Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-19 / 144. szám
I 1958. június 19. SÍOLJTOK MEOYEI NÉPLAP ÉN ÍGY LÁTOM... — Két nép f rotn vezető nyilatkozata — Két népfrontvezető nyilatkozott néhány szóval mozgalmi munkájáról. Ők is látják, nem bírtak még eléggé elvegyülni az emberek sűrűjében, bár á tennivalók sürgetnék őket. Talán azt Á a javaslatot tehetnénk: Bátrabban, merészebben, önállóbban kezdeményezzenek, tevékenykedjenek. * nem jutnak el odáig sohse, hogy ennyien Ö6Z- szeüljenek. S az elnökség? Az lényegében minden nap találkozik. Hol ilyen, hói olyan címen, de mégsem úgy, mint a népfront vezetői, hanem végrehajtóbizottsági üléseken, különböző aktívákon, megbeszéléseken. Pedig a népfrontnak is neg volna a maga tennivalója. Itt van pl. a községfejlesztés. Egész biztos szeretnék a kunszentmártoniak is, ha az a hír járná róluk a megyében, Vagy legalább ia a járásban, hogy előljárnak a kezdeményezésben. Biztos, hogy itt is lehetne pl. társadalmi munkát szervezni. Itt se sajnálná senki egy-egy szabad estéjét, vagy délutánját azért, hogy a sáros utcák helyén jó legyen a járda, szép légyen a környék. Ha csak néhány emberrel is beszélgetnének, s csak az a néhány szépítené meg lakásának az utcai frontját, egész biztos, hogy tizek, százak követnék őket. — Nem sok erőfeszítés kellené ahhoz, hogy legalább 100—150 ezer forintot érő társadalmi munkával növeljük a községfejlesztési hozzájárulást. Csakhogy nem jutunk oda, nem tudunk ennyire közeljütni az emberekhez, hogy erről is beszélgethessünk velük. Őszinte, kertélés nélküli önblrálat ez, Farkas elvtárs, a népfront községi elnökinek részéről. Nem is hárítja másra a felelősséget. Az akadályokat gém tartja leküzdhetetlfeneknek. Nem is azok. Csak hozzá kell fogfti bátran. Megbízni hivatásos funkcionáriusokon kívül sokakat, akik hajlandóságot mutatnak a mozgalomban való részvételre, s akikkel a falu sokasága szívesén dolgozna együtt (pl. a tanácstagokat; Jogos az aggodalom, Farkas elvtárs, mert ha nem vigyáznak, a kisebb községek népfront aktivistái is többet tudnak felmutatni, mint a kunszentmártoniak. B. E. Jogos türelmetlenség Néhány héttel ezelőtt az a hír kelt szárnyra Jászjákóhal- mán, hogy a község moziját lebontják. A hírnek mindössze csak annyi alapja van, hogy néhány építőmunkás valóban ott dolgozott a mozi környékén. De nem az épület lebontását kezdték meg, ellenkezőleg, éppen az lenne a cél, hogy a javítást befejezzék. Node mindennek van határa, még a jászjákóhalmaiak türelmének is! Ugyanis a jászjákóhalmi mozi rövid tragédiája a következőt A Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat 1957. július 21-én a Kengyeli Építőipari KTSZ-nek megbízást adott kisebb-nagyobb javításokra. Időközben a helyi földművesszövetkezet néhány helyiség átadására kényszerítette a Moziüzemi Vállalatot, s ennek következtében a munka megnagyobbodott. Az áttervezés, a beruházás a határidőt meghosszabbította. Majd a munkát a fagy miatt a Moziüzemi Vállalat november 20-án leállította. Januárban felszólították a KTSZ-t a munka folytatására, de az a távolság miatt nem vállalta. Februárban a Jászárokszállási Építőipari KTSZ folytatta a javítást. Igenám, de közben kiderült, hogy a költség- vetés értéke az értékhatárt meghaladja s a munkát át kell adni a Szolnok megyei Tatarozó Vállalatnak. Ez június 30-ra vállalta a munkálatok befejezését, de időközben a padlás sárral való leta- pasztása és két kisebb helyiség alakítására kötött hétezer forintos pótszerződés miatt csak október 31-re vállalták az átadást. Nyilvánvaló, ehhez a Moziüzemi Vállalat nem járult hozzá. A község lakosai felháborodtak amiatt a féktelen piszmogás miatt, mert ha csak egy vállalat becsületesen végzi a munkáját, már régen kész van a jászjákóhalmai mozi s a közönségnek nem kell egy piciny kis teremben keskenyfilmet néZhi. Jogosnak tartjuk a jászjákóhalmai közönség és a tanács felháborodását, és éppen ezért helyt adtunk lapunkban panaszuknak. Eseményekben gazdag kirándulások Kedden délelőtt ültek vonatra a Szolnoki Közgazdasági Technikum ez évben végzett növendékei. A tanulók három ' csoportban — közel 75-en — a Balaton mellé, Pécsre és Veszprémbe utaztak, kéthetes kirándulásra. Az ilyenfajta kirándulások hagyományosak a Közgazdasági Technikumban. Érettségi után minden negyedéves — mielőtt elhagyná iskoláját — néhány hetet tölt együtt osztályával az ország legszebb tájain. Az alsóbb évesek is a hagyományokhoz híven, programban gazdag kirándulásokon vesznek részt. Június 23-án a bakonyi hegyekbe Utaznak, ahol két hetét töltenek a Herendi Porcelángyárban és a Bakony más nevezetességei között. Az iskola KISZ-szervezetének tagjai — csaknem százan — Balatonaligá- ra látogatnak él a nyári szünidőben. A pult mögül nézve... Megszokott hangok, mindennapi kérdések keverednek a vásárlók zsivajába. — Mondja, friss a cseresznye? — Mennyibe kerül a hagyma? Gál Miklósné elárusítónő már megszokta az ilyen kérdéseket. — De fonnyadt ez a zöldség, — kritizálja az árut égy termetes asszonyság. — Pedig reggel hoztuk — válaszol mosolyogva Gálné. Tudja, nem fedi a valóságot, a vevő megjegyzése Még sem vitatkozik, inkább lenyeli ... — Mióta dolgozik a kereskedő szakmában? — kérdeztük. — Hat éve kerültem a 120-as számú csemege bolthoz. Kezdetben a presszónál dolgoztam, most lesz négy éve, hogy a gyümölcsosztályon vagyok. Szeretem a szakmámat és .,. úgy érzem, meg is álltam a helyemet — mondja szerényen. — És a vevő?.., — Ne higyjék, hogy olyan rossz emberek. Foglalkozni kell velük, érteni kell a nyelvükön. Nagy aprólékossógot és udvariasságot kíván a mi munkánk. Nem közömbös, hogy egy-egy durva hangra miként válaszol az ember. Nem mindig bennünk van a hiba. Némelyik eladó nem valami kedves, és azt gondolják, minden szakmabeli ilyen. — Van élég áru? — Azt nem mondhatnám. Uborkából, paradicsomból több is lehetne. Látják — néz az órájára —, már elmúlt negyed kilenc és még most sem szállította a MÉK a napi árut. A szomszédos boltok szükségletét már kielégítették, csak mi vagyunk mostoha gyermekek Így van ez mindig. Még szerencse, hogy vásárolhatunk a termelőktől friss árut. Másképpen nem tudom mi lenne velünk ... Közben gyülekeznek a vevők a pult elé. Ki kell őket elégíteni. BODÓCS ISTVANNE elvtársno meg sem tudna lenni már a társadalmi munka nélkül. Csak akkor érzi jól magát, ha tudja, hol, mi történik, milyen rendezvényen, hogyan érzik magukat az emberek. Kell is, hogy tudja, ő a járási Népfront bizottság elnöke. — A tiszazugi napok bizonyságul szolgál- r nak számunkra — mondja—, hogy az emberek szívesen követnek bennünket, szívesen segítenek nekünk. Egy feltétellel, ha hívjuk, ha megbízzuk őket. Persze, néha igen soká érik meg a fáradozás gyümölcse, soká érünk el eredményeket. De itt van egy eset: Kijártunk a különböző határtészekré, a tanyasi iskolákba beszélgetni az emberekkel. Sok idő telt így el, de elértük: azt kérték, hogy ne feledkezzünk meg róluk, keressük fel őkét máskor is. * — Sok a különbség a néhány évvel ezelőtt végzett népfrontmunka és a jelenlegi közt. Mindenekelőtt: javult a helyzet, mert a mozgalom nincs elszakítva, elhatárolva a többi mozgalomtól. Összedolgozunk, törekszünk az egynyelven be szelesre. — így vélekedett FARKAS JÓZSEF, a kunszentmártoni Mátyás király úti fiúiskola Igazgatója, a népfront mozgalom jelenlegi munkájáról. A további beszélgetés során pedig szóba- került sokminden. Az, hogy most már érvényesül a párt-irányítás, a párt befolyása a mozgalomban, s ez biztos jellegei ad munkájuknak. A 40 tagú községi bizottság jól tükrözi a mozgalomban résztvevők sokrétűségét. Az ösz- szetétel határozottan kifejező. Csakhogy más baj van. A bizottság tavaly december óta nem ülésezett. Pedig volna ritiről tanácskozni, de TURKEl’h\Ilii Gálné elnézésünket kéri, és mái méri is a jófajta ropogós cseresznyéből a félkilót. Serényer dolgozik a mérleg körül. Soka látott, tapasztalt, megedzette a: élet. Megtanította önállóságra Férjét rá két hétre, mikor fis született, elvesztette. De aZér becsületté! nevelte flát. és nerr is akárhogyan. Fáradtságot nerr kímélve, keményen dolgozott e: az erősszívű asszony, hpgy fiából ember légyen. Iskolába járatta és most túl minden fáradalmon, nehéz munkán, örömmel meséli, technikus lesz belőle. Falán most is ő rá gondol azért dolgozik olyan lelkesen.- aj ’ hogy a június 15-én megtartott állatvásáron igen nagy volt a forgalom. 1162 jószágot hajtottak fel, s ebből 502 cserélt gazdát. Különösen a szarvasmarha és a sertés volt kapós. A süldő nem volt olcsó, a kg-kénti ár átlagban elérte a 22 forintot, de volt olyan szerencsés eladó, aki 25 forintot kapott kg-ként érte. A felhajtott 728 sertésből 316 ' kelt él, a 222 szarvasmarhából pedig 93 cserélt gazdát. Az Űj Élet Tsz 7 tehenet vásárolt to- yábbtenyésztésre, átlag 7 ezer forintos áron. A jószágvásáron tehát sok ember pénztárcája, megtelt százasokkal, s mondhatni, hogy meg Is maradt a pénz, mert nem volt mire költeni. A kirakodó Vásáron ugyanis nem igen volt áru. A kijelölt földművesszövetkezet pedig csak cukorkával, lacikonyhával pakolt ki. Az egész vásárban nem lehetett kapni textilt, cipőt, zománcosedényt, kaszát, kapát, fenőkövet, villát, egyszóval a nyári mezőgazdasági munkákhoz szükséges eszközöket. A lacikonyhában is elég kevés ideig tartott a sültkolbász, a hozzávaló kenyérről pedig egyáltalán nem gondoskodtak. A túrkevei termelőszövetkezetek az idén nagy gondossággal takarították be már eddig is a szálastakarmányt. Tanúskodnak erről a szép kazlak is. A Búzakalász Tsz-ben pedig kísérletképpen a fejősteheneket is kiverték a legelőre. A 9 literes fejési átlagot azóta is tartják, s ezzel a módszerrel jó pár hónapi abraktakarmányt takarítanak meg. Biztosítani kell a növényvédő szert Matuz János, a Kenderesi N öv énvédő Állomás künhegyesi körzeti felelőse elpanaszolta, hogy a községben megjelent az amerikai szövőlepke. A gazdák szívesen kiállítanának egy permetezőbrigádot a veszély leküzdésére; gépük munkára készen áll. A növényvédő állomás azcmbAn — mint mondotta — költségvetési keret hiánya miatt nem tud „Móllá 10”-ét biztosítani. Ebben az ügyben megkérdeztük Makány József pénzügyi osztályvezetőt a Földművelésügyi Minisztérium növényvédelmi osztályáról. — Az amerikai szövőlepke elten biztosítania kelt á nővény- védőállomásnak a Védekezőszert — válaszolta. — A Védelemnek azonban csak azokra a fákra kell kiterjednie, ahol a védekezés reálisnak látszik. A Búzakalász Tsz kisZistáiról is érdetnés szólni. A fiatalok és a kultúrcsoportba bevont idősebb tagok is, napi munkájuk mellett szorgalmasan tanulták a szerepet, s június 15-én a városi ; kultúrotthonban nagy sikerrel • mutatkoztak be. A kultúrházat zsúfolásig megtöltő közönség lelkes tapssal jutalmazta a „Sári bíró” szereplőit, a bírót alakító K. Naav Lászlót, feleségét, vagyis Sebestyén Margitot, Jóska szerepében Szőke Sándort és a 70 éven felüli Szilágyi István bácsit, meg a többi szereplőt. Jó lenne, ha a KlSZ-fiatalok kezdeményezését á többi tsz-ben is követnék s a termelőszövetkezeti vezetők segítenék a szereplőgárda, majd a kultúr- csóportók munkáját. N. K.