Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
I KICSIKNEK - NAGYOKNAK JÁSZSÁGI HUSVETOK. A rátóü csikó-tojás — Sok időt megértem, de ilyen isten-teremtményét még nem láttam világéletemben. — No, én is sok mindenen keresztülmentem, de ilyent még én sem ettem életemben. — Hát iszen, ami azt illeti, én se vagyok már mai gyerek, hanem azért a fene jobban tudja ám, hogy mi a csoda lehet ez. Itt aztán a bírói is beleszólt: — Hát atyafiak* ez — miként a formája is mutatja, A RATO!! csősz egyszer a mezőn egy hamvas uritököt talált. — Tyű, fékom adta-teremtette, hát ez már megint mi? Fölvette, megtapogatta, — megszagolta, de maga fejétől mégsem tudta kitalálni, hogy mi. Bevitte hát a faluházára, ahun éppen együtt ült a kupaktanács. Mikor a csősz a tököt letette, az éltes elüljáró urak is mind elszömyülköd- tek. iiiiiiMiiiimiimiHiMitiiiitmiimtitiiMimiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiMiiiiiiiiiMiuiimiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiii Stájer népszokás Mi jön ott errefelé? Lármás, zajos tömeg hömpölyög a falu utcáján keresztül. Ifjú vezeklők ezek, vastag fa törzset vonszolnak errefelé s előttük jön lovon „az ördög”. Ifjú vezeklők ezek, akik két rossz közül a kisebbet választják. Ahelyett, hogy asszonyt választanának maguknak, választják az. erdőben a legnagyobb és legvastagabb törzsű fát és koronájánál fogva clbálják az úton. Ha nehéz is a göröngyös, görbe utakon cipelni, még mindig könnyebb, mint egy asszonyt irányítani. Ha egy lány pártában marad, nem tehet róla. nem szívesen teszi, büntetésből mégis seprűnyélre kell ülnie, berepülni Bécsbesfel kell súrolni a Szent István Bazilikát. Nagyon helyes dolog az is, hogy a nősülendő legény ha a kötelességét elmulasztotta lelkiismeretlenül, nagy büntetésben részesül. A farsangot még megvárják, de ha ezt a jó alkalmat elszalasztottá, kiküldik őt a legközelebbi erdőségbe — szégyenfát keresni. Régi szokás ez, a legények sokat is nevelnek társaikon. Mert amikor húsvét hétfő eljön, gyökerestül kell kitépnie a konok agglegényeknek a megjelölt fát, lazára kell kötni keresztgerendákikal, elé fogni magukat s be kell cipelniük a fát a faluba. Van aztán kiabálás, ugratás s minél nehezebb a facipelés, annál nagyobb lánykacagás kíséri és annál nagyobb kurjongatás a duhaj legények részéről. Mindenféle álöltözet, féktelen móka s túlfűtött jókedy követi a menetet. Zeneszó is kísér és elől az agglegények vezére, az ördög szénfekete lovon. A falu főterén megáll a menet s megkezdődik az agglegén yfa árverezése. Ki ad többet érte? A menet azután kocsmába vonul, ahol bor, zene és leányok vannak. Minden legénynek megvan a párja, egyik is, másik biztosítja kedvesét: Többé nem segít a bika-fa húzásában, ma segített utoljára. még. Vajon elég lesz-e? Vagy mi történjen akkor, ha már alig van az üvegben? Mi történne? Keresnek egy félreeső kutat és pótolják a hiányt. És most újból hajrá! Utakon, kerteken, szántókon keresztül, a legrövidebb utat keresve baktanak az új célpontok felé! Az utcán azonban nemcsak az iskolás gyermekek csoportjait láthatjuk, hanem a legényekét, sőt a nős emberekét is! Nekik már nagy gyakorlatuk van a locsolko- dásban. Félnek is tőlük a lányok, asszonyok, mint az égő tűztől. Ok nem jószagú vízzel, hanem szódavízzel, esetleg kfHvízzel locsolkodnak. Persze, egy és ugyanazon személy, nem mindenütt egyforma huncutkodással. Húsvét másodnapja nemcsak a gyermekek számára jelent feledhetetlen élményt, hanem a felnőttek számára is. Ilyen alkalmakkor újra gyermek lesz még az is, akinek már négy, vagy öt évtized nyomja a vállát* Az általános iskola néprajzi szakköre szeretettel foglalkozott ezzel a témával és a községben ismert, használt verseket mind összeírta. — versek egy részét felsoroltam, — Hadd közöljem végezetül azoknak a pajtásoknak a neveit, akik resztvettek a gyűjtés munkájában: Agócs P. Anna, Antal Katalin, Andre Etelka, Balassa Ilona, Nagy M. Aranka, Bata Valéria, Agőcs Margit, Szántó Aranka, Dávid János, Faragó Sándor, Guba József, Kobrusz Béla, Körösi István, Major Imre, Nagy P. László, Pető András, Éliás Mária. MOLNÁR ISTVÁN néprajzkutató* Legyetek ti, lányok, mind ott, Bazsarózsák, rozmaringok. Ne hervadjon senki sutba. Van még víz a gémeskútba! S még a bimbó is: a gyermek, Hadd zuhogjon rá a permet, Majd fölszáll az, mint a pára, Hímes tojás lesz az ára. Hát legények, jertek, jertek, öntözzük csak azt a kertet, Szebb lesz, frissebb, aki kapja. Ragyog ránk a Húsvét napja Kálimin JenJ. Tanyasi locsolkodók Hej legények, jertek. jertek Meglocsoljuk most a kertet, Melyből édes fű szag árad: Violát és rózsaszálai, Azt még az iskolában eldöntöttük Tugyi Lacival, a padtárs sammal, hogy ezen a húsvéten nekünk lesz a legtöbb tojásunk, az biztos. Iskolából hazamenet metszettünk a dülőúti fasorból két egyenes akác suhángot, a háncsot lehúztuk róla, s szép szál hosszú bot lett belőle. Kellett az nagyon, mert tanyán hamisak a kutyák, azt tartja a paraszt ember, úgy igazi a kutya, ha vasvillával lehet megközelíteni. Laci már reggel hat előtt megérkezett, hogy indulhatunk. — Ej, te bolondosok, hát csak nem állítatok be még ilyenkor valahová? — riado- zott anyám. Hajthatatlanok maradtunk, igyhát megtöltött egy dianás üveget az édes rózsavízzel, amit a boltból vásárolt. Lekötötte az üveg száját jó erősen fehér gyolccsal. A gyolcsot átszurkálta varrótűvel, hogy át~ fröccsenjen rajta a locsolkodó víz. Akkor jól megrázta, hogy szinte buborékolt, Mondta is: •** — Még azt hiszik, szappanlével mentek. Merthogy az sem volt ritkaság a tanyavilágban, szagosszappan lenével locsolkodni. Elindultunk. ZöldelS búzavetéseken, porhanyós őszi szántásokon, tócsagos réteken át mentünk a falu határába, hogy ott kezdjük meg a locsolkodást. Bíbicek röppentek fel a harmatos fűből, szarkák csacsogtak a fák tetején, olyan csendes, idilli- kés tavaszi reggel volt ez. A legelső tanyában bizony még nem készült el a hímes tojás, de azért behívtak bennünket. — Ki fiai is vagytok? — kérdezték tőlünk. Megmondtuk. Feleltünk arra 'is, hogy kilenc évesek vagyunk, és negyedikbe járunk. Máshol már nem kellett várni. Festet- len fehér, hímezett piros tojásokat kaptunk, s kínáltak süteménnyel. Nem nagyon ízlett már, de biztattak. — Nincs az a rakott szekér, amire ne férne még. Ettünk. Dél felé már nem fért zsebünkbe a tojás. Hazavittük és leraktuk mind. Huszonkettő volt fejenként. Aztán indultunk újra, most. már csak lassabban. Az egvik nagyaazda házánál tortát tettek elénk. Még manapság is ritkaságszámba megy tanyán a dobostorta. Majdhogynem az egészet megettük. Még az Ujjúnkról is lenyúltuk a rátapadt édes krémet. Ezen olyan jót nevetett a gazda asszony, hogy három pohár bort is megitatott velünk. Erős bor volt nagyon, még akkor is éreztem, amikor a szabadban bandukoltunk. Csak úgy kóválygott a fejünk, s éppen ak kor találkoztunk Banka Jóskával, €2 tneg az öccsével. Jóskával egy igf osztályba jártunk. Azzal köszöntöttük egymást: — Nektek mennyi tojás van? Nálunk tizenegy volt. Nevettek, ök is hazavittek húszat, s most tizenhét 'van a zsebükben. — Azt se hiszem — mondtam én. «- Mutassátok — kérte Laci. Egy kukoricacsutka rakás tövébe ültünk le. A tojásokat kiraktuk a tőidre. Mi a tizenegyet, ők a tizenhetet. Annyi volt valóban. Szinte belesápadtunk, hogy meg előztek. — Csakhogy a mieink sokkal szebbek. En egyet se adnék kettőért a tiétekért gúnyolódott Laci. — A több, az több — vágtak vissza. Nagyon mérgesek lettünk. — Osztozzunk meg — ajánlottam. Egyet-egyet adtak. A különbség még Így is kettő volt. — Még egyet adjatok ■» kértük. Hallani sem akartak róla. Már pénzt is kínáltunk érte, de nem adtak sehogy. Ültünk szótlanul a csutkarakáson, előttünk a négy kupac tojás. A méreg majd megevett bennünket, hogy lemaradtunk. — Szóval nem adtok még egyet? — rí vált Jóskára Laci. — Nem, egy darabot se — ugrott fel Jóska. Már későn. Laci botja villámgyorsan csapott a Jóska tojáshalmazába. Abban a pillanatban Jóska az én tojásrakományomra ugrott, s tiporta a lábával. Én az övét, természetesen. Egy perc sem kellett hozzá, úgy össze rugdostuk, tapostuk a fájásokat, hogy csak a cipőnkre ragadt sárgás tojáshéjas sár maradt mutatónak. Akkor megálltunk fújtatva, lihegve, ellenségesen méregetve egymást. Banka Pityu, Jóska öccse szólt elsőnek. — A szép tojásaim, hülyék — s már zokogott is, ahogy csak a száján kifért. Aztán én bőgtem el magam tehetetlen dühömben Leültünk a csutkarakásra mind a négyen, s már nem haragudtunk egymásra, csak sirattuk a szép tojásokat. Börzék Lajos — semmi, de semmi mis nem lehet, csak tojás. •— Persze, hogy tojás! Mert mi a durrogó ménkű is lehetne, ha nem tojás, EZT AZTÄN a csősz is erősítette avval, hogy egészen meleg volt, mikor a tarisznyájába tette. Ä bíró nem hiába volt okos ember, mert most még azt is tudni akarta, hogy a tojás micsoda tojás. Az öreg elöljárók gyiksárkányra, meg ludvércre gondoltak, de a bíró inkább a csőszre hallgatott, aki olyaténképpen beszélt, hogy akkoriban egy idegen csikó csatangolt a határban. Erre aztán az elöljárók is rázendítettek: •—Úgy van! Ez az idegen csikó tojta. Mert mi az isten csodája is tojhatott volna nekünk ekkorát? — No, ha már eddig szerencsésen eljutottunk — szóllott a bíró — még csak azt mondják meg atyafiak: mitévők legyünk? r- Kikőltetjüki •— Ki ám, de mivel? A ni lovaink nem tojnak, tehát- lan tojást nem is költenek. Ámbátor mindenki törte a sütnivalóját, mégis csak a bírónak támadt jó gondolata. — Tudják mit, atyafiak? Amihez nincsen elegendő esze a rátóti lónak, van a rátóti tanácsnak, én amondó vagyok: hogy a drágalátos tojást költsük ki mink magunk. Nagy szó volt biz ez* de azért bólintottak rá valamennyien. Jó példának okáért a bíró ülte meg, aztán ülték a többiek rendben, amint következtek. BIZONY még ma is Ölne rajta valaki, ha a szomszéd falukban rebesgetni nem kezdték volna, a rátóti kupaktanácsra rázápult a csa- kótojás. Erre aztán az elöljárók is zúgolódni kezdtek, hogy ők biz nem ülik tovább senki lova tojását A bíró nagyon elszomorodott, mert szentül meg volt győződve, hogy a kicsi csikó már mozog. Az elöljárók meg váltig azt állították, hogy a tojásnak már szaga van. Végtére is megállapodtak hát abban, hogy a záptojást kiviszik a határra, s onnan egy dombról a felé a falu felé gurítják, amelyik a rátóti tanács kiszólásában leginkább serénykedett. Most aztán az egész Rá- tót kiállt annak a csodájára, hogy csúffá lesz téve a rossznyelvű szomszéd falu. Mikor az orrlukat már valamennyien befogták, a bíró gurítani kezdte a csikó-tojást. A tojás gurult, gurult, s a domb alján belegurult egy galagonyabokorba. Ott rapityánként törött, a bokorból pedig ugyanakkor kiugrott egy piciny nyúl. Egész Rátót elkiáltotta magát: — Ni, a piciny csikó! Fut a piciny csikó! Utána emberek! A SOK NÉP utána eredt. A dombon csak a bíró maradt és ott szomorúan mormogta magában: „Nem megmondtam, hogy a csikó már mozog. Hej, mér is nem ültük hát türelemmel még egy-két nap azt az istenadta csikó- tojást!’’ „ cÁfLlílis Szélből a ruhája, sárból a csizmája, napsugárból való lyukas tarisznyája. Se anyja, se apja* felhő a kalapja, de jókedvét soha* soha el nem hagyja. > * Uf)ú I tu'ti Iß píß! ns Bös vet másod napján Az jutott eszembe Üveg rózsavizet Veszek a kezembe* Elindulok vele Piros tojást szedni* Adjatok hát lányok* Mert hogyha nem adtok, Licskes-locskos facsaró Vizes lesz ruhátok I TJúsvét hétfőn, vagy aho- gyan a gyermekele egymás között nevezni szokták: „locsolkodó hétfünn", sok kislányos házban elhangzik ez a mondóka és ezen kívül még ki tudja mennyi és hányféle! Szenteljünk egy kis időt most erre a napra és előzményeire, hogy részleteiben is megismerhessük! Mint minden jeles napra, erre is lázas izgalommal már hetekkel előbb készülnek a fiúk és leányok. A lányos mamák még előbb: hónapokkal húsvét előtt gyűjteni kezdik a vöröshagyma héját, hogy azzal megfessék az ajándékozásra szánt 40—50 tojást* Hihetetlen? Pedig így van! Azzal festenek a takarékos, találékony mamák! Egyszerű az egész. Egy kb. 10 literes főzőfazékba behelyeznek 5—6 összemaréknyi hagymahéjat, beleteszik a tojásokat, majd annyi vizet öntenek rá, amennyivel a fazék tele lesz. Ezután jól alátüzelnek, 10— 15 percnyi forralás után olyan szép pirosak a tojások, mint a legszebb piros tulipán! A tojáson kívül természetesen még sok más egyéb előkészíteni való akad, hogy kora reggeltől késő estig — a nágylámyos házaknál még este is! — süteménnyel, borral, cigarettával megrakott asztalok várják a locsolkodó- kat* A fiúgyermekek szüleinek nincs annyi gondjuk. Piros- tojásról egyáltalán nem kell gondoskodniok. Süteményt sem kell annyifélét készíteni, mert annyi vendégre sem kéül számítani. A sógor, koma, no meg a legénykori cimbora azért nem kerüli el a házat* A készülés, valamint az izgalom zöme itt a közvetlen érdekeltekre, a gyermekekre esik. Előre be kell szerezni a rózsavizet, meg kell beszélni a „haditervet", szép köszöntő verseket keli tanulni! Mert bizony, a „sikert" nemcsak a feltűnően jó illatú kölnivíz aratja, hanem a szép vers is (legalább olyan mértékben). A nagyapák, édesapák segítségével falunkban is sok szép vers került felszínre az iskolai néprajzi szakkör gyűjtése folytán* íme, közülük néhány: Szegény kertész legény vagyok, Rózsavízzel locsolkodok. Megkérdem az apját, De még jobban az anyját, Meglocsolhatom-e a lányát, A pünkösdi rózsát? További rigmusok, melyek tartalmilag mind egyet fejeznek ki; a locsolkodást: Húsvét van ma most BrvendjOnk Locsolásra most készüljünk. Lapos tarsoly a nyakamba* Tegyél egy pár tojást abba! • E háznak van egy rózsája A rózsának egy bimbója, En a bimbót megöntözöm* A tojásokat megköszönöm, * Verebek napja, hordók csapja Hol betérek, tojást kérek. Ha nem adnak visszatérek* Jó anyámtól többet kérek, * Tojik a fehér tyúk, tojás van [alatta, Adják Ide hamar, badd fussak el [hazai, En vagyok az apámnak a [legkisebb fia, A szalonna mellett vitéz [katonája. • Kelj fel gyenge Wslány, Mélyen elaludtál, Mint a bazsa-rózsa Szépen kivirultáL Húsvét ünnepére Megöntözlek szépen^ Mint kertben a rózsa* Virulj egészségben! • Jó reggel, jó reggelt, Talán el Is késtem* Van-e számomra Egy pár hímes készen! De ha nem is volna, Talán nem jól szóltam* Mert én még más helyen Nem Is igen voltam, A rigmusok nemcsak elmondóik számára jelentenek nagy boldogságot, hanem azok számára is, akik mindezeket meghallgatják* 17álun, tanyán, városon, olyan ennek a napnak a hangulata, mit a méhkasé, akácvirágzás idején. Az utca is, a határ is élénk *: * Fiatal apa — kezénél fogva — vezeti a 3—4 éves „le- gényfiát’1. A kicsi érdektelenül topog, de az apa arcán győzelmi büszkeség ragyog. Locsolkodni viszi, hogyne volna boldog. De már be is térnek az egyik házhoz, A kicsi rá-! kezdi; - . ! Ajtó metlett állok, Piros tojást várok. Ha nem adnak piros tojást, Estig is itt állok... Mit számít az neki, hogy nem ezzel a résszel kellett; volna kezdenie*.s Fogja a jószagű üveget és sorra lo- csolgatja a ház lakóit, kivétel nélkül. Még a vendégeket is. A kapott piros tojásokat megelégedéssel rakja zsebbe, s tovább kívánkozik * *. A nagyobb gyerekek 2— 3-as csoportokban, apai felügyelet nélkül cirkálnak. Ha két ilyen locsolkodó csoport összetalálkozik, rendszerint szót váltanak. Fejüket — páronként — titkos kíváncsisággal összedugják és önfeledt mosollyal, vagy kérkedő komolysággal számolnak be egymásnak a „kereset“ eddigi helyzetéről, Szóba kerül az is, hogy hol, mit és menynyit kapnak a locsolkodok . *. Mert a pénz is nagyon fontos! Jü1 okozott kíváncsisággal indulnak tovább. Közben ki-ki megvizsgálja, hogy mennyi jószagű vize van
