Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-11 / 111. szám

2 * il SZOLNOK MB5T0 S«P6AP lg««; rrtSfw ti-. Megkezdődött megyénkben a népek barátsága hónapja (Folytatás az első oldalról) mögött. Speidel náci tábor­nok például ma a NATO szá­razföldi egységeinek a pa­rancsnoka. A nyugat-német parlament legutóbb törvény­be iktatta az újraszervezett hadsereg atomfegyverekkel való ellátását, mintegy fe­nyegetve az emberiséget, hogy harmadszor is késiz rá­zúdítani a pusztítás vesze­delmét. A nyugati kapitalista országok légterében egy idő óta amerikai repülőgépek atom- és hidrogénbombákkal megrakva rendszeresen cir­kálnak: Egy rosszul értelme­zett utasítás, egy lelkiisme­retlen vagy részeg katona, egy műszaki hiba és pillana­tok alatt százezrek pusztul­hatnak él a legszömyűbb módon és rázúdulhat az em­beriségre a III. világháború. Hát nem volt elég a könnyb&l, a vérből? — te­szik fel nap, mint nap a kérdést az egyszerű em­berek. — Az ember, aki győzedelmeskedett a termé­szet erőin, meghódította a földgolyó minden pontjáit, feltárta az anyag titkát, s a tudomány szárnyain már a világűrt ostromolja — nem lenne képes gátat vetni egy olyan veszedelemnek, ami mindent fenyeget; eletet, tu­domántyt, alkotást'^ s ami'ige­ne rációkat pusztíthat ki? — Azoknak, akik a hiáború tü- zét szítják, eddig még nem volt elég.Az Amerikai Egye­sült Államok tőkései a két világháborúnak wámszedői voltak, s miközben a fronton tízezrével hulltak porba fia­tal, életerős emberek, dollár­eső hullott az amerikai tő-* késekre. Ezek a háború meg-i szállottái, s most a megfé­lemlítés módszerével készítik elő újra rabló tervüket. Csak hogy tervükbe újabban már beleszól az emberiség. Ezek az emberi mivoltukból kivetkőzöttek éli elejtik, hogy nem 1914-et és nem 1939-at írunk Elfelejtik, hogy az emberiség története « leg­utóbb fél évszázad alatt nem­csak a két pusztító háborút jegyezte fed, hanem egy min­dennél nagyobb és az embe­riségre áldásosabb eseményt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat; egy új társa­dalmi rendszer születését, amely 40 esztendő alatt az emberiségnek közel 40 száza­lékát egyesítette egy nagy szocialista építő családba. A legutóbbi fél évszázadban te­hát olyan esemény zajlott le, olyan folyamat ment vég­be a világon, amely alapve­tően megváltoztatta a világ képét. A Szovjetunió a béke védelmének legbiztosabb záloga A legutóbbi években pedig a Kínai Népköztársaság, az európai népi demokratikus országok megszületésével és megerősödésével, továbbá egy hatalmas, mintegy 700 millió embert magába foglaló, a szocialista tábor mellett küz­dő békeövezet létrejöttével az erőviszonyok mások, mint az I. vagy a II. világháború ki­törése idején voltak. S ma rendkívül éles harc dúl, mér­kőzés folyik a két erő; a béke és a háború erői között; Ez a küzdelem nem válta­kozó szerencsével folyik. Ez a küzdelem napról-napra, óráról-órára újabb és újabb győzelmet hoz a békéért har­coló erők javára és ez adja a reménységet az emberiség­nek. Emlékezzünk csak Elvtár­sak! Másfél évvel ezelőtt, 1988 őszén a világnak két pontján olyan helyzet ala­kult ki, mely közvetlenül világháború kirobbanásá­nak veszélyét hordta ma­gában. Az egyik pont volt Egyip­tom, ahol az angol és francia katonai erők az Amerikai Egyesült Államok egyetérté­sével rátörtek a független egyiptomi népre. A világnak másik ilyen pontja pedig ép­pen a mi országunk volt, ahol az amerikai és más nyu­gati imperialisták — kihasz­nálva a pártvezetés által-^el­követett hibákat — ellenfor­radalmi pucceot szerveztek, mely kéthetes tobzódásával előrevetette sötét árnyékát. Felidézte egy új háború ve­szedelmének tüzét is, mert nemcsak a magyar, hanem a szomszédos népek és rajtuk keresztül az egész szocialista tábor ellen irányult; Ezt a két gyújtópontot a Szovjet­unió vezette béketábor ol­totta el, s hogy 1950 őszén az angcá, francia erőknek Egyip­tomból ki kellett vonulniok, hogy a magyar népi demok­rácia él és erős, az ellenfor­radalmi erőket pedig szétver­tük — ez a szocializmus, a béke erőinek hatalmas győ­zelme. Ezután Csáki elvtárs rész­letesen beszélt azokról az erőfeszítésekről, melyet a Szovjetunió napjainkban is tesz a békéért. Majd ünnepi beszéde befejező részében ezeket mondta: Tizenhárom esztendős fej­lődésünk, békés, szocialista alkotásunk biztos alapot te­remtett a további előrehala­dásunkhoz. A jövő kitárult előttünk. Hazánkat több ol­dalról testvéri szocializmust építő országok övezik. A mi népünk is tagja a szocialista építés nagy családjának, s a proletár nemzetköziség ma­gasztos eszméje fűz össze bennünket a világ népeivel. S ez hatalmas erő a mi né­pünk számára! Tudjuk; nagy veszedelem fenyegeti az emberiséget a nyugati imperialisták hábo­rús terveivel, de' ezt a ve­szedelmet el lehet hárítani, a békét meg lehet védeni. Büszke lehet a mi nemzedé­künk, hogy ebben a harcban együtt menetelhet a világ jobbik felével, őrizzük és ápoljuk azokat a testvéri kapcsolatokat, mellyek össze­fűznek bennünket a szovjet néppel, a bolgár, a cseh, a román, a lengyel, a német, kínai és más nemzetek fiai­val. Őrizzük és ápoljuk azo­kat a kapcsolatokat, melyek összefűznek bennünket a vi­lág valamennyi, — békéért, az emberiség jobb jövőjéért harcoló — munkásával, pa­rasztjával, értelmiségi dolgo­zójával. Akkor vagyunk mi rendületlenül hívei szeretett hazánknak, ha hívei vagyunk a népek közötti testvéri ba­rátságnak: E gondolátok jegyében nyitom meg a népek barát­sága hónapjának megyei ün­nepségeit. Éljen a szocialista tábor megbonthatatlan egysége! Éljen a világ népeinek ba­rátsága! Vesszenek a háború meg­szállottal! Éljen a béke! JÁSZÁROKSZÁLUÍSI PILLANATKÉP Láthatóan zavart okoz meg­jelenésünk. A fiatalok klub­jában együtt a KISZ vezető­ség. S a vezetőségi tanácsko­zásnak van egy vendége is. Nem a maga jószántából ugyan, dehát KISZ tag, hi­vatták. Egy lány beszél hozzá. — Szóval egyezzünk meg Katikám. Ma este hazamégy szüléidhez, bocsánatot kérsz tőlük. „Katikám” megátalkodot- tan ül. Csak a fejét ingatja. — Igen, hát neked ér any- nyit egy Misi, hogy az édes­anyád tönkretegye magát, hiszen éjszakákon át sir, — csattan fel egy indulatos hang. A KISZ titkár folytatja. — Értsél meg bennünket Kati, a javadat akarjuk. Ott­hagytad a gimnáziumot, fél­beszakadt a tanulásod. Most egy éved telt el a fodrászat­ban, de ma már szólt a vál­lalatvezetőd, hogy nem bol­dogul veled, munkaközben is kiszöksz a fiúhoz. — De még ha rendesen ud­varolna — keseredik el va­■■ ^ % Amerikai acélipari szakemberek lá­togatnak a Szovjetunióba A Szovjetunió és az Egye­sült Államok megállapodott acélipari szakemberek csere- látogatásában. Az amerikai kUlügyminisztértum kedden közölte, hogy május 23-án 19 főnyi amerikai küldöttség érkezik Moszkvába. Az ame­rikai vendégek egyebek kö­zött megtekintik majd a mag- nitogorszki iparvidéket. Szovjet zeneszerzők érkeztek Budapestre A magyar szovjet kulturá­lis munkaterv alapján szom­baton reggel repülőgépen Budapestre érkezett Sz. Ba- laszanjanc és G. Sirma ze­neszerző, valamint V. Bogda­nov Berezovszkij zenekriti­kus. A szovjet vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Dénes Leó, a Kulturális Kapcsola­tok Intézetének alelnöke, Kö- peczi Béla a kiadói főigazga­tóság vezetője, a Magyar Ál­lami Operaház és a Magyar Zeneművészek Szövetségének képviselői fogadták. (MTI). laki. Nem látod, csak játszik veled. A szívünk fáj, amikor látjuk heten-nyolcan is kö­rülvesznek, s nevetnek raj­tad. Kati nővére egy sokkal ko­molyabb lány, nem bírja to­vább. Könnyezve hagyja el a helyiséget. Kati konokul hallgat. — Nézd, gondolkozz. Ha nem változol meg, hétfőn a taggyűlésen kizárunk a KISZ- ből. Könyörtelen feltétel. Kati felpattan, s kisiet. Az ablakból nézik. Hová megy? Nem haza. „Barátnőjéhez” fut, akinél tartókodik mióta egy hete elhagyta szüleit Mi­si miatt. Két lány odaáll a KISZ üt* kár elé. — Idefigyelj, elmegyünk és hazavezetjük. — Ez jó. Menjetek. Ha nem sikerülne, akkor mi gondol­kodunk máson. Mindent meg kell tennünk érte. Visszave­zetjük közénk. Többen Kóródi Béla elvtár­sat, a jászberényi járás KISZ titkárt veszik körül. — Te pedig szóljál a járá- rási földnyilvántartó hivatal­ba. Nem nézik meg, hogy ki­küldöttjeik mit csinálnak. A fiatal lányok szédítgetésére, vagy munkára küldték ki őket? Kell ehhez hozzáfűzni vala­mit? Beszél a kép önmagáért. — borzák — llllllflllMlimillllllllllllllllllll',illlllllllllllllMllllllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIII1l|ll||||||||||||||||||i Pályázati felhívás A Szolnok megyei Pártbizottság hirdet a felvételi pályázatot Marxizmus—Leninismus Esti Egyetemének 1958/59-es tanévére. Az egyetem célja, hogy a párt, állami, tömegszerveze­ti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók, vezető propagan­disták szervezett marxista-leninista oktatását egyetem: színvonalon biztosítsa. '.r A TANULMÁNYI IDŐ S ÉV. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a másorfk évfolyamon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon nemzetközi és magyar munkásmozgalom történetét tolul­ják. A tárgyakból minden félévben vizsgát tesznek. A ta­nulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvetéséről bizonyítványt kapnak. Az esti egyetemen hetenként egyszer kötött fog­lalkozás van (előadás, osztály foglalkozás), melyen a részvé­tel kőtelező. A tandíj 1 évre ISO Ft., mely félévenként fi­zethető. Az egyetem hallgatóinak a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1.088—1957 XI. 21. sz. határoza­ta alapján ugyanaz a tanulmányi szabadság jár, mint az egyetemek és főiskolák esti tagozatai hallgatóinak. AZ EGYETEMRE VALÖ FELVÉTEL FELTÉTELEI-. Felvételüket kérhetik, akik érettségivel, vagy ennek megfelelő általános műveltséggel rendelkeznek és a tanú-* láshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. Az egyetemre pártonkívüiiek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola, stb# hallgatója. A pályázat a járási, városi pártbizottságokon besze­rezhető kérdőív alapján történik. A pályázatot a megyei pártbizottság Ágit. Prop. Osztályára kell beküldeni június 15-ig. Mellékelni kell: * 1 1. Részletes önéletrajzot, 2. Az illetékes pártszervezet ajánlását, 3. A vállalat, intézmény igazolását jelenlegi műn*; kaköréről. MSZMP SZOLNOK MEGYEI BIZOTTSÁGA —v;, A* TOLSZTOJ Pr# 11 Ai/wl éo/cif/fa wnr» th m i műt1 u mo? nr uhuit* wrrr n wir nem, 58. X kapitány kénytelen volt) főhajtással kifejezésre juttatni, hogy egyetért főnökével. Rolling ajkához emelte bal kezét és szopogatni kezdte kezefején a bőrt. — Reggelig itt maradok a jachton, sőt az is lehet, hogy az egész holnapi napot itt töltöm..: Nem szeret­ném, ha i tt-tar tóakodásomat valahogy félremagyaráz­nák.:« (Miután megelégelte a szopogatást, kezét a hajó* fülke nyitott ajtaján kiszűrődő fény felé tartotta.) Na, jól van:. s tehát nem szeretném, ha félremagyaráznák.. * (Jansen most Rolling kezére nézett, s karmolás nyomait fedezte fel rajta.) Kielégítem a kíváncsiságát: várok va­lakit ide a jachtra. De az illető nem számít rá, hogy itt talál. Bármely órában megérkezhetik. Intézkedjék, hogy azonnal jelentsék nekem, mihelyt felszállt a hajóra. Jó éjszakád Jansen nem tudott magához térni. Erőllködött, hogy valamit megértsen abból, ami történt. Madame Lamolle a parton maradt; Miért? Szeszélyből:.« Vagy talán öt várja? De mit jelentenek ezek a friss karmolások a fő­nök kezén...? Valami történt:.« És hátha átmetszett torokkal fekszik az ágyon? Vagy egy zsákban az öböl fenekén? A milliárdosok nem válogatósak az esz­közökben. A vacsoránál Jansen egy pohár whiskyt kért szóda nélkül a tiszti étkezdében, hogy kissé kitisztuljon az agya. A helyettes kapitány beszámolt neki a mai újsá­gok szenzációjáról: szörnyű robbanás történt a német anilin-tánsaság gyáraiban, a gyárak tőszomszédságában fekvő kis városka elpusizfcult, s a robbanásnak több mint kétezer áldozata volt: — Disznó szerencséje van a mi főnökünknek ■=* mondta a helyettes kapitány;1— Az aniliin-gyárak pusz­tulásán annyit keres, hogy felvásárolhatja egész Né­metországot, szőröstül-bőröstül, Hohenzollemjeivel és szociáldemokratáival együtt. Ürítem poharam a főnök különböző feltevéseket a robbanás okairól — egyik osto­bább volt, mint a másik. A lapok hasábjai Rolling nevé­től tarkálltak. A divatrovatban máris jelezték, hogy az elkövetkező szezonban a pofaszakáll lesz divatos, puha kalap helyett pedig a kürtőkalap. Az „Excelsior” első oldalán az „Arizona” fényképe volt látható, s ovális ke­retben Madame Lamolle gyönyörű feje. Amikor Jansen megpillantotta ezt az arcképet, teljesen elvesztette ön­uralmát; Aggodalma egyre fokozódott; Éjjel kettőkor kilépett fülkéjébőL Látta, hogy Roi­ling ott ül a felső fedélzeten egy karosezékben.- Erre visszatért fülkéjébe. Ledobta magáról ruháját, meztelen testére rendkívül finom, könnyű gyapjúruhát öltött, sap­káját, cipőjét és pénztárcáját egy gumizacsfcóba kötözte. Hármat ütött az óra. Rolling még mindig ott ült a karosszékben. Négykor is ott ült, de lekókadt feje és élet­telennek látszó sziluetje elárulta, hogy alszik. Egy perc múlva Jansen nesztelenül leereszkedett a horgonylán­con a vízbe és a part felé úszott; Hí' 78. Jansen magával vitte az újságokat fülkéjébe. Figyel* mesen végigolvasta a robbanásról szóló jes^antéseket és at — Madame Zoja, kár nyugfelankbdn#! » telefont és csengőt elvágtuk; Zoja visszaült az ágy szélére. Ajka dühös mosolyrai rándult. Éztasz Tiklinszkij elterpeszkedett karosszékében a szoba közepén, bajuszát pödörgette, s lakkcipőjét néze­gette. Dohányozni mégsem mert — Zoja határozottan megtiltotta, márpedig Rolling szigorú utasítást adott neki, hogy udvariasságot tanúsítson a hölgy iránt. Megpróbálta Zoját varsói és párizsi szerelmi kaland­jaival szórakoztatná, de Zoja olyan megvetően nézett a szemébe, hogy Tiklinszkij nek torkán akadt a sző. Mit volt mit tenni, kénytelen volt befogni a száját. Már haj­nali öt felé járt az idő. Zoja hiába próbálkozott furfang* gal, csábítással — minden kísérlete eredménytelen volts nem sikerült kiszabadulnia. — Bánom is én — mondta Zoja.- — Valahogy majd csak értesítem a rendőrséget. — A szállodai személyzetet megvesztegettük, igen szép pénzeket kaptak. — Beverem az ablakot ős kiáltozni kezdek, amikor a legnépesebbek az utcák. — Ez ellen is megtettük az óvintézkedéseket; Még egy orvost is felfogadtunk, aki majd megállapítja, hogy idegrohamai vannak, azért kiabál. A külvilág előtt, Ma­dame, hogy úgy mondjam, olyan asszonynak számít, aki megpróbálta megcsalni a férjét. Törvényen kívül áll. Senki seni: segít és senki sem hisz magának; Üljön hát nyugodtan a helyén. — Aljas gazember. Hitvány lengyel. Lakáj; Faragat* lan fráter, Tiklinszkij sértődött arcot vágott, bajusza égnek me* redezett. De a kapott utasítás szerint ő nem gonombásó kodhatott. így hát csak ezt dörmögte: — Eh, tudjuk, hogy a nők szitkozódni is tudnak, há híres szépségükkel nem érik el, amit akarnak.- Sajnálom magát, Madame. De tudomásul kell vennie, hogy egy teljes napig, vagy esetleg kettőig is itt fogunk ülni téte-á-téte.-.. Jobb lesz, ha lefekszik; hogy kissé meg* nyugodjanak az idegei:.. Bye-bye, Madame; Legnagyobb meglepetésre Zoja ezúttal engedelmes* ftedett; Ledobta cipőjét, lefeküdt, elhelyezkedett a páró rákon és behunyta szemét. Szempilláin keresztül látta Tiklinszkij kövér, hars* gos arcát: a lengyel éberen figyelt és szemmel tartotta őt Zoja egyet-kettőt ásított, aztán arca alá dugta kezét« — Elfáradtam, legyen, aminek lennie kell — mondta halkan és megint ásított: Tiklinszkij kényelmesebben helyezkedett eí a karos- székben. Zoja egyenletesen lélegzett Kis idő múlva Tik* linszkij dörzsölni kezdte szemét. Felállt néhányszor fel* alá járt a szobában, majd nekidőlt az ajtófélfának, ügy látszik, elhatározta, hogy állva virraszt. De TiKLinszkij igen ostoba volt Zoja megtudott tőle mindent, amit tudni akart, s most csak arra várt, hogy Tiklinszkijt elnyomja az álom. Az ajtóhoz támaszkodva állni nagyon fárasztó volt Tiklinszkij még egyszer meg­vizsgálta a zárat aztán vieszatelepedett a karosszékbe. Egy perc múlva már lehanyatlott kövér álla. Ekkor Zoja nesztelenül leszállt az ágyról. Gyors mozdulattal kihúzta Tiklinszkij mellényzsebéből a kulcsot. Felkapta cipőjét. Bedugta a zárba a kulcsot — de a feszes zár váratlanul megcsdkordult Tiklinszkij felkiáltott, mint aki Hdérces álomból éb* red: „Ki az? Mi az?” Felpattant a székből. Zoja kitárta az ajtót; De Tiklinszkij vállon ragadta. Zoja abban a pillanatban a kezébe harapott, élvezettel mélyesztve fogait bőrébe. =- Te szajha, te ringyóT ordította Tiklinszkij len* gyeiül. Zoja derekába térdelt Zoja elterült a földön. Tiklinszkij lábával a szoba belseje felé tolta, s be akarta csukni az ajtót; De valami akadályozta ebben. Zoja látta, hogy Tiklinszkij nyakán kidagadtak az erek az erőlködéstőL — Ki van ott? — kérdezte Tikljnszkij rekedten, & vállal nekidőlt az ajtónak: Zoja pattintott ujjajyal és anptajul így szólta ( ^ - ■ > * • - - - .. (Folytatjuk) ‘J i.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom