Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-22 / 120. szám

1958. május 22; SZOLNOK MEGYÉT NÉPLAP 9 As új költségvetési rendszer fokossá tanácsaink önállóságát szá­CFóIytatás az első oldalról) Majd a családi lakóházak építőipari szükségletének ki­elégítéséről szólt. Aláhúzta: ez- elsősorban a szövetkezeti építőipar feladatait képezné, azonban ez az iparág is in­kább a közületi építkezéseket végzi. Bizonyíték erre az a tény, hogy tavaly a megye 74 kisipari szövetkezete 32 mil­lió íorint értékű ilyenirányú éves tevékenységéből mind­össze 2 millió forintra tehető a lakosság részére végzett munka értéke; Referátuma további részé­ben, elemzően foglalkozott Zsemlye elvtárs az élelmi­szeripar területén mutatkozó hiányosságokkal. Hangsúlyoz­ta: helyes lenne, ha földmű- vessző vetkezeteink a falusi lakosság húsellátásának meg­javítására a korábbi évek gyakorlatának megfelelően megkezdenék a sertéshízla- lástj A kereskedelemről szólva az ellenforradalom által oko­zott nehézségek mellett ki­tért az e területen tapasztal­ható hiányosságokra is. Me­gyénk kereskedelmi munkád ját — mondotta — kedvezőt­lenül befolyásolja, hogy a rendelkezésre álló árualap nem területi tervezés alap­ján, hanem szektorális bon­tással kerül elosztásra. Ebből adódik, hogy megyénk lakos­sága egyes cikkekből nem arányosan részesedik. Azokon a területeken, ahol a földmű­vesszövetkezet és az állami kiskereskedelem együtt látja el a lakosságot, felhalmozód­nak a készletek és az egy lakosra eső árumennyiség lé­nyegesen magasabb, mint ott, ahol csak az egyik — vagy állami, vagy szövetkezeti ír­kiskereskedelem működik, Megalapozott tervek a tsz-ekben Ä’ mezőgazdaságot érintve elmondta, hogy a Megyei Ta­nács 1958-ra a mezőgazdaság­ra vonatkozóan kötelező tervfeladatot nem kapott. En­nek ellenére azonban a me­zőgazdasági osztály részletes utasítást adott a tavaszi me­zőgazdasági munkák végre' hajtására. Ez az utasítás al­kalmas arra, hogy tanácsaink tervszerűen irányítsák a me­zőgazdaság munkáját. Kiter­jed a szervezési kérdéseken tűi a szakmai feladatok min­den területére és a tsz-fej- lesztés minden kérdésére. Ezután részleteiben ele­mezte a mezőgazdaság múlt- évi eredményeit; Elmondta: lényeges fejlődés van tsz- einknél. Ez megmutatkozik a tavalyi mérlegzárásoknál, de az idei tervezéseknél is. Ked­vezően növekedett a tervek­ben a takarmánynövények aránya és a műtrágyafelhasz­nálás. Mindent összevetve: iss­eink 1958. évi feme megala­pozottabb, mint az előző évek­ben volt és jelentős fejlődést fog eredményezni. A beruházásokról és a községfejlesztésről Beruházási tevékenysé­günk — mondta Zsemlye elv- táns — az eddig eltelt idő­szakban tervszerűen halad*. H uszonn yolcm i 11 i ó három­százhatvanezer forint beru­házási és hamiinckétmillió kettőszáznégyezer. összesen tehát hatvanmillió öt&zázhat- vannégyezer forint beruházó sí és felújítási feladatot kell megoldanunk. Komoly mun kát káván még —1 elsősorban községi é$ városi tanácsaink nál — a községfejlesztési ter­vek végrehajtása, amely 32 millió forinttal növeli a la kosság szükségleteit ellátó lé­tesítményekre fordítható ösz- szeget úgy, hogy a beruházási, felújítási és községfejlesztési hiteleink összesen -mintegy százmillió forint értékű, túl­nyomórészt építőipari munkát jelentenek. Erre még rém volt példa, hogy ilyen nagy­mérvű építőipart tevékenysé­get bonyolított volna le taná­csi szervezetünk. Ez rendkívül nagy felada­tok elé állítja tanácsaink mű­szaki dolgozóit. Éppen ezért a tervek végrehajtásában nagy- segítséget várunk állandó bi­zottságaink tói és tanácstag­jainktól. Elsősorban abban, hogy a községfejlesztési terv­ben szereplő, lakosság által vállalt társadalmi munka megszervezésében megfele­lően közreműködjenek, mert terveinkben a társadalmi munka értéke az összes köz­: Eredményesen dolgozik a karcagi Mezőgazdasági Ktsz ségfejlesztési tervek 6,2 szá-< zalékát, mintegy 2,5 millió fo-] rintot tesz ki. A tájékoztatót követő vitá-1 ban felszólaltak Bakó Kál-] mán, Czinege Lajos, Nagypál- Béla és Gál Ferenc megyei; tanácstagok. A vitát köve-| tőén az egységes tervről szóló) határozati javaslatot a ta-j nácsülés egyhangúlag jóvá-j hagyta. - < * Ä tanácsülés további részé-í ben előterjesztések szerepel-« tek. Kati György elvtárs, VB-« titkár tájékoztatta a tanács­tagokat a járási, városi vég­rehajtó bizottságok személyi változásairól, és a földműves- szövetkezetek, ktsz-ek, házi­ipari szövetkezetek által fize­tendő községfejlesztési hoz­zájárulás mértékéről Juhász Imréné dr., a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke az MNE1B ezévi monkatervét ismertette. Az előterjesztett javaslatokat a tanácsülés jó­váhagyta. Ezután került sor az inter­pellációk megválaszolására. A szakosztályvezetők minden kérdésre külön válaszoltak. A válaszok közül néhányat to­vábbi vizsgálat szüksége miatt nem hagyott jóvá a ta­nácsülés, de többségüket el­fogadta« A tanácsülés Szentesi László elvtárs zárszavaival a késő délutáni órákban ért véget. Javul a nyári egészségügyi ellátás A nyári mezőgazdasági idénymunkák egészségügyi ellátását az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is megszer­vezik. A legtöbb körzeti or­vos rendelési idejét úgy mó­dosítja az idénymunkák tar­tama alatt, hogy a munkából hazatérő mezőgazdasági dol­gozók rendelkezésére állhas­son- Felülvizsgálja a munka­helyek elsősegélynyújtó, va­lamint a munkabrigádok gyonskötöző felszerelését, s a' hiányosságok pótlásáról sür-J gősen gondoskodik. lenc részleg dolgozik, mely­ben kovács-, bognár-, aszta­los-, szíjgyártó-, üveges-, kár­pitos-, paplanos-, matrac- és kötélgyártó csoportok, össze­sen negyvenhárom taggal ter­melnek. Nemcsak a részleg­számban és taglétszámban növekedtünk, hanem anyagi­akban is. 1951-ben még csak 30 ezer forint értékű gépek­kel rendelkeztünk, ma már 100 ezer forint értéket képvi­sel a gépi felszerelésünk. — A keresetben is volt vál­tozás? — Lényegesen magasabb a dolgozók átlagkeresete. 1951- ben az átlagkereset 1000— 1200 forint között mozgott. — Ma 2600 forint átlagkereset is jut egy dolgozóra. Amig ed­dig eljutottunk, nehéz utat Évről-évre több szakember vesz részt a szocializmus építésében az Albán Népköztár­saságban. Albánia feudális ország volt a felszabadulás előtt, ma erőművek épülnek a folyókon, villamoshálózatok szelik át az országot. Az albán fiatalok szívvel, lélekkel dolgoznak a nagy építkezéseken. tettünk meg. Rossz volt az anyagtakarékosság, nem volt üzemvezető, aki a munkákat közvetlenül irányította volna, Az adminisztráció, sem volt megfelelő. Ennek tudható be* hogy nem tudtunk, vagy csak ritkán és kevés osztalékot fi* zetni. Viszont 1957-ben már komoly tartalék jutott dolgo­zóinknak, úgy átlagosan e2 az összeg 3.500 forintnak fele] meg. — Készítményeiket kik­nek szállítják? - tesszük fel a, kérdést. — Az ország minden részé­be szállítunk, és eddigi mun­kánkkal mindenütt meg vol­tak elégedve, ezt legjobban az utánrendelések nagy szá­ma bizonyítja. 1958. I. ne­gyedévi tervünket 115 szá­zalékra teljesítettük, ez ösz- szegszerűségben 1 millió 300 ezer forintnak felel meg. — Ennyi sok jó eredmény mellett akadnak panaszok is? — Panaszunk is van. Ä lakosságnak történő mun­kákhoz nagyon kevés anya­got kapunk — folytatja Pen­gő elvtárs — ugyanakkor bi­zonyos munkákat, melyeket a nagykereskedelmi vállala­tokkal szerződésben kötöt­tünk le, felmondják minden kötbér nélkül, ugyanakkor a mi részünkről, bármilyen oknál fogva késedelem van, akkor azt kötbérezik. Ez komoly anyagi kár szá­munkra. Egy másik problé­ma az öltöző és a fürdőhe­lyiségek kérdése, de ezt a közeljövőben a tanács segít­ségével meg tudjuk oldani. >4 3413 új tsz-tag Megyénk termelőszövetke­zeteibe az elmúlt héten 113 új tag lépett be. Közülük harmincnégyen az öcsödi Sza­badság. tizenketten a tisza- föklvári Lenin, tizen a karca­gi Győzelem Tsz-ben léptek a közös gazdálkodás útjára. Ve­lük együtt január elsejétől május 19-ig 3413 taggal, 3134 kh bevitt földterülettel erő­södtek a megyei tsz-ek. A ter­melőszövetkezeti csoportok Jegyzetek -----­a Magyar-Szovjet Baráti Társaság országos aktívaüléséröl ­Budapesten az újvárosháza tanácstermében tartotta or­szágos aktíva értekezletét a Magyar-—Szovjet Baráti Tár­saság, Aki fél 9-kor, vagy pár perccel később érkezett, már nem könnyen talált helyet. Nemcsak a földszint hanem a karzat is megtelt emberek­kel. A padokban egymás mel­lett ült a bányász, a falusi tanító, a tsz-tag, az egyetemi tanár, az egyszerű parasztasz- ezony és a mérnök. Különbö­ző műveltségű, különféle fog­lalkozású emberek, de egyek abban, hogy a szovjet és a magyar nép barátságának el­mélyítéséért munkálkodnak. Az itt jelenlévő aktívák több­sége évek óta fáradhatatlan harcosa az MSZT-nek, illetve az MSZBT-nek; Most figyelemmel hallgat­ták Demeter Sándort, az MSZBT országos vezetőségé­nek titkárát, aki referátumá­ban elemezte egy esztendő küzdelmeit, eredményeit, s azt az önzetlen munkát, ame­lyet az aktívák végeznek. Az 1956-os ellenforradalom után — amely rövid ideig megbénította az MSZT mun­káját — Budapest kerületei­ben és sok vidéki városban, faluban, minden felsőbb uta­sítás nélkül alakultak meg a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság szervezetei. Az MSZT volt vezetői, az aktívák, a Szovjet népet tisztelő, szerető emberek hívták életre eze­ket. Ez a tény is igazolja azt, hogy a magyar népből nem sikerült kiirtani a Szovjet­unió iránti barátság érzését. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 40. évfordu­lójának méltó megünneplése, a különböző plakátok, tájé­koztatók kiadása, a társaság kebelében megalakuló szak­osztályok, a Budapesten és több vidéki városban — így Szolnokon is — létrehozott szovjet—magyar barátság há­za, klubja mind egy-egy fon­tos mérföldköve a célhoz ve­zető útnak. Az a sok-sok ta­lálkozás, amelyek során a ha­záinkban élő szovjet katonák és hozzátartozóik, valamint a magyar dolgozók között sze­mélyes barátság is szövődött, szintén azt eredményezi, hogy erősödik a titelet, az egy­más iránti szeretet. Hogyan tovább ? Erre a kérdésre is választ adott az országos aktíva ér­tekezlet. Bár nem lehet re­ceptet adni arra, hogyan dol­gozzanak a társaságok, a ba­ráti körök, azonban helyes, ha a beszámoló és a vita ta­nulságait leszűrve, meghono­sítják területükön a máshol már eredményekhez vezető módszereket. A legfontosabb: olyan irányban folytatni a te­vékenységet, hogy az embe­rek felismerjék, mit jelent a két nép történelmi ba£átg#ga. Megismerjék a szovjet embe­rek életét, tudományos, kul­turális eredményeiket, mun­kamódszerüket. Helyes kez­deményezés történt erre az Egyesült Izzóban, ahol fordí­tói csoportot hoztak létre a Szovjetunióban tanult ösztön­díjasokból. Fontos az is, hogy az üzemi baráti körök ismer­jék üzemük életét. Gyorsan adjanak választ a dolgozók érdeklődésére, kérdéseire. Fi­gyeljenek fel a rosszhangú híresztelésekre és szánjanak szembe azokkal. A falusi emberek érdeklő­dési köre is kiszélesedett. A párt és más szervek segítsé­gével nevelni ezeket az egy­szerű embereket, választ adni nekik, megismertetni velük a szovjet mezőgazdaság terme­lési módszereit, a magyar sa­játosságok figyelembevételé­vel azok alkalmazására ösztö­nözni őket, fáradhatatlanul harcolni a nagyüzemi mező- gazdaság megteremtéséért, a baráti körök létrehozásáért a gépállomásokon és falvakban — ez mind a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság feladatai közé tartozik. Úgyszintén az is, hogy se­gítse a magyar és szovjet ér­telmiségiek találkozását, ta­pasztalataik kicserélését, le­velezési kapcsolatok teremté­sét, az orosz nyelv elsajátítá­sát. Több helyen már az el­múlt évben is öntevékenyen kezdték meg a nyelvtanulást, amelyet az idén tanfolyamok szervezésével segít az MSZBT. Bizonyára sok he­lyen megvalósítható az is, ami Budapesten, a II. kerület iskoláiban már gyakorlat. Képes faliújságot szerkesztet­tek a tanulók, s azon keresz­tül mutatják be a szovjet em­berek életét. A képeket meg­határozott időközönként cse­rélik. a legjobb orosz nyelv­tanulók a szovjet iskolások­kal tartanak kapcsolatot, A gyermeknapon például közös hajókiránduláson vesznek részt. Sokat segíthetnek a két nép közötti barátság erősítésében, akik a Szovjetunióban jár­tak, vagy ott tanultak. A mi megyénkben is szép számmal találhatók, akik személyesen szerzett tapasztalataikról, él­ményeikről számolhatnak fce, a saját szemükkel látott dol­gokról beszélhetnek munka­társaiknak, s az érdeklődők­nek. Az élménybeszámolók megszervezése, megtartása is segíti a cél elérését. Raqyog a barátság napja P. N. Fedoszejev elvtárs, a Szovjet—Magyar Barátság Társasága elnöke is felszólalt az országos aktívaéftekezle­ten. Elmondotta, hogy 1956- ban, az ellenforradalom előtt pár hónappal járt Magyaror­szágon a kárpátukrajnai népi együttessel. A szovjet kato­nákból álló együttest Csepel munkásai nagy lelkesedéssel fogadták. Szeretet, barátság övezte az Alexandrov együt­test is magyarországi szerep­lésük sorún. A szovjet kor­mányküldöttség magyaror­szági láíosaíásótjgíí eseménye a magyar-szovjet barátság nagy seregszemléje volt. Ezekre az epizódokra gondolt, amíg hazánk felé repült a gépük. Útjuk során felhőbe kerültek, de a fellegek fölött ragyogott a nap, a barátság napja. A repülőtérre ragyogó napsütésben érkeztek, s az emberek szemében is ott tük­röződött a barátság. A szovjet delegáció itt tar­tózkodása óta tapasztalja, hogy a barátságnak milyen erői buzognak, s ez a barát­ság tartós, mert mélyen gyö­kereznek népeinkben. Közös a cél, egy és ugyanazon a tár­sadalmi rendszerünk, közös az ideológiánk, a marxizmus— leninizmus, amelyet zász­lónkra tűztünk, amely vezé­rel bennünket — mondotta Fedoszejev elvtárs. Majd ar­ról beszélt, hogy a Szovjet­unióban a széles néptömegek­re támaszkodva alakult meg a Szovjet—Magyar Barátság Társasága. Mennyi a létszám? — kérdezhetné valaki. Ha nem azt nézzük, hány ember­nek van tagsági könyve, vagy jelvénye, azt válaszolhatjuk: a Szovjetunióban 200 millió a népi Magyarország barátai­nak száma. Lelkes taps szakí­totta meg Fedoszejev elvtárs szavait. Tolmács nélkül is megértette mindenki, hogy valamennyi szovjet embert barátunkként tisztelhetünk, szerethetünk. Kedves epizódja volt az ér­tekezletnek, amikor Szabó Pálné szentendrei paraszt­asszony, népviseletbe öltözte­tett babát nyújtott át aján­dékba Fedoszejev efvíársnak. m$Y KATALIN 223 taggal, 198 kh földdel gyarapodtak ugyanennyi idő alatt. «% o VASÚTVONAL a felhők között A világon a' legnagyobb költséggel épül majd fel a Kínából Tibetbe vezető vas­útvonal. A vasútvonal hossza eléri az 1280 kilométert és a tengerszín<t felett 4000 méter magasságban fekvő fennsíkon keresztül vezet majd. — A Tangla-hegységben a tenger­szín felett 6500 méter magas­ságban halad majd a vasút­vonal, úgy hogy ez lesz a vi­lág legmagasabb fekvésű vas­útvonala. Az összehasonlítás kedvéért megjegyezzük, hogy Európában, Svájcban van a legmagasabb drótkötél-pálya, amely a tengerszín felett 3457 méter magasságban fekvő Jungfrau-nyereghez visz föL A Tibet és Kína közötti vas­útvonal irányának kitűzésé­vel kapcsolaté« munkálatok folyamán repülőgépeket és radart is igénybe vettek. Ti- betből és Tibetbe még a kö­zelmúltban is karavánok szállították a különböző áru­cikkeket. — A karavánokat 1957-ben a Tibetet Kínával összekötő hegyi országút be­fejezését követően gépkocsik­kal helyettesítették. A szó- banforgó gigászi méretű vas­útvonal építése a legkorsze­rűbb gépek igénybevétele ei­genere is néhány évig eltart^ a muneiyekoen, ae meg az udvaron is serény, szorgos munka folyik. A hely ugyan szűkös, de mint a közmondás mondja: sok jó ember megfér kis helyen. A kovácsrészleg­nél találjuk meg PENGŐ FERENC és CSORÁS IMRE elvtársakat, a ktsz elnökét az és üzemi pártitkárát. Nagy vitában vannak, éppen az in- kurens anyagok „sorsát” be­szélik meg a kovács részleg vezetőjéveL A város üzemei közül a leg­nagyobb részlegszámmal dol­gozók vagyunk •— mondja ; Pengő Ferenc elnök elvtárs, !— 1951-ben alakult a ktsz és három részleggel kezdtük el 'a munkánkat. Taglétszámunk jakkor húsz fő volt. Azóta so­kat fejlődtünk. Ma már ki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom