Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-25 / 123. szám

MALÄJI GYERMEKVERSEK

gyomai György

Nyáreleji délután volt. A határ zöld selyemruhába öltözött. A fák is sűrű, zöld kalapot raktak a lejükre. És susogva lestek az ég kéksége felé, ahonnan aranyvörös fényözön zúdult rájuk.

A dűlő partján, ahol az akácsor kezdődik, két asz- szomy üldögélt az árok partján. Kiskovács Jánosné, meg a lánya Kiskovácsné magas, jóerőben lévő asszony, ötven felé járt, de még negyvennél többet nem mutatott. Piros, kívánatos volt az arca, a keskeny szája. A lánya olyan volt mellette, mintha a testvére lett volna Pedig a lény nem volt több huszonöt évesnél. Egy éve menyecske mindössze. Gömbölyű, mint a töltött galamb. Mégis olyan asszonyt mutat, aki már legalább tíz gyereket hozott a világra*

Kiskovácsné elnézett az akác felé, ahol a hűvösön összezsúfolva álldogáltak a hatalmas, méregzöld lapulevelek. Aztán odasétált a sűrű levelek közé. Kiválasztotta közülük a legnagyobbat, amelyik akkora volt, hogy egy széket be lehetett volna véle borítani. Kezébe fogta, mint a zászlót. Lóbálta. S elgondolkozva visszaült a lánya mellé a fűbe.

A menyecske kezében zsineggel átkötött csomag fehérlett. A papíron kék betűkkel villogott a felírás: Ruházati Népbolt. S a papíron belül puha ruhafélék lapultak egymáson nagy hallgatással;

— Nézzük már meg jobban, mit vettünk, — húzta le a csomagról a zsineget a menyecske és kiterigette a papirost a fűbe;

Kiskovácsné közelébb hajolt a lányához. Elgondolkozva, mosolyogva nézte a ruháLAPULEV

kát, a hószínű pelenkákat, a

porcelánfehér ingecskéket, rékliket, pólyatakarókat, amelyeket nemrég válogattak össze a boltban. Némelyiket az arcához szorította. Végtelen szeretettel megcsókolta* Kibontógatta, hajtogatta, simogatta. Ügy adta tovább a lányának.

— Hát nem mondom, szépek — rakosgatta a menyecske ide-oda a pici ruhákat; — De ha mór olyan nagyon ad az állam valamit, hát adhatott volha legalább mégegy- szer ennyit, Négyszáz forint árú helyett nyolcszázat

Fitymálás, elégedetlenség volt a menyecske hangjában. Kiskovácsné meglepődve ütötte fel rá a fejét Lóbálta kezében a lapulevelet. S egyszer halkan, félig lehunyt szemmel beszélni kezdett

— Elégedetlen voltál mindig életedben, az vagy most is. Amikor iskolába vittek és a kollégiumban laktál, ahol ingyen kaptál lakást, fűtést, világítást, kosztot, napi ötszöri evéssel, akkor az volt a bajod, hogy nem szereted a sajtot, amit vacsorára kaptál. Szidtátok az államot, amiért nem kaptatok naponta ötször pulykapecsenyét, meg dobostortát Amikor kikerültél az iskolából és a szövetkezet megválasztott könyvelőnek, akkor azért jajgattál, hogy nem maradsz itthon, nem temeted el magad, mert tanyán <, semmi szórakozás nincs. Nincs mozi, nincs színház, nincsenek fiatalemberek. Amikor megkért az Urad, akkor az volt a bajod, hogy miért nem tanácselnök, vagy tanácstitkár, miért egy egyszerű mezőgazdász szeme akadt meg rajtad. Elégedetlen voltál mindig, mint a mai

fiatalok. Azt szeretnéd, ha az

állam szép házat építtetne neked, új bútorokkal berendezné, adna egy csillogó autót, meg havonta ötezer forint fizetést, de úgy, hogy azért ne keljen soha dolgozni 6emmit. Elégedetlen vagy most is, ezekkel a babaruhákkal, — lóbálta Kiskovácsné lassan kezében a hatalmas lapulevelet. — Pedig teneked lapulevél volt fél évig a pelenkád. Olyan nyomorúságban voltunk akkor, hogy egy ócska pelenkát sem bírtunk venni alád. Apádnak az egyetlen ingébe csavargattalak. Az volt a réklid, a pólyád, a pelenkád, mindened.

Amikor aztán a sok mosásban az egyetlen ing cafatokra szakadozott, kijöttem ide az árokpartra; Néztem a lapuleveleket. Leszaggattam belőlük egy ölre valót. Bevittem a tanyába. S attól kezdve lapulevelet simítottam alád pelenkának, napról-nap- ra. A te gyermeked alatt bársonypuha ruha lesz, mégis csavargatod az orrod, mégis elégedetlen vagy. Hej pedig, ha neked Ilyen babakelengyéd lehetett volna, ha én téged ilyen pólyatakaróban vihettelek volna az orvoshoz, nem sírtam volna annyit*

Kiskovácsné szeméből ki- csurrant a könny a régi időkre való keserves visszaemlékezésben. Forgatta kezében a lapulevelet S észre sem vette, hogy a lánya kihúzta kezéből, odatette a babaruhák tetejére. S a többi ruhával együtt vigyázva, nagy szeretettel belekötötte a csomagba. Azt sem vette észre, hogy egy remegő kar óvatosan átöleli. Csak akkor nézett fel, amikor a lánya sírva odahajtotta fejét az ölébe,

>— Édesanyám

Egy és kettő, három, négy, galambocska, hová mégy? öt és hat és hét és nyolc, menj aludni, vár a polc.

Barlangban lakozik a kis

kigyógyerek, a kagyló ott, ahol zúgnak a tengerek,

az antilop fia tanul

varázslatot,

s mindezt a nagyanyó

Csend, gyerekecske, csend!

A gróf a nagy városba ment. Tigris üvölt az erdőn, félek én, fél velem a fiatalka s a vén.

konyháján hallhatod.

(József A. fordítása)

Jó*séf Attila:

Nyolcesztendős

lányok

Hosszú sorba jönnek, mennek, apró ördögök, de szentek, homlokuk friss, meleg kenyér, szén a szemük, szénparázs.

Hosszú sorba jönnek, mennek, mint a virág, úgy szeretnek, úgy szeretik a fiúkat, akárcsak a gyöngyvirág.

Hosszú afea jönnek, mennek, ha sírnak"is: csak nevetnek. Messze vannak, messze vannak,

mint a vidám csillagok!

ALTATÓ

Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét — aludj el szépen kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, vele alszik a zümmögés — aludj el szépen, kis Balázs,

A villamos Is aluszik,

s mig szendereg robogás, álmában csönget egy picit — aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát, szunnyadozik a szakadás, máma már nem hasad tovább aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a lapda, meg a síp, az erdő, a kirándulás, a jó cukor is aluszik — aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveggolyót, megkapod, óriás leszel, csak hunyd le kis

szemed —

aludj el szépen, kis Balázs.

Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász!

Látod, elalszik anyuka — aludj el szépen, kis Balás.

Kulturális hírek az NDK-ból

„DALOLD A SZOCIALIZMUS ÉS A BÉKE DALÁT*’*

Az FDJ központi tanácsa valamennyi fiatal művészhez és ifjúsági színjátszó csoporthoz felhívást intézett. A fiatal művészek, kórusok tagjai és színjátszó együtteseik új dalokkal, színdarabokkal és grafikával támogatják a szocialista felépítést és a politikai harcokat;

* (T1

A SONNEBERGI CSILLA* GASZOK FELADATA A GEOFIZIKAI ÉV FOLYAMÁN.

A sonnebergi csülagvizs-1 gáló munkatársai és tudósai j jelenleg a magasabb légkör | fizikai jelenségeit vizsgálják. i Ezzel teljesítik a geofizikai ] évben reájuk háruló felada- \ tokát,

* I

MARIS <5000 KÖTET AZ i

üzemi könyvtárban.

A berlini jelző és biztosító-] készülékek gyárának üzemi < könyvtára máris 8000 kötet-! tel rendelkezik. A könyvek < között igen sok mese- és ké- < peskönyv található a gyerme- ] kék számára. A könyvtár eb-1 ben az évben további 300 kö-1 tettel gyarapszik*

DCahamlé

A cím után ítélve, ne tessenek valami spanyol eredetű szóra gyanakodni. A „kabaréié" mögött ugyanis a hétköznapi s mdndannyiunk előtt ismeretes, becsületes kalarábé rejtőzködik. Annyi az egész, hogy egy hároméves, Rozika nevű kislány következetesen „kabarálé”- nak címezi a népszerű — főleg persze hússal népszerű — zöldségfajtát.

Nos, ez még édes-ikevés volna ahhoz, hogy a dolgot újságban szóvátegyük. Hiszen mondanak a gyerekek olyan furcsaságokat, hogy azokkal bízvást köteteket is meg lehetne töltfeni.

Ami a dolgot mégis méltóvá teszi a feljegyzésre az, hogy Rozika naponta négy-öt „kabarálét” is megeszik, minden teketória nélkül, csakúgy nyersen, ahogy az isten megadta s ahogyan a doktor bácsik is ajánlani szokták.

— Ugyan már, hát az is valami? — biggyeszthetik el sokan a szájukat. — Megeszi, hát megeszi, váljék egészségére.

Igen ám, de Rozika akkor is megette a maga négy-öt karalábéját naponta, mikor

az még gyenge volt, mint a] harmat és a nagymamájának i

3—4 forintot is megadtak da-j rabjáért, mint melegágyban i termesztett export-áruért. A1 nagymama azonban, ahogyan % ezt ő elmesélte nekem, akkor is jó szívvel adta. „Hadd i egyék a lelkem, az a pár forint már nem húz ki minket a sárbul.. ;*’

Mikor aztán arra fordult j a beszéd sorja, hát vajon 6, i evett-e kislány korában efaj-1 ta újdonságot, csak legyintett' nevetve, mintha jó tréfát mondtam volna.

— Jaj, dehogy is ettem, anyánk ki is taposta volna a belünket, ha ujjal is hozzá mertünk volna nyúlni.- s: Egy1 szál újhagyma nem sok, de| annyit se volt szabad meg-1 enni, míg csak ára vót a pia- J con:i, ]

A paraszti táplálkozás régen j ^ és most olyan téma, mellyel i) társadalomkutatóink és szak- 1> embereink még sokat fognak T foglalkozni. E» csak azért £ mondtam el ezt az igénytelen ] J kis történetet, mert úgy véltem, hogy parányi, de min-í denképpen kortörténeti do- J kumentum rejlik benne.

Már nagyocska gyerek voltam,

lehettem olyan ötödfélesztendős és már körül tudtam bukfencezni a pernyés-gödröt, ha senki se látta. Ugylátszik, politikusnak készültem, azonban hamarosan kiderült, hogy nem való vagyok erre a pályára, mert a nyilvánosság előtt nem tudok bukfencet vetni. Pedig a nyilvánosságot csak fél szem képviselte, amely az utcáról beknkucs- kMt rám a deszkakerítés hasadé- kán keresztül. Zsibrita Jóska volt e fél szem birtokosa, velem egyidős gentleman, akihez a legőszintébb irigység fűzött. Tudniillik Jóska függetlenítette magát a polgári divattól és télen viselt szalmakalapot, nyáron pedig akkoia bársonysüvegben járt, hogy abba belefért volna a Dzsingisz kán feje is. Ezt azonban nem azért tette nevezett kortársam, mintha szembe akart volna helyezkedni a Daru utcai társadalom világfölfogásával, hanem azért, mert télen az öreg Zsibritá- nak kellett a sapka és nyáron 6 hordta a szalmából készített páraszárítót.

Elég az hozzá, hogy Jóska bekukucskált a kerítésen, ami még nem lett volna baj, de tudtomra is adta, hogy jelen van:

— J át jaki

Én akkor éppen a fejem tetején álltam, de a következő pillanatban már benne voltam a pernyében. Szerencsére puhára estem és így politikai pályám anélkül ért véget, hogy csontom tört volna. Azóta meggyőződtem róla, hogy előbb- utóbb minden politikus belebukfencezik a pemyésgödörbe, s minél később esik bele, annál nagyobbat puffan;

Nem is azért emlékezetes nekem

ez a télvégi nap, hanem azért, mert akkor ettem először háromfogásos vacsorát.

Letappogtam magamról a hamut

és beoldalogtam a szobába. Szerencsére a szülém semmit sem vett észre, mert nagyon bele volt merülve a Krisztusatyafiság könyvébe. Odakuporogtam mellé a padkára, a hóna alá fúrtam a fejemet és néztem, hogy mozog a szája:

— ö-rül-je-tek-és-vi-gad-ja-tok- mert-a-ti-ju-tal-ma-tok-bő-sé-ges-a meny-nyekben.

Móra Ferenc

TlMtndcnnapt

A voces paginarum hamar elaltatott. Mikor fölébredtem, még mindig ott ültünk a padkán, az óltetőről besütött a frissen esett hó, a félhomályban is ki bírtam venni a szülém arcát. Most már lecsukott szemmel, könyv nélkül imádkozott.

— Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma ...

— Édesanyám — állítottam be közé és a jó isten közé , mit vacsorázunk máma?

Először végigmondta a miatyán- kot, keresztet vetett, megcsókolta a könyv tábláján a feszületet, aztán felelt: \ 1 I ^

—■ Háromfélét: kenyeret, haját, bélit,

Azt mondtam erre, jobb szeretnék csak kétfélét enni, úgy, mint máskor. Szalonnát kenyérrel.

— Jaj, gyermekem, a szalonna most elment adóba — vette elő anyám a kanapé sarkából az abrosszal letakart fél kenyeret. —• örüljünk, hogy a mindennapi kenyeret megadja a jó isten.

Arról persze még akkor semmit se tudtam, hogy minden államnak támasza és talpköve az adó, s hogy annak a malackának, amit karácsonyra vágtunk, az volt a hivatása, hogy féloldal szalonnájával fönntartsa az államot. A jó istenről azonban már tisztább fogalmam volt. Tudtam, hogy ha akart volna, legalább egy kis vajálját adhatott volna a kenyérkéhez. No, majd ha apám hazajön — gondoltam magamban. Oda volt dohányt vágni Ring kapitány úrnak és mindig csak az esti harangszó vetette haza. De soha anélkül haza nem jött, hogy legalább egy kis nemzeti- színű árpacukrot ne hozott volna.

Félálomban voltam már, mikor hazaért, de bizony semmivel se verte ki az álmot a szememből. Csöndesen ült az asztalnál, elmorzsolt egy karéj kenyeret, megivott utána egy kancsó vizet és csak akkor szólalt meg, mikor pipára gyújtott. Akkor is csak annyit mondott:

— Az Istene ne legyen ennek a

rossz háznak, legjobb volna felgyújtani, akkor nem nyúznának az adóval.

Kicsit nyugtalan álmom volt, égett a házunk, ropogott a nádtető, mint disznópörköléskor a szalma. Az apám pedig vasvillával két úriembert forgatott' a tűzben.

«—> Mit csinál, édesapám? kérdeztem.

— Megpörkölöm, fiam, ezeket a disznó koslebálókat.

A koslebálók azok az úriemberek voltak, akik házról házra járták minden esztendőben és konsri- bálták az adót. Egy mérges városi írnok, aki kalamust hordott a füle mellett, még egy bakter, aki vitte utána az összeírási íveket és a tintásüveget. No, meg az is a bakter tisztje volt, hogy megakadályozza a kötelességteljesítésben a kutyákat, minden házban meg akarták harapni az írnok urat.

Reggel, ahogy kisütötte a nap az álmot a szememből, az első dolgom volt kiszaladni az udvarra, megnézni a nádtetőt. Megvolt friss egészségben, a nagy mohacsomók elevenen zöldeltek ki az olvadó hóból.

■— Más baj van itt — szólalt meg bennem a lelkiismeret. — A Lacika gombja miatt fogta el a )ó isten a kenyerünk mellől a szalonnát.

Lacika a legrongyosabb szabó volt, aki valaha e világon foltokat vetett a romlásnak indult nadrágokra és kabátokra. Már úgy ötven felé járt, fehér fércek akadoztak a szakállába, de gyámoltalan és együgyű volt, mint a gyerek. Ezért hívtam Lacikának még én is, akit pedig ő mindig „fiatalember”-nek szólított. Minden vasárnap eljött hozzánk vecsemye után és lámpa- gyújtásig segített az apámnak Deák

. s- M- ^»«^9999999999999999999999999999999999999999 iOQoaoooaQoooooggpfrggggggwoiKKKi