Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-15 / 88. szám

A jjövö biztos alapja

A TAKARÉKOSKODÁS

HA FIATALOK KÖZÖTT

járunk, lépten-nyomon felvetődik a fizetés jó beosztásának kérdése. Valameny- nyien ismerünk olyan fiatalokat, akik keresetükkel be- osztóan, takarékosan bánnak és ennek eredmény e- ként hónapról-hónapra gyarapodnak, rendesen ruházkod- nak, kerékpárt, rádiót, motorkerékpárt vásárolnak. — Ugyanakkor ismerünk olyanokat is, akik bár szépen keresnek, mégsem mennek semmire, a pénz dolgában állandóan rosszul állnak. Ha jobban megismerkedünk ezeknek a fiataloknak hétköznapjaival, megértjük, hogy miért megy nekik „rosszul”.

Az ilyen fiataloknál fizetés után nagy dínom-dá- nom, egymást érik a költséges mulatozások, baráti vendéglátások, két marokkal szórják a pénzt nélkülözhető dolgokra, amiknek eredményeként egy-kettőre elfogy keresetük és csakhamar kölcsönök után szaladgálnak.

Az ilyenfajta költekezés természetesen mindenekelőtt a könnyelműségből fakad. — Költenek, valósággal úgy, mintha pénztárcájuk valami bűvös, kiapadhatatlan erszény volna. Ha beszélgetünk ezekkel a fiatalokkal, legtöbbször azt tapasztaljuk, maguk sem értik, miért nem elég a fizetésük és legtöbbször a külső körülményekben keresik az okát. — Az eszükbe sem jut, hogy a hiba bennük van.

Pedig minden fiatal el tudja érni komolyabb célkitűzéseinek teljesülését is, ha megpróbál keresetével okosan gazdálkodni, hogy úgymond: egy kicsit pénzügy- miniszter a saját portáján. A fizetés takarékos beosztása nem valami boszorkányos dolog, csak némi előrelátás és önfegyelem szükséges hozzá. A takarékos fiatal mikor kézhez kapja fizetését, papírt és ceruzát vesz élő,

számvetést csinál. A számvetésben az egyik oldalra a fizetés összege kerül a másikra pedig pontról-pontra, forintról-forintra azok a nélkülözhetetlen kiadások, amelyek a havi fizetést terhelik. Mindenekelőtt a lakbér, az élelmezés költsége, a családi kiadásokhoz való hozzájárulás, az utazási költség, stb. Ha ez megtörtént, a fennmaradó összeget megosztja. Egy részét kulturális kiadásokra, könyvre, színházra, egyéb szórakozásra fordítja, a fennmaradó részt pedig előre nem látható kiadásokra és későbbi, nagyobb vásárlásaira tartalékolja.

A LEGTÖBB FIATAL itt

követi el a hibát. Nem különíti el szigorúan a szórakozásra szánt összegtől fizetésének félretehető részét, hanem mindet a zsebében hagyja. Aztán szórakozás közben elfelejti a régi bölcs mondást, hogy „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér". Túl költekezi magát, s miután elfogyott a szórakozásra jutó pénz, sor kerül a megtakarítható összegre is. így megy ez aztán hónapról-hónapra és a vége az, hogy „nehezen" tudnak hozzájutni költségesebb ruhadarabokhoz, nagyobb szükségleti tárgyakhoz.

A beosztó fiatal ezzel ellentétben a megtakarítható összeget gondosan elveszi a fizetéséből és olyan helyre teszi, ahol nem áll módjában pillanatnyi hangulati hatások alatt költekezni belőle. Sok tízezer ember tapasztalata bizonyítja azt, hogy a legjobb ilyen hely a takarékbetétkönyv, melyet bármelyik takarékpénztári fiókban, vagy postahivatalnál lehet váltani:

A takarékbetétkönyvből bármikor bármilyen összegben kivehető a pénz, de azt

már mindenki százszor is meggondolja, hogy felesleges kiadásokra kivegyen betétkönyvéből, különösen altkor, ha látja, hogy abban milyen szépen gyarapodnak azok a betétek, melyekből rövidesen új öltöny, télikabát, kerékpár, vagy motorkerékpár lesz.

Ugyanilyen jó takarékos- sági lehetőséget nyújt a ma már legtöbb üzemben, hivatalban működő Kölcsönös Segítő Takarékpénztár, melynek tagjai havonta önként vállalt, meghatározott összeget fizetnek be a közös kasz' szába. A betéteket azután év végén kamatostól, egy összegben kapják vissza, a havi befizetések nagysága szerint olyan összeget, amelyből legfontosabb célkitűzéseiket valóra válthatják. Egyébként a takarékbetétkönyvbe elhelyezett összeg után is kamat jár. Évi 3 százalék, amennyiben azonban valaki vállalja, hogy legalább 90 napig takarékban tartja a betétösszegét, akkor magasabb, évi 5 százalékos kamatot kap.

SOK FIATAL SZERET hivatkozni, hogy fizetése kevés, nem futja takarékoskodásra. Maga az élet cáfolja meg ezeket a kifogásokat — Takarékoskodni ugyanis nemcsak a nagy, de a szerényebb fizetésekből is lehet. Sőt a szerényebb fizetésű embereknek van szükségük méginkább a takarékoskodásra. És hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a takarékoskodók zöme éppen a kisebb, szerényebb fizetésű emberek között található. Egész társadalmunk érdeke, hogy rávezesse a könnyelmű, beosztatlan fiatalokat fizetésük takarékos falhasználására, de mindenekelőtt a saját érdekük, hogy fiatal éveik keresete jövőjük alapjává váljék.

JÁTÉK AZ ÖRDÖGGEL

Izgalmas körülmények között mentette meg egy olasz gőzös az Indiai óceánon elsüllyedt norvég hajó kettőszáz gyermekutasát

NÁPOLY (Reuter). Szombaton érkezett Nápolyba a Roma nevű olasz gőzös, amelynek kapitánya elmondotta, hogyan sikerült megmentenie az Indiai-óceánon husvétkor elsüllyedt Skaub- ryn nevű norvég gőzhajó utasait, közöttük kettőszáz gyermeket:

Nimira kapitány elmondotta, hogy amikor a norvég gőzhajó süllyedni kezdett, a Róma körülbelül ezer mérföld- nyíre volt Adentól. A Skaub- ryn vészjeleit felfogva, hajóját teljes gőzzel a süllyedőben lévő hajó felé irányította, mire tizenkét óra múltával a szerencsétlenség színhelyére érkezett A kigyulladt és elsüllyedt hajó összes menekültjei már a City Of Sydney nevű hajó fedélzetén szorongtak, amely elsőnek érkezeti a katasztrófa színhelyére.

„Ezen a kis hajón mindössze harminc utas és a személyzet számára volt hely és a hajó fedélzetén összezsúfold Juijótöröttek siralmas állapotban voltak. A kétszáz gyermek, közöttük negyven még karonülő, majdnem elevenen sült meg a tűző napon. A hajó acélpadlózata már vörös izzásig hevült és az élelem és a víz kifogyott. Nem egészen három óra múlva, nagy motoros mentőcsónakjaink a norvég gőzös valamennyi me nekültjét a Roma fedéletére szállították, amely ezután Adenbe vitte őket. A Róma

Kinai ötvös és dísztárgyakat árusítanak

Az óra-, ékszer- és ajándékboltok megkezdték a kínai ötvösmunkák: karkötők, gyűrűk, divatos ékszer-garnitúrák és egyéb dísztárgyak árusítását. A finomművű öt- vöstárgyakt cameol, jade. ametiszt, korái és tüi-ki&z féldrágakövek ékesítik.

utasai száznyolcvan férőhelyet engedtek át a gyermekeknek és az összes menekülteket az utasok látták el a szükséges holmival" — mondotta el a kapitány. (MTI)

VASÁRNAP Jőlsziványon szerepelt o jászapáti Alkotmány Tsz kultűrcsoportja. A lelkes művészetkedvelők nagy sikerrel mutatták be a „Vén bakancsos katona" című darabot.

TÖBB, mint 7 ezren tekintették meg a Damjanich Múzeumban a 9 nappal ezelőtt megnyílt ipari tanuló munkadarab kiállítást:

Martin Kabát, a Hszolgált dragcmyos vidáman fütyörészve igyekszik haza falujába, amikor összetalálkozik Szarka Farkával, a rablóval. Martin nem ijed meg a hátának szegezett pisztolyoktól és Szarka Farka fenyegetései sem tudják felébreszteni félelmét. A rablót annyira meglepi Martin, rettenthetetensége, hogy leereszti fegyvereit. De esek akkor hajlandó elhinni, hogy a legény valóban nem ismeri a félelmet, ha elmegy az ördögmalomba és kártyázik az ördögökkel.

Tizenegyet üt az óra. Ez a pokol lakóinak ideje. A malom két öreg ördöge elö- kászálódik vackából és nem sokkal később már ott kártyáznak a kiszolgált drago nyossal, de nem sok szerencsével Martin minden pénzüket elnyeri.

Hogy miben kártyáznak, hogy küzd meg velük a derék katona, hogyan nyeri el boldogságát, ezt láthatjuk a kedves mesefilmen.

I----- / w / ;

re

/jegyzesek Szolnok megye történetéből

CSÉPA

Csépa község település- földrajzát dolgozta fel a Megyei Tanács helytörténeti pályázatára Sági Pál könyvtári csoportvezető. Az alábbiakban Sági Pál eddigi tanulmányai alapján vázlatosan ismertetjük Csépa múltját és jelenét. (Szerk.)

A Tiszazug »termékeny talaja már a legősibb időktől kezdve kiválóan alkalmas volt emberi letelepedésre. Régészeti leltetek bizonyítják, hogy az ősember 5— 6000 éve, a kőkortól kezdve mindig megtalálta életfeltételeit e vidéken. A Körös- és Tisza-mente növényzete, a mocsarak bozótjai és nádasai élelemszerzésre és védelemre egyaránt alkalmasak

voltak. De a község környékén réz-, bronz- és vaskori, valamint népvándorláskori emlékeket is találtak.

A falu nevének eredetét vizsgálva a szláv Scepán, Sztyepán (István) szóra következtethetünk. Az első okleveles adat 1423-ból való: itt a „Chepha" kifejezést találjuk. É szóban az ,,f’ a Stefán szó beli eredetre mutat. Népies magyarázat szerint a „csíp" szóból származnék. A nép ma is „Csí- pá”-nak ejti faluja nevét.

A Hunyadiak korában Csongrád megyéhez tartozott. 1495-ben II. Ulászló király Móré Péter Cséffa faluban lévő részbirtokait Pest megyéhez csatolja. Ezen oklevél tesz említést Póka- házáról. E ma is használatos dűlőnév az egykori falu emlékét idézi:

A tőrök korból származó

úrbéri összeírások és tized- jegyzékek hol Chepának, hol meg Chyephának írják a falu nevét. 1545-ben a faluban 18 portát találunk Horváth István, Móritz Péter és Baráth Balázs birtokában.

1664-ben Móritz József császári generális királyi adományként kapta a község területét. Előbb is voltak itt birtokos nemesek kezében kisebb telepek, azonban Ali bég átvonuló hadai ezeket teljesen elpusztították. A lakosság a török előd a nagykiterjedésű mocsarakban keresett menedéket. A falu pusztán és üresen állott, mit az erről említést tevő oklevél így fejez ki: „inhabitons et distituta". Az egykori fúrások szerint a Csépához tartozó területnek csak egy- tized része volt művelhető, különben sáros, mocsaras ingovány vette körül a falut.

170® körűi Nemes-Csépa

név alatt említik, s nagyobb részt még mindig a Móritz- csaiád birtokában volt. Móritz generális 5 lánya a száj- hagyomány szerint Czucz. Csete, Palotai, Szántó és Tercsi nevű emberhez ment férjhez. Ezek leszármazottal ma is nagy számban élnek a faluban. A szölllőkben pedig a Czucz-rész, Csete-rész, Pa lotai-rész, Szántó-rész, Ter- csi-rész dűlőelnevezések őrzik a hajdani birtokosok nevét.

A falu igazi felvirágzása a 19. században, az ármentesítések megindulásához fűződik. Nagyarányú szőlőtelepítés volt a község határában, azonban a várt fellendülést csak kis részben hozta meg. Tiszazug mostoha közlekedési voszonyai miatt az értékesítés nagy nehézségekbe ütközött. Ezen próbáltak volna segíteni 1912- ben a tiszazugi vasút megépítésével. ami azonban az első világháború kitörése miatt elmaradt és a Horthy- korszakban sem valósult meg.

A tiszazugi parasztok régi kívánságát a népi demokrácia váltotta valóra. Az 5 éves terv keretében, 1952- ben megépült a vasút, s a fejlődésnek óriási távlatai nyíltak meg. Csépa a Tiszazug gyümölcs- és szőlőértékesítési központja lett 7 községből, 16 átvevőhelyről hordják teherautókkal a gyümölcsöt és szállítják vagonokkal az ország legkülönbözőbb helyeire, sőt külföldre is.- Agyban vagytok gyerekek?

Bizony, minden este így

kérdezi a rádió tőletek, és az illetékes, szófogadó gyerekek mosolyogva lejebb csúsznak a puha ágyacská- ban, féloldalra fordulnak a párnán s mint őszi erdőre köd, bágyadt szemükre lassan álom ereszkedik...

■Ilyenkor, aki „Egyetle- nem”-et magáénak mondja, odalép a hálóságyhoz, és a \ boldog anyaszív tekinteté- '■ vei végigsímogatja az em- j berkék arcát, megigazítja a ;takarót, lehalkítja a rádiót ; és egy parányi szájacska né- \ hány perc múlva ütemesen ! cseréli a levegőt.

; De vannak — sajnos, még ', elég sokan —, akiknek hiába | szól a mese, nincsenek ágy- ; ban. A Jó Tündér ilyenkor ; szomorú. Azonban türelmes ,is. Egy óra múlva megjele- \nik ismét „Kincsem‘ nyoszo- j lyája előtt s arany szíve sa- jog, mert még mindig üres...

Tündérünk azonban nemcsak a mesében, hanem itt \a városban is elindul meg- ', keresni Savanyúcukor-Ro- ’, p ogtatót, akiért komolyan aggódik. Hogy is hagyhatná j szegénykét, tán még a Piroska sorsára jut, de rá nem ;a nagymama, hanem az ál- ', matlanság álruhájába bújt | vén ordas vicsorítja kegyet- ; len fogait...

Keresi, keresi. Előbb a : nagymamánál, aztán a nagynéninél (szokott ott aludni),

• de nincs. Már éppen a rendőrségre akar indulni, bejelenteni eltűnését, mikor az a „furcsa” (?) ötlete támad: megnézi a presszókban, vendéglőkben („néha előfordul ...) Mikor a neonfény alatt töpreng, bemenjek-e, vagy sem, a kísérője, az Al- Tündér meg is jegyzi:

— Álommesék Tündére, csak nem itt akarod keresni? Ez itt a felnőtt ek szórakozóhelye, mi dolga lehetne itt egy kisgyermeknek késő este?...

Az ajtón keresztül finom kávéaromát éreztek s a Fő- Tündér keze már a kilincsen volt, de habozott. — Mondok valamit, mégis nézzük meg. Ha nincs itt, bár igaz volna, mi is megiszunk egy szimplát, hisz oly fáradt vagyok ma éjszaka.

Be is nyitottak a presszóba. Okét senki sem látta. A tündérek láthatatlanok. Ök azonban mindenkit láttak volna, ha a zajos helyiséget nem öntötte volna el a cigarettafüst ... Egy öntudatos tündér azonban nem hátrál meg ilyen akadályok előtt. Tüstént muslincává változtatták magukat és úgy köröztek a gőzölgő duplák-szimp- lák, orrba szúró ginek, konyakok fölött, hogy majd beleszédültek. Éppen vissza akartak fordulni a felderítésből, hogy valódi emberekké válva leüljenek feketézni, mikor a Fő-Tündér észrevetet a keresett gyermeket,

Két elegáns nő között nyomorgóit egy széken, féloldalra dőlve s eltátott szá- jacskájából kicsorduló édes nyál jelezte, hogy a kis emberbimbó már ott szalad egy selymesfűvű zöldmezőn, utói akarja érni a guruló óriási pirospettyes labdát... Hosz- szú szempillái pihentek, de ő?... Olykor megmozdult görnyedt helyzetében, jobbra- bálra imbolygott s csendesen nyöszörgőit: „Anyu, anyu..." S aki üvöltő fájdalmában világra hozta ezt a most elgyötört kis testecs- két, éppen e percekben hevesen magyarázott ocelot- gálléros barátnőjének:

— Igaz, drágám, Kecskefalvi gyönyörű fazont ád, de kinek van idege kivárni, amíg nála elkészül egy kabát, annyi a munkája. Reggel meg is mondom neki, ha két hét alatt nem tudja megvarrni, elviszem tőle az anyagot. Elvégre három hónapja már, volt elég rá...

Ocelotos valószínűtlenül hosszú hosszú és még való- színűtlenebbül dús-fekete szempilláit mélabúsan csu- kogatta-nyitogatta és szipkájából (még a régi ötéves Terv-bői) nagy rutinnal szép karikákat küldött képzelt messzeségekbe... A füstgyűrűk azonban más véleményen voltak és egymás után in loco, ereszkedtek le a széken kucorgó kisgyermek feje köré, körülfonva őt mint hínár. Fel is köhögött kétszer egymás után, mire anyukája gondolatnélküli mozdulattal elsimította a gyermek szemébe hulló szőke -fürtöket..

Ocelotos a gyermekre né-;

■ zeit és édesen selypítette:

— Edeszem, a kidnek nem, árt a füszt?

— Megszokta már — Így a

1 kérdezett s nagyobb nyoma-', ' ték kedvéért ő is rágyújtott.

; A muslinca-tündérek cso- '■ dálkozásukban leejtették ' csak mikroszkóppal látható 1 állukat és összenéztek. A meglepetés ellopta hangju- ' kát s mivel szemük már ' nem bírta a vastagló füst-;

• felhőket, a pihenő ventillá-;

■ tor-lyukon át kilandoltak.

1 i

Kint az utcán ismét tündérekké váltak és csak néztek egymásra. Gondolták: „óh, hát ez hogy lehet?“

így álltak ott vagy öt per- \ dg. Az Al-Tündér szólalt meg elsőnek: ;

— Megbuktunk a mesével,

. drága Álommese-Osztályvezető kartársnőm?

A Fő-Tündér még mindig merengett. Lelki szemeivel a

• fürdőszobát látta, ahol még a mikrofon is az egész napi műsor után szomjasan nyeli a mesét; a sok-sok ezernyi gyereket, akik városokban, falvakban, kis paplanjuk alatt fülelnek a rádióra; és látott elég sok üres gyermekágyat, de ilyen csak a városokban s nem is akármilyen városokban... Es látta, ■— de hirtelen felriadt:

— Megbuktunk? Mi? Nem! A kossuthos és az ocelotos, azok igen! Most pedig munkára fel, mert közeleg a szellemek órája és még mesz- sze van az álom-műszak vége. Tovább kell vezetni az aranyos emberbimbókat álom-országban...

(sran rssd)