Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-24 / 148. szám

1958. június 24. 8ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 EGY ÉV EREDMÉNYEI Amit ma megtehetsz... A karcagi üveggyár raktár építésénél már egy fél órája letelt a munkaidő. De Zsoldos István be akarja fejezni a munkát, hogy ne maradjon holnapra. Faragó Irén és nővére Ilona segít Zsol­dosnak, hogy reggel rögtön új munkához foghassanak. Kocsis Imre, a kisújszállási FMSZ raktár építésének művezető­je munkaidő után a használt zsalu anyagot gondosan kiválogatja. Képünkön látható egyik válogatás eredménye. Amit fellehet használni azt külön rakja. A törmelék sem csáki szalmája, mert felhasználják a bitumen melegítésére.--------— .........................ni-nmim----­A HohenzoHernek kártérítést köreteinek Lengyelországtól Mire ezek a sorok megjelen­nek, elcsendesedik a zsibongás a Verseghy Gimnázium vastag falai között. Záróünmepély, bi­zonyítványosztás. Ki-ki lemér­heti, milyen eredménnyel járt, milyen reményekkel indulhat neki a következő tanévnek. — A hatalmas díszterem és a rajzterem jelen pillanatban még a nem teljesen kész kiállítás rendezésének színhelye. Szorgos diákok és tanárok rendezik az anyagot, készítik a feliratokat, hogy a megnyitóra minden ké­szen várja a vendégeket. A kiállítás keresztmetszetet ad mindarról, amivel az iskolai ne­velés és az úgynevezett szabad foglalkozás keretében a tanulók foglalkoztak. Az egyik asztalon az ifjúsági könyvtár a leggyak­rabban olvasott műveket és a kötelező irodalomban használa­tos könyveket mutatja be. A múlt század nagyjai: Jókai, Mikszáth mellett főként Móricz, Nagy Lajos és Gorkij képvise­lik a XX. századot. A sarokban a tanulók által készített éghaj­lati, gazdasági, földrajzi, geoló­giai térképeket láthatjuk. Ezek igen pontosak és szemre is tet­szetősök. Dicséret illeti érte Gedon László, Marosfi Sándor és Késmárki József I/D. osztályú tanulókat. Persze az iskolának más büsz­keségei is vannak. Például a mi diákkorunk réme, a számtan egyáltalán nem idegen terület nekik. Bizonyítja ezt Detrekői Ákos, Hank Zsombor, Kulcsár Barabás és Komlóssy György példája, akiknek nevei a kiál­lított Matematikai Lapok mind­egyikében megtalálhatók, és elő­kelő helyezést értek el most a középiskolai tanulmányi ver­senyen is. A rajz-szakkör kiállí­tott képein az látszik, hogy Ba- ranyó Sándor szolnoki festőmű­vész, az iskola rajztanára igen alaposan és jó pedagógiai mun­kával foglalkozik a tanulókkal és ha legtöbben nem is mutat­nak fel kiemelkedő tehetséget, formakészségük fejlődése figye­lemreméltó. A legtehetségesebb rajzolóval illetve festővel az iskola büsz­keségének a Tintásüveg című irodalmi folyóiratnak lapozga­tása közben találkoztam. Pász­tor Józsefnek hívják, III. osztá­lyos tanuló és rendkívül tehet­séges. Akvareljei, rajzai a ké­sőbbi ihletett művész keze nyo­mát viselik már magukon. A lap különben is igen figyelemre­méltó. Először is az iskolai la­pok többségétől eltérően nyom­dában előállítva jelenik meg. Alkalmat ad a tehetséges verse­lő knek és prózaíróknak, hogy munkájukat megjelentessék a kis folyóiratban, sót még önálló irodalmi kutatómunkával is ta­lálkoztam itt, írója Móricz Zsig- ű .‘•'iA* zagyvarékasi tartózkodá­sának történetét dolgozta fék Az ország egyik legnagyobb művészi felkészültséggel műkö­dő színjátszó szakköre Csornád A TERMELŐSZÖVETKEZETI mozgalom népszerűsítése céljá­ból a Művelődésügyi Minisztéri­um és az Ifjúsági Szövetség évenként közösen pályázatot hir­det a községgazdasági techniku­mok tanulói számára ezzel a címmel: „Milyen elméleti és gya­korlati bizonyítékait látjuk an­nak, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezet fölényben van a kisparaszti gazdasággal szem­ben.” A pályaművet az iskolai KISZ-szervezet egy-egy alap- szervének kollektív munkával kell kidolgoznia. Az 1955/56. évi pályázaton a Szolnoki Közgazda- sági Technikum IV. c. osztálya a szolnoki „Szabadság” Termelő- szövetkezet életén keresztül iga­zolta a tételt. Az 1956/57. tanév­ben a kenderesi „Haladás” Ter­melőszövetkezet volt vizsgálódá­suk tárgya. S bár az ellenforra­dalmi események miatt a pályá­zat lebonyolítására, értékelésére országosan nem került sor, a szolnokiak nem hagyták abba munkájukat, s szép sikerrel ezt is befejezték. Az idei tanévben a megye egyik legjobb szövetkezetét, a kunszentmártoni „Zalka Máté” Termelőszövetkezetet dolgozták fel, s munkájukkal a harmadik helyet és a vele járó 1000 Ft jutalmat kapták. A pályaműveket — egymástól teljesen függetlenül — négy köz- gazdasági technikumi tanulmá­nyi felügyelő, és a KISZ Orszá­gos Központjának egyik agronó- i Vilmos tanár vezetésével dolgo­zik és előadásaira országosan is felfigyelnek. A sok látnivalót nem tudom részleteiben méltatni. így hadd emlékezzem meg röviden még csak a fotó-szakkör munkájáról. Az itt lévő képanyag között akad még jó pár nem tökéletes kép is, de láthatunk egy pár rendkívül művészi felvétóit is. Elsősorban Nagy Zsolt képét, a a Napsugár-t említhetjük meg. Nagy Zsolt operatőrnek készül és úgy látjuk, van is alapja pá­lyaválasztásának. mus munkatársa tanulmányozta át és bírálta el. Az ő rangsoro­lásaik alapján a végső sorren­det a Művelődésügyi Minisztéri­um és a KISZ Központjának képviselői állapították meg. A SZOLNOKI FIATALOK munkájáról így írnak a bírálók: „Szép, gondos összeállítás. Csak széleskörű adatgyűjtéssel válha­tott lehetővé ilyen alapos dolgo­zat elkészítése. Erénye a sokol­dalúság, az eleven, érdekes, el­beszélő stílus, a meggyőző agitá­ció, a termelőszövetkezet veze­tőinek és tagjainak közelhozása az olvasóhoz, valamint a gazdag, színes illusztráció. A tanulmány elején ügyes oszlopdiagram mu­tatja be a taglétszám és a terü­let alakulását az évek során. Az egész munka külső kiállítása igen gondos, az átlagot messze meghajadó, fényképei, számítá­sai. grafikonjai szorgalmas mun­kára vallanak. A pályamű kitű­nően leírja és elemzi a termelő- szövetkezet szervezetét, történe­tét, gazdálkodásának módszereit, agrotechnikai eljárásait. A grafi­konok és fényképek egy részét szervesen építi be az anyag fel­dolgozásába.” A IV. c. osztály, amely kollek­tív munkával alkotta meg sike­res pályaművét, most kollektive — Pécs és környékének látogatá­sával — élvezi munkája gyümöl­csét és piheni ki egyben a ké­pesítő vizsga izgalmait. Boros Ottóné KISZ-tanácsadó — tanár. A világnak annyi porosz ki­rályt és német császárt aján­dékozó Hohenzolßern-dinasztia utódai, a különböző porosz koro­nahercegek és nagyhercegek meglepő követeléssel léptek fel: kártérítést követelnek Lengyel- országtól a háború után Len­gyelországhoz csatolt vidékeken fekvő ingatlanaikért. Az igény­lők listáján ilyen „előkelő“ ne­vek szerepelnek: Magdaléna her­cegnő, Hubert porosz fejedelem özvegye, Szászország, Weimar és Eisenach nagyhercegnője, Hes­sen! Lajos herceg és Margit her­cegnő. Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikum sikere az országos termelőszövetkezeti pályázaton OT LITEJS BOB z öreg Varjú Jani a kere­kek elé feküdt. Hanyatt vágta magát és kia­bált; szőrös kezeivel meg hado­nászott, a többiek felé mutoga­tott, akik ott körülállták. Ott volt Rózsa Gáspár, Róza néni; szóval az egész kaszásbrigád, sőt valahonnét még Kerekes Pali, a takarmányos is előkerült és —nem tudni, mi okból, — az bíztatta a legjobban az öreg Varjút: — Ne engedjük, Jani bácsi, elvisznek mindent tőlünk! — Nem is engedem. Ez a szörnyeteg nem mén a mi bú­zánkra! — s a nyomaték kedvéért nagyokat vert a mel­lén kunkorodó vörös-színű sző­rök erdejére. Néhány maszatos legényke melléje gugolt és visi- tozva nevette. A kombájn ott állt a tanya­udvar közepén és Sanyit, a ve­zetőt majd szétvetette a méreg. Sűrű kefehaját markolászta és ő is ordítozott lefelé: — Menjen onnan, menjen, hallja, mert magának eresztem! — kiabált az öregre, de nem merte persze megereszteni a kombájnt; csak rá akart