Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-27 / 124. szám

1958. május 27. SZOLNOK MEGYEI NEPDAP 5 'ifkéfmAa'ila/APÁ fFALVÁM ÉLÉNK, mozgalmas élet fogadott bennünket, amikor a színház autóbuszával begör­dültünk az apátfalvi kultúr- ház elé. Az utcák mindenütt fellobogózva, jókedvű ember­csoportok hullámzottak fel és alá a felállított sátrak között. Már két napja folytak odaér- kezésünkkor a Dózsa-ünnep- ségek, amelyeken Apátfalva népe megemlékezett a határ­vidék dicső múltjáról és biztató jelenéről. Délelőtt Dö­géi Imre, földművelésügyi mi­niszter tartott beszámolót a község népének. A népek ba­rátsága hónapja alkalmából kérte fel a község dolgozó né­pe a szolnoki Szigligeti Szín­házat, vinné el hozzájuk a Szélvihart, hiszen ugyanezek a problémák foglalkoztatták 4jjy,ennekizenmuL 1 CIRKUSZBAN Zsóka tíz éves. Anyukája rámbízta, hogy vigyem el a cirkuszba. Én pedig örömmel tettem eleget e megbízásnak, hiszen hálás dolog a gyer­mekszem bámuló csillagán keresztül figyelni a cirkusz színes világát. Emellett Zsóka nagyon jó társaság is. Barna szemű, azt mégsem kockáztatták meg. Peregnek a számok és Zsó­ka nem győz betelni a látni­valóval. ’A jégrevűnél azt só­hajtja: de jó lenne ott koriz­ni nekem is. May Britt, a sző­ke svéd korcsolyázó ex-világ- bajnok valóban alkalmas ar­bama hajú, modern kislány, akit minden érdekel, aki fesz­telenül és elfogalatlanul tud csevegni a világ dolgairól és amellett igazi gyerek. A nagy kék sátor mint egy óriási kupola borul a 3500 né­zőre, akiknek jórésze gyer­mek és talán most látnak elő­ször ilyen nagyszabású cir­kuszt. Mert van ám itt látni­való bőven! A köralakú po­rond, a nagy kosarakban füg­gő reflektorkezelők, a zene­kar hátul egy emelvényen és a hátsó bejárat nyílásain ke­resztül látható kocsik, ame­lyek a rejtélyes és látni olyan nagyon óhajtott vadállatokat rejtik magukba. Zsóka tapsol. A középre felállított vasrácsos ketrecbe pedig beugranak az első vad­állatok: két óriási oroszlán és két tigris. Közel ülünk a ma- nézshez és Zsóka szemének csillogásán látom, hogy bi­zony fél egy kicsit. De hamar megnyugszik, ilyen nagy tö­megben nem sokáig féi az ember. Meg aztán olyan játé­kosak, olyan kedvesek a tig­risek és az oroszlánok. Ido- mítójuk szavára még szépen össze is bújnak, pedig köz- 'tudomás'szerint nem nagyon szeretik egymást. Nekünk ta­tán nem mond sokat a mutat­vány, de a sokezer gyermek álmélkodó szemmel, csende­sen lesi a vadállatokat. Ez az álmélkodág csak fo­kozódik, a többi számok lát­tán. Sok az állat, tevék, ele­fántok, lovak. A legnagyobb sikert kétségtelenül három fóka aratja. Zsóka megmar­kolja a korlátot, álmélkodik és kacag. Hogy ezek mi min­dent tudnak! Labdát egyen­súlyoznak az orrukon, egy­másnak dobálják és még tap­solni is tudnak. Szinte azt vártuk mindketten, hogy már énekelni is fognak, de azért ra, hogy felkeltse a gyermeki vágyakat, hogy őket lássák könnyű pillangóként siklani a szikrázó fehér jégen. A vízi orgona is nagyon tetszett neki. Egyre azt kér­dezte, hogyan tudják megcsi­nálni, hogy a vízsugarak ke­csesen hajladozzanak az an- golkeringő szép dallamára? A magyarázatom nem elégíti ki. Nem is csoda, hiszen ez nem csak technika, hanem első­sorban művészet és a művé­szetet, mindig nagyon nehéz volt megmagyarázni. A vízirevűnél kicsit csaló­dott Zsóka. Azt hitte, hogy sellők fognak úszkálni a ha- pokban, de bizony a vízben a színes szökőkúton kívül sem­mi sem volt. Node, sebaj! Amikor kijöttünk, mégis a nagy élmény tükröződött kes­keny kis arcán. És az őszinte hála, amely egy arcomra nyo­mott csattanós gyerekpuszi képében jutott kifejezésre. — hernádi — és foglalkoztatják az ottani embereket is. Mire az esthajnal-csillag felragyogott az égen, felra­gyogtak a kis szabadtéri szín­pad reflektorai is. Apátfalva és a szorosan hozzáépült Ma- gyarcsanád községek népe sű­rű sorokban özönlötte el az előadás színhelyét. Magyarok, délszlávok, románok, német- ajkúak békés egyetértésben és igen nagy figyelemmel hall­gatták Dobozi Imre, izzó szen­vedélytől átfűtött szavait. Ag­gódással az arcokon és tekin­teteken lemérhető szorongó figyelemmel kísérték Csen­des Imre tsz-osikós helytállá­sának és családi tragédiájá­nak megrendítő, de egyben felemelő történetét. A SZÜNETBEN egy csomó megfontolt, kevés beszédű, ünneplőruhás, idősebb pa­rasztember közé kerültünk. Olyanformán, hogy megütötte a fülünket az, amit egymás­sal beszéltek. — így volt ez minálunk is. Mozgolódtak mór a mi volt uraink is —• mondotta az egyik. — Azért vannak ám olyan emberek is, mint az a volt jegyző, aki könyvelő lett a szövetkezetben és a mi em­berünk maradt. — Maga is a színházhoz tartozik, ugye, elvtárs? — fordult hozzám Izsák András, az egyik barázdált arcú pa­rasztember. — Nagyon igaz az, amit a színdarab mond. Nem lehet az embereket erőszakolni, meg törvénytelen úton behaj­tani a közösbe. Én megmon­dom, nekem van három hold jó földem, azon gazdálkodom. Az a fontos, hogy az itteni tsz-ek is jobb eredményeket érjenek el, mint eddig, mert én sem vagyok ám a közös el­lensége, de látni akarom, hogy mibe megyek bele, mert gondolkodom ám én is a dol­gokon. — így igaz — hagyja rá Tóth Mihály, aki földjével most egy I-es típusú tszcs­ben van. őszre már mi is hár­masban fogunk dolgozni mert ez az I-es csak lépcső­fok és elég sok baj van vele. Mi majd aztán megmutatjuk az Izsák komámnak is^ hogy érdemes közösen gazdálkodni Ami «pedig a volt urakat illeti, hát itt Apátfalván még nem is merték nagyon felütni a fe­jüket annak idején, de nem is ajánlottuk volna nekik. És ahogy ezt mondja, villányiik a szeme. PEREG TOVÁBB az elő­adás. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy különösen fia­talok közül volt egynéhány, aki nem viselkedett valami szépen. Sugdolództak, kaca- rásztak, de hamar el kellett némulniok, mert az apátfal­viak nagy többsége lepisz- szegte őket, hallgatni akarta és zavartalanul élvezni a lel­kes művészek produkcióját. A szolgálatban lévő rendőr géppisztollyal a vállán a né­zőtér széksorai mögött áll. Egészen fiatal fiú ez a rend­őrtizedes. A borotvát valószí­nűleg még hírből sem ismeri az arca. Feszülten követi a színpadon történő eseménye­ket és amikor Mácsai, a ke­gyetlen földesúr lövésre emeli pisztolyát, az ő keze is megrándul a géppisztoly szí­ján. Látszik, nagyon beleéli magát a cselekménybe. Megkérdezem a nevét. — Nem fontos a nevem, elvtárs! Rendőr vagyok és az én apám is parasztember. Na­gyon jó tanulság ez a darab nekem is, hogy még jobban végezzem a szolgálatot. Nem fogják kiütni a kezünkből a fegyvert többé. ÉJFÉL FELÉ JÁR az idő, visszafelé suhan az úton az autóbusz. Szép volt ez a ki­rándulás. És ha eredményeit nézzük, igen-igen hasznos Is. Dózsa György utódaiból újra tőbbszázan tanulták meg a nagy leckét államrendünk­nek, népi demokráciánknak tántcrodás nélküli védelmét és támogatását. Szovjet vendégek látogatása Tiszagyendán deklődtek munkájuk iránt. Este 7 órakor a kultúrház helyiségében ünnepélyes bé­kenagygyűlést rendezett a la­kosság. Oláh János elvtárs, a járási pártbizottság titkára, országgyűlési képviselő tar­tott ünnepi beszédet, amelyet a négyszáz személyből álló közönség nagy tapssal foga­dott. A szovjet vendégek egyike meghitt szavakkal köszönte meg a meghívást. Az ünnepélyt kultúrműsor követte, melyet az úttörők és a KISZ-fiatalok rendeztek. Utána az iskolában baráti be­szélgetés, s az ajándékok át­adása következett. Ez a látogatás tovább erő­sítette a két nép közötti meg­bonthatatlan barátságot. Vidra Margit Tisza gyenda fWvyVVVVVVVV¥S<YA'\*eAAAi\AAAArtAAAAAAAAAAA<VSA/WVN^/WVVVVVVVVVVW>A<V>AAAAAe>»^#yv« Nagy meglepetés és öröm érte községünket május 16- án. A népek barátsági hó­napja alkalmából szovjet elv­társak látogattak el hozzánk. A baráti kézszorítás és be­mutatkozás után pirosnyak- kendős úttörők virágcsokor­ral köszöntötték a szovjet lá­togatókat. Majd Nagy And­rás, a községi tanács VB- elnöke fogadta a vendégeket, tájékoztatta őket Tiszagyen- ia múltjáról, fejlődéséről, jö­vőjéről. A beszélgetések során a kérdések özöne hangzott el mindkét részről. A szovjet elvtársak meglá­togatták az iskolát, a Vörös- csillag Termelőszövetkezet ál­latállományát, gyümölcsösét. Majd terített asztal mellett beszélgettek a tsz-parasztok- kal, fiatal KISZ-tagokkal, ér­Körülbelül harmadikos le­hettem, amikor volt egy kecs­kénk. Fekete-fehér foltos volt, a nagyapám adta. Természetesen a kecskét le­geltetni is kellett. Hárman voltunk testvérek, s mivel én voltam a legkisebb, a nővé­reim legtöbbször rámsózták a kecskelegeltetést. A szomszéd fiú — ZoZi — mindig eljött velem. Együtt ültünk, játszottunk az árok­parton, amíg a kecske, mely különben Mici névre hallga­tott. jó étvággyal habzsolta a zöld füvet és a friss akácfale­velet. Lassanként a legeltetés teljesen Zolira hárult, helyet­tem ő vezetgette, legeltette Micit. Egyszer éppen nagyban í szabtam a babaruhákat, Zoli JllieL pedig varrta, amikor Mici kecske tiltott helyeken járt. Zoli gyorsan visszahajtotta. Aztán megkérdezte tőlem, hogy szeretem-e. Mit tudtam én akkor, hogy mit jelent az — főleg, ha egy tízéves fiú kérdi. — Eszemben sincs — szól­tam —, inkább hajtsd vissza a kecskét, mert egészen le­rágja a Kovácsék bokrát. — Eszemben sincs — mondta most ő —, csak akkor, ha azt rm>. lód, hogy eretsz. — Szeretlek — jelentet­tem ki, mire Zoli örömmel szaladt a kecskéért, s útköz­ben még az* is mondja, hogy: Ha majd a feleségem le­A rémhír — Tűz van! — nem hal­lotta ? — ég a papírüzlet! Pár perc múlva mindenki er­ről beszélt. Egyesek már ha­talmas lángokról, bennrekedt emberekről terjesztették a hí­reket. Végül az újságíró fü­lébe is eljutott a dolog ... Nagyon meglepődött, mikor a helyszínre érve nem talált futkosó tűzoltókat, s összeve­rődött embergyűrűt. De a le­vegőben valóban manj. füst- szagot érzett és azt gondolta: no, milyenek ezek a tűzoltók! Ez lesz az új riporttéma: egy-kettőre úrrá lettek a pusztító lángokon... S hogy mégsem írok erről riportot? Azon egyszerű ón­nál fogva nem, mert a tűz csupán egy eldugult kályhá­ból égett s az attól keletke­zett füst nyomán született ez a hamar elterjedt kacsa. Az egészet azért említem meg, hogy legalább a harmadik halálesetnél ne tódhassák to­vább a „jólértesültek.” — k — A nap kél: 3.55 h-kor, nyugszik: 19.28 h-kor. — A Hold kél: 12.56 h-kor, nyugszik: 0.39 h-kor, KO! 17' IDŐ JÁRÁS JELENI ÉS töí -v Várható időjárás: változó felhőzet, néhány helyen zá poreső, zivatar. Helyenkint élénk déli-délnyugati szél, A meleg nyugaton kissé. mér­séklődik, keleten további tart. Legmagasabb nappali hő­mérséklet: nyugaton 24—27, keleten 27—31 fok között. — MEGJELENT és keresett cikk a szolnoki boltokban a paradicsom, paprika, uborka, karalábé, eper és cseresznye, A mostoha tavasz miatt még luxus számba mennek ezek a primőráruk, de ennek ellené­re egyedül a Csemcgckeres- kedelmi boltban napi 1000 fo­rint értékben vásárolnak be­lőlük. A TISZASZENTIMREI ta­nács ezévben csaknem 130 ezer forintot fordít járdaépí­tésre.— A községfejlesztési alapból a tervek szerint .a Táncsics Mihály utca 463 mé­teren, a városszél 752 méte­ren és a Dimitrov utfcf 45b méteren kap új járlátr —■“ — NAGY SIKERREL ZÁ­RULT a Munkaügyi Minisz­térium jászberényi 606-os Iparitanuló Iskolájának kiál­lítása. A tetszetős és precíz munkát igénylő tárgyakat egy hét alatt több mint 10.000 néző tekintette meg. A SZÖVETKEZETI BOL­TOKBAN megkezdték a tej­termékek poharas árutisását. | így a nyári időben a dolgozók a tejet, kakaót, kávét, mint hűsítőszert is fogyaszthatják. A megfelelő mennyiség1 biz­tosítása céljából megegyezés történt a Tejipari Vállalattal, hogy a kiadott termékek 5 százalékát értéklevonás nél­kül visszaveszik. Ez nem vo­natkozik a rosszul kezelt al­vadt, i omlott árura. A tejhűtő csarnokok is engedélyt kap tak termékei kárusítására a nyári időszak alatt.----­­A SZOLNOKI Achlm And­rás úti általános iskolások 2 500 facsemetét Hitettek el odahaza és az iskola kör­nyékén. A SZOLNOKI KISIPARI és háziipari szövetkezetek, tsz-ek és földművesszövetke­zetek 112.530 forinttal járul­tak ebben az évben a köz­ségfejlesztési terv kiadásai­hoz. „AHANY DOLGOZÓ, annyi KST tag”, — Ezt jelentették a napokban a Szombathelyi Pamutiparbol és egyben pél­dájuk követésére hívták fel az ország többi üzemeit. A Kölcsönös Segítő Takarék- pénztárba 1092-en léptek be és havonta 42 ezei- forintot tesznek félre a közös kasz- szába, ebben az üzemben. TÖBB FÖLDMŰ VESSZÖ- VETKEZETI vendéglátó üzemnél előfordult, hogy az ipari tanulókat 8 órán túl, s a tantíási napon Is foglalkoz­tatták. A MÉSZÖV utasítást adott ki, hogy a munkatör­vény megszegőivel szemben szigorúan eljár a jövőben. Az ELMÚLT ÉVBEN 8344 vagon kenyérgabon^, 1635 vagon kukoricát, 703 vagon árpát és 183 vagon zabot vá­sárolt fel megyénkben a Ter­ményforgalmi Vállalat, SäU* J^api postán szel, akkor is együtt fogjuk legeltetni a kecskét. ... Hét év telt el azóta. Még abban az évben elköltöz­tünk, eladtuk a kecskét. Csak a múlt héten hurcolkodlunk oda vissza. Alig ismertem meg a szomszédokat. Zoli is megváltozott, már negyedikes gimnazista. Egyik este a kúton voltam két kannával. Visszafelé jö­vet megengedtem az egyik fiúnak, hogy hazakísérjen, ugyanis ... nagyon nehéz volt a két kanna viz. A kerítésünk előtt találkoztunk Zolival. Vé- gign-ézett rajtam. Másnap sze­memre hányta, hogy elfelej­tettem ígéretemet, s nem em­lékszem már Micire. Hát tehetek én arról? E g e dy Edit f Május 24-én és 26-án a kö­vetkező levelek érkeztek szerkesztőségünkbe: Nagy János Tiszafüred. írá­sát köszönettel vettük. La­punkban feldolgozzuk. Vár­juk további leveleit. Vallyon Ilona Tiszasiily. — Kérdésére levélben adunk vá­laszt. Ispán Ferenc Jászkisér. Só­lyom Lajos Mezőtúr. Pana­szukra választ kaptunk. Az eredményről levélben tájé­koztatjuk kedves levélíróin­kat. Addig is kérjük szíves türelmüket. özv. Csete Bálintné Mező­túr, Nagy Tibor Karcag. Le­veleiket megkaptuk.. Varga Miklós Jánoshida, Gáspár Béla Tiszavárköny, Kiss András Kunszentmár- ton. Panaszaikat megvizsgál­juk illetékes szervek segítsé­gével. A válaszadásig is kér­jük szíves türelmüket. Szaszkó Józsefné Jászbe­rény. Tájékoztatását köszö­nettel vettük. Munkánk során hasznosítani fogjuk. ' Baiajti Károly Jászivány, ifj. Karsai Gergely Kunszent- márton, Tóth József Szolnok. Agócs István Ujszász. Ügyük­ben érdeklődni fogunk. Vá­laszt levélben küldünk. Pázmándi Mária Szolnok. Pásztor András, Rab Béla, Sziszkő Lajos Tiszaroff, Jees Kat alin, Helle Eszter Tisza- őrs, Tóth Margit Jászboldog- háza, Brózik Irén Mezőtúr* Perecz Ilona Tiszasas. Pálin­kás Béla Kunszentmárton. —• Kedves kis Pajtások! Levele- teiket továbbítottuk az „Út­törők Fórumá”-hoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom