Szolnok Megyei Néplap, 1958. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1958-05-01 / 103. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1958. május 1.

Kljén a forradalmi múltú harcokban megedzett munkásosztály!

RÉGI HARCOS MÁJUSOK

VÜPvÖSBEBORULT UTCÄK,

ünneplőbe öltözött hömpölygő emberáradat, gondtalan jókedv, vidámság ... De szép, felemelő js egy ilyen május elsejei ünnepség. A fiatalok, akiknek szép emlékeit gazdagítja most tizennegyedszer is a boldog tavaszi ünnep, talán nem is gondolnak rá. milyen hősiesség, .bátorság kellett még tizenöt évvel ezelőtt is — akár egy szerény május 1-i találkozó —. „ártatlan” kirándulás összehozásához.

A letűfrt úri világ elnyomói, szinte fanatikus dühhel vetettek rá magukat ezen a napon a legkisebb „gyanús” csoportosulásra is. Mintha látták vótfík”h'ő&y egy évtized múlva ezrek-Uzezrek. lesznek követői a néhány bátor „majálisozó- nak”, vörös lobogó árnyéka borítja be a magyar falvakat, városokat.

S e bátor emberek közül né- hányan ma is itt élnek, dolgoznak közöttünk. Ök is emlékeznek most, — szép és harcos május elsejékbe, küzdelmes időkre.

— Hogy is volt csak —, néz , sokáig gondolkozva maga elé Barta István elvtárs, a Szolnoki Cukorgyár dolgozója. Régen volt, nehéz összeszedni az emlékeket — évszámokat.

A felszabadulást megelőző évtizedben bizony nem sokat tehettünk ml így május 1-én, — kezdi. Bennünket „ellenőrzés alá vontak” úgy 28-a táján minden évben ösz- szeszedtek,- s május első hajnalát csak a rendőrségi fogda ablakából láthattuk. 2—9 nap múlva aztán kiengedtek, persze ilyenkor is időnként jelentkezni kellett, sőt Bögre nyomozó és Dr. Fábri tanácsos emberei otthonunkban is „meglátogattak”.

— Ezekben az időkben nagyon nehéz volt az illegális

munka. 1935-ben szabadultam a Pestvidékiből, ettől kezdve nagyon vigyáztak ránk, a szolnoki rendőrségen belül működött külön politikai ügyekkel foglalkozó csoport, ezekhek csak ránk volt gondja.

— Ahogy visszaemlékszem

— fordítja mostmár derűsebbre a szót Barta elvtárs 1927-ben vagy 28-ban mégis sikerült, kifogni a rendőrségen s megrendeztünk egy majálist.

A tiszapárti füzes jótékony rejtettében találkoztak ekkor a „Vági párt” tagjai — a velük szimpatizáló munkások, tornászok, természetbarátok, Mirhónak nevezik ezt a részt,

— a Szajolba .vezető út töltése és a Tisza part között.

Persze — szó sem lehetett arról, hogy csoportosan vonuljanak ide. Ez azt jelentette volna, hogy a rendőrségen, szomorú körülmények között ér véget a találkozó. Kettes, hármas csoportokban szivárogtak az emberek, az előre megbeszélt helyre. A fiatalabbak lányokkal karonfogva, az idősebbek kettesével andalogva. Még a leg- éberebb szemű rendőr sem látott bennük mást. mint békés kirándulót, vagy sétáló szerelmespárt.

VÉGÜL EGYÜTT VOLT a munkások ünnePÓnek csekély gyülekezete, mintegy 150 férfi, nő — kommunista, szimpatizáns, tornász, MTE- ista. Persze ott voltak — és mély tartalmat adtak az ösz- szejövetelnek az illegális mozgalom vezetői, tagjai. Tisza Antal, Ragó Antal, Tóth Ferenc, Lambert Ernő, Fodor Mátyás, Zsemlye Ferenc, Barta István és mások, a ma is ismerős emberek közül részesei vollak ennek a sikeres megmozdulásnak.

Kicsiben, tartalmában olyan volt ez is, mint a mosfáni ■——*

Tizennyolc évig ékem külföldön

1919 után nem veb itthon

számomra munka, megélhetés, mert kommunista voltam. 'Belgiumba kerültem. Belga bán vászí ársaimmal együtt folytattuk harcunkat azért is, hogy megünnepelhessük május elsejéit.

Legtöbbször mégis csak illegálisan ünnepelhettünk. Tí- zert-tizenöten kimentünk az erdőbe és ott énekeltük az Internacionálét, amit a moszkvai rádióból tanultunk. Hetenként egyszer, éjjel 11 árakor közvetített a moszkvai adó. Ezt hallgattuk mindaddig, amíg a detektívek rá nem jöttek, s el nem kobozták a rádiót.

Hoztak olyan Intézkedést is, hogy idegeneknek, vagyis nem belga állampolgároknak nem volt szabad világvevő rádiót . tartan.iok , lakásukon. Mindezek ellenére éreztük a munkásosztály, a kommunisták nemzetközi összefogásának erejét. 1933-ban. például, amikor hat hétig sztrájkoltunk, a Belga Kommunista Párt ellátott bennünket élelemmel, ezzel segítve harcunkat. . .

Én jól tudom, hogy milyen a nyugati szabadság, s mit jelent szabadon ünnepelni a nemzetközi munkásság össze- jOOOOCXDOOOOOűXDGGOOGCfogását. Kis községünkben a 14. szabad május elsejére lelkesen készült a lakosság s örülök, hogy én is szabadon ünnepelhetek.

Kiss Lukács Cserkeszöllő

május 1-i ünnepség. A politikai, felvilágosító előadás, a pesti küldöttek beszéde után az MTE tornászok bemutatót tartottak, előkerült az elemózsia s nem volt hiány vidámságban, jókedvben sem. Sokan megszerették ekkor a nem kommunista résztvevők közül is a mozgalom vezetőit, megértették a céliát s elhatározták, hogy máskor is felkeresik az illegális rendezvényeit

Persze, az ünnepet, a vidám majálist újból hétköznapok követték, szomorúbbak, mint a maiak. Különösen üldözték, akiről tudták, vagy gyanították, hogy közük van a mozgalomhoz. Megtették pl. azt. hogy „munkával ünnepeltették” május 1-ét a befogóiakkal. Egy májusi árvíz, illetve árveszély idején egész nap a mentésen dolgoztatták Sebestyén Jánost és Dikó Balázst.

Régi, harcos idők voltak ezek, de emlékek is. szép emlékek is a munkásmozgalom régi harcosai számára.

P. I.

Együtt menetelünk

A munkásosztály nagy ünnepén ott leszünk mi is a felvonulók között. Együtt dobban szívünk a világ többi dolgozójával, akik május elsejét köszöntik. A méltó ünnepléshez munkaeredményünkkel is hozzájárulunk. Vállalatunk — a Tiszántúli Áramszolgáltató és annak üzem- vezetőségei — s az itt dolgozó munkások, értelmiségi dolgozók tőlük telhetőén mindent megtettek ánríák érdekében, hogy megyénk villamosenergia-ellátását biztosítsák.

A távvezetékek építésénél faradhatatlanüí dolgoztak műszakiak és munkások egyaránt. A Tószeg és Tiszavár- kony közötti vonalon Hinek János brigádvezető. Szabó Pál villanyszere lő, Gáspár József szerelő, Turóczi Ferenc, Döntök József segédmunkások sok helyen térdigérő sárban Végezték munkájukat és tervüket eredményesért'teljesítették. Ugyancsak elismerés illeti a Szolnok városi üzemvezetőség dolgozói közül Tóth. Márton idős kommunista elv- társat és brigádját&valamint Bártfai József és Gyöngyösi Sándor csoportjait, akik a legnehezebb körülmények között is helytálltak. Első negyedévi tervünket Í(X> százalékon felül zártuk, bár nap mint nap küzdíünk anyaghiánnyal, és más nehézségekkel. Dolgozóink mégis teljesítették a május elsejére tett felajánlásukat;

Ennek tudatában menetelünk a vörös zászló alatt a Város többi tizemének, vállalatának dolgozóival a május 1-i felvonuláson. Szlama Ferenc

Szolnok* TIT ASZ V.

Hó us e!sej® ünnepi műsora a rádióban

Május elsejének reggelén zenés köszöntő hangzik fel, — 9 órai kezdettel zenés műsort sugároz a rádió, közben riportók, tudósítások hangzanak el a május elsejei felvonulásról. Nemcsak a. iővártís, hanem a vidék és a külföld ünnepi hangulatáról is beszámol a rádió, s a munkásosztály pagy ünnepén — Moszkva, Bukarest, Prága és Varsó is köszönti a magyar népet. Délután irodalmi összeállítás, zenés, énekes játék és több művészi zenei műsor hangzik el. Ezek között is kiemelkedik a IcnJngrádi filharmóníkus zenekar hangversenyének közvetítése a moszkvai Csajkovszkij teremből.

Zászlónk ma büszkén lobog

Hatvan éves vagyok, s majdnem teljesen munka- képtelen. A testet-lelket felőrlő cselódsors, a napi 18—18 órás hajsza nyomait viselem. 20 évig dolgoztunk a férjemmel másnak, amíg egy kis házra valót összekuporgat- tunk. Pedig nem jártünk szórakozni, s fél év te elmúlt, amíg a férjem megivott egy üter bort.

Ma a falusi fiatalok szépen

öltözködnek, szórakoznak, s alig egy-két éves házasok már saját házukban laknak. Az iskolák kapui is nyitva állnak a fiatalok előtt. Ä mi fiainkból évről évre egyre több tanító, mérnök, agronó- mus. vagy jó szakember kerti 1 ki az életbe,

Az 1,956-03 ellenforradalom mindent else pene volna, ha a

Szovjetunió segítségünkre nem siet. A minisztériumban már ■éh verték' sarkantyú? csizmáikat a volt urak, s ha megvethették volna lábukat, á mi fiainkból lett mérnökök, technikusok, tanárok • döntő többsége kenyérkereset nélkül maradt volna. Emlékezzünk erre, s ne feledjük, hogv itt, Kenderesen is sárba taposták zászlónkat. Ma ez a zászló szebben, büszkébben lobog, mint valaha, s mi alatta menetelünk a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepén, május elsején.

N. E.-né

1907-1957

SOLTÉSZ ISTVÁN, az AIcsiszigeti Állami Gazdaság igazgatója már 1919 előtt résztvett a munkásmozgalomban. így emlékszik a régi május elsejékre:

— A legelső május élséjé, amire emlékszem, 1907. Édesapámmal. aki szervezett kubikos volt, a szegedi felvonuláson vettem részt. A Szent István térnél a rendőrség útját állta a tömegnek, "s amikor nem voltak hajlandók sZsrtoszolni, kardlappal verték az embereket.

1919-ben színes zászlókkal, ampionokkal vonultunk fel, hogy szabadon ünnepeljük a nemzetközi proletariátus seregszemléjét. Utána egész nap szórakoztunk.

1922-ben a gaéQeál munkások néma tüntetéssel emlékeztek meg május elsejéről. 1937-ben az építőipari munkások sztrájkja előzte meg ezt a napot. A sztrájk vezetőjét, fMdvánszki József elvtársat a rendőrség börtönbe zárta. Szabadulása titán . két nappal meghalt.

1945 után egyre szinesébb, emlékezetesebb a munkások május elsejei seregszemléje. Számomra különösen emlékezetes az 1957-es esztendő. Az ellenforradalom leverése után az első május ünneplése itt Szolnokon is bebizonyította, hogy jó kezekbe került a vezetés, s nekünk, öregeknek nem volt hiábavaló az eddigi harcunk.

Balázs Lajos Alcsiszigén Állami Gazd.

Május elsejétől szentmíhálYíg. .

Szüleim nagyo» szegények voltak. A sóba-vizbe leves, sültkrumpli és kukoricagörhe járta. A ruhám sem olyan volt, mint a mostani kisgyerekeké, hanem agyonfoltozott, ócska, amelyet ma talán egyetlen gyermek sem húzna magára.

Első osztályos, kisnővésű, sovány gyerek voltam, amikor május elsején olyan dolog történt velem, amire ma is visszaemlékszem.

Csúnya, rücsköskülsejű jászberényi kulák állított be lakásunkra. Édesanyám pásztornak szegődtetett hozzá. Közben előkészített az alkuhoz. A nagymama csizmáját húztam apró lábaimra, a sarkam alá papírt tettünk, hogy ezzel is magasabbnak létszám. Ezt a célt szolgálta a szomszédból kölcsönkért bá- rány-bőr-sapka is.

Üdvözöljük szövetkezetünk összes dolgozóját

május 1,

A NEMZETKÖZI MUNKÁSOSZTÁLY NAGY ÜNNEPE alkalmából.

Kisújszállási Asztalos KTSZ Vezetősége.

. m-W ^rfVVKVliVIrtiTOOQOOOQOOOOOűOOOOOOOt

tP óla beszéltek legtöbbet r

* a kisújszállási elvtár- b sak, akik az elnyomás hosszú I éheiben élesztették a tüzet, s l harcra buzdították a szegény i népet. Talán azért beszéltek s róla legtöbbet, hogy saját t küzdelmeiket szerényeit el- s hallgassák. . j

1036-ban, amikor dühöngött é az ellenforradalom és idegtépő nyugtalanság borította a várost, gúnyosan kérdezték tőle:

— Nem fél, elvtársnő?

Az emberek -nem találták helyüket találgatták, mi lesz. hogy lett, aki tegnap még barátnak mutatta magát, az ma ellenség, s ő:

— Nem félünk — rágth a gúnyolódók szemébe megható bátorsággal, aztán megigazította fejkendőjét és felemelt fővel tovább ment. Barátai, jóakarói kérték, vigyázzon.

— Vigyázok a becsületre. Ha én alesek, jön utánam más. Ez a Í2 esztendő volt az élet...

így beszélt. Nem félt. “ Kommunista volt, az is maradt. Férje tsz-tag Kisújszálláson. Es amikor a közösben asszonyoknak való munka van, ő is ott dolgozik.

Tőrös Istvánná o neve. Alacsony, szemüveges. 54 esz- | tendő van a háta mögött. —•. 'Kitől tanulta vájjon ezt a szivet melegítő elvhűséget? A kisújszállási kubikosokból. Bakó Kálmán elvtárstól, Vigh Elek elvtárstól és Tőrös Istvántól, a férjétől. A bátorságot? Azt is tőlük. M?g azoktól a hősöktől, akik a legszörnyűbb Horthy-terror idején is az igazságot hirdették és életüket adták az eszméért. Szentpéleri Balázs elvtárstól, az öreg kubikostól, akit szinte tervszerű beosztással vertek agyon a kisújszállási rendörlegények.

Kisújszállás. Hallgató város. Nem szeret dicsekedni, s talán éppen ezért úgy tűnik, szolgai belenyugvással tűrte az igát, lenyelte a jajt és befelé Sírta a könnyeket. Nem, nem így volt. A szegény nép itt is megmutatta erejét a főtéren terpeszkedő gőgös úri- házak lakóinak. A távoli tanyák cselédei, a végtelen utak kubikosai május elsejét mindig megünnepelték.

S velük ünnepelt Tőrös Istvánná is.

Élete roppant érdekes. Valóságos regény. Már fiatal korában ösztönösen lázadozott, hiszen égbekiáltó igazságtalanságnak tartotta azt, hogy a kulákok kényükre, kedvükre, mindenjzsírját kifacsarják a szerencsétlen’cselédnek.

Tizenhároméves korában Pólya Illés kisújszállási városgazdához került, a birkákat őrizte. Fizetés nélkül, annak fejében, hogy Pólya Illés helyet adott neki a tanyáján. A fiatal gyereklányt akkor még édesapja is igy oktatta:

— A kenyéradó gazdádat kislányom, szolgálnod kell.

ö c'salc hallgatott és egyre több keserűség gyűlt a szívében. Nem szereti az ilyen beszédet. Szívesebben hallgatta Herczeg Lajost, a lázadozó öreg aratót, aki sokszor káromkodva csikorgatta fogait és szidta Pólya Illést, mert az legszívesebben parázzsdl szeretné kifizetni a szegényt.

Később a fiatal, 19 éves lány megismerkedik Tőrös Istvánnal, aki hosszú ideig volt Oroszországban hadifogoly és átélte az októberi forradalmat. A volt hadifogoly arról mesélt, hogy Oroszországban elkergették az urakat, nincs, aki kizsákmányolja a proletárokat. S ilyen világ lesz majd itt nálunk is egyszer Kisújszálláson, Magyarországon.

Összeházasodnak, megértik egymást. De cselédek, tanyán laknak, emberektől távol és csak egymás között lázadoznak. Egysier 1926-ban Tőrös István bement a városba a piacra. Ott találkozott néhány kubikossal. Köztük volt Bakó Kálmán elvtárs.

Attól kezdve könyveket} uj- ságolcat kaptak, járattak a Népszavát, mindjobban kitágult ä világ, s Tőrös Istvánné férjével együtt mindjobban felismerte, hol a helye, s mi a dolga,

> a

Az ismeretlen feketekabátos kulák szuszogva állt fel a székről és hozzámérte hosz- szúságom saját testéhez. Alulról felfelé számítva a harmadik gombjáig ért a sapkám hegyé. Leült és azt mondta, egy mázsa búzát, meg egy

malacot- ad május _elsejétől

sz

entmihályig.

; A gazda megmagyarázta, hogy milyen nagy fás tanyája van, erről könnyen megtaAz ám, csakhogy egy cselédembernek arra már nem volt ideje, hogy olvasson, örült, ha gyorsan bekaphatta az ételt. Ilyenkor az asszony ott ballagott a félje mellett 8 barázdában és olvasta az úránük azokat az írásokat, Amelyeket fontosnak tartott.

Többet, mindig többet tudott. Járta a tanyákat. Mint a magvető, úgy szórta szét a cselédek között, hogy lesz még szabadság, csak össze kell fogni.

Május elséjén egész nap rendőrök cirkáltak az utcákon, bizalmas utasítások jöt- tek-mentek, figyelték a kubikosokat, akik minden elnyomás ellenére mégiscsak ünnepeltek.

A 30-as évektől ott volt közöttük Tőrös Istvánné is, a kisújszátlási Nagyerdőben voltak az összejövetelek, beszélgettek és olvasgatlak az elvtársak. Piros szekfüt tűztek a gomblyukba és a volt vörös katonák felelevenítették a 19-es harcok emlékeit . -.;

Múlnak az évek. Tőrös Istvánné feje felett is elrepült már néhány évtized. Sok küzdelem, mégtöbb harc, s végre eljött a szabadság is. De ő nem öregedett. Ugyanaz a fiatalos lelkesedés fűti, mint ami fűtötte 20—23 évvel ezelőtt. Ma is ptt lesz a felvonulók között.

Róla beszéltek legtöbbet a kisújszállási elvtársak, az egyszerű parasztasszonyról, a forradalmárról.

SZEKUUTY PÉTER

láiom. De mivel kisnővésű és még nem is valami nagykorú voltáéi, édesanyám egy idős koldusasszony gondjaira bízott. Megkérte, mutassa meg a tanyát, nehogy eltévedjek.

Több mint tíz kilométert tettünk meg gyalog. Mire kiértünk, nagyon elfáradtam. A csizma meg a sapka otthonmaradt, mezítláb, hajadonfővel, egy kis rongypokróccal a hónam alatt ballagtam. Ezt takarónak vittem.

Az öreg koldusasszony elmondta a kuláknak, hogy elhozta a megfogadott pásztort. Ekkor odaállt elém és megismételte a mérési műveletet. De mivel a sapka és a csizma hiányzott, alulról, számítva az első gombot éppen hogy elértem. Ekkor nagyot káromkodott s ügy po- fonütött, hogy elestem. Azt állította, hogy 6 a bátyámat fogadta meg, nem engem, mert az a harmadik gombjáig ért. Aztán csak ott maradtam.

Két nagy öblös vizeskannát adtak a kezembe, hogy az 500 méterre lévő szomszéd tanyából hozzam tele. A kannák nagyon nehezek voltak, alsó karimáját elette a a rozsda, s amig cipeltem, kihasogatták lábamszárát.

Este félve, pityereave feküdtem le a tyúkok áltál alaposan megigazított vacokra az istállóban. Sosem aludtam még egyedül, most ezen is át kellett esnem. Mint ahogy még sok éven keresztül tűrnöm kellett a hitvány kosztot. a kizsákmányolok szidalmát.

Csak a felszabadulás után lett május elseje sok-sok sze^ gény pásztorgyereknek — köztük nekem is — igazi ünnepünk. Ma már boldogító érzés számomra, ha a gyermekeket figyelem, akik szép ruhában, cipőben járnak iskolába és szabadon tanulhatnak. S akik ma már csak a mi szavaink után ismerik meg a keserves cselédsorsot.

Tóth G. József j-r- Jászalsószentgyörgy

II végtelen utak

kubikosai