ijesz­teni. Az öreg Varjú azonban semmi hajlandóságot nem muta­tott arra, hogy a kerekek elől távozzon. — Fordulj vissza ezzel az ör­dögszekerével! Nem hívott a ku­tya sem! — dünuyögte most már csendesebben; s mint aki min­denre el van szánva, még arra is, hogy ott fekszik akár egy hétig, maga mellé tette a ciga­rettát , meg a gyfát, aztán rá­gyújtott és felfelé eregette a füstöt. Sanyi meg izzadt és átkozta a sorsát, hogy az igazgató éppen őt küldte ide, ilyen fafejű em­berek közé, akik nemhogy örül­nének, hanem zargatják. Kell is ezeknek a drága gép!,.. Hogy az Isten szakajja rájuk az eget!... De most mi a fészkes fenét csináljon? — gondolta. — Ha visszamegyek, az igazgatótól kapok, de nem állok meg a töb­biek előtt sem. Nagy gondban volt. Nem tud­ta, mit csináljon. Az öreg pedig feküdt a gép alatt, s a legna­gyobb nyugalommal cigarettá­zott. J/ alahonnét előkerült egy nagyszájú menyecske, aki még csúfolódott is. — Na, Sanyi, látod, milyen jó ez a gép!? Az öreg Varjúnak a hűvöst tartja ... Sanyi cifrát káromkodott, s arra gondolt, hogy talán szép szóval tovább ér. A körülötte álldogáló emberek fölé fordult: — Ne csináljanak velem ilyet... Ha visszamegyek, kinevet az egész falu; legalább mi tartsunk össze. Ez is szocialista szektor, meg a gépállomás is szocialista szektor — próbálta szép szóval meggyőzni az embereket arról, hogy engedjék dolgozni. Az öreg Varjú meg sem moccant. Sanyi meg sóhajtva bámulta az eget és azért imádkozott: bárcsak már jönne az elnök. De az má­sutt volt elfoglalva. Mit csináljon — tovább be­szélt: János bátyám, Róza néném; hát maguk újtípusú emberek ... No, több se kellett. Az öreg Lipták nagy lapáttenyerével meg­fenyegette és imigyen nyilatko­zott a felvilágosító szóra: — Majd lekenek neked egyet és akkor újtípusú leszel te is! Méghogy ilyet... Csak ne álljon be a szád!... Róza néni is csípőre tette a kezét és a kombájn elé állt. — Miféle bolondságokat be­szélsz, te gyerek?! Azt akarod, hogy idefeküdjek a Jani bátyád mellé? Ha semmi más nem retten­tette meg Jani bácsit, ez a ki­jelentés azonban mégis, mert — mocorogni kezdett. Szegény Sa­nyi meg még jobban megijedt. Róza nénit •— úgy látszik — most már senki sem állíthatja meg. — tljtípusú az ángyod térde; idejössz ezzel az istenverte dög­gel es még kicsúfolsz bennün­ket... hallod-e, most már én mondom, hogy menj el, de va­gyon gyorsan, mert kihozom a nyújtóját. Taknyos. Ez a hála; ezért dajltáltalak, hogy most itt leújtípusozol bennünket. — Az, még ideállít, aztán csú- folódik — dörmögte megeny- hülteben az öreg Varjú Jani is, mert látta, hogy Róza asszony mégsem váltja be a szavát és nem fekszik oda mellé. Sanyi csitította őket, de hiába. Végül nem tudott mást tenni, megfordította a kombájnt és szégyenkezve elvonult. * Ennek már jónéhány eszten­deje. Sanyi gyerek azóta a me­gye legjobb kombájnosa lett és csak úgy versengenek érte a szövetkezetek. Mindenhová szí­vesen megy; ahol ő dolgozik, ott szinte dalol a búzatábla. De egy helyre nem akarja betenni a lá­bát, mégpedig arra a helyre, ahonnan olyan csúfosan elker­gették. ok minden történt azóta az öreg Varjú Jani bácsiék szövetkezetében is. Még sora is hosszú lenne annak a sok-sok munkának, amit azóta végeztek. Az öreg Varjú Janiból is egé­szen más ember lett. Sokszor restelkedve gondol vissza a nyári délutánra, amikor olyan nagy bolondságot csinált. Dehát addig szégyen a szé­gyen, amíg helyre nem igazítja az ember. S az öreg Varjú hely­reigazította. Egyik este beállított Sanyiékhoz; köszönt; elbeszél­getett erről-arról; oszt a végén kirukkolt a dolog lényegével. — Hallódé, Sanyi fiam: na* gyón szép a búzánk. Éppen ne* ked való, — mondta szelideUj megbocsájtást váró mosollyal. Még a bajusza is nevetetti Aztán a háta mögül előkapott egy ötliteres üveget és az asz- talra tette; — Ezt meg neked hoztam}« De... Ugye eljösz fiam.,, Szekulitgr FAV

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom