Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)
1958-05-29 / 126. szám
Hosszú ez a dűlő' de messze a vége Mindenkor kitart a termelőszövetkezet mellett Megoldódik a cementprobléma Az 53el Jcözségfejlesztésl tervekben Jelentős helyet foglalnak el a járda- és útépítések, átereszeik Javítása és felújítása. Eddig komoly problémát okozott a szüksége« ce- mentmenmyiség beszerzése a tanácsoknak, mivel 10 maliié forintra tehető a községfejlesztési tervekben szereplő betömigényes munkák értéke, .. .............. (u j A k ormány illetékeseinek tájékoztatása szerint ez évi ben lényegesen megjavul a cement ellátás. Lehetőség nyűik a községfejlesztési tervek végrehajtására, sőt még a korábbi években cementhiány miatt félbemaradt munkák elvégzésére is. Ennek biztosítása érdekében a Minisztertanács elosztással foglalkozó szervei elrendelték a szükségletek újbóli felmérését, -------E m unka során a Megyei Tanács tervosztálya ez eddig Mutalt 800 tonna cement melett újabb 600 torma keretre nyújtotta be igényét. A keret kiutalása, illetve járási és községi bontása, kiutalása június elejére várható. A községfejlesztési tervek teljesítése mellett Jelentő, sen javul a magánosok, kislakásépítők cementigényeinek kielégítése is. /.f; -vnuaf___ •* * ---------------■ 1 ** - > 4 F ORRÖSÄG MINT a pára úgy úszkál a levegőben. A közeli fák hűvösében még csak istenes* de ha ott üldögél az ember, akkor nem lesz megkapálva ítéletnapig. Meleg ide, meleg oda, menni kell* pedig hosszú ez a dűlő, átsétálni is sok, kapával pedig még annál is több. Hiába .ilyen a paraszti munka. Ha belefárad pontoí té tehetett volna a mondat végére azzal, hogy ilyen a kétkezi munkások élete, ezen nem lehet változtatni és kész. Ma 1958-at írunk, és sokat .változott a világ. De«; Az egyént gazda éppen úgy műveli a földjét, mint 15 évvel ezelőtt,, neki most is olyan hosszú a dűlő, mint akkor és a dereka is Hát muszáj Izzadni? a szövetkezeti földeken már nem olyan hosszú a 200 öles dűlő, mint az egyéni parcellákon. Hamarabb a végére érnek, könnyebben is és kevesebb izzadsággal. Ez meg hogyan lehet? ügy, hogy Szolnok megyében legtöbb termelőszövetkezetben a kukorica nagyrészét négyzetesen vetették, traktorral végzik a növényápolást, s amíg az egyéni gazda tíz kapavágást tesz, addig a szövetkezeti ember legfeljebb csak egyet. SOKSZOR BESZELÜNK fejlett módszerekről, agró- technikáróL, meg arról, hogy a gépek mennyire kimélik az erőt. S aki nem hiszi el, nézze meg a képet. De fcoricát, aztán az asszonynyal együtt ők állnak a sorba. Kétszáz öles dűlőben hajnaltól késő estig 12 sort megkapáltak, utána tényleg hazamehetnek. ügy kifáradnak, hogy sokszor még a vacsora se esik jól. A szövetkezeti tag ezzel szemben háromszor, négyszer annyit elvégez, — mégsem esik olyan nehezére, mert segíti a gép. És and a legfontosabb, kevesebb fáradtsággal többre viszi. Többet termel a szövetkezet HÄT most mondja MEG AKÄRKI, éredmes az egyéni parcelán küszködni, Reggeltől estig, éppen elég. az ember, 'Újból kezdi. Kiegyenesíti derekát, fezetekével letörli a kalap alól az izzadtságot, fuj egy nagyot, aztán gyerünk tovább. Az izzadság meg csurog. S aki kapál, hajolás közben a kendő, vagy a kalap alól hátrapislog, megnézi, ugyan menynyire haladt aztán fuj egy másikat mert látja, előtte még sokkal hosszabb a sor, mint a hátamögött holott a dereka nyilalásaiból már azt hitte, sokkal közelebb van a dűlő másik végéhez. Csakhogy ezzel a kiskapával nehéz a haladás, még tán a totó is gyorsabban mozogd Az újságíró így írhatta volna 15 évvel ezelőtt a határban szorgoskodó kis- és középparasztok tavaszideji nehéz munkáját Ezzel aztán pontosan úgy fSj, meg az izzadság is úgy csorog arcáról, mint régen. Most azonban az újságíró ott ahol Kiss Lajos kisújszállási 13 holdas egyéni gazda kapálását végignézte és leírta, nem tesz és nem is tehet pontot a mondat végére. , . n vt-t i HOGY MIÉRT NEM? Éppen azért, mert nagyot-változott a világ. Nem muszáj annyit izzadni és nem kell annyit hajolni. Az ősi paraszti sorson lehet változtatni. Mindenki kitalálja, hová is akarunk kilyukadni. Igen oda. A termelőszövetkezetekhez, A szövetkezeti gazdákhoz. ök talán nem kapálnak? Dehogynem. Rájuk nem süt a nap? Süt az bizony, de nekik mégis könnyebb, mert WWW Masam msm I H ■ > I m Nem, mert így is lehet meg Tehet nézni a termelő- amikor van más Is és az a szövetkezeteket is. s°hkal jobb? Az egyéni gazda mennyi- Irta: Szp. vei többet bajlódik. Először Fényképezte: lófogattal ekekapázza a ku- Csí* tiuuwu>n«n»nonrii-----.................. gok felnőnek, gondos ápolásra szorulnak. S az az asszony, aki a közgyűlésen is szót emelt a bairomfiállomány megteremtéséért, most hozzáértéssel neveli a csirkéket. Szereti az aprójószágot. Ez az érzés talán még akkor ivódott bele, amikor 8 éves korában cselédnek került a mesterszállási tanyákra. 1951 óta, mint az Űttörő Tsz tagja, tanfolyamokon, könyvekből sajátította el a baromfinevelés szakszerű módjait. A termelőszövetkezetben eltöltött első esztendőben 156 kislibából 152-t nevelt fel, más években a csirkéket gondoztál Özv. H'/rpácsi Jánosaié i-» a csibenevélő — lányával, a 19 éves Margittal is megszerettette az aprójószágot, ő segít édesanyjának y a 7—8 hetes csirkéket maga gondoz, za. Komoly, felelősségteljes megbízatás nyugszik az anya és lánya vállán. Az 5 munkájuktól függ jórészt, hogy egészséges baromfiállománya legyen év végére a közös gazdaságnak, a (növekedjen a tagok egy munkaegységre Jutó jövedelme. Az egyszerű, szerény beszédű asszony eddigi tettei bizonyítják, hogy lehet rá számítani. Feladatát becsülettel ellátja, s mindenkor kitart a termelőszövetkezet mellett, ahol megtalálta saját maga és gyermekei biztoa megélhe. tését, ttoffV KoMfai ~ Minek az a csirke, csak a baj van vele.; — Ilyen, s hasonló szavak hangzottak él a mesterszállási Úttörő Tsz- ben, amikor a közgyűlésen arról kellett dönteni, hogy mennyi naposcsibét vásároljanak. Akik így vélekedtek, elfeledték, hogy egyéni gazda korukban is sok aprójószágot tartottak. De az is lehet, akkor sem sokat törődtek ezzel, hiszen legtöbb helyen a gazdaasszony gondja volt, hogy a korai csirkékből, hízott baromfiból pótolja a föld terméséből eredő jöve- | delmet, Most Is egy asszony állt vé- ; leményévél szilárdan a tsz el- | nöke mellé. ! — Szükség van a baromfi- ; állományra, haszna van abból ! a közös gazdaságnak — így ! érveltek. S hogy meggyőz- I ték a kételkedőket, annak bi- ; zonysága az a több mint 700 ;csirke, melyek a nevelőház ! kifutójában vidáman kapir- ; gál. S mint megtudtuk, I még 1900 naposcsibét vásárol- [ tak a kunszentmártoni Keltető Állomástól; Ez évben ugyanis új törzsállományt teremtenek. A szép, sárga-magyar fajta csirkékből 800-at [válogatnak ki erre a célra. Ezenkívül szerződést kötöttek 10 mázsa csirkehús leszállítására, ügy tervezik, hogy 1 kg-os súlyú korukban adják ' át a csibéket. De míg a k£s rffliés JCszáJobb együttműködést a vasúti szolgálati ágak között Már sokszor szót emeltek a Járműjavító alvázosai és más szakmák dolgozói a vontatási átvevők önkényeskedése és túlkapásai ellen. A legutóbbi termelési tanácskozásokon Dobó Dezső, Lendvai István es Balogh András hívta fel a figyelmet az áldatlan állapotra, Dobó elvtárs elmondhat A kimeneten az átvételnél szinte vásári eladás van, A hiányolásért is rimánkodni kell az átvevőnek, Lendvai elvtárs arról panaszkodott, hogy a műszakvezetők sem állnak helyt, nincs, aki szembeszálljon a vontatási átvevőkkel, ha igazunk van. Ba- >gh elvtárs gyakorlatból tudja, hogy a vontatási átvevők között is különbség ran, mert ami jó az egyiknek, az nem jó a másiknak, pedig egy szervhez tartoznak; Ennyi volt a bírálat és másnap már jött a retorzió. Reggel gúnyolódással kezdték. A kész kocsiátvételnél olyan hiányosságokat is találtak, amelyet máskor meg sem néznek, mert nem üzlet és közlckedésveszélyes. A következő napokban az :gész alvázrészleg kánt dolgozott, de különösen azok, akik .-uralni mertek. A dolgozók és műszaki vezetők több olyan esetet mon- *&ftak el, amelyek nem segítik élő a termelést és a két szerv közötti összhangot. *— Több esetben bizottságot hívnak Budapestről, mert egyes vontatási átvevők csökönyösen ragaszkodnak helyieden megállapításukhoz. Nem volna helyes, ha csak egy véleményt mondanánk el és a másikat meg sem kérdeznénk, B. Nagy Mihály vontatási átvevő a felvetett kérdésekre a helyszínen bizonyítja a maguk álláspontját, Bemutatja, hogy a végátvételi időben a kocsin nincs még csavarkapocs. — Ebben igaza van. Továbbá igaza van abban is, hogy egyes munkák nincsenek elvégezve. Többek között az egyik G kocsi hossztartó egyenge- tése, egy másik szegecs csere ugyan megvan, de a dolgozó nem nézte meg a mellette lévőt, ami a szegecselés következtében meglazult; A jő együttműködés több követelménnyel lép fel mindkét szerv felé. A céljuk egy és ugyanaz. Minél több jól megjavított kocsit a népgazdaság számára, úgy, hogy szemelőtt tartani a közlekedés és üzleti szempontok mellett a gazdaságosságot, a takarékos javítást. Ezt pedig csak a kölcsönös jó elvtársias viszonyban valósulhat meg. Az üzem dolgozóinak a feladott hiányosságokat — a technológiai előírásoknak megfelelően be kell tartani, a megszabott időre él kell végezni, A lehetőségekhez mérten a hiányzó alkatrészeket időben pótolni. Ezzel szemben a vontatási átvevőknek is van tennivalójuk a maguk portáján. • Ma már semmi esetre sem lehet eltűrni egyetlen szervtől sem, hogy a dolgozókat, hatalmuknál fogva gúnyolják, még akkor sem, ha a dolgozók munkájuk közben hibát követnek el. Ügy véljük, helytelen volna, ha a vontatási átvevők engedményeket tennének az átvételnél. Nem erről van szó. Azt azonban nekik is be kell látni, hogy a merevség, mély sokszor a csökönyösségig fajul, helytelen. Helytelen egy napig bent tartani olyan kocsit, melyről egy alkatrész hiányát ottlétük után egy pár perc múlva pótolnak. Ezzel nem a dolgozónak okoznak kellemetlenséget, hanem a népgazdaságot károsítják. Ugyancsak' kárt okoznak a helytelen megállapításhoz való görcsös -ragaszkodással. Helyes volna, ha mindkét szerv megbeszélné problémáit közösen és a népgazdasági érdekek figyelembevételével rendeznék be munkájukat, SOK LÁTOGATÓ veti papírra első benyomásait a Brüsszeli Világkiállításon a magyar pavilon emlékkönyveiben. A földszinti csarnok emlékkönyve már be is telt. Vasárnap nyitottak egy újat, amelyben az első oldalon az első bejegyzés így hangzik: „Igen nagy benyomást tett rám pavilonjuk nemes eleganciája és az itt látható kiállítási tárgyak. A gépek, amelyek igazán magas technikai tudásról tanúskodnak, a magyar kézműipar finom kivitelű művészi termékei és végül, de nem utolsó sorban, a magyar vendéglő. Szívből gratulálok Önöknek: R. S. Meany, London”, A belga sajtó újból és újból visszatér a kiállítást ismertető cikkeiben a magyar pavilonra. A legkülönbözőbb pártállású lapok, mint a katolikus Libre Gelbique, vagy a szocialista Peuple egyaránt részletesen írnak a magyar pavilon látnivalóiról. — Az antwerpeni Volksgazet tudósítója például „Nemcsak a puszták országa’’ című cikkében rámutat arra, hogy ebben az országban, amelyről Nyugaton a legtöbb embernek csak romantikus, egzotikus elképzelései vannak, a kiállítás tanúsága szerint 1945 óta jelentős ipar fejlődött ki. A magyar pavilonban látható gépek és műszer l rek magas technikai fejlettségről, a műszaki tudományok komoly haladásáról tanúskodnak. A MICRO MAGAZINE című brüsszeli folyóirat kétoldalas, fényképekkel gazdagon illusztrált beszámolót közöl a magyar pavilonról. A cikk külön felhívja a figyelmet a magyar kiállítás nukleáris műszereire és ciklotron-makettjére, valamint a Visegráditól építendő vízierőmű terveire. Nemkülönben a magyar vendéglőben kapható tokajira, amely — mint a cikkíró kiemeli — „a magyar borok királya". Az alkimisták annakidején azt hitték, — folytatja —, hogy arany is van benne. Maga a híres Paracelsus is analizálta. Aranyat ugyan nem talált benne, de a pohár fenekére nézve más, lenyűgöző tulajdonságokat fedezett fel az italban és a következőket írta róla: „A nap sugara, akárcsak egy aranysugár hatol be a növénybe a gyökereken át mélyen a talajban, hogy azután visszatérjen és kiragyogjon a borban**, A MEUSE című hegei lap az amerikai pavilonról szóló beszámolójában megemlíti, hogy az amerikai pavilon dolgozói „félretolva a vasfüggönyt és előítéleteiket, általános támadást indítottak a magyar vendéglő gulyása ellen Előbb háznnktáján — aztán söpörjünk másait A „Valami bűzlik, de med- ‘ című cikk óta sok f^rtésfarm a város szélére költözött; Ám néhol nem haj t- végre az egészségügyileg előirt kitelepítést, mégpedig azért, mert amint mondják: „akkor söpörjenek a házuk táján, ha elébb a magukén is söpörtek!.” Az történik ugyanis, hogy J- s- egészségügy őr, a Sólyom utca 4-ben 5 hízásra való süldőt tart. Jogos-e hát a sertéstartók válasza, mikor az egészségügy-őr más szeméből akarja kikaparni a szálkát és a magáéban benn hagyja a gerendát? .., De nemcsak erről van szó! A tanácstól járnak ellenőrzésre az üzletekbe, étkezdékbe, üzemi konyhákba. Kifogásolják a hulladéktárolást, s ott azt vágják szemükbe — nézzék meg előbb, milyen a Tanács üzemi konyhájának környéke! A tisztasági helyekkel kapcsolatban úgyszintén hasonló a visszavágás. Mi ebből a tanulság? — a magunk portáján kezdjük előbb a söprést, s utána saját példánkra hivatkozva lássunk egy olyan feladat végrehajtásához is, mint a tisztasági egészségügyi ellenőrzés, „Nemcsak j a puszták országa..."
