Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-13 / 87. szám

Szolnok, Szabadság Tsz IÄ Tatón az idősebb tagok várják legtür elmet lene bb ül a ta­vaszt. Az időjárás rajtuk nem fog ki. Keresnek és találnak is munkát. Előtérben Berecz József bácsi a szőlőben tevé­kenykedik. Tíz hold szőlője van a tsz-nek és ez évben vár­ják az első igazi termést az új ültetésről. iff . » V A hét évvel eselőtti győzelem hatással ünnepségek volt a Jászság és Kunság valamennyi é«TMe«!Júron városára, községére A háromhajós blokkház sok munkát ad a kertész munka­csapat tagjainak. Itt a képen Fülöp Erzsébet, Szabó Dénes •leértesz és Fülöp Mária a fiatal paradicsomot ápolja. Tavaly a Szabadság feleskertészt alkalmazott, most már nem. Szabó Dénes a közös gazdaság tagjaként munkaegységre dolgozik. A kertészetből ez évben 138 ezer forint bevételre számítanak-. ■ Ovecskin szovjet író — akinek a Tavaszi szél című regénye nemrég jelent meg kiadásban — egyik baráti beszélgetés során nemrég el­mondta, otthon a szovjet elvtársaknak elmondja, ha hazánkban járnak, ha csak tehetik, ne kerüljék el Szol­nokot. Mosolyogtunk, mert úgy gondoltuk, Ovecskin elv­társ udvarias ember, s azért beszél így, mert most éppen a mi vendégünk. Ö azonban nem nevetett. Amit mondott, azt nagyon komolyan mond­ta és gondolta. Komolyan, mert Itt ná­lunk a megyét járva azt lát­ta, hogy Tiszántúlnak ez a része a szövetkezeti városok­kal, a közös gazdaságok sok­ezer helytálló harcos tagjá­val szinte magva, központja Magyarország szövetkezeti mozgalmának. Az itieni elv­társak pedig a mezőgazdaság szocialista átszervezés front­ján már évek óta az első so­AZ EGYKORI ALAPÍTÓ MEGKONÖULT A HA­RANG, mire a Búzakalász Tsz kertészetében, a beszél­getés végére értünk. Néhá- nyan, kik kiléptek a mosdó­ból, félszemmel Hollósinéra sandítottak, vagy inkább ma­gamra: az idegenre. A leg­szemfülesebb meglátta a Néplap jegyzettömbjét; kö­zelebb jött, utána a többiek is. A rádióriporter, az újság­író nem ritka vendég itt; tud­ják a magunkfajták, hogy a Búzakalász Tsz-ben mindig akad valami, ami töltőtollra, mikrofonra érdemes.... A primőrtfelep dolgairól azok­ra terelődött a szó, akik hét évvel ezelőtt a közös gazdál­kodás úttörői voltak a túr- kevei határban. Nagyot ne­vetve említik, volt itt, aki a „vad-tsz” idején — „udvari borbély” volt. _ Azaz: a tsz udvarán sorra borotválta, nyírta a fölös szőrzettől meg­szabadulni kívánókat. Ma ő az építő brigád vezetője. —. Kuncogva emlékeznek vissza, miként leste akkoriban Je­néi Antal, hogy megtojt-e már valamelyik tyúk... Mert ha igep: a friss tojással ép­pen elég van együtt ahhoz, hogy új köteléket, vagy egy félkiló szeget vegyenek .... Mondom, mindez ma már csak derűs emlék: ml más lenne a 4325 holdas, 15 mil­lió forintot érő felszereléssel ellátott tsz-ben? Jenei Antalnak — mint mondják — húsz holdja volt. ökre, gazdasági felszerelése, aprójószága is szépen akadt. Az utolsó kantárig behozott mindent a közösbe, mert — úgymond — a közös út a jö­vő útja. ötvenhatban a fia­talját megszégyenítő eréllyel szállt szembe azokkal, akik mindent vinni akartak, noha jóformán semmivel sem gya­rapították ottlétük alatt a tsz-t. Az ilyenfajtáknak nemsokára megmutatták, — merre van a kapu ... Annak a novembernek derekán még nem volt biztonságos dolog az utazás: Jenei Antal mé­gis elkísérte Nagy Sándor el­nököt és Deli Andrást magá­hoz a miniszterhez: Dögéi Imréhez. Annak szava, biz­tatása erősítette meg a hitü­ket, adott lendületet a harc­hoz: nem engedni a negy­vennyolcból, nem engedni a tsz-t HÉT IKSZ-SZEL a vállán megérdemelt nyugdíját élvezi az egykori alapító. Eldolgoz­gat a háztájiban, s majd mindennap ott látni a tsz- ben, ahol maguk között tisz­telik az igazgatóság tagjai. A segélyek megszavazása, a háztáji földek kimérése meg nem esnék az 6 meghallgatá­sa nélkül. Mondják; olykor kisétál a határba, pvönyörködni, mint zöldül a vetés. És elégedetten szemlélni, mint terebélyese­dik, mint duzzad ifjú erőtől az a közös gazdaság, melynek alapkövét ő segített lerakni kékeres, öreg kezével.... A KÉT SZÖVETKEZETI VAROS közös gazdaságainak dolgozói, a gépállomások traktorosai, a párt, a tanács és a tömegszervezetek ma ünnepük a hétéves évfor­dulót. 1951 tavaszán a két kun város dolgozó paraszt­jainak nagy többsége a szö­vetkezeti gazdálkodás útjára tért. — Azóta is újabbnál- újabb sikerekkel bizonyítják a nagyüzemi gazdálkodás életképességét és fölényét. REGGEL ZENES ÉB­RESZTŐ köszönti a dolgo­zókat Később a nap folya­mán egésznapos gazdag mű­sor szórakoztatja a szövet­kezeti gazdákat Túrkevén ma fél 10 órakor a Petőfi téren nagygyűlést tartanak. Vad András elvtárs, a városi pártbizottság titkára tartja a megnyitót, utána Keresztes Mihály, a földművelésügyi miniszter helyettese mond beszédet Mezőtúron is nagygyűlést tartanak Márcis Antal elv­társ, a FM Szövetkezetpoli­tikai Főosztályának vezetője a nagygyűlés szónoka. Túrkevén délelőtt 11 óra­kor a városi múzeumban ki­állítás nyílik, a termelőszö­vetkezetek fejlődését mutat­ják be. Az ünnepi program­ban szerepel a Búzakalász és Vöröscsillag Tsz látogatása Délután 3 órakor ünnepi ebéd. UTANA ESTE 6 órakor a városi kultúrotthonban mű­soros estet rendeznek. A tur- keveiek szovjet elvtársakat is vendégül látnak. 1953 december 25 A Túrkevei Harcos Tsz vezetői, tagjai már jó előre gondoskodtak arról, hogy a téli hónapokban is hasznos munkával töltsék napjaikat. A szántás-vetés befejezése után hozzáláttak a gyékény és a nád feldolgozásához .., Á téli foglalkozás több mint egymillió forint jövedelmet hoz a tsz tagjainak, (Szolnok megyei Néplap, 1953 december 25-i számból.) Megnyitom a sort — már a területet is kinéztem... Trágyahordás. A földnek is kell a táplálék, s erről a foga- \ .ások gondoskodnak. Az elmúlt hetekben minden nap négy ' fogat hordta a trágyát, ősszel maid innét viszik a cukor-1 répa alá. A képen Borsó Mihály és S. Papp István. ví-SSi Mozog, dolgozik mindenki. Nemcsak a kertészek, hanem a növénytermelők és állattenyésztők is. Fazekas János ser- !ésgcmdozónak ugyan nem számít az időjárás, mert a jószág körül télen-nyáron egyformán megvan a munka. Most 70 darab hízót bíztak a gondjára. A fényképezőgép lencséje megörökített a Szabadság Tsz-ben néhány pillanatot. Hétköznapokat, a pezsgő, ele­ven életet. 1955 május fi A mezőtúri Petőfi Tsz-ben már 520 hold kukoricát ve­tettek géppel négyzetesen... Gépállomásunk négyzetes ve­tési terve 343 kát .hold. Ez- ideig azonban 590 hqldat ve- ünk négyzetesen. Nagy igyekezettel dolgoznak a me­zőtúri traktorosok minden­felé a határban, kihasznál­ják a kedvező időt, pótolják az esőzések okozta munka­kiesést. (A Szolnok megyei Néplap 1955 május 8-t számából, egy levelező írásából.) 1956 május 9 A mezőtúri Petőfi Tsz te­rületén repülőgéppel végzik a vegyszeres gyomirtást. A két repülőgép három nap alatt 650 hold őszi és tavaszi kalászost szórt be gyomirtó- szeirel. A gyomirtás holdan­ként 32 forintba kerül. Szak­emberek véleménye szerinl a vegyszeres gyomirtás át­lagosan 2 mázsa terméstöbb­letet eredményez holdan­ként. A Petőfi Tsz tehát 13u0 mázsával több gabonát taka­ríthat be a 650 holdról, minr közönségesen. (A Szolnok megyei Néplap 1956 május 9-i számából.) O aivanhét éves, de ötvennek sem látszik. Fürgén mozog, serényen jár az esze. Tegyük hamar hozzá: különö­sen az utóbbi hetekben jár egy bizonyos dolgon; azon, amiről a Szolnok Megyei Tanács értkezletén hallott. Ótt bizony sok mindenről szó esett vagy egy hónappal ezelőtt a tsz-tagok, egyéniek fülehalla- tára ... Vajon mi ragadta meg Cseh László egyéni gazda figyelmét?... — Tudja az, hogy csak. egyetlen egy út van előttünk; érti? egyetlen egy. És arról nincs letérés se jobbra, se balra! Igencsak figyelem én a politikát, különö­sen a felszabadulás óta, mikor itt a falu­ban én lettem a Nemzeti Bizottság elnöke — húzza ki magát ültében. — Hogy sza­vam ne feledjem: az út, amit mondottam: a szocialista, nagyüzemi mezőgazdaság útja. Nincs ezen kertelniváló. Tudja ezt mindenki, akinek nincs kendő a. szemén, vatta a fülében... Nem igaz? Vgy-e, azt sem kell magyarázni, hogy az ország föld­jét nem lehet megnyújtani; annyi az, amennyi. Az életszínvonal meg nő. Igaz. hogy az elmúlt években nem mindig ■ egyenletesen nőtt; dg nőtt! Én nem tu­dom. magának hány csizmája van. de azt tudom, hogy jövőre többet akar! Igaz? — Igaz. — Én is többet akarok, meg a har­madik is. Ha nekünk jár, annak is dukál. Elő kell teremteni; annál is inkább, mert megvan annak a lehetősége! Ami azt illeti, e sorok írója hallott már néhány közgazdászt, jónéhány nép­nevelőt szólni ilyesmiről;' de annyira vilá­gosan, érthetően, mint Cseh Lászlót, keve­set. Érvei, melyeket a kisparaszti gazda­ságok korlátozott fejlődési lehetőségéről; a gépi munka könnyebbségéről; a szocia­lista mezőgazdaságról mond: úgy vannak helyükön, mint pont az i-betűn. Miért, hogy Cseh gazda még mindig — egyéni gazda? Meg kell ezt kérdezni, most mele­gében,,. Azt is. miért nem dolgozik a tiszaszöllősi Szarvas Sándor Tsz-ben, mely joggal dicsekedhet szép eredményeivel... — Egy az — mondja —, hogy a Szarvas Sándor Tsz ide négy kilométer. Ha jól is bírom magam; ezt az utat oda- vissza megtenni, már nem gyerekség ne­kem. A másik meg az, hogy még jobbat akarok! — csap az asztal sarkára. — Már a területet is kinéztem hozzá; előbb a Stampf-tanyára gondoltam, de oda rossz az út. Kormányunk az ellenforradalom 22 milliárdos kártétele után nem adhat ma még mindenkinek subickos csizmát; azaz: utat sem. Hanem ott van az Oszkár- majorl Hallja, az olyan föld, de olyan!... Vörösherének, meg legelőnek való; úgy lehetne azt öntözni, mint a Kánaánt. Látja: ismerem én a 3004-es rendeletet is. Ami abban van a hosszúlejáratú hitelek elengedéséről, az nagyon komoly dologi Mire arra kerülne a sor, hogy tússzá kell fizetni, már le lenne tudva az adósság java... A 100 kh-kénti árutermelésre gondolok..: Ügy sejlik, Cseh László kiszemelte már azokat is. akikkel a legszívesebben dolgozna együtt. Nevet azonban ki nem ejtene a száján. Arról már inkább szól, hogy tudja: több gazda van itt, aki örö­mest lenne tsz-tag, csak éppen — nem akar első lenni. — Hát én megnyitom a sort! — kapja meg az asztal sarka másodízben is a ma­gáét. :— Mej én! És azt is megnézheti a világ, milyen gazdasága lesz esztendőre a Jövedelmező Tsz-nek! Mert, ha eddig nem mondtam volna, ezt a nevet gondoltam az új szövetkezetnek... Alapjául meg: az én nyolc hold jó földemet. „Jövedelmező"? Nem rossz név... P.rsze, hogy igaz legyen, ahhoz úgy is kell gazd "’kodni... — Azt meg ide kell bíznil — így a házigazda, aki kemény öklével ezúttal már nem az asztalra, hanem a maga mel­lére csap... •— bor váró * 1951 A szövetkezés % i rokban küzdenek. Sok ta­pasztalattal rendelkeznek, s céltudatosan, következetesen harcolnak a parasztság éle­tének szebbé, jobbá tétele érdekében. Ovecskin elvtárs, szavainak ez volt a lényege: Nem túlzás, hogy a parasz­ti életet alaposan ismerő szovjet író megállapítása jo­gos büszkeséggel töltheti el hazánk első szövetkezeti vá­rosainak vezetőit és dolgo­zóit. — Az is igaz, Túrkeve, Karcg, Mezőtúr, Kisújszállás történetében az 1951-es esz­tendő arany betűkkel íran­dó. A hét évvel ezelőtti győ­zelem hatással volt a Jász­ság és a Kunság valamennyi városára, községére. A szö­vetkezeti városok eredmé­nyei újabb sikerekre ösztö­nözte, serkentette mindazo­kat, akiknek szívügye a szö­vetkezeti mozgalom erősí­tése. Ez a tavasz köszönti a 1 esztendős évfordulót. Kisúj­szálláson már megtartották az ünnepségeket, Túrkevén Mezőtúron ma tartják. S túl- i zás nékiil állíthatjuk, hogy Szolnokon, Jászberényben, Jászapátin, Öcsödön, vagy Abádszalőkon, s egyáltalán mindenütt az elért eredmé­nyeket így vagy úgy a szö­vetkezeti városaink létének is köszönhetjük. Az ottani legjobb közös gazaságok a karcagi Béke Tsz, a mezőtúri Petőfi, a kis­újszállási Bercsényi eredmé­nyei pedig nagyon sok két­kedőt győznek meg megye- szerte a szövetkezeti gazdál­kodás előnyéről, hasznáról a jövőben is. Ovecskin elvtárs szavai szerint Szolnok me­gye magva, központja lett Magyarország szövetkezeti mozgalmának, de ezt a ma­got a karcagi, a túrkevei, a kisújszállási és mezőtúri elv­társak ültették el. Szekulity Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom