Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-18 / 117. szám
yjLAO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl SZOIJIOK A MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS tuARs/Á IX. évfolyam, m.szám* Ara 60 fillér /ftiai steátoMvU&ol tmiiumi!iiiimiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiitinmimmiiiiiiiitiiiiniiHiiiliwil!ii 5 1 Szívósan dolgoznak 5 a határozatok végrehajtásán f * . i Jász-Kun Kakas ■fc : Jászfényszaru nagyanyőja I 1958. május 18. vasárnap. t ..........................m mi III HIMinm ......................Ili *' Ős zre meglesz a ház ___A 3004-es kormányhatározat nyomában — Ős zes, kurta bajsza, kék szeme mellett hamiskás szarkalábai jókedélyű falusi korcsmárost sejtettnek azzal, aki először szembe kerül vele. Szinte látom, amint a bugaci csárda kármentőjéből kihajol, meggyfaszárú cseréppipával a foga között. Mint az első illúziók legtöbbje — ez is csalóka. Pipadohánnyal nem bírván, cigarettával kínálom; „Mindig ég!” — mondja erre. A bort nem kívánja ugyan a Tiszába; mégis szívesebben hajt le egy pohár frissen fejt, habos tejet, mint karcost, vagy murcit Nem telt el édeskés illatával, pedig már hatodik éve foglalatoskodik vele a szolnoki Tisza Antal Tsz-ben. Első két szövetkezeti éve alatt „afféle gyalogos” volt, mint említi magáról. Inkább hümgetés, mint mellrecsapás volt akkoriban a válasza, ha valaki a tsz tehenészete után kérdezte. Tizenhárom tehéntől nyolcvan litert fejni nem tehenész dicsőség. — Bolond lett volna a jószág, ha többet ad, — így Balázs János. — Kis törek, kevés korpa más nem eredményezhetett. Kátai Pál, meg Fülöp József, az egymást váltogató elnökök valamelyike, nem sokat hederített a jószág gyomrára. ötvennégyben Horváth László szövetkezeti gazda megkezdte az érvelést, meg egy kicsit az •— asztalcsapkodást is. Őszi keverék, csalamádé, meg másodvetésként köles került ezt követően a földbe. Már az első hónapokban megmutatkozott az eredmény: túlhaladták az ötliteres átlagot Büszkeségre Jogos okul ez sem szolgált éppen; de kezdetnek bíztató volt Simon István, ki idén lett a közös gazdaság agronómusa, hamar szót értett a tagsággal. Siló- kukoricát takarmányborsót, őszi-tavaszi keveréket a régi negyvenöt hold mellé huszonhat hold lucernát vetettek. — öntözni tudnánk csak, az ántiját! — sóhajt Balázs bácsi. — De tizenkét méter mély kút mellett álmodnunk sem lehet erről. A motorunk is hol megy, hol elakad. Kézzel húzunk fel minden itatásnál ezerkétszáz liter vizet. így aztán ritka a szabadnap; pedig egyszer-kétszer szívesen elmennék moziba, a fiata- labbjaink tán még a színházba is. Olyan jótorkú teheneket, melyek tizenhármán egy- slukkra felhajtanak 1200 liter vizet, még nem láttam. Igaz, a kuncogó tehenészek sem; mi több, még maga Zsamai Béla sem, pedig 6 brigádvezető. Akkor oldódik meg a rejtély, mikor nem tizenhárom, hanem harminc tehenet számolunk meg a tiszta istállóban. A sarokban hatalmas bika hever pasai méltósággal, kissé hátat fordítva „feleségeinek”; az is inni kíván. Akkor tájt készült a terv, i— folytatja Balázs János kitüntetett állatgondozó, — mikor megjelent a 3004-es kormányhatározat. Tudja, én le nem becsülök 2 ezer csirkét, száz kacsát, 150 juhot, meg húsz fehérkocát, de amondó vagyok: tizenhárom tehénnel és negyven üszővel való gyarapodás is ér annyit — legalábbis a tehenészek számára. Hadd vetem közbe: különöskép a Balázs-család számára, mely tavaly 1200 munkaegységet szerzett. Idén sem mutatkozik, restebbnek; s a terv szerint egy idei munkaegység 39.90 Ft-t ér. Már meg bocsássanfck: a ceruzámat nem találom, fejben meg ki sem tudnám számolni, menynyit tesz ki egészében. Balázs János mosolyából, mellyel számolási kísérleteimet vigyázza, arra kell következtetnem: ő már tudja, mennyi a summa. Másként aligha mondaná: — Zárszámadás után meglesz az új. ház. Ehhez persze az is kívántatik, hogy ne csak a gondozók, legyenek szorgalmasak, hanem a — gondozottak is. A régi tehenek nyolc liter körül adtak, az újak átlaga 13.3 liter. Úgy látszik, valóban értékes állatokat tenyésztettek a jászsági szakcsoportok. — Többet adnak ezek majd, ha összeszoktak! — bizakodik partnerem. — Idén 60 ezer liter tejet kell fejnünk; hát több lesz abból; még akkor is, ha... — harapja el a hasonlatot — Hetedikétől naponta háromszor fejünk; megszokja a tőgy, többet ad a jószág. Igaz: kap is érte valamit. A Tisza Antal Tsz tagsága féltő szemmel vigyáz; az ugyancsak megszapoi adott szarvasmarhaállományra. Példázatul S. Papp András kovácsmester esetét említi Balázs János: — Elmegyek hozzá a műhelybe, — kezdi. — Mondom: Nem ád fejősajtárt a boltos. , „Miért 7” — kérdi a mester. — Mert nincs neki sem, — így magam. — „Az az ő baja”, — véli a cimborám, „mert ilyenformán pénzt sem kap!” Hallod-e, — mondom rá, — ne mókáz*! Sajtár helyett tréfába nem fejhetünk! ’’Jól van, jól” — csitít S. Papp, — „majd csak lesz valahogy!” Sokat taksálok, ha azt mondom, hogy három órán belül beállított a tejházba két új sajtárral! Honnan vetted? — kérdem. Akkor mutatja, hogy vederből alakította mindkettőt Van olyan ez, mint a gyári! te borváró eÉletbelépett a kivételes állapot Franciaországban Franciaországban életbe lépett a kivételes állapot A nemzetgyűlés a hajnali órákban rövid, tízperces ülésen második olvasásban is megszavazta a háromhónapos időtartamra kivételes állapotot elrendelő törvényjavaslatot, miután azt a köztársasági tanács kettőszáztizenegy o4\fbovtel-'ftlagy'M 7$aláU Táuatá# ItíUdótíátyéMk táttyatáda jMlhoko* Traktoros nap előtt a Cibakházi Gépállomáson A tiszaföldvári Lenin Tsz négyzetesen vetett kukoricája kikelt és a Cibakházi Gépállomás zetorosai, Révész Benjámin, Garai Károly megkezdte a növényápolást Vállalták, hogy a traktoros nap tiszteletére egyenként 200 holdat kapálnak meg gépükkel. A Cibakházi Gépállomás dolgozói közül sokan tettek hasonló munkafelajánlást. A Bercsényi brigád is, amely a tavaszi tervét már jóval túlteljesítette. Laczkő József traktoros 500 holdas tavaszi tervét 560 normálholdra, Kovács Sándor 500 normálholdját 540-re, Révész Benjamin 500 normálholdját 510 holdra teljesítette. A Cibakházi Gépállomás körzetében lévő tsz-ekben megkezdték az őszi takarmánykeverék betakarítását is. Ezt a munkát gépesítették. A tsz-ek az őszi takarmányt silózták. Elhatározták, hogy az üres silógödröket takarmánykeverékkel töltik meg. A Magyar Szovjet Baráti Társaság országos kongresz- szusára hazánkba érkezett Szovjet Magyar Baráti Társaság küldöttségének három tagja I. V. Petrunicsev, a Szovjet Magyar Baráti Társaság felelős titkára, dr. V. T. Makarov, professzor, a Lomonoszov Egyetem földművelési tanszékének vezetője és V. M. Mihajlov, a Szocialista Munka Hőse, a Balti- Ord- zsonikidze gyár kovácsa hétfőn Szolnokra látogat el. A küldöttek az MSZBT megyei és városi elnökségének vendégeként megtekintik Szolnok nevezetességeit, látogatást tesznek a palotási Állami Gazdaságban, este pedig a Magyar Szovjet Baráti Társaság klubhelyiségében baráti eszmecserét folytatnak a társaság elnökségi tagjaival, aktivistáival. A vendégeket a Szigligeti Színház művészei, a zeneiskola tanárai és a Jászkun KISZ együttes tagjai műsorral köszöntik. * S Kisújszállási tavasz Gyönyörű ez a kisújszállási tavasz! S az teszi szebbé, hogy nemcsak a régiben éled újjá, hanem új fákon fakad először a rügy, s az új szín, új virágillat zsongja körül azt, ami tavaly még nem volit. A főtéren is lombot hajtottak a tavasszal ültetett csemeték és a pár éve létesített rózsaliget zöldjét nemsokára virágillat füröszti; De három év múlva még több pompázik, még több új köszönti a májust; Ez a város most kezd igazán várossá lenni. Nemcsak gondozott ligetei, de egyre korszerűsödő építkezései teszik azzá. Mert mit is vettek tervbe 3 év alatt a kisújszállásiak? Vízvezetéket építenek; 2200 méterein fektetnek le csöveket Ugyanilyen távolságon már ez évben betonjárdát kap a Vásár-, Nyár-, Sallai-, Petőfi-, Széchenyi utca és a Sztáün-úL A városszépítést szolgálja a csatornázás burkolása is — a Kossuth utcánál 280 méteren végzik el, de további útszakaszon is tervezik, melyről később dönt a tanácsülés. Az autóbusz utazóközönségének a Kossuth- és Széchenyi utcánál megállókat létesítenek, s egy új várótermet adnak át rendeltetésének. Az ifjúság nem kis örömére úttörőházat építettek a Vásár utcánál, bontott anyagból, 24 ezer forintos társa- delmi -hozzájárulással. így a községfejlesztési alapból mindössze 40 ezer forint kellett hozzá. A fiatalok már az idei nyáron hasznos szórakozással tölthetik itt szabadidejüket. Ugyancsak az ifjúság jobb oktatási körülményeit javítják a Sallai telepi iskola bővítésével — s egyéb célokra előirányzott 132.000 forintos beruházásokkal. A Szociális otthon 60 ezerből fürdőt kap. A fogorvosi rendelőt korszerűsítik, összesen már az első évben csaknem egymillió kerül a város szépítésére, építésére. Az 1959—60-as években a most megkezdett beruházásokat bővítik. Előreláthatóan újabb 1 milliót fordítanak fejlesztésre. Ebből csaknem 700.000 forint megy a csőhálózat, járdaburkolat, csatornázás bővítésére. A tanács községfejlesztési programját nagy mértékben segíti a lakosság is. — Amit csak lehet, társadalmi munkában végeznek el.. így pél dául jóval nagyobb területen készülnek a vízvezeték szerelésre, mert a csöveket a lakók fektetik földbe és így a megtakarításból hosszabb vezeték épülhet. Ugyanígy segítettek a fásításban, csatornázásban, járdaburkolat lefektetésében, S végül elismerés illeti a tanács tagjait, akik szíwel- lélekkel részt vesznek városuk csinosításában — fejlesztésében, s akik elősegítik, hogy évről-évre szebb a kisújszállási tavasz. !— K —! a Pflimlln'-kormány Remény kéz politikájának’1 Ígérete. A kivételes állapotról szóló törvény cenzúrát léptet életbe a sajtó, a rádió és a film területén. Lejeune személyében államminiszter lett a szocialista pártnak a jobboldallal szövetkező szárnya is képviselethez jut a Pflimlin-kormány-i ban. A kormányba való belépését Párizsban azzal magyarázzák, hogy a miniszterelnök így próbál kapcsolatot teremteni az algériai hadsereg lázadó parancsnokaival. A hadsereg várható magatartása áll az érdeklődés középpontjában. Egyes hírek szerint Juin marsall, aki pénteken látogatást tett a köztársaság elnökénél, kijelentette, hogy a Franciaországban állomásozó erők lojálisak lesznek. szavazattal kilencvennégy ellenében módosítás nélkül elfogadta. A törvény a belügyminiszternek rendkívüli hatalmat ad és ez a hatalom a Pflimlin-kormány uj szocialista belügyminiszterének, Jules Mochnak a kezében összpontosul. Pénteken este tíz órától Jules Moch az uj francia belügyminiszter. Nevének rossz csengése volt 1948. évi belügyminisztersége idején, amikor a rendőri hatalmat a munkásság ellen fordította. Ma azt várják tőle Páirzsban, hogy a kemény kéz politikáját a szélső-jobboldal, a fasiszta veszély ellen alkalmazza. Albert Gazier, aki Guy Mollet kormányának tagja volt, az utóbbi esztendőben a szocialista párton belül kialakult ellenzék egyik vezéralakja, tájékoztatásügyi miniszteri megbízatása szintén MiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitmiiuiiimiiimiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiimiiiiiiHHiimiiiimiiiiiiiiHNHiiiiiMw Elismerés és köszönet Követésre méltó kezdeményezés A nőtanács szép akciót indított el több márt félévvel ezelőtt. A mozgalom célja az volt, hogy a szolnoki dolgozók közül is minél többen járuljanak hozzá, hogy a fóti Gyermekvárosban tervezett „gyermekház” minél előbb felépülhessen. (A gyermekház felépítésére Szolnok és Békés megyék nőtanácsai közösen vállalkoztak.) Az akciónak már eddig is nagy sikere volt. A városi nőtanács legutóbbi vezetőségi ülésén ismét foglalkozott a kérdéssel és felhívta a mozgalom további támogatására a dolgozókat. Alig két hét telt el az újabb felhívás óta, máris eredményről számolhatunk be. A Kőolajkutató és Feltáró Vállalat nődolgozói ezer forintot juttattak el a városi nőtanácshoz erre a célra, példát mutatva ezzel a tettükkel a többi üzem és hivatal dolgozóinak is, hogy a most újból megindított gyűjtési akciót azok is támogassák. Sokszáz gyermek életútjából háríthatják el az akadályokat, sokszáz gyermeket menthetnek meg az élet buktatóitól, sok — ma még talán szomorú — gyermekarcra varázsolhatják a boldogság örömrózsáit adományaikkal azok, akiknek lelkében visszhangra találnak a nőtanács felhívásának szavai. A Kőolajkutató Vállalat nődolgozóit elismerés és köszönet illeti meg példamutató, igaz emberséget tükröző magatartásukért. Ma 11 órakor nyílik meg; a Damjanich Múzeumban a Tiszántúli Képzőművészek II. Vándorkiállítása A művészet a népé! Ennek a kiállításnak az a célja, hogy magasszínvonaüú képző- művészeti alkotásokkal ismertesse meg a közönséget. A vidéki képzőművészeti élet érdekében mit tett eddig államunk? Itt első kérdésnek vehetjük, mi történt a vidéki kultúra terjesztése terén? — Másodiknak, mi történt a vidéken élő képzőművészek érdekében. El kell ismernünk, hogy államunk mindent megtett annak érdekében, hogy az úgynevezett műkereskedelemben a giccs terjesztése és ezáltal a tudatlan emberek megmételyezése megszűnjön. Ma már a kereskedelemben csak a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alap zsűrije által elfogadott művek kerülhetnek eladásra. Vegyük a másik kérdést: ami kiinduló pontja is a kiállításnak. Ezzel foglalkozzunk bővebben. 1945 augusztusában, amikor a Magyar Képzőművészek Szabad Szervezetének választmánya a vidéken élő képzőművészek megszervezését, vidéki csoportok megszervezését határozta el, a vidéki gócpontok: Pécs, Debrecen, Szeged, Békéscsaba, Nyíregyháza, Sopron stb, szervezték meg először a csoportokat. Tömegesen kérték felvételüket a művészek a szervezetbe. Az eddig szétszórt erők, amelyek legtöbbször nem is tudtak egymásról, közös szervezetbe tömörültek, hogy együttes erővel oldják meg a közösség érdekében előttük álló feladatokat. Ilyen összefogás, együttműködés hozta létre a Tiszántúli Képzőművészek II. Vándorkiállítását is. Sajnálatos dolog, hogy ebből a közös csoportból az alföldi festészet egyik komoly gócpontja, Hódmezővásárhely kimaradt, nem vett részt a kiállításokon. A vidéki képzőművészeti tömegkultúra kialakítása, a korábban elszigeteltségben élő vidéki képzőművészek nyilvánosságának fokozása és tapasztalatcseréje érdekében 1957 áprilisában a Békés megyei Tanács Művelődési Osztályának kezdeményezésére Tiszántúl festőművészei megrendezték első vándorkiállításukat és találkozójukat. A Békéscsabáról Szegedre, Debrecenbe és Orosházára ván- doroltatott • kiállítást több mint 12 ezer néző tekintette meg, s jelentős vásárlások is történtek. A kiállítás másik eredménye — a róla írt kritikák igazolják ezt —, hogy a mai alföldi képzőművészet, mely olyan gazdag múlttal és a magyar képzőművészet kimagasló eredményedként számon tartott haladó hagyomá- nyikkal rendelkezik, képes sajátos színt, hangot képviselve, jelentős eredményekkel hozzájárulni képzőművészetünk egész fejlődéséhez; A kiállítás célja tehát, egységes táj rajzi művek bemutatása. így feltűnnek mindjárt a látogatónak, hogy bizony sok olyan kép van, amely nem a tiszántúli táj jellegével foglalkozik: A zsűri és a rendezőség hibájának kell felróni, ha egy kiállítást azon a címen nyitunk meg, hogy Tiszántúli Művészek kiállítása — akkor mellőzhették volna a dunántúli jellegű képeket (persze, hiba a beküldő művészek részéről is, mert a felhívásban szerepelt, hogy csak az Alföldre jellemző képeket, kompozíciókat küldjék be.) Egyhangúvá teszi a tárlatot, hogy hiányoznak a nagyobb- lélegzetű figurális kompozíciók. A kiállítás zömét a kisebb méretű tájképek adják. Ha műfajilag nézzük a kiállítás anyagát, nagyobbrészt olajfestmény. Rendkívül kevés grafikai mű szerepel. — Pedig a jó grafikák színesebbé tették volna az anyagot.
