Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-10 / 84. szám

A MUNKA DICSÉRETE Az utóbbi években sok sző esett az ifjúságról és sajnos mindig csak arról a rétegé­ről, amelyik a felszínen lát­ható, amelyik a rendőri kró­nikákban szerepel. Arról a fi­atalságról, amely az országot építi, amelyik hőse a szürke hétköznapoknak, vajmi kevés szó esik. Mert életük nem elég szenzációs, nem riport­anyag. Essék hát szó most azok­ról, akik a mai élet igazi hő­sei. Nem botránylovagok és Rock and Rol művészek, ha­nem szorgalmas és ügyes em­berek, a jövő munkásai. Az ipari tanulók jólsikerült kiállítást rendeztek Szolno­kon a Damjanich Múzeum termeiben. Ez a nagyszerű ki­állítás ragadtatja az embert a fent vázolt gondolatsorra, felemelő érzés látni, mennyi műgonddal, szeretettel, — szinte mérnöki precizitással dolgoztak a fiatal ipari ta­nulók. hogy az egész me­gye előtt bizonyságot te­gyenek munkakészségükről, ügyességükről, szakmájuk mélységes szeretetéről. Több mint húsz iparág dol­gozói, fiatal reménységei vet­ték kezükbe a szerszámot, ál­lottak a gép mellé és munká­juk eredményét most termek hosszú során át láthatjuk mi, lelkes néző közönség. Mindjárt az első teremben a lakatosok, esztergályosok mintadarabjai láthatók. A mi tetszésünket legjobban egy vasúti forgó emelődarú nyer­te meg. amelyet a 605-ös Ipa- rítanuló Intézet tanműhelyé­nek tanulói állítottak ki és III. dijat nyertek vele. A finom kidolgozású kis bányászlámpa is igen so­kak tetszését nyerte cl. Az itt kiállított tárgyaknak igen nagy része működő modell és használható is. A könnyűipar tanulói is kirukkoltak mesterségbeli tudásukkal. A szabók, a női divat történetét állították ki modellekben az ógörög kortól napjainkig. Valósággal műremekek a cipők. Guba László cipészta­nuló remekbehészült barna1 félcipőjét bármelyik pesti, Váczi utcai kirakatba ki le­hetne állítani, nem vallana vele szégyent. Talán legtöbben a bútor részlegnél időznek. Remekbe- készült kombináltszekrények. miniatűr hálószobák, ame­lyeknek minden egyes porci- kája hűen visszaadja a na­gyot, csodálatosan szép diófa éjjeliszekrény látható itt. A vidékiek itt kitettek magukért. Szőllősi Sándor jászjákóhalmai ipari tanu­ló kombináltszekrénye előtt sokan álldogáltak. És valószínűleg a kislá­nyok álma Kurucz Lajos kar­cagi ipari tanuló miniatűr há­lószobája, de az apák is bol­dogok lennének, ha ilyet vi­hetnének haza ajándékba. Azt hisszük azonban, hogy a legboldogabb mégis Nyitrai Sándor jászjákóhalmai má­sodéves asztalos tanuló. Ab­ban a megtiszteltetésben ré­szesült, hogy a megye ajándé­kai között az ő általa készített berakásos sakkasztalt is át­nyújtották Hruscsov elvtárs­nak, mint egy tehetséges nép tehetséges fiatal fiának ' re­mekbekészült szakmunkáját. Kifelémenet megtudom, hogy az ipari tanulók másik aján­dékkal is kedveskedtek a vendégeknek. Egy tökéletes, modern va­súti forgó alvázat ajándé­koztak a Járműjavító ipari tanulói a szovjet küldött­ségnek. Első dijat nyertek vele és lelkesedésükön, szorgalmu­kon kívül Ondók és Balyi mesterek áldozatkész, fárad­hatatlan nevelő, oktató mun­káját is dicséri ez a munka­darab. Május 1-ig tart nyitva a munkának ez a nagyszerű di­csérete, a lelkes fiatalok ki- állitása. Nézzük meg minél többen. ru A LEGDRÁGÁBB NAP ^ zűkszavú tudósítások adták hírül, hogy ápriVs 4-én hol, milyen ün­nepségek voltak. Legtöbbször mindössze néhány sort olvashattunk, holott majd­csak mindenütt egész újságra váló anyag összegyűlt az újságíró jegyzetfüzetében. Emberek, arcok, képek színes és felemelő összhangja. Ez vótt a jellemző Jászberény­ben is, s mintegy kézzelfogható, érezhető ünnepi hangulat uralta az utcát. Most már ünnep után vagyunk, visz- szazöhkentünk a dolgos hétköznapok meg­szokott rendjébe. De van néhány olyan dolog, ami mellett nem lehet szó nélkül el­menni, amiről írni muszáj. Ezek mozaikok csupán, apró pillanatképek, de sókminden­ről beszélnek. Jászberény szép, tiszta város. Aki lát­ta, az tudja, ebben a megállapításban nincs semmi túlzás. De milyen szép volt 4-én! Az utcákon színes áradatban hul­lámzott a nép: diákok, kiszisták, fiúk, lá­D e talán Szabott István elvtárs, a já­rási tanács elnöke, ez a jóízű jász­sági parasztember örült legjobban az úttö­rők sikerének. Akivel csak szóba állt. min­denkitől megkérdezte: „Láttad-e az úttö­rőket? Láttad-e, milyen szépek voltak a gyerekek?” S lelkére kötötte az újságíró­nak is, hogy márpedig az úttörőkről el ne feledkezzen... Mintegy hétezer ember nézte a mun­kásőrök fegyelmezett felvonulását. Idős elvtársak együtt meneteltek a fiatalokkal, s közöttük sokan olyanok, akik már 1919- ben is fegyverrel a kézben harcoltak, véd­ték a Magyar Tanácsköztársaságot. Idős elvtársak? Még csak az hiányzik, hogy valaki ilyent állítson. Annák Halászi Ernő, a sok kitüntetést viselő, volt vörös­katona ugyancsak megmondja a magáét. Mert Halászi Ernő elvtárs, igaz ugyan, hogy a 6. évtizedét tapossa, de még egyál­talán nem tartja magát idősnek. — Fiatal vagyok, mert fiatallá tesz az Ilyen például az a kis ok­levéllel kitüntetett tolósúlyos mérleg, amelyet Kővári Ernő lakatostanuló készített a MÁV Járműjavítóban. Büszke is le- hgt rá Bagi József, az okta­tója. A villanyszerelőknél Goda Pál transzformátor -állomása a legszembetűnőbb. Láttunk jól működő rádiókészüléke­ket. motorokat is ezen az osz­tályon. Egy egész terem az építőiparé. Sarok-kötések, falelemek, födémszerkezetek láthatók itt, sőt egy igen szép iker családiház modellje, amelyet a 605-ös intézet épí­tőipari. szakköre készített. Ha nem lenne olyan kicsi, kedvünk lenne beleköltözni. nyók karonfogták egymást, s itt is* ott is hallatszott a hangos, jóízű nevetés. A ta­nácsháza előtt komótos öregék álltak, fé­nyesszárú csizmáik olyan volt, mint a tükör. Beszélgettek, nézték a fiatalokat. Vajon, mire gondolhattak? Talán arra, milyen jó lenne most kezdeni, az élet ta­vaszán lenni. Az külön nagy eseménye volt az ün­nepnek, hogy bemutatkozott az úttörők fú­vós zenekara. Ez alkalommal tartották első nyilvános szereplésüket, méghozzá nagy sikerrel. No, persze, ezt nem az elfogult mamák és papák állapították meg, hanem az elfogulatlan hallgató (persze a mamák és a papák is büszkék voltak a gyerkő­cökre). öröm. Látom, nem volt hiábavaló a mi harcunk, mert nyomunkba sorakoznak a fiaink. — Egyszerű, keresetlen szavak, mint amilyen egyszerű maga Halászi Er­nő is. 4 felvonulás után a városi tanács ** nagytermében fogadót volt. S aki végignézte az ott lévő, otthonosan mozgó mii/nkásokat, tsz-tagokat, egyénileg dolgozó parasztokat, a járás, a város vezetőivel beszélgető embereket, az önkéntelenül meghatódott. Jól érezték magukat. Volt mitől beszélniök Ök itt a gazdák. Itt, ahol másfél évtizeddel ezelőtt a magunkfajta embernek azt mondták, kívül tágasabb. Tizenharmadszor ünnepeltük hazánk felszabadulásának évfordulóját, s ezrek, meg ezrek juttatták kifejezésre Jászbe­rényben is, hogy nekünk ez a nap a leg­drágább. Szp, el ItutatáU ó-tiátU íedebteU {el a 7)éfá \J)atU Uo-beteien Moszkva (MTI). A szovjet délsarki expedíció újabb érdekes felfedezéséről adott hirt kedden a Trud. Az expe­díció egyik 11-12 típusú repülőgépe kutató repülést végzett a Shackleton-gleccser környékén. A repülőgép személyzete a partvonaltól távolabb óriási jéghegyet észlelt. A gigantikus jégtábla szélessége mintegy harminc kilométer, hosszúsága, kilencven kilométer, magassága át­lagosan negyven méter. Mivel a jéghegyeknek csak körül­belül egyhetoda emelkedik a tenger színe fölé, az egész jégtömb vastagsága körülbelül kétszáznegyven méter. Ha ezt a hatalmas jégtömeget hirtelen elolvasztanák, akkora vízmenyiséget nyernének belőle, amennyit a Volga 32 hó­nap alatt szállít a Kaspi-tengerbe. A repülőgép személyzete többször átrepült az óriási jéghegy felett és megállapította, hogy felületén meredek szakadékok, kanyonok vannak. A tudósok feltételezése szerint a jéghegy — amely az eddig ismert jéghegyek kö­zül nagyságra a negyedik — a Shackleton-zátony vidékéről származik. Megyei képzőművészeti kiáilítis Törökszentmiklósim Megyénk képzőművész kö­reinek bevonásával kiállítást rendezett a Hazafias Nép­front és a járási kultúrotthon Törökszentmiklóson, a vá­rosi tanács nagytermében. A hazánk felszabadulásá­nak 13. évfordulója tisztele­tére rendezett kiállítás szín­vonala, látogatottsága azt is kifejezi, mennyire megnőtt a munkások, parasztok mű­vészet iránti érdeklődése és igénye. A szobrászatért Törökszent- miklósról dr. Marton József és Varga Imre, illetve Fegy- vernekről Fogarassi György (fafaragás) képviselte. Dr. Marton „Déryné port- ré'-jára finom, gondos ki­dolgozás jellemző, míg „Hu­nyadi János ‘-ának a kemény hadvezéri jellem sikerült ábrázolása az érdeme. A szokványostól eltérő — talán kicsit merész beállítású — mindenesetre dicséretes újszerűségre törekszik Varga Imre „Lenin" portréjával, melynek értékét sikerültebb vágással még emelni lehetne. Megkapó Fogarassi György „Édes álom" című fafara­gás^ mely az anyja keblére boruló gyermek gondtalan pihenését művészien ábrá­zolja. Bíztató még „Tanul­mány fej" című munkája is. Jóval több anyag szerepelt a festészet művelőitől: A ki­állítás gazdag anyagot tárt a látogatók elé annak ellené­re, hogy a szigorú zsűri a Nép­művelési Minisztériumból bi­zony elég sok művet utasí­tott vissza. — A kiállításra kerülő művek kifejezték az igényes művészi alkotásra való tö­rekvést. Ügy szól ván mind­egyik szakkör megérdemelné, hogy megemlítsük. Törökszentmiklóson kiemel­kedő R. Tóth Péter: Pipa­csok (olaj), Csendélet (akva- rel), Kötögető asszony című művei, de jók Balogh Antal Soproni képei. Rácz Mária, fiatal tanítónő vízfestmónyei. valamint Szulyó Erzsébet gondos munkát, jó megfi­gyelést tanúsító „Téli fa" tanulmánya is. A szolnoki képzőművész szakkör kiállítói közül Tóth Tibor Paraszt arckép, öreg­asszony és Csendélet a ki­emelkedőbbek. Külön figyelmet érdemel­nek Imre Márta: Evés köz­ben és Felszólalás előtt című művei. A művészi témavá­lasztás és jellemábrázolás pá­rosul itt a jó technikával. Említésre méltók még: Pász­tor József: Szolnoki me­nyecske és Sz. Kovács: Fej­kendős asszony képei. Meztőturról ketten jelen­tek meg műveikkel: Németh Ferencné: Őszi táj (akv.) és Fák alatt és Szalai Béla munkaképei — Cséplés és Paprikaszedés, mélyek témá­jukban sajnos, csaknem egyedülállók a kiállításon. Fegyvemeket Fogarassi György — akinek fafaragá­sain kívül önarcképét is ki­állították — és Glédura La­jos képviselte. Legjobb Csend­élet festménye. A téma iránti szeretetet igyekszik kifejezni az alat- kai Kiss Lajos, aki a tanyasi iskolát — valószínűleg saját iskoláját festette le. ötletes karikatúráival nyerte meg a látogatók tet­szését a martfűi Szabados Géza (Szagó). Nála a figurák: ábrázolásában vannak még javítanivalók, B. T. ogy mi volt a legelső irodalmi emlékem? A kér­désre talán nem is nehéz válaszolni. Kis, ele­mista diák voltam. És Csúcsán, ahogyan Ady elneveztet a „várkastély"-kertben, ahol Csinszka, azaz Boncza Berta született, felnőtt, majd élt Ady Endrével — gyomláltam a gazt tanítóimmal és osztálytársaimmal együtt. Hát ez, Csak akkor még nem sejtettem, hogy ez a gyomlálás r— emlékké is válhat. — De sokkal jobban a másikról sem. Elemista éveim utolsó vizsgáján egy költő —, ha nem is a legnagyobbak közül — elnökölt. Szabóleska Mihály volt.;. A 69 éve ellenére, nemcsak egészségben, alkotó és munkakedvben, de Kossuth-díjasként is „fiatal" akadé­mikus, egyetemi dékán, az Európa-szerte ismert filoló­gus, Turóczi-Trostler József mondta ezeket a szavakat, amikor nyilatkozatot kértünk tőle a Szolnok megyei Nép­lap olvasótábora részére. Az első irodalmi élmény után persze jött a többi, ez út pedig, amely a mostani Kossuth-dijig vezetett, bizony nagyon hosszú és sokszor göröngyös is vök, így beszél erről: — A Tanácsköztársaság idején egyetemi katedrát kaptam. A proletár állam így juttatta kifejezésre mun­kám elismerését, megbecsülését. S én az egyetemi ka­tedrán, most már nyíltan hangoztathattam meggyőződé­semet politikáról és irodalomról egyaránt. Ennek azon­ban „ára” lett. A proletárdiktatúra vérbefojtása után megfosztottak állásomtól, s jó időbe került, míg állást kaptam egy középiskolában... Ehhez csak azt fűzzük hozzá, hogy már akkor a né­met irodalom legavatottabb magyar specialistáját tisztel­hették az irodalmárok és olvasók Turóczi-Trostler Jó­zsefben. És azt, hogy „középiskolás fokon” is ugyanaz az ember maradt, mint volt a Tanácsköztársaság idején. Azt pedig mindenki jól tudja, mit jelentett ez a Horthy-fasizmus korszakában... De adjuk át ismét a szót a Kossuth-dijas tudósnak: — Sokak szerint mindig csak Goethe-vel foglalko­zom. Egy bizonyos: én is Goethe szemével nézem a vi­lágirodáimat, mint Goethe: élő szervezetnék, amelybe minden fiemzet beléphet irodalmával — előbb vagy utóbb — a maga sajátos nemzeti jegyeinek megtartásá­val. Ezt már Toldy Ferenc, Erdélyi János, Eötvös József ás niég vagyon sokan megtanulták Goethe-től. Eszerint tehát a feladat: áthidalni a nyelvi korlátokat, s ezáltal megismertetni például a magyar irodalmat a nyugatiak­kal és viszont. így alakul ki az egységes világirodalmi A csúcsai „vó Ucüfttöl - a kösstdU-dí(L'j. — Túróczi-Trostler Józsefr ől — kép, s a nemzeti irodalmak és legnagyóbbjaik csak ezzel a lehetőséggel foglalhatják el az őket megillető helyet a világirodaimban. Ezért foglalkoztam és foglalkozom ma is a nemzeti irodalmak kölcsönhatásainak felderítésével 1955-ben jelent meg Weimarban a „Petőfi irodalmi antológia”, Turóczi-Trostler József szerkesztői és fordí­tói közreműködésével. De régi témája már a — „Petőfi belép a világirodalomba” — című könyv is. Ezen a mű­vén most dolgozik a tudós, amely igen fontos állomását alkotja majd bizonyára annak a harcnak, amelyet a leg­nagyobb magyar költő világirodalmi elismertetéséért vívtunk és vívunk. — De arról is sző van itt — folytatja —, ha például Vörösmarty-t is lefordítják még kellő időben, mint Pető­fit, Madáchot és Aranyt, már sokkal könnyebb lenne a dolgunk. Igen sok még a pótolnivaló. De van más szem­pont is. — Beszélhetnénk — többek között a költők eredeti­ségéről s arról is: hogyan hat az egyik költő a másikra. Például ha Petőfit olvassuk, az az érzésünk, mintha senki nem ejtette volna, még ki a Szerelem, a Szabadság, az Alföld szót. Szeretni, ábrándozni, lelkesedni, gyűlölni, haragudni — ezt nem kellett Petőfinek senkitől sem megtanulnia. De azok a nagy költők, akiket olvasott, szeretett, megkönnyítették fejlődésének útját. Sokat be­szélhetnénk a költők dekadenciájáról, pesszimizmusáról, optimizmusáról. Nem dekadens az a költő — például Ady —, aki harcol a hanyatlás ellen. Viszont, nyilván dekadensek fiatal költőink közül azok, akik egyszerűen hagyják magukat belesüllyedni ebbe az érzésvilágba. Jé s például az ifjúságnak azt is látnia kell: az igazi költők sem életükben, sem műveikben nem voltak soha reakciósak, ellenkezőleg: jobbá, szebbé, bol­dogabbá akarták tenni alkotásukkal a világot és mindig a haladás, a humanizmus talaián állottak. Elsősorban így kell olvasni és értékelni a világirodalmat, melynek fon­tos része a magyar irodalom is. így példaadást, erőt, szép­ségei talál mindenki bsr.ne. Turóczi-Trostler József nyelvtudásé*, filológiai, pe­dagógiai, irodalomkritikai munkásságát állandóan eme egységes világirodalmi kép kialakításának szentelte. Bá- ez a munka nemzedékeket követel, mégis, a tudós két emberöltőnyi munkássága elévülhetetlen hozzájárulás < munkához. S e gazdag életműből tanulságos némi Ízelítőt is adni Turóczi-Trostler József írta az első idegen német nyelvű nekrológot Adyról. Amikor megjelent a fiatal József Attila első kötete, az elsők között ismerte fel a költő tehetségét, sírt róla meleghangú, lelkesítő recenziót. De Móricz Zsigmond, Juhász Gyula, Kosztolányi, Illyés Gyula, Tóth Árpád, Gellért Oszkár és más magyar köt - tők európai közvetítésében is nagyok az érdemei. A Nyugat-ban, a Pester Lloyd-ban, a radikális „Független Szemlé”-ben s ma az általa szerkesztett „Acta Literaturá”-ban és még sok-sok hazai, külföldi folyó­iratban több, mint ezer tudományos cikke jelent meg eddig. Köztük, 1933-ban, a hires „Magyar nyelv felfede­zése” is. S a fordítások, monográfiák hosszú-hosszú sora! Goethétől, Heinétől, Schillertől, Lessingtől, Hoffmanntól *— Thomas ' Mannig, Wassermannig, Gerhart Haupt - mannig és Stefan Zweig és így tovább... r\e adjunk némi ízelítőt Turóczi-Trostler József további terveiből is. A „Petőfi belép a viJogiro­dalomba” című könyvről már szóltunk. Nagy lelkesedés­sel dolgozik a tudós a Lenau-mortográfiájának ■német­nyelvű új kiadásán, a „Goethe, a világirodalom és Ma­gyarország” című művén, a Heine világ és magyar iro­dalmi hatását, eme szerepét elemző művén, a magyar romantika európai helyének kijelöléséről, a Faust világ­irodalmi feldolgozásairól szóló tanulmányain. Ezenkívül a kétkötetes Heine, s a 12—13 kötetre tervezett magyar nyelvű Goethe-kiadás sajtó alá rendezésén és szerkesz­tésén is. Persze, mindez csak ízelítő Turóczi-Trostler József eddigi munkásságából és terveiből. Ahhoz viszont elég. hogy bebizonyosodjék: méltó és régen aktuális helyre került a legnagyobb magyar kitüntetés, a Kossuth-díi, amikor kormányunk Turóczi-Trostler Józsefet kitün­tette vele. Mellesleg az aktualitásról és a kitüntetésről még csak egy apróságot. 1933-ban, amikor Baumgarten-dijai kapott Turóczi-Trostler József, — Féja Géza „még korai nak” tartotta ezt a kitüntetést, ami már önmagában is elég bizonyítékok arra, hogy rászolgált a díjra.,. Pedig már akkor igen sokat köszönhetett a magva' irodalom Turóczi-Trostler Józsefnek. Még a Féja Gézá­val sokkal nagyobb alakjai is... * Bubor Gyula v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom