Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-30 / 127. szám

SZOLNOK MEGT El NÉPLAP

1958. május 30.Hogyan érvényesül pártszervezeteink munkájában a demokratikus centralizmus elve?

Az MSZMP 1957. júniusában megtartott pártértekezlete úgy foglalt állást, hogy most pártunk életében a centralizmust kell erősíteni.

AZÓTA ELTELT EGY ÉV és ezidö alatt jelentős előrehaladást értünk el a párt szervezeti, politikai munkájában és a centralizmus erősítésében is. Pártszervezeteink vezetőségei, a taggyűlések munkájában és határozataiban érvényre juttatják a felsőbb pártszervek határozatait. Ilyen például a Politikai Bizottság határozata a termelőszövetkezetek megszilárdítására és fejlesztésére vonatkozóan, vagy a Megyei Pártbizottság 1957. október

21—22-i ülésén hozott határozata a pártélet, a pártpolitikai munka helyzetéről és a további feladatokról.

E határozatokat valameny- nyi pártszervezetünk megtárgyalta a párttagsággal, ugyanakkor minden kommunista a maga területén igen következetesen harcolt, harcol ma is, hogy a határozatokat érvény' re juttassák. Bizonyítja ezt az, hogy valamennyi termelőszövetkezetünk gazdaságilag és politikailag megszilárdult, ma már nem kell küzdeni az olyan nehézségekkel, hogy nem tudnak a termelő- szövetkezet tagjainak munkaegység előleget adni. Csak néhány termelőszövetkezetet említek: a tiszabői Petőfi, az örményes! Uj Élet, a kunoson bai Vörös Október, a kétpói Aranykalász és Petőfi, vagy a kengyeli Dózsa és Sallai termelőszövetkezetek, ahol saját erejükből, jövedelmükből havonta vagy időközönként 5—7 forintig tudnak munkaegység előleget osztani.

Ma már nem köti le a párt- szervezetek erejét a munka- fegyelem lazasága elleni fel- világosító és nevelő munka, mert mindenki szorgalmasan dolgopk. íöbbet tudnak fog- lal^epi «a termelőszövetkezet tagjainak egyéb, kulturális igényeinek kielégítésével T öbbé-ke vésbé sikerült a párttagság következetes harca eredményeként felszámolni a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését gátló különböző nézeteket, mint például azt, hogy elegen vagyunk amennyien a termelőszövetkezetet újraszerveztük, ne hígítsuk fel a tagságot különböző nézetű és’ beállítottságú emberekkel.

Vagy azt a nézetet, hogy hogy ha új belépők lesznek, különösen földdel rendelkező dolgozó parasztok, akkor a termelőszövetkezet földterülete a bevitt ilyen földekkel több táblában, több helyen lesz és ez deaorganizálja, nehezíti a már kialakult munkaszervezést.

JELENTŐS LÉPÉST haladtunk előre e téren. Ezt bizonyítja, hogy járásunk területén ez év január elsejétől több mint 300 új szövetkezeti tagot vettek fel. több mint 400 kát hold földdel. Kengyelen, Kuncsonbán III-as típusú termelőszövetkezetek alakultak, Fegyverneken I-es típusú termelőcsoport jött létre.

Mondhatjuk meet már azt is, hogy van a felsőbb szervek határozatainak tekintélye párttagságunk előtt. Nem arról van szó, hogy a végrehajtás tekintetében minden rendben van. Hallani még egyes párttitkár elvtársak részéről olyan megjegyzéseket, hogy miért nem bízzák ezt, vagy azt ránk. Vagy: a járási pártbizottság határozatot hozott arra, hogy a termelőszövetkezetek vezetői, kommunistái keressék fel a község becsületes dolgozó parasztjait, beszélgessenek velük, ismertessék a tsz eredményeit. Egyesek olyan kijelentéseket tesznek erre. hogy: ha nem látják még most sem a termelőiszövetkezetek eredményeit, akkor maradjanak ott, ahol vannak én bizony nem megyek hozzájuk.

A példák is igazolják: továbbra is igen keményen és következetesen kell harcolni azért, hogy a felsőbb pártszervek határozatai pártunk életében, munkájában érvényre jussanak, hogy centralizmus elvének érvényt szerezzünk.

Úgy látjuk, a járási pártbi zottság és a pártszervezetek munkájában a centralizmus betartása, — erősítése mel lett az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a demokratizmus betartására is. Pártunk szervezeti és politikai élete, munkája csak akkor egészséges, ha a lenini alapelv mindkét oldalát egységesen érvényre juttatjuk ha nem sértjük meg sem s centralizmust, sem a demokratizmust. '

TAPASZTALAT, hogy egyes pártszervezeteink az utóbbi időben munkájukban, tevékenységükben több esetben megsértik a demokratizmust. Ennek káros kihatása máris jelentkezik egyes párt- szervezeteink életében.

Több pártszervezetünk ve zetőségére jellemző, hogy nem készül fel megfelelően a tag. ság előtti beszámolóira, nem ad számot az előző taggyűlésen hozott határozatok végrehajtásáról, arról, milyen tevékenységet fejtett ki a két taggyűlés között eltelt időben a vezetőség. Mindez a taggyűlés és a párttagság lebecsülését, a demokratizmus megsértését jelenti, aminek következménye, hogy taggyűléseinken a párttagság nem tudja megvitatni a legfontosabb kérdéseket, nem tudnak megfelelő határozatot hozni. Végül az ilyen vezetők, mint az örményesi Uj Élet Tsz vezetői is — siránkoznak: nem tudom, mi oka, hogy a beszámoló után olyan nyomott a hangulat, pedig volna itt mit tárgyalni, van elég problémánk. Az ilyen taggyűlések beszámolói nem biztosítják a párt politikai kérdéseinek szabad és tárgyilagos megtárgyalását.

A Törökszentmiklósi Gépállomás kengyeli telephelyén lévő pártszervezet az elmúlt havi taggyűlésén ilyen határozatot hozott: „A termelőszövetkezeteknél és földművesszövetkezetnél a tavaszi munkát, ha az idő engedi, időben, maradéktalanul, jó minőségben teljesítjük — felelős érte: minden kommunista”.

Az ilyen határozatot akár a

kunhegyesi, akár a kunszentmártoni gépállomások párt- szervezeteinél el lehetne mondani. Nem elég ilyen általános határozatokat gyártani. Olyan határozatokra van szükség, amelyből a kommunisták mindegyike külön-kü- lön is tudja, hogy neki mi a közvetlen tennivalója a munka határidőre való elvégzése szempontjából, mi a tennivalója a termelőszövetkezeti tagok között.

Az ilyen beszámolók és az ilyen határozatok felvetnek egy igen fontos kérdést, amely a demokratizmus betartásával van összefüggésben. Azt, hogy megvan-e az ilyen pártszervezeteknél a nyílt és őszinte légkör, az elvtársi bírálat és önbírálathoz. A gyakorlat azt mutatja, hogy nincs meg. A beszámolók is csak általánosságban és nem személyekre szólóan értékelik, bírálják az egyes területeken dolgozó kommu- n isták-munkáját, tevékenységét. Aktívan és bírálóan vettek részt pártunk újjászervezése idején és utána is a párt munkájában párttagjaink. Az utóbbi időben inkább visszaesés tapasztalható. Nem eléggé bírálóan, nem eléggé aktívan vesznek részt a taggyűlések vitájában, a taggyűlésen hozott határozatok végrehajtásában.

A BÍRÁLAT ÉS ÖNBIRÁLAT nyílt és őszinte légkörének megteremtését gátolja az olyan válaszadás egyes elv- társak részéről, „hol volt ez az ellenforradalom idején?” „hol volt ez a párt újjászervezése idején”. Sokan nem a segíteni akarást látják a bírálatban, hanem a rosszakaratot. Még a járási pártbizottsági ülésen is tapasztaljuk: ha bíráljuk egyes elvtársainkat, ahelyett, hogy őszintén

Ő^sínte szóval

Ilku Pál művelődésügyi miniszterhelyettes elvtárs ankétjei Jászberényben

és nyíltan elmondaná véleményét, hogy mi gátolja munkáját és miben követett el hibát, így válaszolnak: — no, jól megkaptuk ezt is. így beszél például Vincze elvtárs, a tiszabői községi pártszervezet titkára, akinek volna ^edig mit elmondani a saját munkájáról, önkritikát gyakorolni a felsőbb pártszervek határozatainak végrehajtását illetően.

MINDEZEK A JELEIK arra intenek bennünket, hogy helyes lesz megvizsgálnunk, melyek azok a gátló tényezők, amelyek a járási pártbizottságot, pártszervezeteinket akadályozzák, gátolják, ‘hogy e fontos alapvető elvet a demokratikus centralizmus elvét betartsuk és érvényre juttassuk, hogy a párt munkájában, tevékenységében biztosítsuk a párt akarat és cselekvési egységét. Hogy a párttagjaink ne csak tudomásul vegyék a határozatot, ne csak elvben értsenek egyet azokkal, hanem a helyi körülményeknek, adottságoknak figyelembe vételével biztosítsák a felsőbb pártszer ek határozatait, de a saját maguk által, a taggyűléseik által hozott határozataik Végrehajtását is.

DÉRI DEZSŐ

az MSZMP járási titkára

Törökseentmiklós

Pályázati felhívás

1958. augusztus 20-án, az Alkotmány ünnepén nevezetes évfordulója lesz a magyar népnek. Tíz éve Indult el diadalmas útjára a termelőszövetkezeti mozgalom.

E szép nap méltó megünnepléséhez kíván hozzájárulni a Szolnok megyei Néplap Szerkesztősége, amikor pályázatot hirdet olyan irodalmi alkotásokra, amelyek a termelőszövetkezetek megalakulásának küzdelmes múltjával foglalkoznak. A pályázaton megyénk minden lakója részt vehet. Hivatásos írók és költők nem pályázhatnak. A pályamüveket két csoportra osztjuk:

I. Elbeszélés.

II. Személyes élmény alapján leírás, visszaemlékezés cgy-egy tsz megalakulására, a tsz történetének egy-egy emlékezetes eseményére. Vagy cgy-eg tsz teljes történetének rövid leírása.

Mindkét kategóriában 3 díjat tüzünk ki:

I. díj: 800 forint,

II. díj: 500 forint,

III. díj: 300 forint.

Ezenkívül mindkét kategóriában kisebb jutalmakat osztunk ki.

A műveket a szerkesztőbizottság tagjaiból és szakértőkből alakult bíráló bizottság fogja elbírálni és a díjakat kiosztani.

Verssel nem lehet pályázni.

A pályázatok jeligések. A pályázatok borítékjára feltűnő betűkkel rá kell írni: „10 éves a Tsz mozgalom”.

A pályaműveket a Szolnok megyei Néplap Szerkesztősége, Szolnok, Tisza A. u. 2. sz. alá kell beküldeni. Beküldési határidő: augusztus 10.

Szolnok, 1958. május 29.

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG

Szokatlanul népes volt kedden délután a jászberényi Zirzen Janka Tanítóképző hatalmas épülete. Most azonban nem csitri diáklányok, hanem megiettkorú és fiatal pedagógusok, nők, férfiak siettek mindenfelől gyalog, teherautón és autóbuszon, hogy meghallgassák a járás és a város pedagógusai számára rendezett ankétot. — Több, mint háromszázan gyűltek össze először az ellenforradalom óta, hogy elbeszélgessenek a párt és a kormány képviseletében megjelent Ilku Pállal, az MSZMP Központi Bizottság tagjával, művelődésügyi miniszterhelyettessel.

Az ankét bevezetéseként a képző énekkara három dalt adott elő.

Ilku elvtárs azzal kezdte beszédét, hogy a nevelés, az oktatás ügye ideológiai kérdés, ezért túlnyomórészt ideológiai jellegű kérdéseket fog érinteni.

Bevezetőben a kétfrontos harcról beszélt Ilku elv társ. A pártnak egyszerre kell küzdenie a revizionizmus és a dogmatizmus ellen. Az értelmiségnek a revizionizmus a főveszély, amely különböző utakon és módokon behatolt

az értelmiségiek tudatába.

Ilku elvtárs a revizionizmus főbb érveit sorolta el, amelyek közül néhánnyal részletesen foglalkozott.

A munkásosztály vezető szerepéről szólva elmondotta, hogy a

a marxi-lenini tanítás helyébe az ellenforradalom az értelmiség vezetőszerepének hamis ideológiáját ültette. Az értelmiség mindig az uralkodó osztályt segíti, de a kapitalizmusban az értelmiség egy haladó része már a munkásosztály uralmának egyengeti az utat.

Ezután Ilku éh-társ rátért az értelmiség helyzetének vázolására nálunk. Elmondotta, hogy számban és minőségben megnövekedett az értelmiség.

A párt kérdése. Erre irányította az ellenség a fő tüzet. Hánytorgatfák a hibákat és a rendszert akarták aláásni. Hibákat még követ el a párt, de nem nagy hibákat. Erre biztosíték a párt eltökéltsége a hibák kijavítására, a nép ellenőrző szerepe és a nemzetközi munkás- osztály segítsége a tapasztalatok átadásával;

Részletesen beszélt Ilku

elvtárs a nacionalizmusról, mint amely ideológiai alapot teremt egy egész sor más ellenséges nézetnek is. Az értelmiségre ez a nézet hat legrombolóbban. Gyökerei a német elnyomás idejéből erednek, amikor a nacionalizmusnak még voltak pozitív vonásai is. A nacionalista butítást Horthyék emelték művészi tökélyre.

Nekünk is van hazaszeretetünk. De ez nemcsak a szülőföld, a történelmi hagyományok, a nyelv, a kultúra szeretete, hanem egy új elemmel gazdagodott, a néphatalom fogalmával, — «annak tiszteletével és sze- retetével.

Ezután a pedagógusok közvetlen. problémáiról beszélt.

— Vannak olyan pedagógusok, akik egyetértenek és azonosulnak a párttal és annak politikájával és vannak, akik mély meggyőződésből nem értenek egyet velünk.

A nagy százalék azonban sem ilyen, sem olyan, hanem úgy mondhatnánk „lojális”.

— Azonban ezek sem egyC7f

z újságok apróhirdetései között olvastam a vastag keretes drámai közleményt: keresem fiamat, akiről utoljára 1941 őszén kaptam hirt a távoli frontról. Kérem azokat a bajtársait, akik valamit tudnak róla, értesítsék aggódó édesanyját. A nevet nem jegyeztem meg, de úgy vélem, nem is fontos. Tizenhét esztendő telt zl azóta, hogy életjelt kapott legkedvesebb fiáról, reménységéről egy édesanya. Mi késztette arra, hogy csaknem két évtized távlatából keresse, megpróbálja a lehetetlent, reménykedjen, hátha..;

Nincs idő, amely elmosná, feledtetné egy édesanya emlékezéseit. Esténként magába roskadva ül a kis kerti lugas fonott székében, merengve nézi a szabadon növő illatos tavaszi virágokat, a szelek szárnyán himbá- lódzó szorgalmas méhek et, a kibontakozó élet ezernyi pompáját. Minden szép, minden biztató körülötte, csak

Vádolnak az édesanyák

egy hiányzik a gyermeke. Ha a nyíló virágot nézi, fia jut eszébe, aki olyan szelíd, kerekarcú volt, mint a kert közepén illatozó pünkösdi rózsa. A kis kerti lugas, amelyben pihenget, ugyancsak magán viseli árnyát érő két kezének munkáját. A szőlő, amit még ő tett a földbe, hús ámyat- adó lugassá terebélyesedett. A termését pirosra érlelő cseresznyefa tizenötödször táplálja gyümölcsét. A merengés közben előkerül a kerek kis falitükör és az édesanya magát nézegeti. A síma arcú fekete hajú asszonyból ráncos C,°zhajú nénike lett. Nem tud belenyugodni fia elvesztésébe. Nincs a napnak olyan órája, hogy ne vetődne fel benne a szívbe markoló kérdés: miért kellett elveszni élete delén drága gyermekének, akit oly nagy keservek árán nevelt fel. Kinek volt szüksége arra, hogy kioltsa egy ifjú ember

életét. Kik felelnek azért, hogy még ma is fekete fátyolt viselnek az életet fájdalommal adó édesanyák.

/I válasz mindennél job- ban vádol: a háború őrültjeinek. Sejti, szinte biztos benne, hogy már nem él. Amikor a háború befejeződött, annak idején arról kapott értesítést, hogy eltűnt, de még senki ki nem mondta a rettenetes szót, hogy meghalt. Ki mert volna vállalkozni arra, hogy odaálljon egy édesanya elé és nyíltan a szemébe mondja: a fia nincs többé. Nem, ezt nem tehették. A volt bajtársai pedig tudják a magas, fekete, göndör hajú fiú, a meleg szívű jó barát elesett távol a harc mezején, ott. ahová a német fasizmus gyilkos őrülete, kergette sokezer magyar testvérével együtt.

Az édesanya rendületlenül

vár. Olykor-olykor kezébe veszi fia fényképét, becézgeti, csókolgatja, de a hideg üveg mögé zárt fiú nem válaszolhat, Az édesanyában felgyülemlett keserűség pedig mind hangosabban kiáltja a világnak, soha többé háborút!

P z az írás csak egy édes anyáról szól, de idézhetnénk tovább azoknak t százait, ezreit, akiket megfő pett a háború, akik hosszú évek távlatában is megtörve, vádolóan emlékeznek szeretteikre. Az anya az életet adja, ezért drága különösen számára a béke, amelyből az emberi élet, a boldogabb jövő fakad. Emberek, ne legyünk tétlenek, fogjuk le a háborús gyújtogatok kezét! — kiáltják világszerte az édesanyák. Emlékezzünk és cselekedjünk, hogy gyermekeink békében, boldogságban nevelkedjenek, hogy örökre elmúljon fejünk felől a háború veszedelme. Ez! az édesanyák, mindannyiunk hőn óhajtott kívánsága.

endresz Sándor

formáik. Az egyik csoport

azért lojális, mert levonta a következtetést, bizalommal van velünk szemben. Ezeket, ha megfelelően segítjük, ha türelmesek leszünk velük szemben, hozzánk fejlődnek.

A másik lojális réteg megalkuszik a helyzettel. Ügy véli, hogy „nem lehet tudni, mi lesz”, hát ne exponáljuk magunkat. Ehhez a hibás állásponthoz azonban elméletet is gyártanak: a pedagógusok társadalmon felülisé- gét. Előbb-utóbb ezek az emberek súlyos konfliktusba jutnak.

Mi a pedagógusok e részével szemben is türelmesek vagyunk — egy bizonyos határig. De soká nem tartható ez az állapot, ezt mindenki beláthatja. Ezeknek embereknek végre is dönteniük kell.

Ilku elvtárs ezután a minisztérium munkájáról beszélt. Elmondotta, hogy az új tantervhez bekérték a pedagógusok véleményét az egész országból. Annyi jó javaslat érkezett, hogy a ja- vaislatok figyelembe vételével átdolgozzák az egész tantervet.

A nagy tapssal fogadott

beszéd után vita következett, majd Ilku elvtárs válaszolt.

Az an-kétot Árvái István elvtárs, a járási pártbizottság titkára zárta be. Zárszavában elmondotta, hogy sokan úgy vélik, az alsóbb szervek nem mindig hajtják végre a felsőbbek jó kezdeményezését, javaslatait. Elmondta: a járási és városi pártbizottság fordítás nélkül, a bizalom és türelem szellemében kivan foglalkozni az értelmiségiekkel. Reméli, mindenki támogatni fogia javaslatokkal, bátor bírálattal, tanáccsal.

*

A hivatalos rész után Ilku elvtárs jó másfél órát tartózkodott a pedagógusok között fehér asztalnál, vidám beszélgetés közben. Ez a felszabadult beszélgetés legalább annyi tanulsággal szolgált, mint az ankét maga.

Őszinte, kemény, egyenes szavak hangzottak el a tanítóképző dísztermében, és csodálatosképpen senki sem „ijedt meg’’. Tisztább, világosabb lett a légkör. És egyöntetű volt a vélemény:* sok ilyen és csak ilyen ankétra van szükség ezentúl.

— ht —

i