Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-04 / 105. szám
1058. május 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 4 jcöitök AZ ÉDESANYÁRÓL PETŐFI SÁNDOR: Miért aggódol, lelkem jó anyáin, Hogy kenyeretek hatna, e miatt? Hisz meglehet, ha ni'Pcs idehaza, Tán fehérebb kenyérnél él fiad. De semmi az! csak add elém, anyám Bármilyen barna is az a kenyér. Itthon sokkal jobb ízű énnekem A fekete, mint máshol a fehér. JÓZSEF ATTILA: Látom, megáll a vasalóval. Törékeny termetét a töke megtörte, mindig keskenyebb lett — gondoljátok meg, proletárok — A mosástól kicsit meggSmyedt, én nem tudtam, hogy ifjú asszony, almában tiszta kötényt hordott, a postás olyankor köszönt neki. ADY ENDRE: Sötét haja szikrákat szórt. Dió-szeme lángban égett, Csípője ringott, a büszke, Kreol-arca vakított. * •» Fénye sincs jr»*a szemének, Feketéje a hajának, Töpörödött béna asszony Az én édes jó anyám. JUHÁSZ GYULA: Ha lesz dicsőség, mely fejemre fonja A mártiromság büszke pálmaágát, Ha ünnepelnek s megszeret az élet, Míg a nem ismert mámor üdve jár át: Völcsillanó szemekkel én csupán csak Téged kereslek, szenvedő madonna, Bús özvegységnek áldott hordozója Anyám, fölnézek a te homlokodra, Hol a dicsőség koszorúja helyett Nehéz robotnak ráncait találom Es föUeszem rá büszke áhítattal Ujjongó dallal minden szál virágom. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Mcgláncoltál megint a karjaiddal anyám, anyám. Kám raktad a gyönyörűséged mázsás bilincseit, Most hordalak fájó lelkemben téged, mint te hordták VÖRÖSMARTY MIHÁLY Gyermekei szé‘futottak Napkeletnek napnyugatnak S a szegény nő elhagyatva Ügy maradt, mint a szedett fa. ;- f* Nagy István: i Szivemhez szóló ének Mélyedből serken szava már a mának sajogva még, mert gyötört sunyi bánat dobogsz — nem adtad senkinek magad, ha kellett bújtál némán, s hallgatag tűrted tüzeljen száz apró öröm, vagy jégbe fogjon kőszikla közöny, s tömbjéből zugtál halkan, csendesen, mint anyaszáji enyhe intelem: felejtsem el, hogy durván, megtiporva, tépett inegzilált sajgó embersorra vetettek vágyak s képzelt istenek könyvéből sarjadt ideák, hitek, eszmék, szózatok, tolvaj szólamok s keservben tobzó táncos tegnapok. Ne hagyj el most sem hitben hű szívem belőled ébred napom s éjjelem. Mert széttekintve ezt látja szemem: Egysorban vonul bűnös, bfintelen, lopják magukat gyávák, botorok, igenyergelő szókalandorok melegedhez. S félszeg suta szavak visszhangra várva éljent ajzanak és közben lesik — feslik a szövet? s az újra éledt erőötvözet szilárd c már, vagy csak fénye van? S hívják a bomlást vágyva, boldogan. RADNÓTI MIKLÓS: Erőszakos, rút kisded voltam én, ikret szülő anyácska — gyilkosod! öcsémet halva szülted-é, vagy élt öt percet, nem tudom, de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé, akár egy győztes, kis vadállatot, ki megmutatta már, hogy mennyit ér: mögötte két halott. * Anyácska, véres áldozat, a férfikorba nőttem én, erősen tűz a nap, vakít, lepke kezeddel ints felém, hogy jól van így, hogy te tudod, s hogy nem hiába élek én. wvww>wvw^yvvwwwyvwvwwwvvvv>A>vwwvwyvwViAWVAVw Pillanatképek az NDK-bói „A 21-es korosztály" a címe a DEFA és a csehszlovák filmgyárás első közös alkotásának. Egy cseh munkaszol- gélatos és egy német vöröskeresztes nővér megrázó szerelméről szól. A leány életével fizet azért, hogy a cseh fiatalembert hozzá akarja segíteni a meneküléshez. * Az NDK-bam van a világ legszebb haranggyüjteménye. A thüringiai Apoldában levő harangmúzeum a bronzharangok