Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-30 / 127. szám

május 30. SZOLNOK MEGYEI NFPLA P •?: Sgagjg*,. Néhány sor a Dimitrov Tss életéből \ A* ellenforradalom nálunk is nagy kárt okozott. Csak ti­zenkilencen maradtunk, de később már negyvenhét szö­vetkezeti gazda 487 holdon kezdte a közös munkát. A tsz vagyona jelenleg kétmillió forint. Gazdagodunk, erősö­dünk. Szép a jószágállomá­nyunk és azon vagyunk, hogy egyre többet termeljünk, to­vább növekedjék a szövetke­zeti tagok életszínvonala. Deák József brigádvezető, Dimitrov Tsz. J-A-N-O-S-H-I-D-Á fi község fejlődése, társadalmi helyzete 1945 előtt és a felszabadulás után ., ' JÁNOSHIDA RÉGI TE­LEPÜLÉS. 1250-ben mór meg­emlékezik róla a krónika. Az | 1600-as évek után a község határában kialakultak a , nagybirtokok. Hosszú-hosszú évszázadokig itt nyűt te el ma- * gát Jánosihida szegény népe. A felszabadulás előtt az I'úgynevezett képviselőtestület ; összetétele kifejezne, hogy a hatalom birtokosai az urak. j.A képviselőtestület 41 tagja ; között munkást, saegénypa- :■ rasztert nem lehetett találni. ■Olyanokat visizont igen, mint /dr. JJŐrrnves Kolos, a volt Premontrei Rend jóazágkor- mányzója, aki tulajdonkép­pen úgy irányította az elölj á- . róságot, ahogy akarta. Elől- - járósági tag volt Papp Mi­hály, Szuhai István, Turóczá István, valamennyien cseléd- tartó kulákok. KÜLÖNLEGES JOGOKAT élveztek és nem túlzás, hogy még a felszabadulás előtti években is élet-halál urai vol­tak. A főjegyző úr előtt haj- lomgani, alázkodni kellett a szegényembernek. Nem volt annak becsülete, aki dolgos két kezével kereste a min­dennapi kenyeret, ügy emlé­keznek erre vissza, ma már Jánosihidán, mint valami rossz álomra. Amikor Horfihy a második? világháborúban halálba küld-f te a jánoshidai szegényeket, a : hozzátartozók a főjegyző úr-j hoz mentek segítséget kérni | a család részére. A főjegyzőt Ha két pillanatképünk lem- r £ Jáncshidáról — az egyik 1340-ből, a másik 1958-ból — akkor ezt látnánk: 1940-ben a 4500 lélekszámú községbe hetenként kétszer járt Jász­ai .ószent györgyről orvos. Ha valaki hirtelen rosszul lett, nagyon sokszor meg is Nász József nyugdíjas paraszt t6Z­halt, mire a segítség oda ért. Nézzük az 1958-as évet. A község orvosi lakást vásárolt és mellé rendelőt épített. — 1955 november 1. óta itt lakik az orvos. Műszerekkel jól fel­szerelt egészségháza is van a községnek. Itt a csecsemők ingyenes orvosi kezelésben és gyógyszerel­látásban részesülnek. Minden újszülött születésé­től számított 6 héten belül BCG oltásit kap és gümőkóros megbetegedést éppen ezért csak elvétve találunk. A község utcái tiszták. A fertőző megbetegedés nagyon kevés. A főutca dísze egy szép új épület a bölcsőde, — amely 1955-ben épült. A védőnő állandó felvilágo­sító munkája mellett a kör­zeti orvos is rendszeresen tart előadásokat, s ezeket szívesen hallgatják János- hidán. Ha a két képet összehason­lítjuk, látjuk a különbséget S ami van, azt hazánk felsza­badulásának, szocialista fejlő­désünknek és a jánoshidai dolgozók áldozatos munkájá­nak köszönhetjük. dr. Forgó Pál », községi orvos. segítség helyett.. azt mondta: „Ha nincs -a; gyerekeknek en­nivaló, menjenek legelni, elég nagy a legelő”. így beszéltek akkor a néppel. NEHÉZ EZEKET a sorokat írni. Sokkolt a jaj. A lakos­ság szociális ' problémáival nem törődött senki. Érdemes megemlíteni a képviselőtestü­let egyik határozatát. Dívik: József mAnhebi gyermek 18 éves kora barrel vesz tette sze­me világát. A községnek huszonöt pen­gőt kellett volna megszavaz­ni, hogy ezt a szerencsétlen fiút a vakok intézetében el­helyezzék. Az elöljáróság 45/ 1931. évi kgy. sz. határozatá­ban Diviki József kérését el­utasította, a havi 25 pengő le­fizetését nem vállalta, de ugyanakkor a főjegyzőnek megszavazták a 300 pengő il- le t mén yelöleget. Sokat lehetne még ezekről a dolgokról beszélni. A SZOVJET HADSEREG vetett véget az urak tobzódá­sának, amikor felszabadította 1944. november 12-én a haj­nali órákban Jánoshidát. Megalakult a kommunista párt, a többi munkáspárt, a nemzeti jjj«>ttság és a szov­jet elv társak segítségével 632 nincstelen család kapott föl­det. Megvalósult a régi álom, s egy szép korszak kezdődött a mi községünkben is. Az irányítást, a vezetést munkások, parasztok vették a kezükbe. 1950-ben megala­kultak a tanácsok és a falu népe arra érdemes embereket jelölt a tanácstagi tisztségre. Negyvenkilenc tanácstagunk van, dolgozó közösségért fá­radozó, szocializmusért har­coló becsületes emberek. Da- rók Ferenc, Lipták Pál, Bara Sándor, Gavaldik Lajos, Oláh Sándor és a többiek. Mindenki becsüli őket, hi­szen közöttünk élnek, velünk együtt dolgoznak. Segítenek a lakosság ügyes-bajos dol­gaiban, nem úgy, mint a régi elöljáróság. LEGUTÓBB NEGYVEN­KÉT személyt ingyenes orvo­si gyógykezelésben, illetve gyógyszerellátásban részesí­tettünk. Kijártuk, hogy 17 ezer forint kórházi költséget engedjenek el azoknak, ak.k nem birtak fizetni. Négy sze­mélyt állandó segélyben ré­szesítünk; Felemelt fővel, bátran jön­nek a dolgozók a községi ta­nácshoz, mert tudják, maguk közül való emberekhez men­nek. S talán ez a legnagyobb öröm. • Molnár Ferenc <*, .... VB-elnök A község gazdasági fejlődése A felszabadulás után meg­változott a község gazdasági arculata is. A dolgozó parasz­tok munkáját számos új me­zőgazdasági gép segíti 1949 novemberében megalakult a Dimitrov Tsz. Ebben a közös gazdaságban évről évre egy­két mázsával többet termel­nek holdanként, mint az egyéniek. Nagyon érdekes az állatál­lomány fejlődése. A felsza­badulás előtt a tehén- és a vemhestiszőállomány nem ér­te el a 4—500-at, a sertés a 2000-et, a baromfi a 8000-et. Napjainkban a tehénállo­mány 6—700-ra tehető, a ser­tés kb. 4<X>0-re, a baromfi 14 ezerre. A gazdasági felemelkedésre jellemző az anyagi-jólét. Va­sárnap csak jól öltözött, jól táplált emberek sétálnak az utcán, s kinek jut már eszé­be, hogy közülük jónéhány a felszabadulás előtt ócska pia­con vásárolt rongyokban járt. Hosszú lenne mindent fel­sorolni e rövid írás keretében; Annyi azonban bizonyos, hogy összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint 13 évvel ezelőtt. Megbecsülnek bennünket A szocialista társadalom megbecsüli a dolgozó embert. Ezt bizonyítja az is, hogy nálunk sokan nyugdíjat kap­nak az áMamtól. Csak né­hány nevet említek: Nagy Istvánt, Trangucz Ferencet, Kazsi Jánost, Berkó Sán­dort, Gál Amált, Szuhai An­nát. De sorolhatnék még többet is. Mi idősebb embe­rek, elmondhatjuk, megbe­csülnek bennünket. BERKO SÁNDOR, nyugdíjas. A felszabadulás óta Jánoshidán a felszabadulás óta eltelt néhány év sok ör­vendetes változást hozott. Üj községrészek épültek. A már régebbi artézikat mellé 5 új kutat fúrtak. — A csecsemő- halandóság rohamosan csök­kent. — Ha mindehhez még hozzávesszük az új mozgó­színházat, a Zagyva-hídat, még mindig nem teljes a közegészségügy, a művelődés, a gazdasági és a szociális fejlődést szolgáló alkotások felsorolása. örömmel állapíthatjuk meg azt a tényt is, hogy a köz­ségi tanács vezetősége és az egyházi vezetőség összhang­ban szolgálja a szociális fej­lődést, a világbéke magasz­tos eszményeit és céljait. HERMAN MIHÁLY plébános, A múlt és a jelen A felszabadulás előtt ura­dalmi kertész voltam. Közös cselédházban laktunk. Még leírná is nehéz a régi sanya­rú életet. Ma saját házam­ban lakom, 6 hold földem van. Családom rendesen él. Egyik fiam főiskolán tanul. Tóth Mihály, tanácstag, egyénileg dóig. paraszt. Az elleti'forradalom után Az ellenforradalom után a Magyar Szocialista Munkás­párt megalakulását követte a tömegszervezetek éledése is. Ma már eredményes mun­kát végez a KISZ, a nőta­nács, a földművesszövetke­zet és a Hazafias Népfront­mozgalom. Ezekbe, a szer­vekbe tömörülnek a falu dol­gozói és itt segítik pártunk politikáját, a helyes célkitű­zések megvalósulását. János­hidán élénk, eleven politikai élet folyik. Ezt bizonyítja, hogy a különböző nagygyű­léseken sokan, sokszor több- százan vesznek részt. Ezt bi­zonyítja az is, hogy aktívan dolgoznak a tömegszerveze­tek. A lakosság élénk figye­lemmel kíséri a kül- és bel­politikai eseményeket. S hogy ez így van, arra hozzuk fel bizonyságul, hogy naponta 350 különböző újság kerül eladásra, s míg 1948-ban tíz, jelenleg 308 rádói van a községben. A párt és a lakosság kö­zötti jó viszonyt, a párt iránti bizalmat az mutatja legin­kább, hogy naponta több pártonkívüli keresi fel az MSZMP titkárát, felvilágosí­tást, tanácsot, segítséget kér, vagy felhívja a párt figyel­mét egy-egy jelenségre. Baráth József, vb. titkár. Nagy Ferenc levele 1945 óta vagyok párttag. A szocializmus építésének nagy jelentőségét még akkor megszívleltem, amikor hét évig fogoly voltam Oroszországban. Ennek a nagyszerű emberi eszmének szenteltem életem és ezért dolgozok min­dig, minden helyzetben. Látom, hogy a mi munkánk az egész nép boldogulá­sát segíti. A felszabadulás előtt itt Jánoshidán is sokan munkanélkül vándoroltunk városról-városra. Most a mun­kanélküliségét nem ismerjük. Sokat köszönhetünk a párt- nak es azoknak, akik harcunkat vezetik, magasan tartják a párt zászlaját. Nagy Ferenc Oláh Sándomé tanácstag En a felszabadulás előtti fiatalok életét nem ismerem. Szüleim és az idősebb embe­rek elbeszéléseiből mégis tudom, hogy milyen volt. A mi életünk egészen más. — Községünkben a gyerekek túlnyomó többsége elvégzi a nyolc osztályt és a régi pol­gári iskolának megfelelő ké­pesítést kap. Sokan tovább tanulnak. Most már nemcsak hírből ismerjük a mozit, a könyve­ket, a színházat, hanem van is már kullúrház és mi ott szoktunk szerepelni. Megta­nulunk egy-egy színdarabot, ezkel szórakoztatjuk a község lakosságát. Kirándulásokat is szerve­zünk. Így most meglátogat­juk az ipari kiállítást Buda­pesten. Szeretünk táncolni, szórakozni, hiszen fiatalok vagyunk. Mindez biztosítva van számunkra. BERKÖ MARIA KISZ tag. —— Jánoshidai látkép a rési kastély ablakából % Alvás előtti tere-fere a bölcsődében. f cl 1 b Az egészségűgY "

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom