fia­tal viselhetne büszkén. Főképpen ifjúságunk él­vezi majd épülő rendünk le­hetőségeit. Minden ifjúnak, KISZ-tagnak és KISZ-en kí­vülinek meg kell tennie min­dent, hogy takarékosságával is hozzájáruljon saját jövője alakításához. borzák —« SA5 TOSZABÁD SAG ? ? ? UGYANAZON A NAPON, hogy hivatalosan nyil­vánosságra került De Gaulle miniszterelnök be­iktatása, a francia sajtó legharcosabb lapja: az Humanité,, megcsonkítva jelent meg. A „Fasizmus elleni ellenállás bizottsága” felhívásából a cenzúra nem hagyott meg töb­bet, mint a címet és az aláirást... A sajtószabadság haladó elvének arculcsapása bizonyára sok hazafi arcát borította pírba. Elsősorban azokét, akik a német-fasiszta megszállás sötét éveiben síneket szakítva, barlangokba bújva, röplapot terjesztve és a betolakodottakra kézigránátot hajítva küz­döttek a francia szabadságért. A sajtószabadságért is, me­lyet megcsúfolni első dolga volt a De Gaulle-diktatúrát készséggel kiszolgáló cenzúrának. Az Humanité vasárnapi számának első oldala csak­nem teljesen fehér maradt... Több-kevesebb fehér fó>* vádolt némán egyes polgári lapok hasábjain is. SAJTÓSZABADSÁG !..: KI becsülhetné fel hasábban, órában mérve a rosszindulatnak, rágalomnak, szándékos ferdítésnek és mellébeszélésnek azt az áradatát, méllyel annakidején a „szabad” nyugati sajtó és rádió „köszön­tötte” népi demokráciánk kultúrforradalmát ? ... Szívhez szóló kommentárok jelentek meg ilyen címekkel: „Magyar- országon megölték a sajtószabadságot!” Aki olvassa lap­jainkat: tudja, hogy ez az állítás még a burzsoa hazugság- áradatnak is egyik legszennyesebbje. Aki nyitott szemmel, igaz szívvel tekint szocialista sajtónk termékeire, tisztában van azzal, hogy az a népért dolgozik, a r-n fiai írják, a nép fiai olvassák. MÁSFÉL ÉVE MÚLT, hogy a budapesti utcákon ki- rakat-bezúzó, fosztogató szájtépők követeltek sajtószabad­ságot, s azt — a maguk módján — meg is valósították. Kispolgári sovinizmustól a nagyburzsoó tőkés követelése­ken keresztül véresen lázító jobboldali lapokig láttak új­ságok napvilágot — ugyanakkor a csőcselék égette a neki nem tetsző lapokat és máglyára került József Attila, Tol­sztoj és Lermontov.., De Gaulle nem titkolja, hogy hatalmi törekvéseiben jórészt Massu páráira támaszkodik, azokra, akik Algéria szabadságharcosainak mészárlásában „edződtek”; a parla­menti szavazás pedig bebizonyította, hogy a diktátor-önjelölt mögött a kislétszámú, de — ma még — hatalmas nagy­tőkés-csoport áll. Tudják ezt a francia dolgozók is, akik nélkül nem terem a föld, megáll a vasút, elnémul a rádió, süketté válik a telefon, megbénulnak a bányák és gyárak, zárva maradnak az üzletek... A köztársaság népe nem feledte még el, amit a Hitler-fasizmus alatt tanult, mikor a Harmadik Birodalom horogkeresztes hoüószámyai, a náci zászlók csapdosták a szabadság könnyű szellőjéhez szokott francia eget. A nép nem felejt; hamar felidézi értékes ta­pasztalatait akkor is, ha belső ellenség ellen kell megvé­denie a köztársaságot, — borvíró — Jól szerepeltek a lep'jk megyei színjátszók a magyar-szovjet barátsági hét találkozóján ÜÁZIAI egy kiállításról O ícséretreméltó kezdemé­nyezés volt a tiszántúli képzőművészek kiállításá­nak megrendezése. Elisme­rést érdemelnek a létreho­zásán fáradozók, s azok a művészek, akik szívüket- lelküket, művészi képessé­gük javát adva akotásaik- kal gyönyöröd tettek a lá­togatókat. — Az sem baj, hogy tősgyökeres alföldi, vagy legalább is itt élő, vagy innen származó pik­tor létükre nem mellőzték a „dunántúli jellegű ké­peket’1. Annak a látogató­nak ugyanis, aki gyönyör­ködni tud a festészet re­mekeiben, nem csupán „helyi konkrétum” kell, Mégkevésbé a művésznek, hiszen neki törekednie kell a világ, az emberi küzde­niakarás, az alkotás, az ál­landóan változó, ezernyi szépséget rejtő élet minél tökéletesebb ismeretére, hogy minél sokoldalúbbá válva, a művészet fenkölt eszközeivel hatni tudjon az emberekre. Éppen ezért nem lehet bűnéül felróni egyetlen festőnek sem, ha valami­lyen művészi élmény ha­tására a Dunakanyar, — vagy — óh, horribile dic- tu, — valamelyik idegen ország tájai, emberei kel­nek életre alkotásaiban. Elsősorban mégis az érde­kelt bennünket a kiállítá­son, hogy a közöttünk élő művészek hogyan látják a tiszántúli világot, s mit látnak belőle? Valahogy — enyhe túlzással, s talán a kelleténél nagyobb kö­vetelménnyel — úgy te­kintettünk erre a kiállítás­ra, mint egy varázsablak­ra, ahonnan az élet ezer­nyi szép oldala tárul elénk. Nyújtott is sok ma­radandó élményt a kiállí­tás. Aki egy kicsit is híve a szépnek, nem felejti el egykönnyen a képek közül Chioviní Ferenc „Szánkó” című remekét, vagy Botos Sándor „Piac1’ című mű­vészi alkotását. Az élet alapos ismeretére, finom művészi ízlésre vall né­hány szobor is. Az oroshá­zi Rajki József „Várako­zó“' című, idősebb, köpcös parasztembert ábrázoló szobra köré az ember szin­te odaképzeli a könyökvé­dős, tintaszagú, aktahe­gyektől búsított, a halan­dót minduntalan várako­zásra ítélő hivatali vilá­got. Simon Ferenc „Miská”- ja előtt meg szinte kedvet kap az ember, hogy ba­rackot nyomjon a kama- szosan mosolygó, kopaszra nyírt fiú kobakjára. Gégészében véve azon- ban nehezen magya­rázható hiányérzettel tá­vozik az ember a kiállítás­ról. Elsősorban talán a művészek témaválasztásá­nak szegénysége, bizonyos fokú egyoldalúsága okoz­za ezt. Sok tájkép, portré, néhány csendélet mellett nagyon kevés az olyan al­kotás, mely az ember küz­delmes, de felemelő, első pillanatra szürkének, ér­dektelennek tűnő, mégis világot változtató harcá­val, alkotó munkájával foglalkozik. Szeretném, ha nem ér­tenének félre. Nem a táj­képek, az aktok, a csend­életek ellen vagyok. Ma­gam is szívesen gyönyör­ködöm bennük. Azt sem szeretném, ha ezekből csak mutatóba láthatna egyet-egyet az ember. — Nem is a „szempontké­pek’“ hiánya miatt furdal a lelkiismeret. Nem kívá­nom, s más sem — igen eltúlzott példával kifejez­ve, — hogy a piktura ne­ves mesterei vörösnek lás­sák és annak fessék a sö­tétlő égbolt sziporkázó csillagait. Csupán azt sze­nem, ha meglátnák a vi­lágban mindazt, ami tény­leg megvan, ami egyre in­kább jellemző a Tiszántúl életére, s legalább tolmá­csolnák azt. — Valahogy „Nagyapám szép világa” címet lehetne adni nagyon sok képnek, de elenyé­szően kevésnek „A ma vi­lágát”. 7T kiállításon önkénte- lenül is eszembe ju­tott a nemzetközi fotómű­vészeti kiállításon arany­érmet nyert portugál fény­kép, a „Fúria“’ — egy szá­guldó, szinte csak a kör­vonalaiban látható moz­a 47 éves Hargittai Jenő bá­csit, aki 16 éve lelkes szín­játszó. A szolgát alakította. A Bánk-Bánban ragyogóan ala­kítaná a Tiborcot is. Hiába! Ezek a mezőtúriak olyanok már mint a hivatásosak. Sa­ját kelléktárral, maszkirozó- val rendelkeznek. Díszletük igényes és kifejező. A tagok játéka nem darabos, csiszolt» s mozdulataik könnyedek maguk is sokat mondók. Az est programjának válto­zatosságát jelentette a har­madik szám: Uljanyinszkij- Állomás a viharban című 1918-ban játszódó színműve, melyet a túrkeveiel» mutattak be. Igyekeztek megtalálni a helyes hangot és ez valóban sikerült is nekik. Ez látszott elsősorban a vöröskatona já* tékából. Túrkeve, mely szín* tén régi színjátszó város, —* nem vallott szégyent Szol­nokon. Sőt! Amint a másil* két csoportnál is örvendete! a témaválasztás és a tartalmi mondanivaló, úgy ez rájuk ij vonatkozik. A gazdag bemutatkozó után az MSZBT nevében Győri elvtárs a Megyei Tanács VB. nevében Kuruc elvtárs kö­szönték meg a csoportok ki­magasló eredményeit és ju­talmakat nyújtottak át szá­mukra. Munkájukat értékelve el­mondották, őrülnek, hogy megtalálták a helyes és az egyedül követhető utat. Más­részt ígéretet tettek, hogy a színház részéről segítséget kapnak, mert kellő támoga­tással magasabb művészi szintet képesek elérni. Egyet­len hiányossága volt csupán az estnek, éspedig az, hogy a' későig nyúló műsor után in­dultak útnak a szereplők, s másnap reggel álmosan, fá­radtan kezdtek a munkába. De örömmel vállalták ezt az önzetlen áldozatot is. — mert nagyon-nagyon szeretik a kultúrát és még pontosabban a színjátszást, amiből ezen az esten is olyan jól remekel­tek. -tv ^ —kárpáti — I♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»<«»tt»«»»»»»»» dony — mennyire jelle- $ mezte a XX. század, a gé- } pék korszakának szárnya- t ló, korlátlan perspektívájú I világát. S erre gondolva a ♦ ma életét kerestem a tár- * laton. Igen sajnálatosnak ♦ tartom, hogy a tiszántúli ♦ tájra egyre jellemzőbb tér- j meloszövetkezeti, gópállo- J mási és üzemi dolgozók j sokszor hősies erőfeszíté- j sének megörökítését ecset- J jéhez méltatlannak tekinti] festőink zöme. Pedig az j alkotó munkában is sok í szépség, harmónia, meleg ] érzelem van. Chlovlnl Fe- j renc „Aszfaltozok1' című « müve szépen illusztrálja I ezt. De nemcsak a munka ] megörökítését, hanem az j emberi érzelem gazdagsá- j gát is igen gyengén tükrö- ] zi a kiállítás. Ügy tűnik, j mintha művészeink nem j ismernék eléggé az ember fékevesztett örömét, szilaj vadságát, halovány bána­tát, csillogó reményét. Ta­lán ezért kevés a szegedi Fontos Sándor „Tanyai la­kodalmához” hasonló té­maválasztás is. A dübörgő léptekkel ro­hanó élet tehát a maga teljében ma még hatástalan — reméljük nem sokáig — a tiszántúli képzőművé­szek jelentős részére. Ez­ért tűnik bizonyos fokig réginek a kiállítás, ezért nem vált ki olyan érdek­lődést és elismerést, mint amilyent a befektetett munka és lelkesedés foly­tán megérdemelne. =T- Si — Élményt, szórakozást jelen- a tett a megye 3 legjobb szín- c játszócsoportjának kedd esti j bemutatkozása Szolnokon. A B magyar—szovjet barátsági 1 hét egyik legszebb eseményé- I nek lehet elkönyvelni ezt a r rendezvényt. Már a műsori j programja örvendetes válasz- ' tékosságot árult el és megle- I i petést okozott. A jászberényi I j csoport a legnehezebb, de s legtöbbet mondó és a fiatal- * ’ság mai problémájával foglal-1 ;kozó darabot tanulta Szé- ; I esi Lajostól a Mérleg-et. S a I r ! csupa KISZ fiatalból és kéz- / í dő színjátszókból álló csoport 1 I nem riadt vissza a mű beta-1 i ínulásától. I t t Minden szó az ifjúság lel- 1 í két, gondolatát tükrözi. S a s ! szereplők mélyen átérezve, « íhűen játszották az ellenforra- 1 í dalomtól megtévesztett fia- 1 italok vívódását, a tiszta egye- 1 i nes cél keresését. Benne él a 1 ; hallgató is a darabban, mely I 1 ; maga az élet. A Mérleg drá-1 1 ;ma lenne, de mégsem az. Nem 1 elég ütemes, szaggatott és a ' ! cselekmények elaprózottak. A kiszesek ügyes technikával ; áthidalták az ilyen részeket I < és a nagy felkészültséget ki- I i jvánó színművet hibátlanul < adták elő. Az az út, amin meg- : indultak — az igazi tartalom I 1 tolmácsolása — minden di- 1 ; cséretet megérdemel. Ennél »az esténél és az élvonalba ke- 1 Írülésnél is nagyobb ered- ( Jmény, hogy szakítottak a se- h '• kélyes „férckultúrával” s he- ! ; lyette nevelőtémájú, a ma j ifjúsági problémákat megöl-1 dani kész műsorpolitikával i mély tartalmat adtak csoport- i juk tevékenységének. ■ ; Művészi szempontból a me-1< »zőtúriak magaslottak ki. Ná-li luk évtizedek óta fejlett a ; színjátszó kultúra. Krúdy) Gyulától: Az arany meg az i : asszony — című darabbal) ; nyerték meg a szolnoki kö­zönség tetszését. Külön-külön talán nem is 1 ;lehet eldönteni a legjobbakat.) ♦ de talán mégis említsük meg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom