Szolnok Megyei Néplap, 1958. június (9. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-03 / 130. szám

1958. június 3. SZOLNOK MEGYEI N F P L A P 3 Tószegi gondok — gondok-e vajon? A MEZÖGAZDASÄG SZO­CIALISTA átszervezése sok­rétű, körültekintő és alapos munkát igényel. Ez nemcsak afíé'e szócséplés. Évszázados elmaradottságot felszámolni, emberek tízezreit a megszo kott ósdi termelési módsze­rekből kiszakítani valósággal — tudomány. S ezt a „tudó ■mányt‘‘ el lehet sajátítani, tie csak az sajátíthatja el és annak a szava igaz, meggyő­ző, aki elsősorban maga is hisz a nagyüzem fölényében, aki önmagával tisztázta, hogy nem 'ehet kitérni a világ ha­ladása elől, és aki meg van íóla győződve, hogy a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésével még szebbé, jobbá tesszük az emberek életét, sorsát. Ehhez tartozik még az is, hogy a nagyüzemi gaz­dálkodás az egyedüli, amely képes kielégíteni az egyre fokozódó igényeket, a vele párosuló tudománnyá1 és a gépek százezreivel. Szolnok megyét úgy emle­getik országszerte, mint a. szövetkezeti gondolat zászló­vivőjét. Ez igaz is, anélkül, hogy valami elvtelen büsz­keségre jogosítana. Az ed­digi eredmények jók. De... Semmi ok sincs az elbizako­dottságra, sőt, éppen ellen­kezőleg. Az eddigi sikerek szinte követeiden írják elő to­vábbra is a kitartó, szívós munkái. Számos községben ezekben a hetekben elhanya­golják a párt által megsza­bott kettős feladat követke­zetes és céltudatos valóravál- 1ását. Egyszóval; nem foglal­koznak az egyénileg dolgozó parasztokkal. HALLUNK KÜLÖNBÖZŐ helytelen nézeteket. Vannak, akik Váltig erősítik; nincs szükség semmiféle felvilágo­sító munkára, ne zaklassuk a parasztokat, mert ha a ter­melőszövetkezet bebizonyítja fölényét, akkor a községben az egyéni gazdák maguktól is aláírják a belépési nyilatko­zatot. — Ez a nézet — hamis és csak arra való, hogy gá­tolja pártunk politikájának megvalósulását, s csak arra jó, hogy leplezze a semmit­tevést. De talán célszerű ezeket a problémákat közelebbről meg­nézni. Ezért vizsgáljuk meg; mi a helyzet Tószegen? A tószegi Dózsa Termelőszövet­kezet legjobb tagjai az ellen­forradalom viharát kiállták. Megerősödtek és határtalan szívóssággal láttak az elmú't évben munkához. Az Alkot­mány Termelőszövetkezetről is elismerés hangján beszél­hetünk. S a jövedelem? Egyáltalán nem ritkaság olyan szövetke­zeti gazda, akinek az elmú't évben 30—40 ezer forint tisz­ta jövedelme volt. Neveket lehetne sorolni. Szabó István példáu1 pontosan 39.900 forint jövedelemhez jutott. Vincze György alig 20 éves fiatal­ember pedig 30 ezer forintot vitt haza. Ez az összeg —me­zőgazdaságról van szó — tíz­havi munkát figyelembevéve 3000 forintos fizetésnek fele’ meg EZ ÉVBEN MINDKÉT TSZ tovább erősödik. A munkafegyelem méginkább javul. A tavaszi rendkívüli időjáiás ugyancsak próbára tett minden parasztembert. Tószegen a közös gazdaságolt mégis behozták az időjárás okozta elmaradást és növé­nyeik szépen díszlenek. Ta­valy is mintegy megkétsze­rezték az egyéni gazdák ga­bonatermés átlagát, mert amíg az egyéniek 8 mázsát takarítottak be búzából hol­danként, addig a Dózsa Tsz 15 mázsa búzát és 16 mázsa árpát termelt. A kilátások az idén is biztatóak, a vetések azt mutatják: az egyéni do’- gozó parasztok e téren mesz- szi hátul kullognak.­Persze, itt most hosszan so­rolhatnánk sok egyéb olyan dolgot is, ami kézzelfogha­tóan bizonyítja Tószegen is a nagyüzemi gazdálkodás fö­lényét. Éppen ezért meglepő, hogy annak ellenére nem nagy az érdeklődés az egyéni gazdák részérő'. Kevés az új belépő. A közös gazdaságok felfelé ívelését figyelembe véve, egészen elenyésző. Mi lehet ennek az oka? A község vezetői talán nem tart­ják szívügy üknek a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sét? De itten! Beszélnek róla. Sokat is beszélnek. Csakhogy az agitáció nem elég céltuda­tos. ha szabad ismét ezzel a szóval élni. nem elég „tudo­mányos". Általános. Ugyan­akkor, ha valahol, hát Tósze­gen különösen nagy szükség lenne a gondos, alapom agitá- cióra. Miért? A községi tanács-el­nöke elmondtav: nehéz hely­zetben vannak., mert a lakos­ság 30 százaléka kosárfonás­sal foglalkozik, megkeres ha­vonta egy-egy ember 1800— 2000 forintot, s a földdel nem sokat törődik. Akinek van néhány holdja, azt beveti bú­zával. meg kukoricával, a ku­koricát reggel és este beka­pálja. utána kosarat köt. A lakosság egv része pedig két- lakí. Szolnokra járnak dol­gozni és a föld náluk is má­sodrendű. EZ VALÓBAN NAGY GOND, különösen ha figye­lembe vesszük, hogy az ilyen rablógazdálkodás következté­ben a földeket kizsarolják, nem művelik rendesen, csak annyit termelnek, amennyi a hízó meghizlalásához szüksé­XlDOLXJQQaUUUUUtJ-JUUUtJUULJUUU Társadalmi bíróság* előtt... A Megyei Építőválla'at 3-as főépítésvezetőségén első alkalommal ült össze a tár­sadalmi bíróság. Azzal a cél­lal alaku't meg nemrégiben ez az intézmény, hogy előse­gítse a dolgozók nevelését, jó útra térítse azokat az embe­reket, akik meggondolatlanul letértek a tisztességes útról, de alapjában véve a becsüle­tes emberek közé tartoznak. Az e’ső tárgyalási anyag F. építésvezető ügye volt. A vétke az, hogy 4400 forint étkezési pénzzel öt hónapon keresztül nem számolt el — és bár később befizette, ala- 'pos a gyanú, hogy saját cél­jaira használta hónapokon át a pénzt, Ez bizony szabálytalan — « ha rossz anyagi körülmé­nyek közé kerül, vagy rossz társaságba keveredik bárki — akarva akaratlanu' nagy a kísértés ilyenkor, hogy öt hó­napról hatra, hétre halaszt- gassa a befizetést vagy talán abban a hiszemben, hogy ta­lán rá sem jönnék — végleg el is mulassza. És akkor már nem dolgozótársad előtt, ha­nem a bíróság előtt tartozik ,íele’ősséggel, s talán egész életére kizárják néhány ezer ,4'orint miatt a becsületes em­berek soraiból. A társadalmi bíróság fel­adata éppen az. hogy idejé­ben figyelmeztessen — elbe­szélgessen azokkal az embe­rekkel, akik a lejtő felé kö- ze’ednek. Szerencsére F. nem a könnyelmű emberek közé tar­tozik. figyelmeztetésre befi­zette a pénzt. Szekeres László elnök kérdésére elismerte, hogy hibázott, azt mondta, hogy szabadságon volt és fiókjába zárta el a pénzt. Azt is elismerte, hogy ellát­mányon felüli vásárlásokra fordította a ná'a heverő ösz- szeget. A szabályszerű vizsgálati anyag ismertetése és bizo­nyítása után a társadalmi bíróság figyelmeztette F.-et. hogy tartózkodjék az ilyen zavaros elszámolásoktól és a társadalmi tulajdont a jövő­ben hűen kezelje. Az üggyel kapcsolatban szóbe'i figyel­meztetésben részesítették a tanoncoktatót is. akire F. hi­vatkozott, mert nem adta at az elszámoláshoz szükséges iratokat. Kétségtelen, a társadalmi bíróság igen eredményesen tud harcolni azért, hogy a becsületes dolgozókat meg­óvja a bűnbekeveredéstől s idejekorán« jóra intse. A. B: ,,$bämme£, liÖMiyíí tUáúweí Aranyos, harmatos, szép májusi reggel kapálni indul­tam a Bercsényi Tsz-be háztáji földünkre a férjemnek segíteni A volt Harkányi birtokon, ami a Bercsényi tagságának tulajdona, olyan látvány fogadott, amely fájó múltat, bol­dog jelent, talán még szebb jövőt mutatott. Körülbelül 16 éve jártam a Harkányi-majorban. Bátyáimnak, kik részes aratók voltak, ebédet hordtam. Hogy 16 évvel ezelőtt mit láttam? Szomorúságot. Az emberek arcán bizalmatlanságot, mezítlábas, piszkos ruhájú cselédeket, summásokat, napszámosokat. Az asszonyok a küszöbön ülve siránkoztak, s az idegen ember láttán ijed­ten behúzódtak. A maszalos gyermekek meztelenségükben fájdalmas látványt nyújtottak. Akkor is volt kanász, ökörhajtó, meg kocsis. Most is ran. A tsz autója két pótkocsival hordta az illatos szénát egész nap. Boldog, nevető férfiak siettek betakarítani a Szénát. Jött egy bivalyos kocsi is megrakva szénával. A kocsis, akit régen ismerek, barátságosan mosolyogva en­gedte előre a robogó autót, ö is ugyanaz az ember a ter­melőszövetkezetben, mint a gépkocsivezető, vagy a zctoros. A tengeriföldre érve, mit látok? Az erdősávokkal kö­rülölelt hatalmas táblákon dohogó zetor halad, ha ekeka­pával megkönnyítve az ember munkáját. Nem ment utána ispán, csupán hat jókedvű ember, leiket este megelégedett feleség, gondtalan gyermek, jó vacsora t'ár. Áthaladva a volt major udvarán, barátságos embereket, jól öltözött asz- szouyokat, takaros, tiszta gyerekeket s legalább-6 mo­torkerékpárt láttam. Ebéd után az Islcola mellé mentünk kapálni. Tiz gyer­mek közül nyolc kerékpáron jött az iskolába, az elmarad­hatatlan aktatáskával. Hiába néztem, egyik sem volt me­zítláb. A kislányok csinos, tiszta éuluLban, a fiúk is ren­desen felöltözve, az egyik hatalmas focival. Az erdősávok májusi akácillata, a jelen öröme, vagy talán a múlt sebe — ami a mi szivünkben fel-fel szakad — adták kezembe a tollat. Azok a gyermekek, akiknek szülei még kolompszóra keltek, s akiknek kezébe most az életük, sorsuk és jövőjük biztonsága adja a munka fegy­verét, soha nem tudják meg azt, ami elmúlt örökre. Egész­ségtan órájuk volt, a nyitott ablakon kihallatszott a tanító­nő kedves hangja. S én arra gondoltam, az iskolapadban ülő gyermekek szülei közül sokan még iskolába sem jár­hattak. Örömmel, könnyű szívvel telt a meleg nap. Nem győz­tem gyönyörködni a határ szépségében, a fegyelmezett, pontos menetű munkában. Nem láttam egyetlen pallért, vagy gazdász urat sem. Egy fiatalember a száguldó lovas kocsiról köszönt oda hozzánk. Kérdem a férjemtől, hogy ki ez? A fiatal agronómvs — volt a válasz. S téged min­denki ismer? Ugyan... de hát mi mindnyájan egyek vagyunk. K. M.-né egy tsz-tag felesége ", Mezőtúr Bolgár vendégek a Szolnoki Cukorgyárban ges és amennyi gabona kell a családnak. E téren valamit valóban tenni kellene. A ta­nácselnök elvtárs véleménye szerint célszerű lenne, ha az üzemek elsősorban olyan em­bereket alkalmaznának, akik­nek nincs földjük. Talán ez is megoldás. Még többet tehetnének azonban a tószegiek. A község sajátos helyzete ugyanis vég­eredményben nem indokolja az egyhelyben topogást. A község vezetőinek először is a legnehezebb feladatot hellene megoldaniok. Meggyőzni, rá­bírni a szövetkezeti gazdákat arra, hogy agitáljanak. Mond­ják el, hogyan élnek, mennyi a jövedelmük, mennyivel könnyebben dolgoznak, mint az egyénileg dolgozó parasz­tok. Azért is el kell mondani, mert szépek ugyan az ered­mények, de az egyéni gazdák maguktól mégse mennek, s a meggyőző szó híján nem kap- ---------------­na k kedvet a közös gazdálko­dásra. S miután ez így van, könnyűszerrel lehet bizonyí­tani, mennyire fékezője az előrejutásnak az a hamis né­zet, amely szerint a szövetke­zetek eredményei láttán az egyéni gazdák maguktól is aláírják a belépési nyilatko­zatot. Ez nem igaz. A tsz-ta- goknak még sokat keil ten­niük, hogy ez megtörténjék. S nyilván hamarább megtörté­nik, ha például Vincze György elmondja, ő mennyit keresett és mit vásárolt. A mezőgazdaság szocialista átszervezése nem könnyű feladat. De sikerül, ha a köz­ség vezetői és a szövetkezeti gazdák szívügyüknek tartják. Az erőszaknak egyáltalán nincs helye, de azt azért meg lehet mondani, hogy a belé­péssel nem érdemes várni, és az átszervezést nem is akar­juk húzni úgy, mint a rétes­tésztát. Szekulity Péter ■— ■■ • Meghosszabbították a társadalomiulajdon- védelmi kiállítást A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Ságvári utcai székhazában több. mint egy hete áll az érdeklődők ren­delkezésére a társadalmi tu­lajdon védelmével kapcsola­tos kiállítás. Az érdekes anyag sok nézőt vonz s már az első napokban többszáz aláírás bizonyította — a ki­állítás vendégkönyvében a nagy forgalmat. A rendezőség most úgy ha­tározott, — hogy az érdeklő­désre való tekintettel — az eredeti tervtől eltérően — jú­nius 9-ig nyitvatartják a lát­ványos kiállítást.-v».« Tudni kellene ... Az állomás felé többezren járnak naponta és nagyon sok embernek bántja a szemét egy hibásan írt utcai név­tábla. Sallai helyett „Szal- lai‘‘-t olvashatunk. S vajon milyen véleménnyel vannak azok az idegenek, akik váro­sunkban megfordulnak és azt tapasztalják, hogy Szolnokon még azt sem tudják, hogy nem Szallairól, hanem Sallai- ról van szó. Úgy gondoljuk, mi sem mehetünk el e téve­dés mellett szó nélkül, és várjuk a rossz névtábla ki­cserélését. Minden perc érték Irányít is, kasza-, kapanye­let is fog Ozsváth Károly aszerint, melyik munkán a sor. Tizenhárom embernek napról-napra helyesen meg­választani a dolgát, ellenőriz­ni munkáját, jó szívvé' bele­segíteni: komoly feladat. — Ozsváth Károly munkacsa- patvezető eddig nem vallott szégyent, joggal bízik abban, hogy nem is fog. Évről-évre gazdagodnak ismeretei, ta­pasztalatai. Nagy szüksége van minderre: a munkacsa­pat önállóan gazdálkodik: a szakirányítás Kiss László ag- ronómus gondja a kisújszál- 'éfii Ady Endre Tsz-ben. — Munkám alapja: a terv­ismeret, — fejtegeti Ozsváth Károly. — Készítésében, fel­bontásában egyaránt részi­veszek. Igyekszem, hogy munkacsapatom tagjai is jól ismerjék az év során reájuk váró feladatokat. — Nálunk mindenki tudja — például —, hogy a tavalyi 142 mázsás cukorrépaterméssel szemben idén 150 mázsásat kell elér­nünk. Városi viszonylatban szép eredmény már a tavalyi is: az egyéni gazdák 115—120 műszónál többet nem szedtek fel holdanként. Esztendeje 15 kát. holdon vetettük ezt a fontos ipari növényt; idén megkettőztük a vetésterüle­tet. Komoly feladatot jelent ekkora földön elvégezni az egyelést, kapálást. A munka­csapat vezetője á’landóan fi­gyeli a területet, s ahol a ta­laj a legmegfelelőbb, ott kez­dd társaival a munkát. A munkaidő minden percét jól A fegyverneki Vörös Csillag Tsz-ben 608 birka legel a bényei határrészen. Egy héttel ezelőtt, amikor ez a felvé­tel készült. Tónai István juliász még joggal dicsekedett birkáinak 6—8 cm-es szálhosszúságú gyapjával. Ma már nincs melegük a birkáknak; befejeződött a nyírás és a „termést” — kb. tizenöt mázsát — hétfőn szállították *■ Szolnokra a szövetkezeti gazdák. használják fel. Ez a mondat mely oly gyakran e’hangzik, nem frázis az Ady Endre Tsz-ben. Érdemes szemügyre vennünk, miként érvényesül az okos elhatározás. A munkacsapatok vezetői minden pépteken megkapják az egész Héti feladatot; ezt felosztják a munkanapokra, s közük a tagokkal. — A mi műhelyünknek nincs teteje, ■— mondja Ozs­váth Károly —, figyelemmel kell lennünk az időjárásra. Ezért mindig megegyezünk minek látunk jó időben, mi­nek esőben. Ha zuhog: takar­mányelőkészítéssel, meszelés­sel foglalkozunk, ha derült az idő, kimegyünk a répa­földre, vagy szénázunk. Reg­gel hatkor egyszerre kezdjük a munkát; együtt ebédelünk: este 6—7 óra felé együtt fe­jezzük be. Restséggel nem boldogul nálunk senki; a mi­nap Szabó Ferencnek újra kellett egyelnie a répát. — Munkaegység-jóváírást csak az kap, aki megdolgozott ér­te. Igazolatlan, engedély nél­kül történt távolmaradás nem fordult elő az utóbbi időben. Ha lenne, tudnám, mi a dol­gom ... , Jelentené az igazgatóság­nak; a közgyűlés pedig bi­zonyára megbüntetné néhány munkaegység levonásával azt. aki felelőtlenségével hátrál­tatta a közös munkát. Ki­sebb torzsalkodás, összeszó- lalkozás elsimításához nem kell a közgyűlés; elég ahhoz Ozsváth Károly csapatvezetői tekintélye. —■ Megbecsüljük a szorgo­sakat! — jegyzi meg a mun­kacsapat vezetője. — Igyeke­zetük eredményét nemcsak az egyre szaporodó munkaegy­ségeken mérhetik le. de a többiek szeretetén is. Az utóbbi hetek legjobb munká­sa csapatunkban Deme Bor­bála és Szabó II. Sándor volt. őket választottuk be a küldöttségbe, mely a váro­sunkba érkező bolgár fiata­lokat fogadta. -— b. z, A Népek Barátsági Hónap­ja keretében a megyénkben tartózkodó bolgár ifjúsági küldöttség tagjai közül teg­nap a Szolnoki Cukorgyár­ba-: látogatott el Anton Usza- kov tanár, a szófiai kerület ifjúsági vezetője és George Mladenov cukorgyári eszter­gályos. A vendégek a délelőtti órákban az üzem egészséghá­zát, bölcsődéjét és most épült strandfürdőjét látogatták meg — majd gyárlátogatás­ra indultak. Egy napig voltak a cukor­gyár vendégei, azután csatla­koztak csoportjukhoz. As első negyedév baleset- statisztikája A SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézeté­ben befejezték az 1958. első negyedévi baleseísta tisztik a i adatok feldolgozását. A főbb iparágakban a balesetek többségét a helytelen anyag- mozgatás és szállítás okozta. A szállítási balesetek száma országosan megközelíti az összbalesetek 55—80 százalé­kát. A vasiparban 69 száza­lék, az építőiparban 40 szá­zalék és az élelmiszeripar­ban mintegy 35 százalék volt a szállítási balesetek rész­aránya. A balesetet szenve­dők mintegy 80 százaléka 30 éven aluli. A SZOT Munka- védelmi Tudományos Kuta­tóintézete a balesetek meg­előzésére oktatást tervez, — elektromos, szállítástechnika: és szellőzéstechnikai tárgy­körökből. — Előreláhatólag 1959 januárjától, munkásvé­delmi szabadegyetemet szer­veznek. (MTI).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom