Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-04 / 105. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NEY ti AJ* 1958 májú* 4, ;SVED0R5ZA6 60£Tkm: M/GYARORSZAöj oy\Vi^ '-földközi eüripm 17épek, Z gyógyszer. 3 bauxitfi timföJéföawihtermék}, 5 élelmiszer, 6 szerszámgép, 7 pomutsröret, textil fi cipó, 9 hengerelt lém, 10 kőolajtermék,11 izzólámpa, 12 élőállat, 13 kikölóberendezés.lK motorkerékpár 15 )ármüvek. mmsrmÁirtOO MW otm murrm mám 1£ IS erőmé, 19 h/ridástecbnikafiO f>nőm műszer MM——é 71 tojas.Uspnkdlhusarul Y £ RRA 17 sl-2 Washington (TASZSZ). John Foster Dulles tovább­ra is azon mesterkedik, hogy a Szovjetunióval a diktatúra nyelvén beszéljen. Csütörtöki sajtóértekezle­tén kijelentette, az Egyesült Államok korlátozza atom­bombával felszerelt repülő­gépeinek a szovjet határok felé való portyázásait, ha a Szovjetunió beleegyezik ab­ba, hogy a sarkvidéken létre­hozzák az Egyesült Államok javasolta felügyeleti rend­szert. Dulles azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok ja­vaslata nem reklámcélokat szolgáló mesterkedés, hanem „őszinte kísérlet” a sarkvi­dék .,problémájának‘‘ megol­dására. Dulles úgy tett. mint­ha nem értené, hogy ezen területen az amerikai bombá­zók provokációs repülésének problémáján kiívül nincs sem mi más probléma, ahelyett, hogy vállalta volna ezeknek a békét veszélyeztető,repülő seknek megszüntetését. Dúl les megkísérelte igazolni az „esetleges szovjet atamtájna- dúsra” vonatkozó koholmá­nyokat. Ezek szerint a Szov­jetunió „az északi sarkon át” veszélyezteti az Egyesült Ál­lamokat. Dulles ezt semmi­féle érvvel nem bizonyította, Feltett kérdésekre válaszol­va Dulles lényegében egész világosan ki jelentette, hogy az Pályázati felhívás a Szolnok megyei Pártbizottság Marxizmus--Leninizmns Esti Eg yetemére. A Szolnok megyei Pártbizottság felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—Leninismus Esti Egyetemének 1958/59-es tanévére. Az egyetem célja, hogy a párt, állami, tömegszerveze­ti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók, vezető propagan­disták szervezett marxista-leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A TANULMÁNYI IDŐ 3 ÉV. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon nemzetközi és magyar munkásmozgalom történetét tanul­ják. A tárgyakból minden félévben vizsgát tesznek. A ta­nulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. Az esti egyetemen hetenként egyszer kötött fog­lalkozás van (előadás, osztály foglalkozás), melyen a részvé­tel kötelező. A tandíj 1 évre 150 Ft., mely félévenként fi­zethető. Az egyetem hallgatóinak a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1.0 88—1957 XI. 21. sz. határoza­ta alapján ugyanaz a tanúim ányi szabadság jár, mint az egyetemek és főiskolák esti tagozatai hallgatóinak. AZ EGYETEMRE VALÖ FELVÉTEL FELTÉTELEI: Felvételűket kérhetik, akik érettségivel, vagy ennek megfelelő általános műveltséggel rendelkeznek és a tanu­láshoz szbükséges marxista ismereteket már megszerezték. Az egyetemre pártonkivü liek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola, stb. hallgatója. A pályázat a járási, városi pártbizottságokon besze­rezhető kérdőív alapján történik. A pályázatot a megyei pártbizottság Ágit. Prop. Osztályára kell beküldeni június 15-ig. Mellékelni kell: 1. Részletes önéletrajzot, 2. Az illetékes pártszervezet ajánlását, 3. A vállalat, intézmény igazolását jelenlegi mun­kaköréről. MSZMP SZOLNOK MEGYEI BIZOTTSÁGA Egyesült Államok ultimá­tumként akarja rákény­szeríteni a Szovjetunióra az amerikai javaslatot, az amerikai légierő provoká­ciós repüléseinek megszünte­tése tejében. , Dulles válaszaiból kitűnik: javaslatainak felvetésével an­nak a lehetőségét akarja biz­tosítani, hogy az Egyesült Államok megfigyelhesse a Szovjetunió északi területeit, de ezzel szemben nem enge­di meg a saját területeinek és az Egyesült Államok ha­tárain kívül fekvő támasz­pontoknak a megfigyelését. Dulles odáig ment, hogy legmagasabb szintű értekez­let összehívását attól tette függővé, hogy a Szovjetunió milyen magatartást tanúsít az úgynevezett „nemzetközi felügyelet" létesítésére irá­nyuló amerikai mesterkedé­sekkel szemben. A kormány­fői értekezlettel kapcsolatban felvetett kérdésre válaszolva Dulles kijelentette: az ameri­kai kormány még nem tudja, meglesz-e egyáltalán ez az értekezlet, s hogy a Szovjet­uniónak az északi sarkvidéki „felügyelet’’-re vonatkozó amerikai javaslattal szemben elfoglalt álláspontja befolyá­solni fogja az Egyesült Álla­mok véleményét a tekintet­ben, érdemes-e megtartani a kormányfői értekezletet. (MTI) Magyarország exportja 1957-ben Pleven nem tudta összehozni az új francia kormányt PÁRIZS (MTI). A francia szocialista párt országos taná­csa pénteken este megtagad­ta a Pleven kormányban való részvételt. Az országos ta­nácsülés vitájában utolsónak felszólalt Guy Mollet. Mollet, a párt főtitkára némi megle­petésre maga is úgy nyilat­kozott, hogy a párt adja meg szavazatait Plevennek, de ne ad ja embereit a Pleven kor­mányba. René Pleven a szocialis­ták részvételétől tette függő­vé kormányának megalakítá­sát. A szocialisták negatív válaszának ismeretében fel­kérte a köztársasági elnököt, hogy vegye vissza tőle a meg­bízást. Hazánk export forgalma 1957-ben 5,8 milliárd deviza­forint volt. Ez az összeg az 1938-as év export-volumené­nek több mint tízszerese. Ha­zánkban végbement társadal­mi és gazdasági átalakulás következményeként expor­tunk iránya és összetétele s felszabadulás előtti évekhez viszonyítva erősen megválto­zott. 1945 előtt az ország fél- feudális, félgyarmati helyze­tének megfelelően túlnyo­móan mezőgazdasági termé­keket exportáltunk. Ma már az iparosítás eredményeként számos új' cikk, például kü­lönböző szerszámgépek, autó­buszok, traktorok, bőrkon­fekció, gyógyszer, stb. jelent meg az export-listán. A felszabadulás előtt ex­portunk zöme Németország és más nyugati országok .felé orientálódott. Ma már kivite­lünk főleg a baráti Szovjet­unió és a többi szocializmust építő népi demokratikus -or­szág felé irányul. Térképünkön . ,a legjellem­zőbb árucikkek feltüntetésé­vel hazánk legfontosabb ex­portterületeit mutatjuk be. Exportcik keink legfonto­sabb' vevői 1957-ben a kővet­kező államok voltak (export millió deviza-forintban): 1. Szovjetunió (1254), 2. Cseh­szlovákia (880), 3. Német De­mokratikus Köztársaság (578), 4. Német Szövetségi Köztár­saság (367), 5. Kína (349), 6. Jugoszlávia (262), 7. Lengyel- ország (251), 8. Ausztria (196), 9. Egyiptom (153), 10, Nagy- Britannia (150), 11. Olaszor­szág (145), 12. Románia (142), 13. Svájc (139), 14. Franciaor- ország (92), 15. Hollandia (77), 16. Bulgária (70), 17. Brazília (48), 18. Belgium (70), 19. Svédország (44), 20. Argenti­na (21). A. TOLSZTOJ /Sfc rQaíin mérnök W iiifipAio/mdfa 52. —> Mintha tíaxxny maga egész éjjel Imádkozott volna — vágott vissza rekedten Stufen — Igen kellemesein töltöttem el az időt a lányokkal Kölnben, és mint látja, friss vagyok és nem alsónadrág­ban üldögélek. Maga züllik, Sfcufer, züllik. Hogy el ne felejtsem, olyan dologra hívták fel a figyelmemet, aminek nem nagyon örülök.. s Azt mondják a maga villája túl­ságosan közel van a vegyés zeti gyárakhoz Mintha egy lőporkamrában lakna itt az ember ..-. — Badarság! — ordította Stufer. — Valamelyik aljas disznó már megint áskálódik ellenem;. Az én villám­ban a legnagyobb biztonságban van .. * — Akkor jó. Adja ide a fészer kulcsát; A kis láncocskán lógó kulcsot forgatva ujjad közt, Garín kiment a kertbe, ahol egy beüvegezett kis fészer állt; tetején árbocantennák meredeztek. Az elhanyagolt virágágyakon itt-ott színes agyagtörpéket lehetett látni; valamennyit belepte a madárpiszok. Garin kinyitotta az üvegajtót, belépett a fészerbe és kitárta az ablakokat. Egy darabig az ablakpárkányra könyökölve szívta a friss reggeli levegőt. Csaknem húsz órát utazgatott ide-oda autójában, hogy mindent elintézzen a bankokban és a különböző gyárakban. Most már minden rendben volt és. Garin nyugodtan várhatta huszonnyolcadikét; Észre sem vette, mennyi időt töltött el így, az ablak­nál álldogálva. Kinyújtózott, rágyújtott egy szivarra, be­kapcsolta a dinamót, megvizsgálta és beállította, a készü­léket. Aztán a mikrofon elé állt és hangosam, tagoltan beszélni kezdett; — Zoja, Zoja, Zoja,, Zoja..« Halló, hallo, hallo:.t Minden úgy lesz, ahogy kívánod. Csak tudnod kell kí­vánni. Kellesz nekem. Nélküled céltalan az életem. A na­pokban Nápolyban leszek. Az időpontot holnap közlöm. Aggodalomra nincs okod. Minden kedvezően halad .:. Elhallgatott, mélyet szippantott szivarjából, aztán újra kezdte: — Zoja, Zoja, Zoja::; Behunyta szemét. Halkan búgott a dinamó, s egymás .után pattantak ki a láthatatlan villámok az anten­nából. Ha most történetesen egy tüzéroszlop vonul el az ablak előtt, Garfn valószínűleg annak a dübörgését sem hallotta volna meg. S azt sem hallotta természetesen, hogy a ház előtti ids rét végén megzördülnek a lejtőn leguruló kavicsok. Azután öt lépésnyire a pavilontól szétnyíltak a bokrok, és szemmagasságban egy revolver acélkék csöve villant meg. 89; J _ •; -«•!• Rolling felvette a telefonkagylót: — Igen. <— Itt Szemjotnov beszél. Éppen most sikerűit: fognom Garín rádióüzenetét Megengedi, hogy felolvassam? — Tessék. — „Minden úgy lesz. ahogy kívánod. Csak tudnod kell kívánni” — kezdte olvasni Szemjonov, nagy üggyel- bajjal fordítva az orosz szöveget franciára. Rolling szót­lanul végighallgatta. — Ennyi az egész? — Ennyi. — írja — diktált RoUing: —- Azonnal beállítani a rádióadót négyszázhuszonegy méter hullámhosszra. Hol­nap, tíz perccel az előtt az, időpont előtt, amikor a mai rádióüzenetet fogta, kezdje el leadnia következő üzene­tet: „Zoja, Zoja, Zoja..; Váratlan baleset történt Sür­gősen cselekedni kell. Ha kedves magának barátja élete, pénteken szálljon partra Nápolyban, és ott a „Splemdid”- szállóban várja a további értesítéseket szombat délig.” Ezt újra meg újra megismétli, hangosan és nyomatéko­san. Megértette? Végeztem. Rolling megnyomta a csengőt; — Azonnal keressék meg és hozzák ide Tiklinszkíjt — adta ki a parancsot a besiető titkárának. — Maga pe­dig rögtön robogjon ki a repülőtérre. Béreljen vagy vá­sároljon — nekem mindegy — egy zárt utasszállító re­pülőgépet. Fogadjon fel egy pilótát ég egy fedélzeti re­pülőgépszerelőt. Készítsen elő mindent, hogy huszon- nyolcadikán repülhessek!. i, . 7tf. Ä* _ ( Á nap hátralevő részét Wolf és Hlinov K.*ban töltöt­ték. Csatangoltak az utcákon, s turistáknak adva ki ma­gukat, elbeszélgettek a helybeliekkel a legkülöbözőbb közömbös dolgokról. Amikor a kis városka nyugovóra tért, Wolf és Hlinov elindultak a hegyekbe. Éjfélkor már felkapaszkodtak a domboldalon Stufer kertjébe. Úgy határoztak, hogy ha a rendőrség felfigyel rájuk, eltévedt turistáknak mondják magukat. Abból sem szár- mazhatik baj, ha őrizetbe veszik őket: hisz az egész vá­ros igazolni tudja alibijukat. Amikor a bokrok mögül el­dördült a lövés és nyilvánvaló volt, hogy Garinnak vége van — hiszen látni lehetett, mint repültek szerteszét ko­ponyájának szilánkjai — Wolf és Hlinov visszasiették a városba, és nem egészen negyven perc alatt már ismét ott voltaic. Átmásztak az alacsony kerítésen, óvatosan a bokrok mögé húzódva megkerülték a kis rétet és Stufer háza elé értek. Itt megálltak és értetlenül körülnéztek. A kert­ben és a házban csend és nyugalom volt. Néhány ablak­ból világosság szűrődött ki. A nagy ajtó, amely egyene­sen a kertre nyílt, tárva-nyitva volt. Szelíd fény világí­totta meg a lépcsőket, s az agyagtörpéket is, a dús fű­ben. A tornác felső lépcsőjén egy kövér férfi ült és hal­kan furulyázott. Mellette egy demizson. Ugyanaz a férfi volt ez, aki reggel váratlanul megjelent az ösvényen, a rádiópavilon közelében, s a lövés hallatára megfordult és bizonytalan léptekkel visszasietett a házba. Most olyan kedélyesen üldögélt a lépcsőn, mintha semmi sem tör­tént volna. — Gyerünk — suttogta Hlinov; — Étinek végére kell Járni; — Az lehetetlenség, hogy elhibáztam volna a céh — mormogta Wolf. Megindultak a tornác felé. Hlinov tisztes távolból megszólalt: — Bocsánat, hogy alkalmatlankodunk:.! Kutya nincs itt? Stufer abbahagyta a furulyázást, leeresztette kezét, megfordult a lépcsőn, s nyakát előrenyújtva, figyelme­sen seemügyre vette a két homályos alakot. — Hát hogyne — mondta vontatottan, •— Harapós kutya. — Mi ugyanis eltévedtünk — magyarázta Hlinov. — A várromot akartuk megnézni, a megláncolt csont­vázat.;. Megengedi, hogy itt megpihenjünk? Feleletképpen Stufer valami bizonytalan hangot hal­latott. Wolf és Hlinov meghajtották magukat és leültek az alsó lépcsőfokra. Mindketten izgatottak voltak, arcu­kon feszült figyelem ült. Stufer a magasból sandított le rájuk. — Egyébként —« mondta —• amikor még gazdag vol­tam, vérebeket tartottam a kertben. Nem szerettem az arcátlan tolakodókat és az éjszakai látogatókat. (Hlinov gyorsan megszorította Wolf kezét, mintha figyelmeztetni akarná, hogy csak hallgasson.) De hát az amerikaiak tönkretettek és most minden jötl-ment naplopó országúi­nak tekinti a kertemet,.. pedig mindenütt figyelmeztető­táblák vannak kiszögezve, hogy tilos az átjárás és ezer márka bírságot fizet, aki megszegi a tilalmat. Csakhogy Németország már nem az az ország, ahol tiszteletben tartják a törvényt és a tulajdont. Mondtam is annak az embernek, aki kibérelte a villámat: kerítse körül a ker­tet szögesdróttal és fogadjon fel egy őrt. De nem hall­gatott rám, úgy kell .neki; (Folytatjuk.) ív*E«vjr w c^i A TASZSZ jelentése Dulles sajtóértekezletéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom