Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-18 / 91. szám
!Ä®. 'április 18. SÄOtIVOK MEGTE.1 KEPTíAY $ versenyeznek Jászkiséren ’ ^Nem is oly régen =- alig %>ér éve — több üzemben, •mezőgazdaságiban, ipariban egyaránt csak azért volt muníkaverseny, mert „mű- aszály" volt lennie. A szocialista versengés e nagy- tszerű megnyilvánulása az fesztendők során töb helyütt ellaposodott, formálissá vált. Tizeket a hibákat felhasználta — és felnagyította — az ellenség ötvenhat őszén, s még a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány álltai végrehajtott konszolidáció után is elhangzottak vélemények, melyek a munkaverseny létjogosultságát vitatták: A Jászkiséri Gépállomás a munkaverseny megújulásá- •nak úttörői közé jegyezte be nevét 1957-ben. Annak a versengésnek, mely ma egyre jobban kibontakozik, itt ültették el a magvát. Kik? A pártszervezet, a szakszervezet. A Jászkiséri Gépállomásra vér — ha nem csalódunk — hazánkban a legtöbb normálholdnyi munka: 116 ezer. így ex a gépállomás igen alkalmas arra, hogy a születendő eredmények alapján lemérjük az újszerű kezdeményezés értékét. ■— Munka verseny-módszerünk — fejtegeti Csillik András igazgató — nem „sztárokat“ akar teremteni, hanem becsülettel, jó eredményekkel működő kollektívát, Az elért százalékot csak akkor tekintjük mteljes értékűnek, ha versenyben álló dolgozónk segítsca gyengébbeket. — A versenyzőnek takarékoskodnia kell az üzem- és kenőanyaggal; igazolatlan hiányzás elnézéséről meg éppen szó sem lehet. — Munkaversenyünk szervezése a bri gád-rendszeren alapul, —• veszi át a seót Pethes Sándor főmérnök. — Jutalmazásra akkor kerül sor, midőn a brigád 105 százalékos eredményt ért el; tagjai között ekkor kétezer forintot osztunk ki. Minden további százalék 200 forinttal emelj a prémiumot Jogos kérdés Sajnos, még mindig előfordul életünkben, hogy valaki valamiért valakire jogosan panaszkodik. Hogy alátámasszam az előbb mondottakat, egy példával szolgálok, A múlt év decemberében televíziós készüléket vásárolt a Jászkiséri Gépállomás jaszszentandrási üzemegysé- ' ge, de a dolgozóknak nem sok örömük telt benne, mert 40—50 napi használat után üzemzavar állt be az egyes adásoknál. Tudták, hogy ezért még nem kell eldobni, hanem annak rendje-módja szerint beszállították a szolnoki RA- VEL-hez javításra. Mindez február 6-án történt. Hiába érdeklődtek azonban, a válasz az volt, hogy majd későbbi időpontban jöjjenek érte be. S azóta is nem változtak az ígéretek. Egyszer azt mondták, hogy kész van ugyan, de nincs kipróbálva. Sőt attól sem áltatták magukat, hogy egyenesen letagadják, — mondván — a gépállomás nekik nem szállított javításra szoruló televíziót. A négy hónap már eltelt és így a gépállomásiak nézhetnek a jótállás után. — Vagy erre vártak a RAVEL dolgozói? Gyors, biztos elintézést, legalábbis ők úgy gondolják. A jászszentandrásiak viszont — ha már megvették — élvezni is akarják a televíziós adásokat. Lehet, hogy a RAVEL vezetőségének rosszul esik, amit mondunk, de ki kell jelenteni egyszer és mindenkor, hogy ez nem helyes eljárás, egyenlő a dolgozók ámításával. Reméljük, még egyszer utánanéznek az illetékesek és kiköszörülik a csorbát. De mikor? Ezt kérdezzük! Tanulságos az a gondosság, mellyel a Jászlkiséri Gépállomáson megszervezték a jutalomnak a brigád egyes tagjai köíött való szétosztását. Az a dolgozó, aki nem ér el legalább 100 százalékot, a jutalomból nem részesedik; bármennyi prémiumot kapjon is a brigád. Száz százalékot elérni nem érdem, hanem kötelesség. A brigádtag minden százon felüli százalék után munkája arányában részesedik a jutalomból. A verseny első szakasza március elsején indult ős június 30-ig fart. Érdekeltek abban a brigádvezetők és a szerelők is. Miként? — Mindkettejük munkája előmozdítója is, kerékkötője is lehet a brigádénak, — folytatja Pethes főmérnök. — Jutalmazási rendszerünk természetesen, az előbbit célozza. Mind a brigádvezető, mind a szerelő premizálásánál kiszámítjuk a brigád egy tagjára eső jutalmat. A brigádvezető az átlag-összes 130 százalékát, a szerelő pedig 120 százalékát kapja. Tavaly a Jászkiséri Gépállomás 114 százalékra teljesítette tervét; a közben hozzácsatolt jászszentandrásinak nem sok oka volt a dicsekvésre: Mindössze 89 százalékot ért el. A két, egyesített gépállomás idei terve 14 százalékkal magasabb a tavalyinál. Ennek megvalósítását segíti serkentő hatásával az új módszerekkel kidolgozott munkaverseny. A gépállomás dolgozói bíznak abban, hogy sikerül párosverseny-társu- kat, a Kunhegyest Gépállomást megelőzniük. Csillik András igazgató hozzáfűzi: — Valamennyi kiszistánk csatlakozott a megyei KISZ által meghirdetett egyéni versenyhez. Itt az alkalom, hogy brigádjaink is, egyéni versenyzőink is megmutassák: ki a legény a gáton, azaz: a földeken. — b. z.— TAKARÉKOSSÁGI ŐRJÁRAT a szolnoki Tisza mentén A hajóállomástól a Dohánybeváltóig a folyó mentén helyezkednek el a város középszerű vállalatai. A tisza- kanyarhoz simul itt a 100 éves ószolnoki pályaudvar is, a városi üzemek legnagyobb áru rak odó helye. A környékre — a vasút és az egykor nagy forgalmat lebonyolító víziút találkozásához — telepedett sok raktár, vállalati átadó és tárolóhely. Azt mondják, ahol sok anyag fordul meg, ott sok van olyan is, ami „pocsékba” megy belőle. Nos, nem lehet azt mondani, hogy valóban ez a pocsékolás jellemzi a környékbeli vállalatokat. Aki végigmegy ezen a részen, gondosan felhalmozott anyagokat, csoportosított gépeket lát: „gazdátlanság’’ csak Lmitt-amott fordul elő. Most azonban figyelmünket — jobban, mint eddig — a takarékosságra kell fordítani, érdemes erre is egy-két szót áldozni. Rozsdamaria gépek Közvetlen a folyó medrében házmagasságú cukorsüveg alakú homokkúpok emelkednek. Uszályokon érkezik ide nyáron át a „füredi homok”, amit aztán transzportőrök közbeiktatásával raknak ki a hajóból a partra. Ez rendben is van így, ám az már kevésbé, hogy a meg- áradt folyó elől nem húzatták ki a szállítószalagokat. A Tisza. mely most hirtelen egész medrét kitöltötte, félig vagy egészen ellepte mind a három transzportért. Magas vízálláskor ez igencsak így szokott lenni minden tavasszal. Pedig a géneknek, a szalagoknak a rozsda nem használ. Talán olcsóbb lenne mégis áradás elől felvontatni a gépeket, mint az ár elvonulása után újból és újból rendbehozni rajtuk a vízokozta károkat. Vagy ezek olyan transzportőrök, melyek az átlagosnál jobban bírják az ázta- tást? Rengeteg vadonatúj, de rozsdás gép vonja magára a figyelmet a hajóállomás melletti raktárak környékén. Főleg mezőgazdasági kisgépet tárolnak itt százával, ezrével. A barakszerű raktárépületben azonban koránt sem férnek el. Heteket vagy hónapokat időznek tető nélkül a szabadban az ekék, boronák, ekekapák, morzsolok, vagy épp, ami ide érkezik a vagonokban. Az egyik raktárépület falánál 30 darab DIMÁVAG, KE 5-ös eke vár sorsára, agyonrozsdásodva. Vajon hogy találnak ezek majd vevőre? Ha már nincs raktárhelyiség, a szabadban tárolt gépeket, legalább jól le kellett volna zsírozni, hogy állásukba ne menjenek ennyire tőnkre. Ócskavas a víz alatt Meglepő látvány fogadja az arrajárókat a Dohánybeváltó előtti Tisza-öbölben. Az iszapból, a sárból a gépek egész sora kandikál ki. látszik,' hogy nemrég mehetett le róluk a víz. Most egy lánctalpas traktor húzza-vonja szárazra a megközelíthető darabokat. Csak kapásból összeszámolunk vagy .? traktort, 10 motorbiok- kot, sok szivattyút, sőt egy esztergapadot is látni félig kint az iszapból. — Mi történhetett itt? Kinek a hanyagsága, hogy a rengeteg gép a víz alá került? — kérdezik egymástól, akik nézik a „mentést”. Megnyugtató, hogy nem történt semmi különös hanyagság, s inkább csak azok Üzemelnek a megyei téglagyárak Az idei időjárás alaposan visszavetette a Téglagyári Egyesülés termelő munkáját. A legutóbbi hetekig fennállt a fagyveszély, s így a termelés megindítása gazdasági Munkásélet - munkássors 1958-ban Magyarországon, egy állami gazdaságban CIBAKHÁZÁRÓL JÖTTÜNK. Mindössze két hete, hogy a Pusztabánrévi Állami Gazdaság dolgozói vagyunk. Most azért fogtunk papírt és ceruzát, hogy leírjuk, hogyan fogadtak bennünket. Nem írunk nagy dolgokról, hiszen az egyszerű munkásember életében nemigen adódik nagy dolog. Csupán azt szeretnénk, ha azok, akik ezt a néhány sort elolvassák, visz- szagondolnának a múltra, mint ahogy mi is visszagondoltunk és a kettőt összehasonlítottuk. Gépkocsival érkeztünk. Amikor az autó megállt, a gazdaság egyik dolgozója jelentette Pavluska Péter igazgató elvtársnak: „megjöttek a cibakháai kubikosok”. Mi majdhogynem úgy éreztük magunkat, mint az újonc katonák. Nem ismertünk senkit, kicsit idegenül mozog- í nk, nézelődtünk és azt pró. báhuk megállapítani, hogy milyen lesz majd a munkahelyünk. Egyedül András György főagronómus. Kerekes Ferenc volt brigádvezető ismerős, annak idején ők jártak a falunkban, velük kötöttünk szerződést. Az igazgató elvtárs arra a hírre, hogy megjöttünk, odajött közénk, kezet fogott és nagyon barátságosan beszélgetett. Elmondta, hogy először mindannyian balesetelhárító oktatáson • veszünk majd részt és csak utána kezdődik a munka. Ez a mi számunkra teljesen új dolog /volt. Még aznap megkaptuk a szerszámokat és a védőöltözetet. Barátságos, nagy szobába helyeztek el bennünke:, ez lesz az otthonunk. Az étkezés kifogástalan. A reggeli fél liter kávé, 6 deka szalonna, ebédre húsos étel, jóízű és elegendő. Este szintén mele^ étel vár bennünket. — Hazulról nem kellett semmit hozni. Hej, milyen nagy a különbség. S ezt csak azok tudják igazán, akik ismerték a sumrnáséletet. — mert a summ ásnak istálló, birkahodály volt a szállása és szalma a derékalja. Ennivalóról meg' úgy gondoskodott, ahogy tudott. Mikor már elhelyezkedtünk, egyik este bejött hozzánk egy elvtárs, bemutatkozott, Schmit János volt. az üzemi bizottság elnöke. Úgy beszélgetett velünk, mint régi ismerősökkel szokás. Megkérdezte, milyen anyagi körülmények között élünk, — meg vagyunk-^ elégedve a szállással, a 'Koszttal, van-e valami kérésünk. — Eleinte nem akart szólni egyikünk se a kérést és a panaszt illetően. Aztán elmondtuk, szeretnénk egy rádiót kérni, mert reggeltől estig dolgozunk, a munka után jó volna meghallgatni a híreket, mert mi is kíváncsiak vagyunk, s érdekel bennünket az, mi történik az országban, a világban. Ezenfelül meg szórakoztatna is bennünket a rádió. Egyik társunk megemlítette, hogy rossz az ajtó, azt is meg kellene csináltatni. S így előjött néhány apróság. Valaki megjegyezte: rossz a csizmája, ha lehet, járjon közbe Schmit elvtárs, hogy cseréljék ki. Szóval elmond tűk ezt is, azt is, egyrészt, hogy a szó több legyen, másrészt gondoltuk, hátha meghallgatják kérésünket. Másnap reggel az történt, hogy az összes rossz csizmákat kicserélték. S mi ezt a gyors intézkedést jó érzéssel fogadtuk. Annál is inkább, mert hallottuk, hogy a többi kérésünket is teljesítik. Most már egészen otthon érezzük magunkat, mintha már évek óta ide tartoznánk. Azt sajnáljuk, hogy nem tavaly jöttünk. Ha tavaly is itt dolgoztunk volna, akkor a gazdaság 272 ezer fót i nos nyereségrészesedéséből mi is kapunk. No de* nem baj, — majd jövőre. Kerekes Ferenc birádvezetővel már megbeszéltük, hogy a brigád egy- emberként összeforrva részt vesz a minőségi versenymunkában és minden áron azon leszünk, hogy az i^ei gazdasági óv még jobban sikerüljön. Tegnap kaptunk tüzelőutalványt is. Elmondhatjuk, hogy a vezetőség sokat törődik velünk, a dolgozókkal és mi minden nap érezzük, — hogy ők közülünk valók. Erre csak büszkék vagyunk, Pápai Ferenc Marton Imre a Pusztabánrévi Állami Gazdaság dolgozói károkkal járt volna. Április 1-cvel azonban a megyei üzemek beindultak. Két műszakban kezdték meg a gyártást, csupán a Mezőtúri Téglagyár dolgozik három műszakban. A rossz időjárás következménye az lett, hogy mintegy 3 millió nyers tégla maradt le a tervből. Ez nagy feladatokat ró az egyesülés vezetőire és dolgozóira. A r.yerstéglalemaradás a következő hónapokban az égetett téglánál is érezteti hatását. Az egyesülés a II. negyedévben be akarja hozni a ké sést és ezért több intézkedést hozott. A gyártógépek kijavítása megtörtént, s je lenleg az egyik legfontosabb feladat, — amit meg is valósítottak, — hogy a nyerstéglagyártáshoz a legjobban begyakorolt munkásokat állították. A másxiik negyedév alatt az egyesülés műszaki vezetői mindenegyes téglagyárat operatíven segítenek. A legdöntőbb szerepet azonban a lemaradás behozására, a már korábbi évben kialakult, jól megszervezett munka verseny képezi. A II. negyedévre a ’ nyerstégla- gyártással foglalkozó brigádok jobb munkája érdekében céljutalmat tűztek ki. A legjobban teljesítő brigád 2500. a második 1500. a harmadik helyezett ezer forint céljutalomban részesül a negyedév végén. A téglagyári munkaverseny már az elmúlt évben is szép eredményeket hozott. így 1957-ben a nyerstégla és kemencebrigádok mintegy 25 ezer forint cél jutalomba részesültek. Az 1957. éves tervhez viszonyítva az idei. mintegy 10 százalékkal nagyobb követelményt állít az egyesülés dolgozói elé. — A dolgozók néni felejtették el, hogy az 1957. évi jó munkájuk eredménye volt a 348 ezer forintos nyereségrészesedés, ami átlagbajt az egyesülésnél 6 és fél nap fizetésnek felelt meg. Az egyesülésen belül mindenegyes téglagyár tényleges terve alapján részesült a nyereségből. A legtöbbet mivel legjobb munkát is végeztek, a szolnoki, mezőtúri s a kunszentmártoni üzem kapta. , Kevesebbet kapott a nyereségből a tiszaföldvári és a karcagi üzem. A karcagi dolgozóknak különösen figyelemmel kell lenni az 1958. tervév idején a minőségre. — Tapasztalhatták a múlt évben saját zsebükön, hogy a rossz minőség miatt a nyereségrészesedésükből tíz ezer forintot vontak le. A becsületes dolgozók. — akik hűségesen évről-évre az üzemnél dolgoztak, külön jutalomban is részesültek. , Az egyesülés 1958. évi felkészülése azt mutatja, ha a műszaki vezetőle és a fizikai dolgozók összefognak a terv maradéktalan teljesítéséért, a 3 millió nyei-stégla lemaradást még a második negyedévben pótolni tudják. — ab — Je'enlés a tavaszi mezőgazdasági in unkákról A kedvezőtlen időjárás ellenőre elég jól haladnak a tavaszi mezőgazdasági munkák. A Megyei Tanács VB. Mez,őgazdasági Osztályához beérkezett tájékoztató jelentések szerint tavaszi simitó- zást és fogasolást több, mint 62 ez,er kh őszi mélyszántáson végeztek el. A vetéssel is mind a tsz-ek. mind az egyéni gazdák igyekeznek. Tavaszi árpából több, mint 25 cz.er hold. zabból mintegy 16 ezer hold került a földbe. A tsz-ek 2500 hold borsót vetettek és 27 ezer holdon végezték el a2 őszi vetések fejtrágyázását. kedvéért írjuk meg, akik a helyzetet nem ismerve, szándékosságot vagy mulasztást vélnek látni itt — persze jóindulattal. Ezek a traktorok, szíva ty- tvúk, motorblokkok stb. se- lejtgépek, illetve selejtezési leltárba felvett gépek és alkatrészek. Azért kerültek az öbölbe, hogy ne foglalják a szűkös helyet a vízgépészet udvarán, míg a selejtezést jóvá nem hagyva, a MÉH tulajdonába mennek át. Mikor az öbölből részben visszahúzódott az ár, az igazgatóság amit lehetett, a szárazra huzatot t, hogy könnyen kocsira pakolva elszállíthassák majd az ócskavas-gyűjtőbe. így tehát itt nem kárt, inkább kellemetlenséget okozott a megáradt Tisza. Tud- niilik a sárból elég bajos kiszedni a nehéz alkatrészeket. Porladó építőanyc gok Az „aszaló” vasbeton épületének szűkös utcájába torkollik be a teherpályaudvar egy vágánya. Az építővállalatok: a Megyei Építővállalat « a Tatarozó Vállalat árui, anyagai kerülnek itt kirakásra. raktározásra, míg gépkocsin az építkezés helyére nem szállítják. A Megyei Építőv'halat rakterületén általában példás rend van. A vasbeton elemek szabályszerű gúlákban várnak elszállításra, gr 'osaru felrakottak a többi építőanyagok is. Ügy, hogy szinte kirí a kör- nyezetből a Tatarozó Vállalat „gondozásában” lévő könnyűbe ton épületelemek rendezetlen egymásradobált garmadája. Valami különleges tí- pusépület előgyártott hatalmas méretű alkatrészei ezek, többszáz darab. Közülük azonban nincs talán 10 darab sem ép és használható. A gondatlan lerakás miatt mázsás darabok töredeztek le róluk. Égy év óta fogják itt a helyet anélkül, hogy bárki is hozzájuk nyúlna. Azt mondják, nem is érdemes már. Az idő még a lerakást épen megúszó' darabokat is kikezdte, szélei úgy poriadnak. mintha fűrészportoól volna. Vajon milyen számlán fogják elszámolni ezt a több tízezer forint értékű elhasználhat at lan anyagot? Persze vannak más bajok is a kirakással, vagy a berakással az építőanyagoknál Látni itt például egy vagon MT jelzésű kirakott fali tógát, melynek 30 százaléka már itt a rakodón törött. Pedig még vagy háromszor rakosgatni kell, míg a falba kerül, talán egy sem marad ép akkorra „Akinek kell a mész, vigye“ Ilyen feliratú táblát kellene tenni a vasiutas kolónia egyik kis utcájában tátongó meszes gödör elé. Legalábbis a környék lakói ezt szeretnék, mert hogy akkor végre betemethetnék az egy éve ásító, oltott mésszel félig tele gödröt. Persze így is van kuntsaft rá egy-egy vödör, vagy konzer- ves doboz erejéig, de reménytelen, hogy valaha is elfogyjon ilyen apró tételben a több tonnányi anyag. S ki a gazdája, aki ilyen könnyen lemond róla? Most már senki. Eredetileg a Vasipari Vállalat fizette ki, az ottani részleg tatarozásához kellett. De most már nem kell, kitörődik vele tovább? * Sok kicsi sokra megy, az ezrek pedig milliókra, A jó gazda nem tűrheti meg a pazarlást. Pedig ennek az országnak mindannyian a gazdája vagyunk. — palatínus —