négyévezredes fejlődéséről ad áttekintést. A ha- ranggyüjteményt sok külföldi Is megtekinti. * „Uj Odisszea’“ a címe az Albert* Burkát szövegére és Victor Bruns zenéjére készült balettnek. Az epikus balett egy a háborúból és hadifogságból hazatérő német katona bolyongásait ábrázolja a háború utáni első években, s művészi eszközökkel vádolja a fasizmust és mili turizmust: Szabó Masda: FRESKÓ ir-ri > jBÉSsíssafe Regényem alapötletét egyik, néhány évvel ezelőtt elhunyt rokonom temetése szolgáltatta; Regényemben Tarba lakói hallgató nyelvét megoldja a halál közelgése; gyermekek, asszonyok, aggok, papok, cselédek, művészek— életükben először — megmutatják igazi arcukat. A Freskó tulajdonképpeni hőse nem ember, hanem maga Tarba, a vidéki kisváros egyik negyede, benne is az Otemplom környéke, a parókia, merev kötelmek, szigorai törvények .fellegvára, mely — így vagy úgy — de befolyásolja minden benne élő vagy köréhez tartozó életét. Kimondatlan mondanivalója értelmében Tarba lakói közül azok, akik le tudnak számolni az életüket gúzsba kötő múlttal, elindulhatnak a szabadabb, emberibb jövendő felé, s akik nem képesek erre, együtt kell, hogy pusztuljanak Tarba árnyaival. Id. Balázs Mihály maga alá húzta a sámlit. Hátát nekitámasztotta a búboskemencének. Szájában az elmaradhatatlan pipa csak úgy hidegen. Kerek kalapja a fejetetejére tolva. Homloka sárgán fénylik a lámpafényben. Határozottan rosszkedvű volt Mihály gazda. Nem csoda. Nem elég, hogy ezek az „Élenjáró”-beliek már egy éve minden reggel nótaszóval húznak el az ablak előtt reggel és este, hanem még ez a jány is azzal a Horvát fiúval... Tekintetét rálopja az asztalnál kézimunkázó Marikára, aki — valljuk meg — nem igen bánkódik édesApja rossz kedvén. Egész máshol jár az esze. A kedves olvasó eltalálta. Marika esze legényen forgolódik. De nem is „egy” legényen, hanem egyenesen kettőn! Az egyik saját testvérbátyja, ifjú Balázs Mihály hadnagy, a másik pedig Horvát Pali, az „Élenjáró” elnökének a fia, aki szintén a közösben koptatja a kaszát... — Annak a Horvát fiúnak meg hagyj békit! Minek bolonditanád? Marika nagyon messziről hallja apjának a hangját és ahogy szürke szemét ráveti, megértette. hogy a ..szentbeszéd” neki szólt hát illendő rá válaszolni. — Ugyan, édesapám! Nem bolondítok én senkit! — Na, jó, jó! Csak azér mondom, mer túlsókat lófráltok együtt! Mariim belemélyül a kézimunkába, aranybarna haját csillogássá teszi a fény :.. öreg Balázs — ahogy mindenki hívja — nagyobb ellenállásra számított. Civódás, vesze- v kedés, tán még egy kis sírásba is reménykedett, dekát erre bizony nem került sor. A fene érti ezeket a mai f iatalokat. . Erzsi mama éppen végzett a rongypokrócba való gombolyag felsodrásával, aztán szétlökte a nagyágiját, hogy hátha Mihály le akarna feküdni.'. De bizony Mihály nem akart ágyba bújni. Azt már látta, hogy a fehércselédbe nem tud belekötni, hát újabb áldozatot keresett. Talált is. r— Hat az kölyök nem írt? *— Tuggya, édesapám, hogy hazajön Misi. Ünnep előtt itthon lesz. Azt üzente, hogy május 1-én együtt vonulunk fel. — Att-ul még írhatna! De biztosan a jány- nak írt, mi? — Hát Palinak írt, oszt abba küldött pár sort Erzsikének is..-. — Az igen! — tüzel most már öreg Balázs, látva, hogy van kit szidjon. — A babája az első. A szülőanyja, meg az apja az semmi! BÍRÓ LÁSZLÓ: ícL Baíás? Mihály — Ugyan mán, Mihály, hóit nem nekünk írt előbb? Mit bántod azt a gyereket.,. — Az enyém! Hát osztán csak megmondhatom tán.., Aztán jobbnak látta takaródét fújni üt is. Legyintett egyet és kalapját szemére húzva, kiment az istállóba, mert Cifra már igen közel áll ahhoz, hogy kisboci bőgjön mellette... Az áprilisi esős idő ellenére a tavasz erősebben jelentkezett. Ha félnapra sütött is ki a. nap, egyszerre megtelt a határ. Vetni ugyan nem lehetett, de mindig akadt tennivaló. Vízlevezetés, gátigazitás. vagy csak éppen nézelődés. Balázs Mihály is kiment a paphalmi dűlőbe. Földje mezsgyés az „Élenjáró”-val. Azok is kinn vannak. Igazgatják a rizsgátakat. Már végefelé vannak a munkának. Balázs Mihály a világért nem nézne oda. Hej, pedig jól tenné, ha megnézné azokat a vidám fiataloloat, mert olyat látna, hogy na ... Ut ebben a laposban megint nagyon megállt a víz. fijába, ezzel mán „akkor” is baj volt — emlékszik vissza Mihály gazda... A vxzet csak a csatornába lehet engedni. Igen. De a csatorna az „Élenjáróké”. Szólni kéne, hogy 4 megengedjél:. Hanem azt nem lehet! De nem is kell, mert egyszeresük 5—6 fiatal ugrál át a csatornán, oszt egyenesen neki a laposnak. Illendően köszöntik Balázs Mihályt és se szó, se beszéd, utat vágnak a víznek és bizony a laposban egy fertály óra múlva már agy gyüszűnyi sincs a temérdek vízből. A fiatalok, mint akik jól végezték dolgukat, megint köszönnek, aztán vissza a saját földjükre. Még matatnak valamit, jön a gépkocsi és elmennek a tanyába. öreg Balázs meg csak nézte-nézte a távolodó gépkocsit. Még meg sem köszönte a váratlan segítséget... Odahaza meg a fia várta, ifjú Mihály. r— Agyonisten, édesapám! — Na, te, jóság?! — keményen kezetráz- nak. Hallgatnak. Ifjú Mihály — éppen hogy kérdezzen valamit — apjához fordul: — Mi újság idehaza, édesapám? Látom, vetni nem igen lehet. Legyint rá egyet id. Balázs, Aztán visszakérdez. — Újság? Mi vóna? Te vagy a városban. Neked kell újságot mondani. — Misikém, szép volt a 4-i felvonulás? — Marika érdeklődik bátyjától. — Szép ám! Hű, azt látták vóna1 Hát volt vagy . .. Vagy félmillió ember az ünnepségen .. . Horvát Pali bátyám is ott volt... a tribünön! Úgy felkapja a fejét erre az idősebb Balázs, mint akit bolha csípett meg valahol.. -. t— A tribünön? Tán Kádár János mellett? *— Uát... nem messze volt Kádár elvtárstól, az biztos — és észrevétlen kacsint a húga, meg édesanyja felé .., — Az úristenit! — fortyan fel az öreg — én öt évig voltam az „Élenjáró” elnöke, azt se mondták, hogy bik-makk. E meg alig egy éve elnök, oszt mán is kényeztetik? — Na-na! Nem semmiért vitték Pali bálnámat a tribünre! Négyszázezer kifizetve, aktívan zártak! — Könnyű vöt neki a másébul! — verese- dik a nyaka az öregnek. — Már mér a máséból — replikázik most Marika — amit 56-ban elosztottak, az a közös vöt. Hát most azt vittük, vagyis hát — kap észbe a kislány — azt vitték vissza a tagok! — Te nem■ értei ehe! Tán amikor beléptem, nekem nem vót-e tíz hód jó födém? Két noniu- szom, meg tehenem? Az isten tudja, mi lett volna a vita vége. de hirtelen abbamaradt, mert „Hattyú” erősen jelezte, hogy idegen jár a portán, de már nyílik is a tornácajtó és idős Balázs majd lefordul a székről, amikor a vendégek betódulnak a konyhaajtón. Elöl Horvát Pál, az idősebb, az „Élenjárók” elnöke jön. Aztán Mogorva Feri, aki nem tudni, honnan kapta a nevét, mert Feri se nem volt öreg, se nem volt mogorva. Sőt, ő volt a tsz legnagyobb tréfacsináló ja. Harmadik ifj. Horvát Pál volt, akinek láttán Marika úgy eltűnt, mintha soh’sem lett volna a konyhában. Negyedik Kenderes János, aki ugyan új tag, de igen hamar beletalálta magát a közösbe ... 1
