Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-03 / 104. szám

yjLÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZOLJIOK MEGYEI : /íhai számútikból | t ............................................................ j f HOLNAP ANYÁK NAPJA l LOTTO I | tárgyny er emény-jegyzék f A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Jövő heti rádióműsor IX. évfolyam 104. szám. Ara 50 fillér 1958 május 3., szombat MÁJUS ELSEJEI SEREGSZEMLE A MEGYEBEN TÜNTETÉS A BÉKE MELLETT DÉLELŐTT 9 ÓRA. Ragyogó napsütés. Szerdán még nem gondoltuk volna, hogy ilyen kellemes idő köszönti majd május elsejét. Városunk zászlódíszben pompázva, szinte megfiatalodva ünnepel. A középületeken hatalmas feliratok, emblémák. A Malinovszki úton végesteien végig felpántlikázták a fákat. Talán ez a legszebb szolnoki utca. Lakói évről évre kitesznek magukért, s most sem hagy­ták alább.. i Még hatvan perc és megkezdődik a felvonulás. A Kos­suth téren máris rengeteg az ember. Ismerősök, barátok köszöntik egymást, koccintanak a sátrak előtt, süttetik ma­gúitól a napon és latolgatják, melyik üzem, melyik válla­lat lesz majd a legszebb. Vidám arcú emberek mindenfelé. Jönnek a mamák is. Néhányon gyermekkocsit tolnak és vizsgálgatják, hol helyezkedjenek el, hogy sokat lássanak. Egyik azt mondja, javasolni kellett volna a rendezőbizottságnak, hogy külön helyet jelöljön ki számukra. Futnak a percek, s a tér mindjobban megtelik kaca­gással, zsibongással. Fél tíz. A Gólyától a Kossuth teng a járda két oldala tömve. Hányán lehetnék vajon? Erre r.chéz pontos választ adni, Talán tízezren, vagy még töb­ben. Még harminc perc. Gyülekeznek a felvonulók. PONTOSAN TÍZ ÖRA. — Megperdülnek a dobok, s el­indul a hatalmas áradat. Szí­nes, pompázó, lenyűgöző em- borfolyam. Jönnek a szolnoki üzemeli, intézmények, válla­latok dolgozói, az úttörők, a középiskolák tanulói. A sort a város vezetői nyitják meg. A dobpergés. Az_ emelvény előtt egy kis úttörő magasra tartja a táblát. „2815-ös szá­nni Hámán Kató iskola úttö­rőcsapata”. Léggömbök re­pülnek a magasba, s egyszer- csak az elragadtatás moraja zúg végig a figyelő embertö­megen. A kék, fehér, piros gömböcskék a városi tanács épülete felett már magasan szállnak, az úton csöpp em­berkék jelennek meg népvi­seletben: Magyarország. Szovjetunió, ázsiai és afrikai országok népeinek gazdag, pompázó viseletében. Felzúg a taps, az első tetszésnyilvá­nítás.' — De aranyosak! — Nagyon szépek — hal­latszik itt is, ott is. Egyre jönnek, zászlókat lo­bogtatva az úttörők. Pereg­nek a dobok. S egy pillanatra megeleve­nedik a múlt. Mél’óságosasz- szony-jelmezben lépked, mö­götte a szolgák. Igv volt ré­gen. De ez régen volt és már elmúlt'. De nini! Néztük csak. Jön a Jászkun KISZ Együttes. Szól a zene. táncolnak a fiúk és a lányok, boldogan, önfe­ledten. Gyönyörködve nézik őket. Valóban gyönyörű a látvány. — KISZ, KISZ hurrá! — KISZ, KISZ hurrá! — Éljen a párt! ZUG AZ ÜTEMES ÉLJEN­ZÉS.- Fegyelmezett sorokban vonulnak a Közgazdasági Technikum diákjai. Elől KISZ-egyenruhás lányok hurrázva, énekelve. Ismét léggömbök repülnek a leve­gőbe. simogatva szőri a su­garait a májusi nap. Szolnok népe ünnepel. Ezrek és ezrek egy szívvel, egy akarattal tüntetnek a béke megőrzése mellett. S a munkások? Megielenik a téren a Szolnoki Papárgyár dolgozóinak hosszú, fegyel­mezett sora. Galambok re­pülnek a levegőbe. A papír­gyári dolgozók szemléltető módon mutatják meg, ho­gyan fejlődöd sj, üzem az ál­lamosítás óta. Kisebb, majd egyre nagyobb papírbálák mutatják, hogy milyen utat tették meg 1958-ig. 150 száza­lékkal nagyobb a gyár ter­melése, mint tíz évvel ezelőtt. Tizenegy óra: Szemetgyö- nyörködtető látvány: a Ma­gyar Honvédelmi Sportszö­vetség. Újból felzúg a taps. A térre érkeznek a Járműjavító munkásai. A mozdonyosztály dolgozói 102,96 százalékra tel­jesítették első negyedévi ter­vüket. A karbantartó osztály és a mérlegosztály táblái is a terv túlteljesítésével büszkél­kednek. Lelkes, hosszantartó, taps köszönti őket. Majd lovasok jönnek. Elől gyönyörű fehér lovon idős, ősz hajú harcos. A távolból feltűnik egy földgömtoöt hozó jármű. Forog a föld és körü­lötte kering a szputnyik. Kiáltások: „Le a háborús uszítókkal!” „Éljen a világ­béke őre, a Szovjetunió!” A munkások jelmondatai egysé­gesen a béke megőrzéséről megvédéséről szólnak. HOSSZÚ SOROKBAN jön­nek a Megyei Tanács dolgo­zói. Közöttük Csótó élvtárs, a Megyei Tanács vb elnök- helyettese, aki évekig tsz- einökként dolgozott, s irá­nyítása alatt a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet Szolnok megye egyik legjobb közös gazdasága lett. Az ötletgazdag felvonulás talán egyik legmegrázóbb él­ményét láttuk. A Vágóhíd Vállalat dolgozói vonulnak, égő „atombombát” hoznak, s a gépkocsi oldalán a vádló felirat: „Ezt akarják a tőké­sekDe mi békét akarunk. S jön a tenger nép. A Do­hányfermentáló dolgozói, a bútorgyáriak, a szolnoki tég­lagyár munkásai, a Szabad Európa-rádió antennáján ülő kacsával. Feltűnik az egész­ségügyi dolgozók, az orvosok csoportja. Később a vasuta- solcat látjuk. Vidáman integetnek egy­másnak az emberek Nem túlzás, hogy lenyűgöző ez a felvonulás. Már több mint 2 órája hullámzik a nép. Né­hány perc híján délután egy óra, amikor elvonult a felvo­nulók utolsó csoportja. Több mint 20 ezer ember harcos tüntetése volt ez a béke mel­lett, a világ proletariátusának nagy ünnepén. <A felvonulás után idős munkások beszél­gettek és elmondták, hogy ilyen Szolnokon még nem volt. De ez a véleménye min­denkinek, aki végignézte a felvonulást. Nehéz szavakat találni és leírni azt az őszin­te lelkesedést, azt a szívből jövő ünneplést, ami szinte virágesőként borította el 1958 május 1-én a szolnoki Kossuth teret. Szekulity Péter. Vörös május Túrbe vén Csak ügy táncol a napsu­gár a Vöröscsillag és a Búza­kalász Tsz kiszistái lovainak kengyelvasán. Még táncolnak, ficánkolnak „az jó hamar lo­vak”, a két termelőszövetke­zet harminc vágtatókedvű méné a tsz fiataljai alatt. — Merthogy ők nyitották meg a felvonulást, a kunsági magya­ros legényruhában, csipkés mellénnyel, árvalányhajt len­gető fekete kalappal. Délce­gen ülik lovaikat, az utca hosszában, az ablakokban vé­gig elhelyezkedő közönség melengetve pihenteti tekinte­tét huszáros menetükön. Csakúgy, mint az utánuk karikázó diákfiatalokon is. A tsz ifjak lovon, a Ványai Ambrus Gimnázium tanulói kerékpáron valamennyien. A kormányokon kis vöröszászló, az első, s hátsó kerék nemze­tiszín krepp papírral befűz­ve. Fúvós zenekar jön egyenru­hában. Olyan katonásan me­netelnek, s olyan magabizto­san fújják a kürtöt, a trom­bitát, mintha világ életükben ezt csinálták volna. — Tűzoltó? Rendőrzenekar — kérdezem. • — Dehogyis, a Vöröscsillag zenekar — válaszolják az elvtársak, valami olyan hang­súllyal: mi az, fel sem téte­lezem talán, hogy a tsz pa­rasztok zenét is tanulnak? Pedig tanulnak, s olyan ütemre fújják, hogy katoná­san menetelhetnek rá a Ma­gyar Honvédelmi Sportszö­vetség turkevei szervezetének egyenruhás fiataljai. Ámbár a népi zenéhez szokott földmű­vesszövetkezeti tánccsoport — á következő felvonuló rész­leg — szívesebben táncolna cigánymuzsikára. Fényes vörös selyemzászló úszik a magasban. „Zrínyi Ilona úttörőcsapat Túrkeve” — ragyognak az arany betűk. Színes, háromszögű zászlók erdeje követi. Az őrsi zászlók. Vörösnyákkendős, kékbluzos lányok sokasága özönlik utá­nuk. Mellükön embléma, há­rom szóval: „Magyar Népköz- társaság úttörője.’’ Kéknyakkendős kisdobo­sok előzik bieg az általános iskolák csoportját. Magasba kívánkozó légballon csokvo kát, pompázó színű szalagok kai tartanak vissza a Vörös­csillag Tsz lányai, Marx Hruscsov, Kádár képeit hoz­zák a tsz tagok. Piros szeg­fűvel fehér ruhájuk gomb­lyukában az egészségügyi dől gőzök. Négy férfi hatalmas SZÖVOSZ jelvényt tart a vál­lán, a földművesszövetkezet dolgozói jönnek. A Táncsics Tsz seregét Ná- nási János, idős termelőszö­vetkezeti gazda vezeti, kezé­ben magasra tartott vörös­zászlóval. S dagad a piactér. Jön a Bálái Állami Gazda­ság, a Zöldmező, a Dózsa, a Buzakalász Termelőszövetke­zetek népe, a Gépállomás, az Uj Élet Tsz. Cigányzene szól, zászlók után transzparensét hoznak: „Cigárfy népi együttes”. Az együttes tagjai cigány népvi seletben, a város többi ci­gánylakosa zászlókkal énekel­ve zárják be a túrkeveiek május elsejei seregszemléjét. Négy és félezer — ötezer ember „pirosló arccal és pi­ros zászlóval,, — s a léggömbökkel futkározó ap­róságokat csitítgatva hallgat­ják Czinege Lajos elvtársat, az MSZMP megyebizottság első titkárát, az ünnepi nagy­gyűlés előadóját. — Május 1. fényét korunk­ban az adja meg, hogy a legutóbbi négy évtized alatt — azóta, hogy 1917 októberében az orosz prole­tariátus széttépte láncait, s a világ egyhatod részén lerakta a szocialista társa­dalom alapjait — a szoci­alizmus ügye évről-évre di­adalmasabban halad előre, Cibakháza kettős ünnepe MÉG ALIG BÚJT ELŐ a koratavaszi párából a szelíd­sugarú nap mosolygó arca, amikor már gyülekeztek má­jus 1 reggelén a naeynévie-k. a ti-szainokaiak és Cibakhá­za dolgozói, hogy méltókép­pen ünnepeljék a 14. szabad májust és megnyissák a hó­nap folyamán megrendezésre derülő „Tiszazugi Napok” ünnepségsorozatát. 9 órára már együtt a köz­ség és a környező falvak ao- raja-nagyja. Azokon kívül, akik munkával ünnepük má­jus 1-et — mindenki eljött. Eljöttek a meghívott szovjet vendégek és a járás vezető1 is. Együtt vonultak fel az ünneplőkkel az iskola előtti térre, hogy rész tvegyenek a kettős ünnepet méltató nagy­gyűlésen. A tanács és a lakosság ne­vében D. Molnár Mihály elv- társ, községi tanácselnök üd­vözölte a megjelenteket. Be­szédében szólt a régi Tisza­zugról és azokról a hatalma* •TÍlffy7á«-0'Vr*ól, gip-|,plvek g.7.}Titp átformálták a felszabadulás Va az addig csak elmaradott­ságáról ismert vidék képét. A megnyitó után B. Kiss Mátyás, az MSZMP Megyei Pártbizottságának tagja tar­totta meg ünnepi beszédét. Bevezetőben részletesen elemezte haz^n-k felszabadu­lás előtti helyzetét és azt a felmérhetetlen jelentőségű változást, amit a felszabadu- lás eredményezett. Elmondta föhbek között, hogy Cibakhá­zát és Nagyrévet a nagyhir* tok fojtogatta. Az Almásy- téle hitbizomány, a Nagy Fe­renc és Vass Imre uradalma’’ egymásután nvelték el a kis­paraszti varcellákat és tették agrárrproletár, zsellér falvakká a községeket. A továbbiakban megemlé­kezett a tiszazugi paraszt­mozgalmakról és a környék lakosságának a Taná"sköz*ár- saság alatti hősi harcairól, maid rátért a felszabadulás utáni változásokra. — Ma sem minden fenékig tejfel nálunk, de a több­ségnek. a régi kizsákmá- nyoltaknak sokkal jobban megy a sorsuk. Igaz kö­vettünk el hibákat is. — mondotta —. de tizenhá­roméves fejlődésünket el­sősorban az eredmények jellemzik. Ezt bizonyítja Tiszazug fejlődése is. Csak néhány példát ragad­junk ki. Cibakháza 400 sze­mélyes kultúrotthcmt, modern gépállomást, 55 férőhelyes napközit. 2000 méter beton­járdát; Nagyrév többek kö­zött új mozit és napközi ott­hont kapóét. Ennyi is elég ahhoz, hogy bebizonyítsuk: Tiszazug többet gyarapodott a tizenhárom évben, mint fel- szabadulás előtt hosszú évti­zedek alatt. AZ ÜNNEPI GYŰLÉS második részében a nőtanács, képviselője vándo-rzászlót nyújtott át a ..Tiszazugi Na­pok” rendezőinek. Utána a kiállítás megnyí­lására került sor. Szelecki János iskolaigazgató megnyi­tó beszédben értékelte a „Tiszazugi Napok” jelentő­ségét és köszönetét mondott a kiállítás szervezőinek áldo­zatos moekájukért. Kapos­vári Gyula, a szolnoki Dam- iqnich Múzeufn igazgatóia tájékozható előadásában is­mertette Cibakháza történe­tét. Az ünnepség résztvevői a megnyitó beszéd utá.n megte­kintették a kiállítás gazdag znvagát. Az első teremben találkozott a látogató az em­ber fejlődésének reg-gelébő1 -zármazó régészeti dokumen­tumokkal. A második terem' ’849-ig mutatta be a Tiszazug '''étét, a török hódoltság, a Uabsburg-elnvomás korát é* zz 1848-as szabadságharc em- ' ékeit. A harmadik fázi* 1945-ig terjedő időket doku­mentálja. Részletesen és szemléltetően mutatja be azt a harcot, amelyet a Tiszazug zsellérei vívta a könyörtelen kizsákmányolás ellen. Szinte szembetűnően válik ki az egész anyagból az utol­só állomás, amelynek anya­ga részletesen tárja fel azt a hatalmas változást, ami a felszabadulástól végbement a Tiszazugiban. Tablók és egyéb írásos dokumentumok mutatják be a községek gaz­dasági és kulturális eredmé­nyeit. De mestaláliuk itt a kunszentmártoni. Zalka Tsz a génállomások és állami gaz­daságok er"dményeit világgá kiáltó tablókat is. valamint azokat a kitüntetéseket és díiakat. amelyeket nevezet­tek kaptak munkáinkért. Az utolsó térem a jövőé. a fejlő­désé.' Híven fejezi ki az össze­foglaló jelmondatot, amelv szerint: ,.a jövő olyan lesz amilyenre évit lük, amennyit dolgozunk érte". NEM MARADT KT a ket­tős ünnep programjából a vi­dámság, a szórakozás sem. A községi pártszervezet és a ta­nács jól sikerült fogadása mellett a sportpályán és a kultúrházban szórakozhattak a cibakháziak és a meghívott szovjet és magyar vendégek. — nggy — s napjainkban már közel egymilliárd ember — a föld lakosságának 35 százaléka — boldogan, a szabad élet örömeivel vonul fel a dia­dalmasan lengő vörös zász­lók alatt, — mondja Czinege elvtárs. Az egykori csendőr lakta­nya a turkevei, mezőtúri régi május elsejék fékentartója szégyenlősen húzódik meg a tér sarkában. Tóth elvtárssal, ezzel az okos túrkevei párt­munkással nézünk oda. — Nem gondolták a kevi csendőrök se 13 évvel ezelőtt,, hogy ilyen ünnepség lesz még laktanyájuk előtt. Ha látnák most! Igen, ha látnák, s ha halla­nák Czinege elvtárs szavait. Mert nekik szól, amikor azt mondja: — Hiába próbálkoztak 1956 őszén azzal, hogy újra zsarnok uralmuk alá hajt­sák a népet, újra felülke­rekedjenek; az ő világuk letűnt cs soha többé vissza nem térhet. Ma még biztat­ják őket onnan Nyugatról. Ma még ók is, biztatóik is olyan időkről álmodoznak, mint 1956. október 23 és no­vember 4 között volt, ame­lyet hatalmuk visszaállítá­sa követne. De ismétlődés a történelemben e kérdés­ben nincs.” Nincs ismétlődés! Aki látta a túrke veieket május elsején, amikor az Internacionálét játszotta a Vöröscsillag zene­kar, tudja ezt. Nincs ismétlődés! A dísz­emelvényen ülő Márki Gábor, a vöröszászlót vivő Nánási Já­nos ügyének stafétáját újak ezrei veszik át. Az a három kis úttörő is — T. Kiss Mi­hály, Erdélyi Róza, Fazekas Mária —, akinek az egész község előtt adta át Kelemen Imre KISZ titkár a „Kiváló úttörő” kitüntetést, a vörös május elsejék harcosa már. S a vörös május elsejék har­cosa az az embertömeg, — amely délután szórakozott, sört ivott a Buzakalász Tsz fürdőtelepén; az a sokszáz né­ző, akik a kultűrotthonban tekintették meg a kevi kul- turcsoportok műsorát. A vö­rös május elsejék hívei, s azt akarják, mindig ilyen bé­kés májusi ünnep legyen Túrkevén, mint az idei volt. Borzák Lajos ▼TTTTVTTVVTVTVTVTTTTVTVVTVVr (járdós Mária írónő (Szolnokon Vasárnap délután fél négy­kor kezdődik a szolnoki asz- szonyok találkozója GÁRDOS MÁRIA írónővel, a Megyei Tanács nagytermében. A Köz- alkalmazottak Szakszervezete az anyák napja ünnepére hív­ta meg városunkba Gárdos Máriát. Gárdos Mária veterán har­cosa a magyar munkás és nőmozgalomnak. 1910-ben ő vezette a magyar nőküldöttsé­get a Koppenhágában ülése­ző első nemzetközi nőkonfe- renciára. Ettől az időtől kezd­ve többször van börtönben és internálótáborban, mint szabadon. Szenvedései tönk­reteszik szemevilágát, azon­ban nem tudják megtörni a hőslelkű asszonyt. Gárdos Mária irodalmunknak is jeles művelője. Szeretettel kö­szöntjük őt körünkben vasár­nap.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom