Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-12 / 86. szám

Közös magyar— szovjet nyilatkozat (Folytatás az első oldalról) belügycibe való be nen> avat­kozás elveinek tiszteletben tartása alapján. A szocialista államok szolidaritása egyet­len állam eden sem irányul, hanem az összes népek ér­dekeit szolgálja, mert fékezi az imperialista körök agresz- szív törekvéseit és támogat­ja a béke és a haladás nap mint nap növekvő erőit. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külpolitikai téren az egyetemes béke megszilárdítása érdekében ezután is a hatalmas szocia­lista tábor összefogásának és további megerősítésének fel­adataiból indul ki. Semmi­lyen erő nem képes megbon­tani ezt az egységet, amely a marxizmus—leninizmus kö­zös nagy eszméin, a kommu­nista társadalom felépítésé­nek közös célján és a szo­cialista országoknak azon el­szántságán alapul, hogy visz- szavernek minden kísérletet, amely zavarni próbálná né­peik békés épitömunkáját. A tárgyalásokon megáJ la- pitást nyert, hogy mindkét fél azonos álláspontot foglal d a jelenlegi nemzetközi helyzet minden kérdésében A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, híven a kommunista és munkáspár­tok által 1957 novemberében Moszkvában aláirt nyilatko­zat és békekiáltvány elvei­hez és eszméihez, legfonto­sabb feladatának tartja, hogy minden erővel elősegítse a béke összes erőinek összefo­gását, a népek valódi bizton­ságáért, az új háború veszé­lyének elhárításáért vívott harcban. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megállapít­ja: a mai nemzetközi helyzet legfőbb problémája továbbra is az, hogy megállapodás jöjjön létre a nemzetközi feszült­ség enyhítését, a fegyverke­zési hajsza megszüntetését és a mi századunkban az emberiséget súlyos következ­ményekkel fenyegető háború veszélyének elhárítását szol­gáló konkrét és halasztást nem tűrő intézkedésekről. A két küldöttség kifejezte azt a mélységes meggyőződését, hogy e téren fontos lépés lenn« a vezető államférfiak értekezletének a közeljövő­ben való összehívása, a kor­mányfők részvételével A Szovjetunió kormánya áltál a legmagasabb szintű tárgyalásokon megvitatásra javasolt kérdések pozitív megoldása megfelelő alapja lehetne hathatós európai kollektiv biztonsági rendszer létrehozásának. Ennek külö­nös jelentősége van a béke védelme szempontjából, hi­szen Európa az elmúlt fél évszázadban két ízben is vé­res és az európai népeknek mérhetetlen szenvedéseket okozó háború keletkezésének tűzfészke volt. Ebből a szem­pontból különösen nagy je­lentőségű lenne, ha megköt­nék az északatlanti tömb és a varsói szerződés szervezete országainak meg nem táma­dási szerződését. A jelen kö­rülmények között, amikor a népek állhatatosan követelik a legfontosabb nemzetközi problémák rendezését elő­mozdító intézkedéseket, e megállapodás lehetővé tenné, hogy megkezdődjek az álla­mok viszonyában meglévő feszültség csökkentése, — s megtörténjék a kellő fordu­lat a nemzetközi kapcsolatok alakulásában. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kijelenti, hogy határozottan törekedni fog a sürgető nemzetközi problémák megoldásra érett kérdéseinek rendezésére, így az atom- és hidrogénfegyver­kísérletek azonnali és általá­nos beszüntetésére, a Német­ország, valamint más, az északatlanti szövetséghez és a varsói szerződéshez tartozó államok területén tartózkodó külföldi csapatok létszámá­nak csökkentésére, a közép­európai nukleáris- és rakéta- fegyvermentes övezet létre­hozására. A Magyar Népköztársaság küldöttsége történelmi je­lentőségűnek tartja a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának azt a döntését, amellyel egy­oldalúan beszünteti az atoni­es hidrogénfeirvver-kísérlete- ket. Ez a mé'ységescn hu­mánus lépés, melyet a népek békéjéért való aggódás su­gaUt, s amelynek célja az emberek egészségét fenyege­tő atom- és hidrogénfegyver­kísérletek veszélyének meg­szüntetése, megfelel a népek létfontosságú érdekeinek és felbecsülhetetlen hozzájáru­lást jelent a kívánatos nem­zetközi bizalom megteremté­séhez. Ez a döntés megnyitja a lehetőségét annak, hogy minden állam örökre beszün­tesse az atom- és hidrogén- fegyver-kisérleteket. A két fél kifejezi azt a re­ményét, hogy a nukleáris fegyverrel rendelkező más hatalmak is haladéktalanul beszüntetik az atom- és hid­rogénfegyverekkel folytatott kísérleti robbantásokat, és ezzel maguk is hozzájárul­nak a népek közötti béke megszilárdításának nagy ügyéhez. A >1 agyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll a leszerelés ügyét szolgáló konkrét intézkedésekért és erélyesen elítéli az északat­lanti tömb tagállamai által folytatott fegyverkezési ver­senyt cs háborús készülő­dést. Elítélik az északatlanti tömb tagállamainak minden arra irányuló kísérletét, hogy a leszerelés kérdésének meg­vitatása kapcsán olyan felté­telek elfogadását erőszakol­ják. amelyek sértik a Szov­jetunió és a többi szocialista állam biztonságát, ugyanak­kor méginkább szabad kezet nyújtanak az északatlanti tömb részvevőinek az agresz- szív háborús politika megva­lósításához. A két ország to­vábbra is határozottan szem­beszáll a hidegháborúval és annak minden megnyilvánu­lási formájával és harcol az egyes országok által folyta­tott háborús propaganda megszüntetéséért, a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok és a nemzetközi kereskede­lem szabad fejlődéséért, ami az államok közötti bizalom megerősítésének legszilár­dabb alapja. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió következe­tes híve az idegen terület«» keg lévő katonai támaszpon­tok felszámolásának, mint­hogy a támaszpontok létezé­se a nemzetközi viszonyokat mérgező gyanakvás és bizal­matlanság egyik fő oka. A két fél kénytelen komoly ag­godalmát kifejezni amiatt, — hogy a...Német Szövetségi Köztársaság szövetségi gyű­lése felhatalmazta a szövet­ségi kormányt Nyugat-Né- ínetország hadseregének — atom- és hidrogénfegyverek- kei való felszerelésére. A fe­lek kifejezik aggodalmukat amiatt is, hogy Nyugat-Né- metország területén előké­születek folynak külföldi atom- és rakétatámaszpon­tok elhelyezésére, minthogy Nyugat-Némctország e poli­tikájának eredményeként — Európában kialakuló légkör sokban hasonlít ahhoz, ame­lyet a hitlerista Németország teremtett a második világ­háborúra való felkészülése idején, A felek remélik, hogy Nyugat-Németországban lesz­nek erők, amelyek nem en­gedik meg. hogy országukat az atomháború előkészítésé­nek veszélyes útjára sodor­ják; e háború pusztító tüze elsősorban Nyugat-Németor- szág területén söpörne végig. A két küldöttség kijelenti, hogy Németország egyesíté­sének ügye teljesen a két szuverén német állam, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság hatáskörébe tar­tozik és hogy Németország békés egyesítéséhez az első lépés — mint azt a Német Demokratikus Köztársaság kormánya javasolja — a né­met konföderáció létrehozá­sa lenne. A Magyar Népköz­társaság és a Szovjetunió teljes mértékben támogatja az NDK e javaslatát, A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió úgy’ véli, hogy a tudomány és a tech­nika hatalmas eredményei, amelyek a Szovjetunió által fellőtt első mesterséges hol­dakban fejeződtek ki, — a nemzetközi együttműködés korábban, nem létezett új lehetőségeit tárták fel a ter' mészet törvényeinek az egész emberiség javát szolgáló megismerése terén. Mimikét fél úgy látja, hogy a koz­mikus térségek katonai cé­lokra való felhasználásáaá­nak megtiltásáról és az ide­gen területeken lévő külföl­di katonai támaszpontok fel­számolásáról kötendő megál­lapodás — amint ezt a Szov­jetunió javasolja — nemcsak a kozmikus térség tanulmá­nyozása területén folytatan­dó széleskörű nemzetközi együttműködéshez nyitna utat, hanem egyben olyan jelentős lépés volna, amely elősegítené a lefegyverzés egész problémájának megol­dását. A küldöttségek ismét kife­jezik a Magyar Népköztár­saságnak és a Szovjetunió­nak azt a szilárd elszántsá­gát, hogy erélyes harcot foly­tatnak az államok közötti el­lenségeskedés élesztésében érdekelt körök minden arra irányuló próbálkozása ellen, hogy a nemzetközi légkört olyan provokatív kérdések felvetésével mérgezzék, mint a kelet-európai országokban fennálló helyzet kérdése. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan le­szögezi. hogy a népi demok­ratikus országok államrend- je nem lehet vita tárgya nemzetközi értekezleteken — mint ahogyan nem lehet az bármely más szuverén állam esetében sem —, mivel ezt a< kérdést ezen országok népei már régen eldöntötték, ami­kor határozottan és véglege­sen ráléptek a szocializmus építésének útjára. A népi de­mokratikus országok helyze­tének megvitatását erőszako­ló kísérletek mindkét fél véle­ménye szerint összeegyeztet­hetetlenek az Egyesült Nem­zetek Szervezetének alapok­mányában kifejtett elvekkel és megengedhetetlen beavat­kozást jelentenek a szuverén országok belügyeibe. A felek határozottan visszautasítják az ilyenfajta, a béke ügyére ártalmas kísérleteket. A kelet-európtl népi de­mokratikus országokban fennálló helyzet kérdésének felvetését, valamint azt a követelést, hogy nemzetközi értekezleten vitassák meg Németország egyesítésének kérdését — ami a két szuve­rén német állam illetékessé­gébe tartozik — nem lehet másnak tekinteni, mint arra irányuló kísérletnek, hogy meghiúsítsák a hidegháború felszámolásáról és a fegyver­kezési hajsza megszüntetésé­ről szóló megállapodás létre­jöttét. Nem lehet másként értékelni, mint olyan kísér­letnek, hogy meghiúsítsák a legmagasabb színvonalú ér­tekezlet összehívását, aminek célja az esztelen fegyv^fke- zési hajsza megszüntetése és a háborús veszély kiküszö­bölése halaszthatatlan kérdé­seinek megvitatása. — Csak olyan törekvésnek lehet te­kinteni. hogy a népeket a holnaptól való rettegésben tartsák, fokozzák az ellensé­geskedést és a gyanakvást az államok között, szítsák a há­borús pszichózist, s ugyanak­kor egyesek hatalmas profi­tokat húzzanak a katonai szállításokból. A küldöttségek kijelentet­ték, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió tel­jes mértékben együttérez a nemzeti felszabadulásukért harcoló gyarmati és függő országok népeivel, s meggyő­ződésük, hogy a gyarmati rendszernek — egyes orszá­gok mások feletti uralmának —- pusztulása feltartózhatat- lan történelmi folyamat. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége kijelenti: a Magyar Népköz- társaság kormánya arra tö­rekszik, hogy helyreállítsa, il­letőleg megteremtse a nor­mális viszonyt minden or­szággal, amely ezt kívánja. A küldöttség nagy fontossá­got tujaldonít azoknak a lé­péseknek, amelyeket a Ma- gyan Népköztársaság a szom­szédos Ausztriával való kap­csolatainak megjavítása ér­dekében tesz, mivel Magyar- ország és Ausztria együttmű­ködése, amennyiben egymás szuverenitásának és a bel- ügyekbe való be nem avat­kozás elvének következetes tiszteletben tartásán alapul, hozzájárulás lenne az euró­pai béke és biztonság megte­remtéséhez.. A Magyar Nép- köztársaság kormányának ezer» álláspontja a Szovjet­unió párt- és kormánykül­döttségének teljes megérté­sével találkozott. A Magyar Népköztársaság; és a Szovjetunió párt- és! kormányküldöttsége kifejezi! azt a határozott meggyőzödé-; sét, hogy a népek közötti bé-; ke megőrzésének és megszi-! lárditásának nemes céljai, a! ..hidegháború" és a fegyver-! kezési hajsza megszüntetése; az összes kis és nagy államok, együttműködésének kiszélesí­tése megvalósítható, ha társa-; dalmi rendszerükre való te-; kintet nélkül betartják az ál­lamok békés egymás mellett elésének elvét, amely már széleskörű nemzetközi elis-; mérésre talált.* A szovjet párt- és kormány-: küldöttség magyarországi tar­tózkodása idején a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselői között szé­leskörű eszmecsere folyt a két párt kapcsolatait érintő kér­désekről. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt megbeszé­léseken a két párt között az összes megtárgyalt kérdések­ben teljes egyetértés nyüvá-; nult meg. A két párt képviselői meg-! állapították, hogy az MSZMPj és az SZKP együttműködése; teljes egészében a Magyar! Szocialista Munkáspárt és" a! Szovjetunió Kommunista' Pártja küldöttségének tárgya-; lásairól 1957. március 28-án! Moszkvában aláírt nyilatko-! zat alapján fejlődik. Az el-; múlt időszakban a két párt; kapcsolatai még jobban meg-! erősödtek és jelenleg az! MSZMP és az SZKP állandó kapcsolatban vannak, hogy; tájékoztassák egymást a köl-l esönös érdeklődésre számot tartó legfontosabb kérdések-! ről. ! Az MSZMP és a* SZKP! képviselői egyöntetűen Ieszö-! gezték; a Magyar Népköztár-' saság gazdasági és belpolitikai; hely zetének gyors konszolidá­ciója annak köszönhető, hogy az MSZMP a marxizmus—le­ninizmus megingathatatlan elvein alapuló helyes politi­kát folytat. Ez a.politika tel­jes mértékben megfelel a ma­gyar dolgozó nép alapvető ér­dekeinek és óhajának, alko- tóan egyezteti össze a szoci-! alista forradalom és a szoci­alista építés általános tör­vényszerűségeit a Magyar Népköztársaság fejlődésének konkrét történelmi feltételei­vel. Az MSZMP és az SZKP képviselőinek termékeny esz­mecseréje a testvéri kommu­nista és munkáspártok kétol­dalú tanácskozásainak feltét­len hasznosságát bizonyítja. A felek hangsúlyozzák, hogy a pártjaikat érdeklő kérdések közös megbeszélése végett a jövőben is találkozni kíván­nak. Emellett a két párt kép­viselőinek véleménye szerint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom érdeke szempontjából hasznos meg­szervezni a testvéri kommu­nista és munkáspártok kép­viselőinek többoldalú időn­kénti találkozóit is. A két kül­döttség úgy véli, hogy a test­vérpártok képviselőinek 1957 novemberi moszkvai értekez­letei nagymértékben hozzá­járultak a nemzetközi kom­munista mozgalom egységé­hez és összekovácsol tságához, valamint a népek közötti bé­ke megvédéséhez. A két párt képviselői hang­súlyozzák a kommunista és munkásmozgalomban mutat­kozó opportunista áramlatok elleni harc és a marxista— leninista tanok eszmei tiszta­ságáért folyó harc nagy fon­tosságát. A jelen körülmények között amikor az imperialista reak­ció különös erőfeszítéseket tesz, hogy meggyengítse a kommunista és munkáspárto­kat, aláássa azok egységét, meggyengítse összekovácsolt- ságukat és szilárdságukat, a reakció egyik fő fegyvere a revizionizmus különböző áramlatainak támogatása a kommunista és munkáspárto­kon belül, hogy így fékezze a kommunista eszmék mindin­kább növekvő befolyását a vi­lág népeire. Ezért mindkét párt kötelességének tartja, hogy határozott harcot foly­tasson a revizionizmus mint a párt egységét fenyegető ve­szély ellen, A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió (Folytatás a 3-ik oldalon) Hruscsov nagygyűlésen számolt be a moszkvai dolgozóknak a szovjet küldöttség magyarországi ótjáról (Folytatás az első oldalról) amelyet a Szovjetunió az el­lenforradalom leverésében és 1956 novembere után nyúj­tott a magyar népnek, majd így folytatta: — Kötelességünk volt segí- ienl. Ha nem nyújtottunk volna segítséget a magyar népnek, szégyenbe kerültünk volna a mi népünk és az egész világ munkásoszálya előtt. Hruscsov elvtárs ezután né­hány epizódot mesélt el ta­tabányai és csepeli látogatá­sairól, majd a vidéki élmé­nyeiről mesélt. — Jártunk Karcagon — mondotta azután —, ahol a parasztok túlnyomó többsége tagja a termelőszövetkeze­teknek, Magyarországon még ke­vés a szövetkezet, de a pa­rasztok hangulata igen jó. A parasztok kemény har­cosoknak bizonyultak, nem üitek fel az ellenforrada­lom provokációinak. Meglátogattuk a Magyar Tudományos Akadémiát. Bi­zonyára olvasták már az ott elmondott beszédemet, hi­szen megjelent a sajtóban. Sokat beszélgettünk a ma­gyar tudósokkal és az a vé­lemény alakult ki bennünk, hogy a magyar tudósokra — éppúgy, mint a szovjet tudó­sokra — bizton lehet támasz­kodni a szocializmus építé­sében, Hruscsov élvtárs ezután a tömeggyűlés hallgatósága előtt is elismételte azokat a gondolatokat, amelyeket a Magyar Tudományos Aka­démián tartott beszédében ismertetett az értelmiség ne­hézségeiről és helyzetéről az osztályharcban, majd így folytatta: — Emlékezetes marad szá­munkra a csepeli találkozás és ott felhívtam a figyelmet a nyugati tudósítókra. Nem, mintha haragudnék rájuk, de tudom, hogy azt szolgálják, aki a pénzt adja nekik. Azt várták, hogy Csepelen világ­botrány lesz, azt várták, hogy Hruscsovot ízekre sze­dik a csepeli munkások. Nem ez történt! A munkások me­leg szeretettel fogadtak ben­nünket és azt szedték volna ízekre, aki a magyar—szovjet barátságra tör. A magyar nép megbízható barátunk és mindent cl kell követnünk, hogy ezt a barátságot tovább erősít­sük — állapította meg a továbbiakban Hruscsov. — Ez jó nekünk, jó a magyar népnek, jó a szocialista tá­bornak, jó az egész forra­dalmi munkásosztálynak, Hruscsov elvtórs ezután azokról a tapasztalatokról beszélt, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt te­vékenységéről, valamint a párt és a tömegek kapcsola­táról szerzett. — A párt és a kormány vezetőivel történt találkozá­saink és beszélgetésünk a lehető legszívélyesebbek vol­tak. A dolgozókkal való ta­lálkozások pedig meggyőztek bennünket arról, hogy a ma­gyar nép szilárdan áll a szo­cialista táborban, egységesen tömörül pártja és annak Ká­dár elvtárs vezette Központi Bizottsága köré. A párt te­kintélye állandóan növek­szik. Ezután a régi pártvezetés hibáiról szólt. Utalt arra, hbgy nagy hiba volt, hogy a pártban számos vezető pártmunkást érdemtelenül mellőztek, sőt be is börtö- nöztek. A pártban nem volt meg az egység, dezorganizál- ták a pártot is és az orszá­got is. — Magyarországi tartóz­kodásunk alatt meggyő­ződtünk arról, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt cs a magyar kor­mány vezetői igazi forra­dalmárok, hűséges kom­munisták, akik a végsőkig kitartanak a munkásosz­tály ügye mellett — mon­dotta Hruscsov elvtárs. — Igazi barátaink ők. har­colnak az opportunizmus ellen, azt teszik, amit a munkásosztály érdekei ki­váltak és nem engedik meg, hogy országukat el­szakítsák a Szovjetuniótól. Elvtársak! Véleményünk szerint a Magyar Népköztár­saság helyzete most nagyon kielégítő. A Szovjetunió te­kintélye a magyar munkások és parasztok között igen nagy. Ebben nagy szerepe van annak a harcnak, ame­lyet a béke megőrzéséért ví­vunk. Sokat tettünk már a békéért, de még nem szabad megelégednünk azzal, amit tettünk. Hruscsov ezután utalt azok­ra a nagy jelentőségű lépé­sekre, amelyeket a Szovjet­unió az atomfegyver-kísér­letek megszüntetése végett tett és megállapította, hogy az Egyesült Államok nem óhajtja a kísérletek meg­szüntetését. A nyugati poli­tikusok mindenféle kifogá­sokkal és kikötésekkel igye­keznek halogatni a kérdés megnyugtató megoldását, A legnagyobb huzavona tapasz­talható például az ellenőrzés körül. Amikor a Szovjetunió kijelentette, hogy kósz elfo­gadni az ellenőrzés megfelelő formáját, a nyugati hatalmak visszatáncoltak, pedig az el­lenőrzést ők javasolták. — Meg kell mondanunk azoknak az uraknak, akik el­lenzik a hidegháború meg­szüntetését, hogy mi türelmesek vagyunk, de nem vagyunk hajlandók lúlmennl bizonyos határo­kon. Mi nem kezdünk há­borút, de a harcra mindig készek vagyunk, A világ népei békét akarnak, s ezt a békét nekünk minden rendelkezésre álló eszközzel biztosítanunk kell. Az amerikaiak azt mond­ják, hogy az oroszok azért követelik a leszerelést, mert már nem tudnak tovább fegyverkezni. Hát nem, ga- lambocskáim! Ezt 40 éve hiába várjátok. Ilyen nincs és nem is lesz. A hideghá­ború híveinek egyre nehe­zebb a dolguk. — Azelőtt ugyanis még sokan elhitték nekik, hogy az oroszok há­borút akarnak. De ma már, például Angliában nemcsak a munkáspártok, hanem a konzervatívok sem hisznek ebben a mesében. Mi nem háborúzni aka­runk, hanem • termelé­kenységet kívánjuk növel­ni az egy főre jutó ter­mékmennyiséget akarjuk növelni. Mi készségesen tárgyalunk velük, de a tárgyalások alatt a gazda­sági és az erkölcsi vívmá­nyainkra támaszkodunk. Mi szükség van a háborúra? A háborúban emberek pusz­tulnak el, anyagi értékek semmisülnek meg. Mi gazda­ságilag akarunk fejlődni, s meg akarjuk előzni a legfej­lettebb kapitalista országot, az Egyesült Államokat. Hál tessék, versenyezzünk — ak­kor megmutatjuk önöknek, uraim, mire vagyunk képe­sek, hol lakik az orosz úr­isten! Befejezésül Hruscsov ezt mondotta: , — Engedjék meg, hogy küldöttségünk s az egész szovjet nép nevében hálásan megköszönjem a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának s első titkárá­nak. Kádár János elvtársnak, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának és elnöké­nek, Dobi István elvtársnak, a népi Magyarország kormá­nyának és elnökének, Mün- nich Ferenc elvtársnak, s minden magyar dolgozónak azt a rendkívül szívélyes fo­gadtatást, amelyben bennün­ket részesítettek. További si­kereket kívánunk a magyar népnek a szocializmus építé­sében. Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! Éljen a szocialista tábor népeinek egysége s együttműködése! Éljen <t tü- lágbéke! >

Next

/
Oldalképek
Tartalom