Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-21 / 146. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. június 21. Ne többet a jogosnál! Fel kell ssámolui a munkaegység-hígítást A tsz-ekben a munka mérésére, a jövedelem elosztására eddig legjobban a munkaegységrendszer vált be. Ezért írja elő használatát a mintaalapszabál}' és az 5/1958. I. 15. Korm. sz. rendelet: „A jövedelem túlnyomó részét a végzett munka alapján osztják el; ennek érdekében a munkát — az eddig legjobban bevált — munkaegységgel mérik. A jövedelem kisebb részét földjáradékfizetésre használják fel.” Megyénk tsz-ei a fenti irányelveknek megfelelően valóban munkaegységgel mérik a végzett munkát s a jövedelmet ennek alapján osztják el. Azonban: jó néhány tsz-hen a munkaegységgel nem megfelelően gazdálkodnak, nem a végzett munka alap ján írják jóvá. A munkaegység- könyvben világosan rögzítve van, hogy egy-egy elvégzett munkáért mennyi munkaegység jár. Ezzel szemben néhány tsz-ben az elvégzett munka után a jogos nál több munkaegységet írnak jóvá. Ilyen jelenség volt tapasztalható —- például — a jászszent- andrási Haladás Tsz-ben. A két szarvasmarhatenyésztő tagnak március hónapra 132,2 munkaegységet írtak jóvá összesen. Ezzel szemben kettőjüknek a munkaegységkönyv szerint csak 74,4 munkaegység jár. Tehát a két gondozó közel kétszeresét kapta a jogos munkaegységnek. Hogyan kaphatta?... Mint egyes tsz-ekben jogtalan gyakorlattá vált: kialkudta a tsz- vezetőség gel a magasabb munkaegységet. Ez a helyzet a kengyeli Kossuth és Dózsa Tsz-ben is, ahol az állattenyésztők egyszesy*.idósítás Csépiről? Ugyan ' ■* miről? Nyáridő —< dologidő. Az emberek nem érnek rá és nincs túlsók esemény, As élet a határban zajlik, a kukorica-, a cukorrépa- és a búzaföldeken. A parasztember tulajdonképpen ilyenkor nem otthon a faluban, hanem kint a földjén él. A község jóformán üres. S az utcákon csak elvétve kavarja az út porát néhány szekér. Annái élénkebb a határ. Amerre o szem ellát, mindenütt hajladozó, munkálkodó emberek. Ki kapál, ki a szénát petreneézi. Megszokott ősi rendben folyik az élet, s nagy a nyugalom. Pedig ez a nyugalom csak látszólagos, is az eseménytelenség is az. Harc folyik itt, nagy küz- delem és ezt csak az nem látja, aki csak a felszint szemléli, — Akt viszont emberekkel beszél, az a szavakból nyomban rájön: itt Csépán is — mint mindenütt — két nagy erő birkózik egymással: az új és a régi. S most ilyenkor, nyáridőben nem túlzás állítani: . roppant nagy birkózás az egész határ. A régi, csikorgó tehetetlenséggel próbálja ugyanazt adni, amit az új ad. A régi termelési mód megszállottjai remegő inakkal húzzák a kapát, hajtják magukat, feszülnek az izmaik, de hiába. illa már csak néhány szór- galmas középparaszt képes az ottani Alkotmány Termelőszövetkezettel versenyezni. Csak azért képes, mert jó beosztó, okos ember, s talán évtizedekkel ezelőtt megalapozta a maga kis gazdaságát, De a legtöbb egyénileg dolgozó paraszt — mint Csemus Sándor és még igen sorúén kijelentették, hogy 1,5 munkaegységért dolgoznak naponta; teljesen függetlenül attól, hogy a jóváírt munkaegység mögött mennyi a ténylegesen elvégzett munka. A tagok tudják, hogy nem egy napon marad alatta az elvégzett munka a jóváírt egységnek. Ebből eredően nemcsak a közösség károsodik, hanem felesleges és hátrányos feszültség áll elő a növénytermesztés és az állattenyésztés dolgozói között A növénytermesztők a meghatározott területen jól elvégzett munka után kapják munkaegységjóváírásukat; velük senki sem „jótékonykodik”. Milyen címen követelnek maguknak többet egyes állattenyésztők? És milyen címen tesz eleget a jogtalan követeléseknek néhány tsz vezetősége? Megfeleljük: Jogellenesen, gyengekezűségből, megalkuvásból. Az ilyen utat járó tsz-vezetőknek kevesebb fáradságába kerülne rendet teremteni, mint elsimíthatni a jogtalan kifizetésekből eredő vitákat. Hogyan áll az ilyen vezetőség zá rsu ám ad ásíkor a tagság elé? .. A szövetkezeti gazdálkodás alapja a terv. Megtervezik a várható terméseredmények alapján a közös jövedelmet. Előre — a rounkaegy&ógkönyv alapján — kiszámítják, hány munkaegységet írnak jóvá az elvégzendő munkák után; s természetesen azt is, hogy mennyi lesz egy munkaegység értéke. Ha mármost a munkaegység j óváírás mögött nincs meg a tényleges munka: több munkaegység jóváírása történik. Ebből pedig az következik, hogy az egy munkaegység értéke csökken. Miből ered mindez? Nem másból, mint toppant íKKjtf hlikázás az exiéstt ha tál kan — lassan, de biztosan elmarad, Még akkor is, ha éjjelnappal dolgozik. Mert van olyan ember, aki eddig négy órakor csinált ébresztőt, most már há romkor felkel, csakhogy tartsa magát és bebizonyítsa: ő is képes annyit termelni, mint a nagyüzem. Hiábavaló, ideig-óráUi tartó erőfeszítés ez. A szövetkezeti gazdák gabonatáblája szebb, mint az egyénieké, s többet ígér, mint a falusi átlag, Többet is ad. Szorgalmasak az Alkotmány Tsz tagjai is, de nem dolgoznak annyit és nem fáradnak úgy, mint az egyéniek. A jövedelem viszont náluk mégis több, Van, aki azt mondja: a búza nem minden. Ez igaz, de az Alkotmány Tsz nemcsak e téren, hanem más vonatkozásban is bebizonyította fölényét. Itt sok mindent lehetne sorolni. De talán ez a leglényegesebb, hogy mit adott a közös gazdaság és mit ad a gazdáinak? Nézzük, Az elmúlt évben a közös gazdaság ban egy-egy munkaegység értéke meghaladta az 50 forintot. Ez eddig azt jelenti, hogy a szorgalmasan dolgozó szövetkezeti tagok jövedelme 1500—2000 forint volt havonta és átlag. Amelyik családból ketten-hárman dolgoztak, ott a jövedelem ennek megfelelően nőtt. Csoda-e hát, hogy öten házat abból, hogy néhány tag mások rovására jogosulatlanul jut többletjövedelemhez. Ml a teendő? Szögezzük les nem valószínű, hogy megyénk valamennyi tsz-ében tapasztalhatók lennének a fenti hibák, mégis szükséges, hogy a vezetőségek, ellenőrző bizottságok végezzenek alapos, minden részletre kiterjedő ellenőrzést az eddig jóváírt munkaegységek felett. Meet, az aratás megindulása előtt még kisebb feladattal keli megbírkózniok, mint a betakarítás után A felmerült jogtalan jóváírásokat haladéktalanul helyesbítsék, mégpedig azoknak a normáknak alapján, melyeket a jól bevált munkaegységkönyv tartalmaz. Az elmondottak alapján mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a munkaegye éghígításból más, mint hátrány nem származik a tagságra. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy nemcsak a most ismertetett bajok erednek a szabálytalan gazdálkodásból. Kormányrendelet írja elő, hogy az alapszabályellenesen működő tsz-ektől meg kell vonni a kedvezményeket. Hangsúlyozzuk: súlyos esetben a 3004-es kormány- határozatban biztosítottakat is! Alig valószínű, hogy lenne megyénkben olyan közös gazdaság, mely az említett kormányhatározat több-kevesebb * kedvezményében ne részesült* volna. Gondolkozzék a tagság, aj vezetőség: Érdemes-e vajon egy-} két tag kedvéért veszé’yeztetni* a közös érdeket? A válasz csak? egy lehet: Nem érdemes. J Lakó István j--------------------vásáro ltak, tíz tsz-tag motorke-f rékpárt vett, nagyon sokan új, bútort és még sok egyebet, Ez volt tavaly. De az idén a ? számítások szerint több lesz. — <■ Ezen is érdemes elgondolhat-1 niok a csépai egyéni gazdáknak. • A küzdelem, a birkózás kemény és az győz — ez már az élet törvénye —, aki erősebb. í A tsz pedig erősebb. Egyre nő» B, közös vagyon. 1957-ben már 1 t millió 325 ezer 622 forint volt, I s az idén még több less. Új gaz-| dasági épületeket húznak tető J alá, terjeszkednek és terjeszke- J désüket nem is tudja megállítani J semmi, t j!z előrelátó, földszerető dől- * ( ' gozó parasztok legtöbbje; nemcsak szavakkal, hanem cse- i lekvéssel is elismeri, hogy a tsz j az erősebb, s érdemes szövetke-í sett gazdálkodást folytatni. 1956- bau, az ellenforradalom után al közös gazdaság mindössze hat-j vanegy taggal kezdte újból aj munkát. 1957-ben kilencvenegy- ♦ re nőtt a tagok száma és 1958- * ban idáig száztízre szaporodtak. J A kapu nyitva mindenki előtt, t Aki jobban akar élni, közéjük * állhat. Igaz, nehéz elszakadni a régitől, a megszokottól, attól, amit apáink, nagyapáink csináltak, S hatalmas a megszokás ereje még Csépán is. Visszahúzza, nem engedi az egyéniek egy részét. — Szinte gúzsbaköti az akaratot. S ezért folyik itt nagy küzdelem, ezért roppant nagy birkózás az egész határ. A szövetkezeti gazdák már megszabadultak a maradiság görcsétől. Segítsék megszabadítani az egyénieket is. Ha segítenek, akkor ez az esztendő a nagy győzelmek éve le- 1 hét a községben. Az újnak győz- \ nie kell. i SZEKUUTY PETEK * Rendezzük át rizstelepeinket! Miként ? Nyilatkozik a Vízügyi Igazgatóság szakembere AZOK a rízatelepek, melyek megyénkben éveken át jelentős jövedelmet biztosítottak a tsz- eknek, állami gazdaságoknak, egyénileg dolgozó parasztoknak: klmerülőben vannak. Sok helyen megjelent a nehezen kipusztlt- ható gyékény, csökkent a föld termőereje. Az ésszerű gazdálkodás azt követeli, hogy ezeken a területeken bevezessük a vetésforgót, melynek első növénye a here. Rizsföldjeink mai formájukban nem felelnek meg a mezőgazdasági öntözés követelményeinek; át kell alakítanunk azokat. Miként? ... Erre a kérdésre válaszolt Karászi Kálmán, a Vízügyi Igazgatóság főmérnöke:- öntözésre berendezett területeink legnagyobb részén ma rizst termelünk: tsz-ek és egyéniek területén idén mintegy 17 ezer holdon. Az egyes táblák szintje nem azonos magasságú. — OLYAN táblákat kell létrehoznunk, melyek mindegyike önállóan öntözhető, a mellette fekvőtől függetlenül lecsapolható. Az árasztásos öntözés helyett tehát sávos öntözési módra kell áttérnünk. A rizsgátak helyenként útját állják ennek a munkának; e?ért ezeken a szakaszokon el kell távolítanunk azokat. Erre a munkára természetesen gépet: dózer-t használunk. A terepegyengetésnél kitűnően bevált a szovjet gyártmányú hidraulikus szkgéper, s elég jónak mutatkozott a mechanikus megoldású magyar Gagán- féle is. Ilyenfajta génünk kevés van; a Vízügyi Igazgatóságnak mindössze egv dózere és négy szkrépere. A sávos öntözésnél kisebb méretű csatornákat kell nyitnunk. Igen jól megfelel erre a célra a csatornanyitó eke, a sáncológép és a ridger. Az állami gazdaságokban saját gépierővel történik a mezőgazdasági öntözéshez szükséges munkák elvégzése. A tsz-elínek és egyéni gazdáknak a gépállomás segít. Megyénkben — az állami gazdaságok területét leszámítva — körülbelül 40 ezer holdon kell a közeljövőben a fent elmondott tereprendezést végrehajtani. Ha a munkát a fent ismertetett módon végzik a termelők, holdanként 250—300 forint értékű, nagyon kifizető ráfordítás szükséges. Végleges rendezés esetén ennek körülbelül tízszerese. A 250—300 FORINTOS megoldás átmeneti jellegű és nem teszi feleslegessé, hogy a későbbi évek során végjeges tereprendezést hajtsunk végre. Hazánk és megyénk jelenlegi gazdasági helyzete - úgy védjük - ezt az olcsóbb megoldást indokolja. A tereprendezéshez gépek kellenek. Van-e belőlük elegendő? Ezt majd a Szolnok megyei Gépállomások Igazgatóságán kérdezzük meg... — b. z. — Képek az örményesi Új Élet fsz-ből Aratás előtt, Az örményes! Oj Élet Tsz szorgalmas fiataljairól készült ez a fénykép. Nemcsak a kapálásból, hanem néhány nap múlva az aratásból is kiveszik majd a részüket. KISZ-tagokhoz illően segítik a közös gazdaság1 erősödését. Szemet gyönyörködtetóen szép az Üj Élet Tsz búzája. Hiába; a nagyüzemi munka meghálálja magát... Erős a szár. tömöttek a kalászok. „Nemsokára jöhet a kombájn!1' — mondja Murányi István elnök Talpas István párttitkárnak-. Ebben az évben az aratást teljes egészében géppel végzik.
