Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-23 / 121. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Í9Í8. «50* 58? * A néptől függ a pártütők ellen és a köztársaság érdekében megindult küzdelem „ életU’^gamcdi” üme^ie Irta: BORISZ PISCSIK Párizs (MTI). . A Paris- Journal jelentése szerint Pflimlin miniszterelnök haj­landó megbízottat küldeni de Gaulle tábornokhoz, hogy megkezdje vele az egyezke­dést. Szerdán este Antonie Pinay-nek, a jobboldali füg­getlenek elnökének Pflimlin- nei folytatott tárgyalásán ho­zott volna — a lap szerint — „ miniszterelnök ilyen dön­tést. Pinay a megbeszélésü­ket követő nyilatkozatában hangoztatta: „A hadsereg és Algéria európai és muzulmán lakossága bizalommal van De Gaulle iránt. A közvélemény egy széles rétege az anyaor­szágban is abban reményke­dik, hogy ennek nyomén rö­videsen létrejöhet a béke Al­gériában. Ezt az esélyt nem szabad elszalasztani, mert egyébként az algériai helyzet visszatérne a korábbi fejlő­déshez, ami pedig a probléma nemzetközivé tételéhez vezet­ne”: A Paris-Journal hozzáfűzi, hogy e „csábító elgondolás” előtt két akadály merül fel: 1. A nemzetgyűlés nagy ré­szének ellenséges magatartá­sa és mélységes bizalmatlan­sága. 2. De Gaulle tábornok el­utasító álláspontja, a tábor­nok és „rendszer” keretén be­lül nem hajlandó feladatot vállalni. A De Gaulleisita Párisién Libébér ugyancsak arról érte­sül, hogy Pflimlin egyezked­ni próbál De Gaulle tábor­nokkal A Combat a helyzetet úgy jellemzi, hogy a kormány bo­rotvaélen táncol és ez az álla­pot néhány napnál tovább nem tarthat. A szocialista Povulaire a szükséges egységről beszélve és óvatos formában ugyan, de nem zárja ki a kompromisz- szum lehetőségét „a szó ne­mes értelmében”; A szocia­lista párt hivatalos lapja to­vábbra is De Gaulle ellen fog­lal állást. A tábornok „sú­lyos felelősséget vett magára — írja —, amely összeférhe­tetlen azzal, hogy magát olyan embernek hirdeti, aki egy táborba tömöríti a fran­ciákat. Úgy látszik, számára a legrosszabbnak a politikája az egyetlen kivezető út, hogy hatalomra kerülhessen. — A Liberation sürgeti, hogy a kormány oszlassa el a jelenlegi kétértelműséget. Tudnunk kell, vajon az ille­gális bizottságok, amelyek erőszakkal léptek a törvényes hatalmat gyakorló hatóságok helyébe, továbbra is működ­ni fognak-e. Az Humanité ugyancsak aláhúzza, hogy a lázadó tá­bornokokat mindeddig nem váltották le parancsnoki tiszt­jükből; Waldeck-Rochet vezércikke rámutat arra, hogy „nyugta­lanítók egyes folyamatban lévő alkudozások”, nem sza­bad elfelejteni — írja —, hogy a pártütők Algériában támaszpontot teremtettek meg arra, hogy nyomást gya­korolhassanak Franciaor­szágra a köztársasági intéz­mények lerombolása és a De Gaulle személyi hatalmának megteremtése céljából. De Gaulle és bűntársai Párizsban megkettőzik nyomásukat a kormányra és a parlamentre. Ha igaz is az, hogy a kor­mány kötelezettséget vállalt a köztársasági törvényesség megvédésére. Nem kevésbé igaz, hogy habozik meghozni a szükséges intézkedéseket a pártütők ellen — szögezi le Djakarta (AP). Hansono őr­nagy, az indonéz hadsereg szóvivője szerdán este közöl­te, hogy a djakartai kormány csapatai szerdán befejezték morotai-sziget megszállását. A kormánycsapatok kedden szálltak partra a szigeten és elsőnek a repülőteret kerítet­ték hatalmukba. A Szolnoki Űttörőházbam ma este 6 órakor az általá­nos iskolai tanulók rajz- és kézimunka kiállítása nyilik meg, melyet a gyermeknap alkalmából rendeztek. 24- én délelőtt az óvodák­ban mindenütt mesedélelőt- töt tartanak és diafilmeket vetítenek. Ugyanezen a na­pon a városi tanács kultúr­termében — szovjet-magyar gyermektalálkozó lesz, me­lyen együtt örülnek, szóra­koznak a két nemzet legif- jabbjai; 25- én a gyermeknapon ’VaMeck-Rochet az Humani­té vezércikkében. „Végeredményben a néptől függ a pártütőik ellen és a köztársaság érdekében meg­indult ütközet. A nép az egész országban nagyszerűen vála­szolt. Ezer és ezer bizottság alakult már a szabadságjo­gok és a köztársaság védel­mére. Ennek az egységmoz­galomnak mindenütt, az üze­mekben, a munkahelyeken, a városokban és a falvakban meg kell szerveződnie. Ki kell szélesülnde: így menthet­jük meg a szabadságjogokat és a köztársaságot1 ’ — han­goztatja Waldeck-Rochet. A 48 kilométer hosszú és 20 kilométer széles szigetet az északcelebeszi felkelők áp­rilisiban foglalták eL A má­sodik világháborúban egy- időben ezen a szigeten volt Macarthur tábornok főhadi­szállása. (MTI). — a szabadtéri színpadon es­te 6-kor a Költői Anna úti iskola tanulói megismétlik a „Szolnoki tollfosztás’’ című nagysikerű táncos népi játék előadását. Ugyancsak 25-én a tervezett rollerveirsenyen kívül a Táncsics Mihály úton az óvodások és alsótagozatos tanulók görkorcsolya és kis- kerékpár versenyét is meg­rendezik. A gyermeknap al­kalmából még sok színes vi­dám hangulatos meglepetés­ről gondoskodnak a kicsik számára. Ä napfényes nyár egyik legszebb ünnepe a nemzet­közi gyermeknap. 1950 óta minden évben május végén vagy június elején a gyer­mekeket, vagy ahogyan a Szovjetunióban nevezik, az „élet virágait” ünnepeljük. Kilenc évvel ezelőtt a Nem­zetközi Demokratikus Nőszö­vetség tanácsülésén határoz­ták el a világ haladó asszo­nyai, hogy minden évben — nemzetközi gyermeknapot tartanak. Ez az ünnep — hangzik a határozat — emlékeztessen minden szülőt, — minden anyát, minden becsületes embert — bármilyen nem­zethez tartozik is, bármilyen világnézetet vall — hogy mindannyian felelősséggel tartozunk az emberiség drá­ga kincséért, a jövő nemze­dékért 1950-ben a világ 51 orszá­gában, 1953-ban már 60 or­szágban, tavaly pedig még több helyen emlékeztek meg a nemzetközi gyermeknap­ról. Az ünnepi előkészületek idején eszembe jutott egy kis történet... s;; A fiúcska már alig vár­ta a reggelit, mert tudta, hogy utána legkedvesebb időtöltése, a játék követke­zik. A reggeli napfényben fürdő utcán vígan futott a játszótér felé, ahol már la­pátokkal, ásókkal és babák­kal „felszerelt“ pajtásai vár­ták. Az anya alig birta kö­vetni fiát, de féltő tekintete mindenütt a nyomában járt. Néhány óra múlva a friss levegőtől és az áradó nap­fénytől kipirult arcú fiúcska fáradtan, de boldogan fogta édesanyja kezét, hogy ebéd után kipihenje a játék „fá­radalmait’’; Egyik reggel azonban a játszótérre siető gyerek meg­torpant és az égre bámult. A kék égbolton fehér csíkot hú­zó léglökéses repülőgépek száguldottak. A kisfiú, aki már hallott a háború pusz­tításairól (hiszen az ő csa­ládjából is áldozatot köve­telt), eldobta a játékszereit, s ahogy csak a lába bírta, visszafutott édesanyjához. —; Csak az anyai ölelés nyug-* tatta meg a reszkető gyere­ket, aki így szólt: — Édesanyám! Vigyél en­gem olyan helyre, ahol nincs ég; ä. ... Nemrégiben egy nemzet­közi tanácskozáson azt hal­lottam, hogy mindez az Egyesült Államokban tör­tént. Valamelyik külföldi új­ság úgy írt az esetről, mint­ha Chiliében játszódott vol­na le. Sokan azt állítják, hogy a történet színhelye Nyugat-Németország. —- De egyben valamennyien meg­egyezünk: minden becsületes embert megrázkódtat, hogy korunkban, a XX. század közepén megszülethetett az égbolttól remegő gyermek legendája. Mily szörnyű, hogy ifjú nemzedékünk háborús félel­mek közepette nő fel. Milyen nyomasztó gondolat, _ hogy gyermekeink a háború ré­meitől félnek, ahelyett, hogy mindig csak az élet napos oldalát látnák. Sajnos azonban a világon még léteznek azok az erők, amelyek sajnálkozva veszik tudomásul, hogy a szomszé­dunkban lakó asztalos lánya egyetemre jár, hogy idősebb fiam nemsokára befejezi az iskolát és nagy terveket sző, hogy öccse minden nyáron úttörő táborban tölti a szün­időt. Nem szeretik azt sem, hogy kínai ifjak és leányok vidám dalától visszhangzot­tak május elsején Peking utcái, hogy a csehszlovák pionírok nemzetközi tábort szerveznek festői szépségű hegyeik között, s félve gon­dolnak arra, hogy szerte a világon olyan nemzedék nö­vekszik fel, amely jól tudja, hol keresse a boldog jövőt, az élet igazságát ■ ■! .... ..i — Mil yen lesz a könnyűiparban a jövő évi nyereségrészesedés A Könnyűipari Minisztérium vállalatainak az iparigaz­gatóságok most küldik ki az értesítést a nyereségrészese­dés feltételeiről. A könnyűiparban az alaprentalbilitást az 1957 utolsó háromnegyedévéhez mérik, mivel a miniszté­riumhoz tartozó gyárak már a múlt év második negyed­évében is rendezett körülmények között dolgoztak és el­érték a korábbi termelési szintet. Ezek az üzemek tehát csak akkor kaphatnak nyereségrészesedést 1958. évi mun­kájuk után, ha jobb gazdasági eredményeket mutatnak fel, mint amilyen a múlt év utolsó kilenc hónapjában volt. Ezen a héten minden gyár megismeri azokat az adatokat, melyek birtokában a gyárak vezetői kiszámíthatják, mi­lyen gazdaságosan kell dolgozniuk ahhoz, hogy a többlet- nyereségből részesülhessenek. ■ ■*< Az indonéz kormánycsapatok előnyomulása .......... Miv el készülnek a gyermeknapra? Emlékeimben örökké él A SZOVJETUNIÓBAN jártamkor naplót vezettem azon élményeimből, melyek a legnagyobb hatást gyako­rolták rám. Naplómban ez a dátum, hogy: 1958. jan, 6. Kijev '— bár időben, már néhány hónapos — emlékeze­temben úgy él, mint a tegnap. Első benyomások, első hatások, ugyan ki ne emlé­keznék erre az igazán elsőre, ki hasonló körülmények között járhatott a szocializmus országban. Én is úgy va­gyok vele, mint amelyik gyerek először lépi át az iskola kapuját s azt soha ki nem lehet emlékezetéből törölni. Büszkén mondhatom, hogy januárban én is egy iskola: a szocialista élet-társadalom iskolájának a küszöbét lép­tem át, amikor Kijev városában leléptem a vonatról, hogy aztán az életem további útján kísérjen végig emlé­kezve az ott látottakra, tapasztalatokra. Szimbolikusan kifejezve „táplálék” volt ez a javából, mely elősegíti egy fejlődő élet-társadalom előbbrehaladását, célja a szocia­lizmus kialakulása és megvalósulása felé. Hideg, havas, télies idő és forró, meleg szívek. Ez talán a legkifejezőbb arra, ahogyan az ukrán munkás- paraszt és értelmiségi fogadott bennünket gyönyörű fő­városukban; Ez a város már csak azért is emlékezetes marad, mert egyik leghívebb tükrözője a cári világ embertelen, embereket megkülönböztető s végső soron a dolgozókat gyűlölő társadalmának. S ugyanakkor híven dokumen­tálja a ma szovjet társadalmát, ahol egyenlő mértékkel mérik az embert munkája alapján. Szinte szembetűnő és az emberi méltóságot sértő, amikor tolmácsunk a Vlagyimir-hegyről lemutatva a Dnyeper balpartján fekvő városrész ismertetésénél ezen szavakat tolmácsolja: — Ott látják a proletár munkásnegyedet s az ottla- kóknak talán még joguk sem volt, hogy erre a részre át­jöjjenek. Ott, odaát bontakozik ki a cári világ dolgozók sorsát-életét megkeserítő és elnyomó világa. Gyárnegyedek óriása mellett apró házikók zsúfolt­sága, egészségtelen körülménye. Ugyanakkor ideát a fény és pompa kifejezői, a hatalmas gyönyörű épületek, amit, mint műemlékeket, féltő gondossággal őriz az Ukrán Köz­társaság. Ez a rész volt az arisztokráciáé, mely formájá­ban, és tartalmában minden értéke mellett hirdeti a társadalom mai tagjainak a múlt átkos mivoltát. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ezen átkos örökséget hirdető objektumok ma az ukrán milliók felemelkedésé­nek, felfelő ívelő jómódjának, kultúrigényeinek kielé­gítésére állíttattak be. HÁROM OBJEKTUMOT ragadok ki az eddigi meg­állapításaim igazolására. Kezdeném talán a Szófia székes- egyházzal, mely 1037-ben épült Bölcs Jaroszláv fejedelem parancsára. Várszerű épületének kupolái 7 kilogramm arany bevonatával messziről hirdette évszázadokon ke­resztül az ukrán föld gazdaságát. A jaraszlávi idők me- sébeillő szépségét, kifogyhatatlan fenségességét őrzik azok a XI—XII. századbeli képek, freskók, melyek ere­detiben láthatók. Vagy az a faragvány, mely tiszta hárs­fából vannak faragva, de színarannyal bevonva 15—20 négyzetméternyi felületével. Akaratlanul Í6 az jut eszem­be, hogy nem véletlen a várszerű építkezése sem, mint ahogy ez így is van. Azonban nemcsak a szomszédos fejedelemségek elleni védekezés tette ezt szükségessé, hanem a kor hűséges kifejezőjeként az a tény is, hogy kizárni, bevehetetlenné tenni ezen erődöket — melyek magukban hordozták például a gazdasági és kulturális felemelkedést — a munkások, pórok, a dolgozók részére. Mintahogy a Dnyeper szinte elzárta a munkásnegyedet a gazdagok negyedétől — mint már azt említettem —, úgy zárta be magába a kultúrát, a műveltséget a Szófia és az ehhez hasonló épületek sokasága s tette ezzel meg- közelíthetetlenné az egyszerű nép fiai számára. Úgy fog­lalhatnám össze, hogy a Szófia a magasain kiugró, arany­nyal bevont kupolájának hirdetője volt annak a gaz­dagságnak, amit milliók verejtékes munkájából tudtak megépíteni, úgy a világ, mint a várszerű építkezés tövé­ben nyomorgó nincstelenek felé, amire a pór felnézhe­tett, de részére nem lehetett. MA EZ A SZÉKESEGYHÁZ mint múzeum, féltve­őrzött műemlékként hirdeti a múltat, de ugyanakkor a jelent is, megnyitva kapuit mindenki előtt; Másodiknak említeném az Operát, mely hűen őrzi és egyben fejezi ki az ukrán nép művészetét úgy for­májában, mint tartalmában. Az 1630-ban épült monu­mentális épület estéről estére ezrekkel megtelve elégíti ki művészein keresztül a dolgozók kultúrigényét. Legközelebb állt hozzám, pedagógushoz, az Ifjúság Háza, mint a jelennek, ennek a társadalomnak azon lé­tesítménye, ahol naponta 5—6000 gyermek töltheti el idejét szórakozva vezetőiknek irányítása mellett, vagy tanulnak a különféle szakkörökbe a legjobb tanárok, írók, művészek és tudósok segítségével. Aki ebbe az Ifjúság Házába belép, megérti azt, hogy az előző cikkemben miért írtam e sorokat: A béke és a jövő iránti szeretet legszebb kifejezője a gyermekekről való mérhetetlen nagy gondoskodás. Bár az Ifjúság Háza nevet viseli, két dolgot figyel­hettem meg. Egyik az, hogy leginkább a pionírok birto­kolják e hatalmas és szépen felszerelt épületet, meri a Komszomolnak külön székháza van, de mint vezetőket, irányítókat, mint tapasztalatokban gazdagabb ifjút, ott találjuk egy-egy szakkör, raj, vagy őrs élén a komszo- molistát. Csak azt a kis komszornolszkát kell emlékeze­tembe idéznem, aki néhányunk at még arra is felkért, nem is felkért, hanem magával ragadott kedvességén, öntudatos, példamutató és tegyem hozzá, tekintélyt árasztó-sugárzó magabiztos fellépésével. Örömmámorban jutott -eszünkbe pékünk, kik ott játszottunk a gyerek­sokaság közepette ez a néhány sora Petőfinek: Gyermek vagyok, gyermek lettem újra... Milyen jó volt látni Dobos Dezső bácsit, amint — ha nem is lovat, de egy siergő kényelmes székét lovagolja meg, vagy dr. Nagy János elvtárs a lesiklón hátán csúszva s fejjel lefelé ér­kezik meg mindannyiunk nagy nevetése közepette. Úgy játszottunk, úgy örültünk, mint egy gyermek, mert állí­tom, hogy ki e házba beteszi a lábát, ifjúvá lesz, ahol a játéktermek szakszerű irányítása mellett feledtetik a felnőttel a mindennapi élet dolgos és egyben fárasztó óráit; SÓHAJKÉNT HANGZIK, csak úgy suttogva a játSc hevében egyikőnknek is, másikónknak is a száján. Vajh’ mikor lesz nálunk ehhez hasonló létesítmény, ami min­denféle szempontból dokumentálja az ifjúság iránt ér­zett mérhetetlen megbecsülést, felelősségérzetet, ahol annyi felelősséget éreznek a legifjabbak szervezete iránt az idősebb ifjúsági szervek, min' a Komszomol érez a pio­nírok iránt. Ahova minden igényt kielégítő tudattal özönlenek ezrei s azt meg is kapják. Hiszem azt, hogy nálunk egy hasonló létesítmény munkáján keresztül mérföldes léptekkel tudnánk előbbrehaladni ifjúsági szervezeteink egészséges kapcsolatának kialakítása útján. Meg kell találnunk nekünk is azt a .közöst”, ahol egy szívvel, egy akarattal, egy célért, egy emberként fog össze a munkás-parasizt-értelmiségi ifjú, a kiszista, az úttörő, Egy hasonló létesítmény munkája, ami benne folyik, annak szocialista tartalmán keresztül lehet ez a „közös”, Itt lehetséges az ifjúság nevelése úgy, hogy ő maga is évek múltán ifjúsági nevelővé váljék, s idősebb korában, munkahelyétől függetlenül érez mindenkor felelősséget a jövő nemzedéke neveléséért s megy öreg fejjel is vissza a gyermekek közé, mert ott igazán jól érzi magát. Biztos vagyok benne, hogy a fentemlített komszo- molszka évek, de évtizedek múlva is, mint amilyen oda­adással végzi nevelői munkáját jelenben, ugyanígy fog a jövőben is szíwel-lélekkel visszatérni és kivenni ré­szét a jövő generációjának fejlesztéséből a szocializmus elve alapján. ELVI AI,APÓN a mi 'ifjúsági szervezeteink között a nevelési kérdésekben egység van. Azonban a gyakorlati kivitelezés még eléggé sok nehézséggel küzd. Például a KISZ tagjainak bekapcsolódása az úttörő szervezetek életébe még koránt sem kielégítő, bár eredmények e téren is vannak. Gyors fejlődésünk azonban szükség­szerűen írja elő számunkra, hogy a magasabb korosztályú ifjúsági szervezetünk legjobbjai tevőlegesen vegyék ki részüket az ifjabbak nevelői munkájából s nem utolsó sorban a munkás ifjúság személyes jelenlétével és példa­mutató tevékenységével erősítse a munkásosztály vezető pozícióját e szervezetben is, s ezen keresztül segítséget nyújtani pedagógusainknak a nevelői munkában, mely hivatva van a szocialista tudat kialakítására. PAPP LÁSZLÓ tanár

Next

/
Oldalképek
Tartalom